Gyönyörû film, a mûvészetrõl, a szeretetrõl, az életrõl...
(Salma Hayek fantasztikus színésznõ, de szerintem az arca nem szép.)

Na, megnéztem a filmet. A képi világa a színek nagyon tetszettek, a zenéjét imádom a színészekkel sincs bajom Salma Hayek tényleg hasonlít Fridára és nagyon jól játszik, viszont Alfred Molina nem olyan csúnya mint Diego Rivera, de errõl nem tehet...:) Amúgy számomra azért kicsit vontatott volt a film, viszont nagyon tetszett az a megoldás hogy a festmények életre kelnek. Így tényleg érthetõ, hogy mit miért festett olyanra amilyenre, bár nekem annyira nem tetszik ez a naiv stílus, mégis van benne valami ami megfogja az embert.

Ahogy elnézem, elég rég adták már le... jó lenne, ha elõvennék, én még nem láttam és szívesen megnézném...

Nagyszerû dráma,ami minden tekintetben megállja a helyét.9/10.Sok életrajzi film hiába szól rendkívüli emberrõl,történelmi eseményekrõl mégis unalmas és nem ér el az emberekhez.Ez a remek film viszont nem csak bemutat egy embert,egy(illetve több)életet,egy korszakot,egy(illetve több)helyszínt az 1920 körüli évekrõl,hanem megérint,szórakoztat,elgondolkodtat és hiába 2 órás,mikor véget ér,sajnálja az ember,hogy már nem nézheti.A zenei háttér szintén nagyszerû.

Nagyon jó és rendkívül gondosan összerakott film, megrázó fájdalommal és túláradó örömmel. Megérdemelt minden díjat. De nekem túlságosan távoli ez a latin világ, amiben gyökerezett Frida mûvészete és élete.

Csodás ez a film.Régen, nagyon régen láttam de nagy hatással volt rám(tán ez az egyetlen életrajzi film amit többször is megnéztem,nem tudom megunni)
Salma Hayek hihetetlenül jó a kommunista,bajszos,mexicói festõ, Frida Kahlo szerepében.De a többi színész is rendben van,Molina vagy Rush nagyon jók.(csak most jöttem rá hogy Alejandrot D.Luna alakítja)A helyszín gyönyörû szinte magával ragadja az embert és a zene.
Szerintem mindenképpen érdemes megnézni,fõleg aki szereti az ilyen mûfajú filmeket!

Imádom ezt a filmet..a zenéje, a színészei, a képei..mindent!!
És Nelson Rockefeller tényleg nem udvarol Fridának, csak találkoznak..kb egyszer..:)

ritkarossz film...elmebeteg;depressziós megnézették velünk...2 órán át fájt a fejem és azon gondolkoztam hogy hogy engedélyezhették ennek a bemutatását egyáltalán ez egy borzalmas film...az a csaj pedig egy k.... és semmi több

lehet én vagyok a hülye, de annak ellenére, hogy imádom ezt a filmet, és már többször láttam, nem ugrik be semmilyen Nelson nevû udvarló, akirõl írnak a film leírásában...

Elõször is a filmrõl :) Szerintem csodálatos életrajzi alkotás és a képi világa valahogy olyan, mintha Frida Kahlo festményei lennének "mozgásba lendítve"(aoyg ez párszor elõ is fordul): színes, élettel, tánccal, érzelmekkel teli, és elsõsorban azért olyan jó, mert bár tudjuk, hogy halállal végzõdik (mint majdnem minden életrajzi film), nem érezzük tragikusnak a végét. Végig ott van benne Frida élni akarása, az a tûz és mély önkifejezési ösztön, ami a mûvészetét és az egész életét áthatotta. Habár Salma Hayek is kiemelkedõ teljesítményt nyújt a "latin díva"-szerepek után, nekem elsõsorban Alfred Molina volt, akibe még jobban beleszerettem a film alatt :)

És most egy kicsit másról :) A topicban korábban kialakult, "ideológiai-jellegû" vita kapcsán lenne pár gondolatom. A népirtásokról már Hitlernek is megvolt a véleménye (ha már egyszer olyan mélyen beleásta magát a témába :) és bármily kegyetlen, szerintem nagy igazságot fogalmaz meg: "Egy ember halála tragédia, millióké statisztika." (Ha nem pontosan idéztem, vagy nem Hitler mondta, akkor mea culpa, javítson ki valaki.)

Newcastle United azon hozzászólásáról pedig, hogy "A tömeggyilkos Trockijt nem kellett volna ennyire pozitív színben ábrázolni", annyi a véleményem, hogy ebben a filmben nem a tömeggyilkos Trockij szerepel és, hogy nem is annyira pozitív az az ábrázolás. Trockijt itt már üldözött, idõs emberként látjuk, méghozzá a vele szimpatizáló emberek körében és ugyanezen emberek szemszögébõl - márpedig, ha valaki vele egy követ fújók között rejtõzik, nyilván nem vérengzõ gyilkosként fog viselkedni és befogadói sem annak fogják látni. A karakter pozitívumáról meg annyit, hogy egy csalfa férj szerintem nem éppen követendõ példa (más kérdés a finoman szólva is bohém Rivera és megint más az eddig komoly politikusként - tegyük hozzá, hazájában tömeggyilkosként - szereplõ Trockij esete).

Szeretnék Tiberiónak is válaszolni:
"Csontváry egyedül jelentõsebb életmûvet alkotott, mint a Kahlo-Rivera álompár."
A mûvészet a világ egyik legszubjektívebb fogalma, így aztán felesleges boncolgatni, hogy kinek az életmûve jelentõsebb, vagy kié nem. Egy barátném például nemrég volt a pécsi Csontváry Múzeumban és úgy jött ki, hogy õ bizony valahogy többet várt - és hozzáteszem, elõtte is ismerte már egy-két képét a mûvésznek, tehát tudta, nagyjából mire vállalkozik (engem egyébként úgy kellett kivonszolni onnan, leesett állal :).

"Hol van a méltó életrajzi feldolgozás Paál Lászlóról, Körösfõi Kriesch Aladárról, Gulácsy Lajosról, Nemes Lampérth Józsefrõl. Ezek a példaként felhozott magyar festõk mind különb életmûvet hoztak létre, mint Kahlo&Rivera, és ha testileg nem szenvedtek is annyit, lélekben megjárták a poklot. Õket tanítják a magyar mûvészettröténet-órán? Ezeket a neveket minden magyar ismeri?"
Sajnos a mai mûvészetoktatás színvonala mellett (gondolok itt a szimpla általános iskolai és gimnáziumi rajzórákra, és nem a specializált intézményekre) tapasztalatom szerint nem is lehet átadni ezeket a dolgokat a diákoknak és egyúttal "minden magyarnak". Az érdeklõdés hiánya a teljesítmény- és pontszám-orientált világban egyébként nem annyira meglepõ a mûvészet témakörében, mivel sok fiatal úgy érzi, neki ebbõl semmi haszna nem lesz (pedig de, mûveltebb lenne :) és így nem érdeklik se a magyar, se a nemzetközi mûvészet jeles képviselõi. Ez persze elszomorító, de amíg heti 45 percben, pénteken, hatodik órában szorítanak idõt az órarendben a mûvészettörténet oktatására, és ameddig a humán mûveltség nem kap nagyobb megbecsülést, addig ez nem is fog változni. Ezek természetesen csakis személyes tapasztalatok és másoktól hallott információk, de nem állítom, hogy minden magyar középiskolában ez a helyzet (és ahol nem, azok érezzék magukat nagyon szerencsésnek).

Elnézést a kisregényért, de ez kikívánkozott :)

Nálam most a FILM zenéje szól!
Elképesztõen erõs! Akárcsak a film túláradó életöröme!
Az egyik nagy kedvencem ez a film!

Nekem is!:-)

Nekem kell ez a film!!!!

És milyen igazad van!:-)

Lehet. De van valami "feelinges" az éjszakai bagolykodásban is.:-)

Én speciel nem maradtam ébren, mióta kitalálták a házi képrögzítést, nemigen maradok ébren hajnal háromig egy film kedvéért... Majd ma megnézem délután :o)

Tudásban vitathatatlan, hogy vannak olyan emberek a magyar filmgyártásban, akik képesek világszínvonalú alkotásokra, ám van egy-két meglehetõsen prózai akadálya annak, hogy valóban áttörõ sikert érjenek el.
Részint a pénz.
A film költségvetése egy dolog, de ennek többszörösét emészti fel a világpiacon egy-egy nagyobb volumenû film reklámja. Míg egy hollywoodi gagyi költségvetése többtízszerese a teljes magyar filmvilág költségvetésének, míg dollármilliók mennek csak a reklámra, míg egy-egy valóban kiváló színészünk ennek a hírverési hiányosságnak köszönhetõen névtelen marad a nagyvilág számára, addig csak álom, hogy valamennyire is jegyezzenek minket a filmvilágban.
De visszatérve Fridára.
Mint a film bemlapján olvasható, az Oscar-díjat a filmzene és a smink kapta (igaz Salma is jelölve volt), de érdekelne, hogy szerintetek ha nem Salma Hayek a fõszereplõ, akkor is megkapta volna-e a két Oscart?
Mert szerintem nem. Sõt, szerintem jelölve sem lett volna az Oscarra, ha egy nála kisebb kaliberû színésznõ alakította volna.
Megemlíteném még Banderast is.
Senki nem említette még a filmbeli szerepét, igaz itt nem is "pisztolyhõst" alakít.

Én fennmaradtam tegnap megnézni. De még érte! Tényleg remek kis alkotás! Tetszett!
Ez a latin életvitel és mentalitás mindig úgy meg tud érinteni. Van benne valami. Talán pont ezért az életérzésért is szeretek G. G. Márquezt olvasni.:-)

Tudod, ahhoz, hogy egy festõrõl Oscar-díjas film készüljön, önmagában a festõ kevés. Nem akarom felsorolni mi minden kell hozzá, mennyi világszinten zseniális alkotó munkája van benne. Szóval lehet nekünk egy Munkácsynk, Paál Lászlónk és sorolhatnánk a rengeteg kiváló tájfestõnket, a Balaton-festõnket, a legnagyobb mûvészeinket, de ha nincsenek Salma Hayek kaliberû szinészeink hozzá (nem kifejezetten csak a színészi tudásra gondolok, hanem pl a világhírnévre is), olyan stábunk, olyan költségvetésünk, olyan producereink akik ezt produkálni tudják, akkor ez nem több, mint irigykedés a filmvilág élvonala felé.