Köszönöm. :)

Ügyes vélemény. Egyetértek. A film zseniális.

Nyomasztó ez a film,kiúttalanságot sugároz.

Sidney Lumet rendkívül elemzõ módon vizsgálja és mutatja be a világot filmjeiben.Szerintem nem ez a legjobb filmje ,de ez is jellemzõ a mûvészetére.

Hát azért a szûnyog az nem ló,az a természetes ha agyoncsapjuk.Ez a filmtéma túl nyomasztó,túl borzalmas,ezért nem mindig ajánlható.

Szerintem az Equus a csökött (kis)polgári lét maró szatírája, ugyanakkor viszont szimbolista dráma is. A filmet rengeteg síkon és rengeteg szempontból lehet elemezni. A történet alapvetõ eleme a konfrontáció: összeütközés a világgal, önmagunkkal. Ellentétek és párhuzamok kavalkádja az egész: a doktor és Alan ugyanúgy konfliktusba kerülnek valamivel/valakivel, és ez adja kettejük hasonlóságát. Lényegében véve mindketten ugyanannak a társadalomnak az áldozatai, csak más-más formában. Mindketten kiutat keresnek a válságból, és ez többé-kevésbé sikerül is. A fõ tanulság az, hogy egyedül nem megy, mindenkinek szüksége van segítségre, olyan emberekre, akik mellette állnak, akik alkalomadtán felnyitják a szemét, még ha ez néha fájdalmas is (mint pl. amikor Alan rámutat Dysart kvázi kudarcot vallott házasságára).
A két fõszereplõ ugyanúgy szembesül a körülötte lévõ világ hazug, álszent mivoltával, Dysartnek azonban - mivel felnõtt - a szakmai problémáival is szembe kell néznie. Felmerül a kérdés, mennyire normális a társadalom. Alant "meg kell gyógyítani", "normálissá" kell tenni, hogy beilleszkedhessen egy normálisnak tartott világba, hogy mintapolgár lehessen, tele elfojtásokkal, ki nem mondott igazságokkal és hazugságokkal. Dysart ezért hasonul meg önmagával, nem tudja, jót tesz-e azzal, hogy a munkája során "segít" a fiataloknak.
Alan életében ezt a hazug világot a szülei testesítik meg. Gyaníthatóan az egykék sorába tartozik, és tudjuk, hogy az egyetlen fiúgyermeket nevelõ anyák milyenek. Nos, ilyen Dora is, Alan anyja, aki igyekszik mentegetni magát és a férjét, mondván: õk nem tehetnek a fiuk sorsáról, hiszen mindig is szerették. Igen ám, de nem adták meg neki azt, amire szüksége lett volna: nem hallgatták meg, nem beszélgettek, nem figyeltek oda rá, egyszóval a fiú lelki élete elsikkadt. Ehelyett az anyja valami zavaros vallási humbuggal tömte a fejét, aminek köze sincs az igazi vallásossághoz és hithez. Alannek talán ezért alakult ki egy torz Istenképe, és emiatt fogta fel helytelen módon a hitet. Ez a vallási "téboly" adja a fiú betegségének egyik vonulatát.
A másik az énkeresés, a szexuális és pszichoszexuális fejlõdés. Az apjától nem tanulhatott túl sokat Alan, nem látott benne igazi férfimintát, viszont szerintem a tengerparton a lovasban igen (itt úgy éreztem, hogy valami enyhe homoszexuális hajlam is megbújik a fiúban, a lovas nemcsak mint férfikép lehetett vonzó számára, hanem több is volt annál). Az anyja pedig tipikus érzelmi zsaroló volt, talán jobban is kötõdött hozzá, mint az apjához, emiatt sem alakulhattak ki benne az egészséges szexuális "képességek". Amikor Alan azt mondta, hogy a ló és a lovas egy, akkor talán ugyanolyan fontos volt számára a LOVAS, mint a LÓ, tehát Equus képébe belevegyítette Jézust, a tengerparti lovast, a lovat, az anyját (mint az egyetlen NÕt, akit ismert), egyszóval egy zûrzavaros teremtményt alkotott, "aki" részben felsõbbrendû az embereknél, de részben hasonlít is rájuk.
A film fõszereplõje a lélek, amely megfoghatatlan, értelmezhetetlen, talán ennek is a szimbóluma lehet Equus. Maga Dysart is említi, amikor Equus azt "mondja": ismerj meg, értelmezz, de ez képtelenség a maga teljességében. Egyszóval rengeteg dolog sûrûsödik össze a filmben, emiatt kicsit nehéz is értelmezni. Dysart végsõ monológja megdöbbentõ mélységeket tár fel, s azt sugallja, hogy mindenki lehet olyan, mint Alan, ha már az orvosnak is "a szájában van a zabla", akkor mit várhatunk egy egyszerû embertõl? Az elvágyódás csak vágy marad, nincs kiút, a társadalom "lovakká" tesz minket, és tûrnünk kell, amíg el nem pusztulunk. Szorongó, frusztrált, csalódott lények leszünk, próbáljuk megtalálni a helyünket, de egyáltalán nem biztos, hogy sikerül, az emberiség belekerült egy vég nélküli körforgásba, évszázadok és évezredek során ugyanazok a minták játszódnak le, az élet kegyetlen, és mindenkinek be kell állnia a sorba, ha pedig nem teszi, akkor valamilyen formában "feláldozzák", mint Dysart hátborzongató álmában.
Lehet, hogy csak belemagyarázás volt, amit a fentiekben leírtam, de nekem ilyen gondolatok jutottak eszembe a film megnézése kapcsán. Majd úgyis kijavít valaki, ha tévedtem volna valamiben. :)

Igen elütõ Lumet-film...(a 4. a héten). Engem nem nagyon fogott meg a film....habár a története érdekes volt, mégsem ütött akkorát habár a lovak megvakítása nagyon megrázó jelent volt....Firth jól játszott benne.

7/10

Kellett egy 10 perc, mire értelmesen ki tudom fejezni magam ez után.
Mindenki a lovaknál van leragadva. Szerintem ez teljesen mellékes tényezõ a filmben.
Úgy gondolom, hogy a lényeg itt a pszichológiai abnormalitás és az emberi lélek meghatározhatatlansága, homályos mélysége. Nekem legalábbis ez volt az, ami mély nyomot hagyott.
De az is lehet, hogy buta vagyok.

A legjobb és a legfelkavaróbb film, amit láttam.
Félelmetes gondolatai vannak.

Egy ismerõsöm egyszer tizenkét szúnyog összes lábát tépte ki, de mégsem jött a picihiáter, hogy megvizsgálja. Sose derült rá fény, hogy miért tette. Rendjén van ez így? Szerintem nagyon nem.

Olvastam ezt a "vitát",ami itt kialakult! Én színpadon játszottam a kamasz fiút, Alant és azt kell mondanom Kedves oncogito ,hogy semmit nem értettél meg ebbõl a darabból...

Egyébként sosem értettem, hogy az emberek többsége miért ragaszkodik mégis a racionális és brutális, bár valóságot megjelenítõ dolgokhoz a mûvészetben, miközben az érzelemteliség és a helyes megnyilvánulást megmutató részeket banálisnak, szentimentálisnak tartják.
Ez szerintem annak a jele, hogy túlságosan beleivódott az emberekbe az, hogy a brutalitás természetes és elkerülhetetlen velejárója az életnek.
És ezt én hazugságnak tartom, valamint ezt terjeszteni egyenesen bûnnek.

A negatív példa semmire nem jó.
Ismét megkérdezem, a kemény jeleneteknek az elborzasztáson kívül milyen más haszna van még?
Kire, vagy mire hatnak jótékonyan?

Az érzelmek pozitív megnyilvánulásait tanulni kell és nem brutalitással.
Igaz, hogy az életben többnyire brutális dolgok vannak, de hogy ezt hogy kerüljük ki, hogy tegyünk ellene, ahhoz az kell, hogy érzelemteliek legyünk. Ezt pedig nem segíti elõ semmiféle brutális jelenet, ez igen nagyon erõsen meggyõzõdésem.

Még valamire jók az ilyen "mûvészalkotások", hogy hozzászokjanak az emberek a borzalmakhoz azzal a mottóval, hogy "hát igen, ilyen a világ".
Ma már csak akkor figyelnek fel az emberek bármire, ha különös kegyetlenségrõl van szó.
A csöndes fájdalmat, a néma kín ma már meg sem látják az emberek.
Talán nem eléggé "mûvészi"...

No, és mi változott ilyen film alapján?
Egyetlen ember volt azóta, aki nem vitte vágóhidra a lovát a film miatt?
Vagy van egyetlen vágóhíd, ahol humánusabb módon ölik le az állatokat egy "mûvészfilm" miatt?
Mire jó ez?
Csak elborzasztásra, semmi, de semmi többre.
Ez pedig öncélu - és én megvetem az öncélú alkotásokat.

Igazad van ,bár Fábri is egy nagy rendezõ volt-:)

Huszárik Zoltán filmje volt, az Elégia, ami egyébként egy hatalmas kisfilm.
Newcastle-nek meg üzenem, hogy nem a film kedvérét öltek le lovakat természetesen.

Burton is jó volt.Node nem a film,a mûvészet kedvéért csinálták a lovakkal azt a mészárlást,Fábri csak dokumentálta a valóságot,ami szerintem kötelessége egy mûvésznek ,hogy pl ne eszegesse olyan nyugodtan a polgár a lópárizsit stb.Mert sokan azt hiszik ,amirõl nem tudnak az nincs is.

Nekem is pont ez a pelda ugrott be rogton a lovak kinzasa kapcsan. Manapsag azert mar ilyet nem lehet csinalni muveszet jelszo alatt.
A filmrol annyit, hogy szerintem igenyes adaptacio, remek alakitasokkal, elsosorban Peter Firth-szere gondolok.