Megkésve bár, de törve nem - következzék a válaszom:

"A filozófia inkább azoknak a válasz, akik felteszik a kérdést, részben, mert rengeteg módon meglehet érteni a világot, a filozófia mégis egy elvont, átfogó és messzebb mutató irány és volt akkor is amikor még az embert nem lehetett pszichológiával és agykutatással feltárni, megérteni, de az talán már túl közel vizsgálta a kérdést, nem pár lépést hátra téve és egészben látva, a filozófia szerintem ez az egészben látás és ha látja az ember meg is érti, nincs ezen mit megváltani, nem is lehet."

Én nem egészen így gondolom.

Teljes érdektelenséggel vegyes távolságtartással viseltetem a filozófia, mint olyan iránt, mert olyan dolgokra keresi a választ, amelyekre, valószínûleg nagyon nem itt, vagyis Tolkien megfogalmazásában "nem e világ körein belül" van.

Jómagam, mint már többször is kifejtettem, hiszek egy transzcendens entitásban, nevezzük Istennek, amely irányítja és egyben tartja ezt az elképesztõ méretû univerzumot - másképp ugyanis nem létezhetne. Ez nem hit, ez meggyõzõdés kérdése.

Hogy ez az isten Allah vagy a három személyben megnyilvánuló keresztény, esetleg Ré Napisten - nos õszintén szólva pont annyira érdekel, amennyire én õt érdeklem.

Mert amellett, hogy hiszek ebben a dologban, igenis az a helyzet, hogy nem kaptam semmilyen támpontot, mikor el kellett kezdenem mûködni valaminek az érdekében a világban. Joggal kifogásolhatom nem éppen szívderítõ körülményeimet, és hogy mivel szolgáltam rá azokra a büntetésekre, amelyek születésem pillanatától folyamatosan érnek a világ részérõl.

Kevés dolog van pedig, amit ezzel a világgal szemben én, egyes emberként megtehetek - hacsak nincsenek olyan képességeim, hogy sok emberhez, nagyon sok emberhez szólni tudjak - de azt biztosan megtehetem, hogy nem foglalkozom vele.

Magasról lesz*rom (nem, ez nem nihilizmus!).

Vagyis nem filozofálok...

Platón-tól Hegelig, Descartes-tõl Swedenborg-ig mindenkinek voltak remek gondolatai, jó, helytálló megállapításai, sõt, kitûnõ mûvei de eddig két emberrel találkoztam mindössze, aki, mint ízig-vérig filozófi jellem közel jutott a dolgok lényegéhez: Nietzsche-vel és Heideggerrel.

Heidegger olyan közel jutott a teremtéshez, ahogy elõtte senki, Nietzsche pedig olyan messze tõle, amennyire messze még senki.

Mégis, egyik sem jutott olyan konzekvenciákra, amelynek hatására még aznap megölnéd magad - ld, az általad hozott példázatot... :)

Igaz, a keleti gondolkodás, csupán premisszákon és következtetéseken alapul, és itt el is jutottunk a lényeghez:



"A bölcsesség az egyetlen kiút a tévelygõ gondolatokból, ami az ember legnagyobb bilincse."

Bölcsesség?

Mi a bölcsesség?

A bölcsesség adott helyzetben mindig a megfelelõ módon cselekedni?

Miért, mi a megfelelõ mód?

A Tao-tö-kingé?

A Koráné?

A Bibliáé?

Leginkább egyik sem...

Elsõsorban ezért nem hiszek a vallásokban, mert olyan módon, formában hirdetnek dolgokat, hogy az elképesztõ. Képesek kimondani, hogy a miénk az egyetlen igazság - kvázi az egyetlen üdvözítõ út.

De ez nem igaz: az életnek sok ösvénye van.

Sokféleképpen meg lehet élni a dolgokat egy teljes élet során.




”2. Mert nem hsizem, hogy a keleti kultúra akárcsak összehasonlítható lenne a nyugatival - nem szeretem, mikor a kettõt megpróbálják lemérni, mint vmi húst, és azt mondani, hogy: "hm, ez a nehezebb, ez az értékesebb..."”

Természetesen NY és K ugyanazt kereste és D és É- is, meg akikrõl még nem tudunk. A megoldás egységes, ellentétben az azt keresõ emberiséggel. Keleten más módon közelítették és részben életük részévé tették azt a tudást, ami a felismerés után következett. A bölcsesség végsõ lényegét itt nem lehet kifejteni, egy régi pl is ezt bizonyította, amikor egy magas rangú hivatalnok egy öreg szerzetest kérdezett a Tao értelmérõl, a szerzetes vonakodott elmondani de a férfi csak erõsködött. Aztán elmondta neki a Tao titkát és a férfi letörve lépett ki a kolostorból, még aznap kinyírta magát. Az ezoterikus tudás nem való mindenkinek, mert nem mindenki képes megérteni, befogadni és helyesen használni, ezért ezoterikus, csak egy belsõ kör érdemli. Látszólag ennek a tudásnak ma már nincs mindennapi jelentõsége, de szerintem a mai életnek nincs jelentõsége, ha ez még élet egyáltalán. A keleti bölcsesség jobban megérti a lényeget szerintem, olyan mint egy élesebb szemüveg, márpedig mindenben lehet a világon jobbat találni, a hentes mérleges döntést én se szeretem, hosszú út vezetett ide ahelyett."

Nem igaz, hogy mindenki ugyanazt kereste, nem igaz, hogy mindenki ugyanahhoz jutott el, ha csak az a valami éppen nem Isten egy-egy megnyilvánulása a szerintem több millió közül.

A legnagyobb tisztelettel az általad tisztelt tanok irányában - láthatod, én nem kezdtem el szapulni, mint te tetted az enyémmel - meg kell, hogy kérdezzem, mi a fenére való az elképesztõen elvont, megismerhetetlen és szörnyen és fájdalmasan titkos szent tudás, az ezotérikus tanok szent ligetét körülvevõ hatalmas és Konstantinápoly falának módjára áthatolhatatlan erõdrenszendszerrel védett üdvtan elképesztõen titkos ismeretének még elképesztõbben titkos lényege, ha ez az emberiség egészének nem ad semmit, ismétlem: SEMMIT?

Nekem a Varázsfuvola Sarastro-ja jut eszembe errõl: õ a jóság, a bölcsesség, az igazságosság... Fenéket: egy hatalmas lufi.

Felfuvalkodott, nagydarab, de nincs benne semmi.

Ha már a keleti bölcsességnél tartunk: mutass nekem egy Gandhinál bölcsebb bölcs embert.

És Gandhi bölcsessége talán bonyolult volt?

Elvont és szörnyen gubancos?

Hét fallal és hét lakat alatt õrzött frigyláda?

Nem: Gandhi a világ valaha élt egyik legegyszerûbb, s mégis legnagyszerûbb embere volt.

És, bár nem vagyok keresztény, nagyon mélyen tisztelem a jézusi bölcsességet is, amely szintén nem elképesztõen elvont - hogy ehhez a róm kath anyaszentegyháznak nincs olyan sok köze, az már más kérdés...

Személy szerint a világ mozgatórugóit olyan dolgoknak tartom, amelyeket nem szabad bolygatni és amúgy sem érdemes. Én személy szerint nem hiszek az ezotériában és õszintén szólva túlzottan nem is érdekel.



"Ebben is személy szerint mást kell, hogy gondoljak, még ifjabb koromban rajongtam a magyarságért és azért, hogy fehér európai vagyok, ezért az ideáért, de éppen ez a kettõ árulta el saját magát amikor a harmadik világ népeinek és szemetének lerakodótelepévé alacsonyodott, amikor hagyta, hogy mindenféle földalatti szervezetek és háttéralkuk értelmében nem csak hazájának 70%-át elvegyék, de teljes értelmi, szellemi és erkölcsi züllésben taszítsák a kontinenst, ahol már lassan az iszlám törvénykezés is be lesz vezetve. Szerintem Európa elveszett minden ideájával a Halál Velencében zárójelenetében látható naplementével."

Szerintem neked nagyon komoly problémáid vannak az identitásoddal.

Hogyan üdvözölte József Attila Thomas Mannt?

"Fehérek közt egy Európai..."

Na, akkor ebbõl induljunk ki.

Ha te valóban olyan - ne sértõdj megy - egyszerû gondolkodású ember vagy, hogy az európaiságot az európai politikával, annak bûneivel azonosítod, akkor sztem egy tibeti kolostor békéje és nyugalma sok szeretettel vár, mert nem sok közöd van ehhez a kontinenshez, s mindahhoz a szellemhez, kulturális és emberi identitástudathoz, nagyszerû, differenciált gondolkodásmódhoz, amit európaiságnak neveznek.

Európa nem a két világháború pokla, hanem Thomas Mann vagy Márai Sándor írásmûvészete. Európa nem a hidegháború egyik elõidézõje, hanem Ingmar Bergman vagy Wim Wenders filmmûvészete, a Beatles, a Yes, a Queen vagy éppen a Coldplay, a Passions vagy France Gall, Jamie Winchester vagy mondjuk az Apocalyptica zenéje. Európa nem a gyarmatosítás elnyomórendszere, hanem Carlyle és Egon Friedell történetírói nagysága. Európa nem a feudalizmus megkövesedett rendszere, hanem Szent Ferenc "Naphimnusza" és a "Halotti beszéd és könyörgés". Európa nem II. József és Nagy Frigyes impotens felvilágosodott abszolutizmusa, hanem Voltaire iróniája, Mozart zenéje és Goethe monumentális életmûve. Európa nem a kora középkor barbarizmusa, hanem az ír szerzetesek miniatúrái és a Bewoulf-saga. Európa nem a holokauszt tombolása, hanem Szerb Antal zsenialitása és Radnóti Miklós minden sorában igaz költészete. Európa nem a Szent Bertalan-éji mészárlás, hanem Palestrina és Monteverdi zenéje. Európa nem II. Fülöp katolikus zsarnoksága, hanem El Greco és Murillo festészete, Európa nem a Szent Szövetség elnyomó konzervatív terrorja, hanem Musset prózája és E.T.A. Hoffmann meséi. És most kapaszkodj meg: Európa nem az Európai Unió monetáris politikája, hanem De Gaulle szilárd francia állama és Füst Milántól a "Feleségem története".

Ez jelenti számomra Európát, még annak ellenére is, hogy, ahogy egy szintén nagy európai, Vas István a "Vita a humanizmusról" c. versében ezt írta:

"De mit ér ma a kritika fegyvere,
Mikor a bõrödet lecibálják?
Sohasem lehetett pótolni vele
A fegyverek kritikáját.

Hiába itt a puszta szó,
Akármi szépet sütsz ki -
Csak a szúrni-vágni-ütni
Marad ultima ratio!"

De éppen azért, mert még ezt is le lehetett így írni két világháború után, Európa élt, él és élni fog.

Ez Európa és ha számodra ez nem jelent semmit, akkor tényleg el lehet innen menni - van még elég hely a világon, ahol boldog lehetsz és megtalálhatod a számodra legmegfelelõbb identitást.



"Az antant hatalmak és a központi hatalmak mindketten megbocsájthatatlan bûnt követtek el saját ideájuk ellen, hiszen az halt meg az elmúlt száz évben, nem a sok épület és ember, ez volt ami elveszett és nem fog újjá születni, de ha már lehet egy szubjektív véleményem, az antant hatalmak és itt most az európaiakra gondolok, sokkal nagyobb szemetek voltak, pl Anglia, aki kegyetlenségbe szerintem még a náci Németországot is túlszárnyalta."

Az általad említett eseményeknek 1. hatvan-nyolcvan éve 2. az általam említett Európához ennek semmi köze 3. Európa már átélt hasonló válságokat, mégis létezik.

Ennyi.



"Jó azt hinni amikor Velencében, Londonban és Párizsban járkál az ember, hogy igen, ez Európa, de ezzel csak magamat áltatnám, az unió is nem azért botrányos mert mocskok vezetik, hanem mert az idea már rég halott és még mindig azt keressük az új helyett."

1. Én otthon érzem magam Velencében, Londonban, Párizsban, ahogy Szentpéterváron vagy Sztambulban, sõt, Tokióban is. Lhászában, Bangkokban vagy Kínában viszont nem, de ez már más kérdés...

2. Mi legyen az új idea?
Talán zarándokoljon mindenki Lhászába, vagy mi?
Esetleg kezdjünk el Konfuciusz útmutatása szerint élni?

Ugyan már, ne nevettess!



"A magyarsággal is ez a helyzet. Dédapám olyan tiszt volt az elsõ világháborúban, hogy a tekintetével lövészárkot ásott a fronton. Hol vannak ma ezek az emberek? Ma nem, hogy a hazánk érdekében nem fogunk fegyvert de még meg is köszönjük ha belénk rúgnak és elveszik az egyetlent ami még magyarrá tehet valakit, a nyelvet és nem a kormány, mi tömeg vagyunk akik kussban mindenhez asszisztálunk. A gyáva népnek pedig nincs hazája, nem érdemli, nem is volt és nem is lehet, márpedig azok vagyunk, bárhogy is vezetett ide az út, az a nép aki nem ismeri fel saját fennmaradásának érdekeit és nem tudja képviselni, az meg fog halni. Bogár László mondta, õ pedig nem téved ilyen kérdésekben."

1. Változnak az idõk, változnak az emberek. Ma nincsenek háborúk és ne feledd el, hogy 56-ban és 89-ben is óriási példát adtunk a világnak "vitézségbõl".

2. Szóval mi gyáva nép vagyunk?
Igen?
Te is az vagy?
Vagy persze, te nem vallod magad magyarnak.

Hogy is van ez?

Vedd már észre, hogyha van is identitásod az hazugságon és egy nagy adag negatív hozzáálláson alapul, no meg nem kevés együgyûségen.

Ennyi.

Ki kell jelentenem rólad, kedves barátom, hogy te minden bizonnyal nem vagy nagy szellem, és nem te, nem is tanaid fogják megváltani a világot.

Ja persze, te a megváltásban sem hiszel...

Most akkor miben is hiszel tulajdonképpen? :)

3. Nagyon nagy baj, hogy számodra ennyit jelent magyarságtudatod - a szokásos módon nem is látsz messzebb visszafelé száz évnél.

Na persze, téged így neveltek, errõl nem tehetsz, de ennek ellenére számodra semmit nem jelent az az elképesztõ kulturális és történeti potenciál amelyet a magyarság az elmúlt ezer évben produkált és neked nem törvény az "itt élned halnod kell" - miközben Jobbikos színvonalú f*szságokat puffogtatsz össze-vissza, hogy így gyávák vagyunk, meg úgy.

Nem gond, nem vagy magyar ember.

El lehet menni Lhászába, vagy egy Zen-kolostorba, vagy tudom is én hova, és az élet értelmérõl elmélkedni.

Nem kell itt élni, ha nem tetszik.

Nem kell európainak lenned, nem kell magyarnak lenned, hiszen elég, ha repkedsz a világban, mint a pille - te mondtad...

Jól van, váljék egészségedre - én részemrõl a vitát befejeztem.

Ezt megint nagyon jól összefoglaltad.
A 3. ponthoz:
Azon túl, hogy teljesen egyetértek, most újra eszembe jut a nagyapám. Szegénynek azt tartogatta a sors, hogy mindkét vh-ban részt vegyen, de nem ám a parancsnokok fõhadiszállásán. A 2.vh-ban, valahol az orosz fronton, súlyosan megsebesült, kész csoda hogy életben maradt. Szomorú, hogy milyen könnyen lemondtunk/lemondunk a katona hõseinkrõl, sokan ott feketítik be õket ahol csak lehet. A gyõztesek, vagy csak magukat annak képzelõk ilyet aligha tesznek. Gyáva nép örökös bûntudattal, kinek jó ez?! Az életösztön ellen való mindez.

No, azért még se legyünk ennyire hitehagyottak. A 'Forrest Gump' kínál valami jót, amibõl érdemes meríteni. Jó, hogy szóba került itt a tao, úgyhogy megint idéznék egy remek és szórakoztató olvasmányból:
"KÍVÁNCSI EMBER: Miért repülnek õsszel délre a madarak?
TUDOMÁNY: Ösztönbõl.
Vagyis, tudja a fene.
Igazság szerint nincs is rá szükség, hogy tudjuk. Felesleges a Rövidlátó Tudományt majmolni, mely a világot elektronmikroszkópon keresztül vizsgálgatja, és választ keres meg nem válaszolható kérdésekre, melyek helyébe csak újabb kérdések tolonganak. Ne játsszuk meg az Absztrakt Filozófust, és ne gyötrõdjünk felesleges kérdésekkel, melyekre semmitmondó választ kapunk. Valójában arra van szükségünk, hogy felismerjük Belsõ Tulajdonságainkat, és fogadjuk el, hogy a DOLGOK OLYANOK, AMILYENEK. Ha nem fogadjuk el, bajba kerülünk."
(B. Hoff 'Micimackó és a Tao' c. könyvébõl)

Te aztán a logika és az érvelés bajnoka vagy :DDDDDDD
Ugyanazt az oldalt linkeltétek.....:DDDDDDD
Mer' ám amúgy különben nem is létezik ám, csak ezen a nyavalyatörött virtuális oldalon.....:DDDDDD
Hjajjjjjjjjj, nagymester.........

Igen, azt hiszem ebben üt el leginkább a véleményünk - ezért vannak a nagy vitáink - mert:

1. Nem hiszem, hogy a filozófia, a filozofálás, a gondolkodás váltaná meg a világot.

2. Mert nem hsizem, hogy a keleti kultúra akárcsak összehasonlítható lenne a nyugatival - nem szeretem, mikor a kettõt megpróbálják lemérni, mint vmi húst, és azt mondani, hogy: "hm, ez a nehezebb, ez az értékesebb..."

3. Továbbra is állítom, hogy joggal nevezhetjük európainak magunkat. Rajongva szerethetjük a keleti kultúrákat (általában az onnan jövõ filmek engem is mindig érdekelnek), de európaiak vagyunk.

Másfajta minõség, másfajta gondolkodás - másfajta fejlõdés.

Ennyi.

Bár számtalan analógia fedezhetõ fel, és végsõ soron az egész forrása és vége sejthetõen ugyanaz, de a kettõ MÁS.

És ez itt a kulcsszó.

Úgy döntöttem, nem kell kérdeznem senkitõl semmit. Vess egy pillantást erre a szócikkre, és megnyugodhatsz: http://hu.wikipedia.org/wiki/Filoz%C3%B3fia

"megjegyzem többre jutottak mint európai társaik, de ezt itt most kár is lenne részletezni." - jó szöveg...semmit se mond, de azt biztosra veszi.

:) Megpróbálok helyette én válaszolni, az gyorsabb és egyszerûbb. Nos, szerintem azt mondaná, hogy nem, mivel a filozófia megpróbál a transzcendens bevonása nélkül válaszolni alapvetõ kérdésekre. A tao és zen viszont a transzcendensre épít. Ebben csak az a bibi, hogy az európai filozófia igen jelentõs része is bevonja a transzcendenst az érvelésbe. De majd tényleg megkérdezem :)