http://atv.hu/tudomany/20111006_korunk_edisonja_volt_elhunyt_steve_jobs_az_apple_alapitoja

"Az élet pedig igenis arról szólna hogy az ember azt csinálja amit szeret és boldog legyen mindig." Lehet, hogy arról szólna, de nem arról szól. És ha nem arról szól, akkor már nem is élet? Vagy nincs értelme? Mert ha a boldogság és elégedettség a cél, akkor következik az, hogy azt minden erõvel muszáj megszerezni és kikövetelni. "Tégy boldoggá, mert anélkül nincs értelme az életemnek!"

Örülök,hogy nem csak nekem tûnt fel,de nem akartam ,hogy megvádoljatok,hogy mindenkinek csak beszólok.. :D

Természetesen nem fér bele az élet nagy része, ezért mondják, hogy az élet nem fenékig tejfel.

De ezen változtathat az ember, értelemszerûen olyan irányba megy el (ha van lehetõsége rá) amit az életben kedvel. Olyan szakmát tanul, olyan munkakörben dolgozik vagy legalább is megpróbál.

Megfigyelted, hogy amikor jól érzed magad akkor az idõ is gyorsabban telik ?
Pontosan, hogy ez az élet értelme.

Nem szabályok meg szintek, ez nem egy kicseszett szintlépõs mmorpg játék. Azok csak a boldoguláshoz szükséges mérföldkövek és persze örömet szereznek az embernek, ha eléri õket, de nem ez az élet értelme. Azért tanulok, azért szerzem a sok papírt, hogy megkaphassam azt a munkát amit szeretnék csinálni, amiben jól érzem magam.. azért edzem, hogy felvegyenek tûzoltónak/rendõrnek/katonának, mert azt szeretném csinálni. Annak van jó élete, aki azt csinálhatja amit szeret.

Hmmm, kicsit meglepõdtem, hogy pont ezeket a neveket említed, azt hittem, legalább valami Istent vagy prófétát fogsz említeni. De úgy tûnik, a mai kor prófétái a politikusok, hát jó, legyen. Ha ezt írtad, akkor nézzük mondjuk Orbán Viktort: õ hozott egy érdekes "szabályt": 3 szoba, 3 gyerek, 4 kerék. Ez persze nem szabály és nem is õ találta ki, csak megfogalmazott valami nagyon általános vágyat, azt, amit az emberek "szabályos" életnek éreznek, épp ezért vágynak is megélni, hogy õk is beleférjenek a NORMÁlis kategóriába.
A szabályoknak van egy érdekes természete. Az, hogy képesek egy jelenség lényegeként, értelmeként feltûnni – noha nem azok. Hogy lehessen látni a különbséget, nézzünk egy példát: mondjuk a közlekedési szabályokról nyilvánvalóan mindenki tudja, hogy nem a közlekedés értelmét jelentik, csupán segítik azt. Igen hasznosak és védenek, de a közlekedés értelme az, hogy általa eljussunk a célunkhoz. A közlekedési szabályok értelmesek és hasznosak, megkönnyítik az életet, ezért igyekszünk betartani és ennyi. Ezt könnyû átlátni.
De már egy összetettebb jelenség esetén, amit nem könnyû átlátni és értelmezni, a szabály a jelenség értelmévé válhat. Mondjuk a sziborgium létezésének értelme, hogy el lehet helyezni a periódusos rendszerben, mert szabályosan beleilleszkedik. Vagy, mivel a szabályos nõi méret a 90-60-90, ezért elõfordulhat, hogy egy nõ létének értelmévé válik a 90-60-90-es méret elérése. Vagy, mondjuk, ha valaki azt állítja, az Isten egy, akkor valaki más azt mondja: az Isten létének értelme az egy. Tehát az Isten egy, az 1 pedig az Isten. Ezek lehet, hogy kissé nevetséges példák, pedig igen sok ember létének értelme valami szabály betartása. Például az egész közoktatás létezésének értelme a szabályok betartása. A legtöbb ember nem azért tanul, mert tényleg tudni akar, hanem azért, mert ez a törvény által elõírt kötelesség, meg kell ugrani a szinteket, le kell tenni a vizsgákat, meg kell szerezni a végzettségeket, a diplomákat stb. A tanárok sem a tudásvágy miatt tanítanak, hanem azért, hogy lenyomják a kötelezõen elõírt tananyagot. Ugyanebbe a sorba illik az orbáni mondat is: lehet mondani, hogy az életem értelme az, hogy ezt a mondatot teljesítsem, mert ez egy olyan szint, amit meg kell ugrani. Aztán ebbõl következik, hogy aki nem szerzi meg azt a bizonyos diplomát, kocsit, házat, családot, stb, annak az életének nincs értelme (nagyjából pont ezt mondta Lázár János is). Tehát, az x-szabály betartása, y-szint megugrása fontosabb annál, hogy ki vagyok, az elõírás fontosabb nálam, és ha beledöglök, akkor is megszerzem.
Tehát összességében a dolog úgy mûködik, hogy egy bonyolult jelenség esetében (mint amilyen pl. az élet), aminek nehezebb megtalálni a lényegét, az értelmét, a valódi jelentõségét, a hozzá kötõdõ szabályok elõszeretettel tûnnek fel a dolog lényegeként, értelmeként.
A szabályok persze általában jók, a betartásuk általában megkönnyíti az életet. De soha nem értelmezhetik azt. A szabály soha nem válhat az élet értelmévé. Mert még az is elõfordulhat, hogy elszabadulva öncélúvá válik és maga alá gyûri a szabály betartóját. Például, ha valaki inzulinos cukorbeteg, és mindig este hétkor kell vacsoráznia, mert akkor kell beadnia az inzulint, akkor számára van értelme annak, hogy minden mást félretegyen arra az idõpontra. De ha számára ez csak egy megszokás, különösebb cél nélkül is ragaszkodik hozzá, annyira, hogy minden egyébrõl lemond, csakhogy pont este hétkor vacsorázhasson, akkor könnyen tûnik úgy, hogy õ azért él, hogy este hétkor egyen.
Ilyesmi szerintem akkor fordulhat elõ, ha valaki attól fél, hogy szabály nélkül értelmetlenné válik az a bizonyos dolog. Tehát, hogy sorba menjek az elõzõ példákon: a sziborgiumnak nincs értelme a periódusos rendszer nélkül, a nõnek nincs értelme a 90-60-90-es méret nélkül, Istennek nincs értelme az 1 számon kívül, a közoktatásnak nincs értelme a papír nélkül, az estének nincs értelme vacsora nélkül, az életnek nincs értelme 3 szoba, 3 gyerek, 4 keréken kívül.
Persze van, és nyilván az is nagyon igaz, hogy mindenki életének értelme egy kicsit más. De az egészen biztos, hogy nem az az élet értelme, hogy jól érezzük magunkat, mert ebbe az élet nagy része nem fér bele.

*gyerekeivel

Én próbálom õt megérteni, kapizsgálom is, el is olvastam a mondókáját, ha már ennyit fáradozott vele.

Jó, mi az élet értelme.. a klasszikus kérdés.
De vannak ennél fontosabb kérdések is.

Úgy gondolom, hogy aki azon gondolkozik, hogy mi az élet értelme, annak nagyon jó, gondtalan élete lehet, ha ilyen -igazándiból- teljesen értelmetlen kérdésen gondolkozik.

Szerintem, Ernesztin, ne azt kutasd, hogy mi az élet értelme, inkább éld úgy az életed, hogy amikor 100 éves leszel, akkor elmondhasd, hogy "nagyon jó életem volt, most már feldobhatom a talpam." És, ez az élet értelme, hogy jól érezd magad. Mi kell ahhoz, hogy jól érezd magad ? Ez mindenkinek mást jelent (mindenki mástól érzi jól magát, pl ha a gyerekivel lehet vagy a párjával, vagy éppen a huszadik diplomáját rakja le stb..). Tehát, mindenkinek más az élet értelme. Ennyi.

Rendben van.
Beérem a békével, nem leszek mohó, egyenlõre még nem várom el, hogy szeressél.

Egyébként tudod-e, hogy az a férfi és az a nõ akik nem szeretik egymást, sõt, egyenesen utálják egymást... azok között legjobb a sex ? :P

Legyen ez a végböfögés. :D

Na, a béke életbelépésének ideje: 19:20

Végülis ja, ez is csak egy dolog.. akkor ezek szerint nagyon szerethetsz minket, ha ennyire ott vagyunk a fejedben.

Nem kötöttem beléd, az más kérdés, hogy esetleg paranoia bejátszik és mindent támadásnak veszel.. :P de mind1.. Szerintem zárjuk rövidre most már, mert teljesen szétoffolod a topikot.

Kérj tõlem bocsánatot, utána én is bocsánatot kérek tõled itt a gép elõtt ülve és akkor legyen béke.
Mit gondolsz ?

Nem tudom. :)
Én nem a többi forumozót figyelem, hanem a témát ami éppen fel van dobva.

Mind1, nem vagyunk egyformák. :P

xDDD
Megint tévedsz..

Jajj bogárkám nagyon amatõrnek nézel.
Jack Walsh. Így van, az is voltam egyszer.. szépen belesétáltál a kelepcébe. :)
Több nikkem nem volt ugye ? Gyorsan üsd fel a kis noteszod és nézd meg.. :PP

Amúgy figyeled a párbeszédünket ?
Te folyamatosan személyeskedsz kezdettõl fogva én meg partnerként oda mondva, de nem túlzóan válaszolgatok az jó ízlés határain belül.
Szerinted melyikünk szórakozik jobban ?! :P

Úúú.. te valami nagy hal lehetsz.
Neked amúgy ez a hobbid, hogy kifigyeled/elemzed a fórumozókat, hogy ki, merre, hány méter ? :D
Az meg, hogy nem érdekel a véleményem.. semmi baj nincsen. Ez kölcsönös. ;))

Amúgy meg tévedsz, mert az elõzõ kommentemben nem állt szándékomban téged rendre utasítani, csak számon kérni.
De most, hogy ilyen támadó menyét módjára nekem estél: Megkérlek rá, hogy távozz innen amennyiben nem vagy képes a témához vagy az éppen aktuálisan futó vitához érdemben hozzászólni, a moderálást, rendre- illetve pihenésre intést pedig hagyd meg a moderátoroknak meg nekem.

Üdvözlettel:
2008, Shanks, Rhaegar

"A romák ugyanolyan változatosan nyilvánulnak meg, mint a magyarok."

Valóban ? :D

Szerintem te is csak a tv-ben láttál cigányt.

"A többségük normál ember, aki nyilván kulturálisan többé-kevésbé eltér tõlünk, de akkor is csak ember."

Többé-kevésbé ? :D
A magyar és a cigány kultúra ég és föld.. akkora a különbség.

Az "ember" jelzõ pedig nagyon sok cigányra nem illik. Elég csak Szepno által írtakat elolvasni, de magad is utána olvashatsz, minden napra jut egy ilyen, hogy cigány "késelt/lopott/gyilkolt/erõszakolt/felgyújtott stb stb..

Hiába csinálsz úgy, mintha nem létezne ez a probléma, már nem hiszem, hogy sokáig a szõnyeg alá lehet söpörni ezt a kérdést.

Te valami bölcsész lehetsz...

Megpróbálom újra "elméletileg" összefoglalni, mert szerintem könnyen érthetõ. Tehát: van az "élet" nevû játék. Az egyik felfogás szerint ebbe mindnyájan úgy keveredtünk, hogy fogalmunk sem volt róla, mi a célja, mi az értelme, és hogyan kell játszani. Ezt idõközben értjük meg; minden egyes élményünk arra való, hogy mindenbõl, fokozatosan kialakuljon egy mintázat, valami olyasmi, amibõl felsejlik, hogy az egésznek végül is mi a célja. De egészen pontosan egyikünk sem tudja, hogy minek van itt, miért született és miért került játékba, a számára ennek mi az értelme. Mivel egyikünk sem tudja, ezért bármi is történik, annak majd késõbb derül ki az értelme, tehát semmi sem haszontalan. De ezt csak akkor gondolhatjuk, ha feltesszük, hogy tényleg van valami végsõ értelme, ami csak fokozatosan derül ki a számunkra, vagy talán sose, ettõl függetlenül bízunk benne, hogy van értelme. Hogy mindennek van értelme.
A másik felfogás szerint van egy szabályos ember, van egy szabályos emberi élet, és a cél az, hogy ezt a szabályos életet próbáljuk megközelíteni, megélni; az ettõl való eltéréseknek nincs értelme, minél jobban eltérünk a mintától, annál kevesebb értelme van az életünknek, addig, amíg egy ponton túl már semmi értelme sincs. Akkor a játékot abba kell hagyni. Ebben az esetben tudjuk, mi az élet értelme – a szabályok betartása, a minta utánzása.

Namost, ahogy éljük az életet, ez az utóbbi felfogás túlnyomó erõvel zúdul ránk (mindig van egy adott limit, amit át kell ugranunk – mindig tudni lehet, hogy az egy hónapos, az egy éves, a tíz éves stb. emberpalántának hol kell tartania, mit kell teljesítenie ahhoz, hogy elfogadhatónak, NORMÁlisnak legyen mondható. Ráadásul a szabályok betartása a legtöbb esetben meg is könnyíti a dolgunkat vagy megvédi az életünket – például aki a közlekedési szabályokat nem tartja be, az könnyen meghalhat vagy börtönbe kerülhet). Minden pillanatunkra akad olyan minta, amit valakik elénk raknak, és miért is ne fogadnánk el, hiszen a mintaadók okosabbak vagy idõsebbek, nyilván jobban tudják. A mintakövetés olyan erõs élményünk, hogy idõközben elfelejtjük, hogy tényleg nem tudjuk, miért is vagyunk és ennek az egész játéknak mi a célja.
Az elsõ felfogás azt mondja – nem baj, majd fokozatosan kiderül. Épp az a lényeg, hogy idõközben kitaláljuk – de ehhez minden egyes apróság számít, semmi sem fölösleges, mindennek csak együtt van értelme.
A másik szerint igenis tudható, mi az értelme – a szabályok betartása.

na mert nagyon ismerjük egymást... :))