Film és sorozat Moziműsor Színész és alkotó Színdarab Színházműsor Koncert Fesztivál Kiállítások Egyéb események Helyszínek Cikkek

Téma: Doc Martin

Spoiler
10/10
Theine 2008 febr. 22. - 20:56:47 10/10
(174/1414)
"Igen, elég borzasztó lehet együttélni olyan emberrel, akivel a szakmáján kívül nem lehet beszélni semmirõl"

Errõl van szó! Ráadásul az örök szigora átragad a másik emberre is, biztos hallottál a testbeszédrõl? Ne menjünk messzire itt Mo-on is az tapasztalható, ha egy örökké rosszkedvû, sótlan, esetleg durva stílusban kioktató egyént az emberek zöme messzirõl elkerüli, mert óhatatlanul átadja a hangulatát a másiknak, ez egy emberi tulajdonság. Én nem azt mondom, hogy a dokinak bratyizni kellett volna, hisz ez a stílus nagyon furcsa lett volna tõle, de egy kis alkalmazkodást neki is meg kellett volna tanulnia.
Válasz
10/10
mitokondrium 2008 febr. 22. - 20:52:58 10/10
(173/1414)
Valaki írta már elõttem és én is azt vallom, hogy a doki csak az aznapi események fáradalmait akarta kipihenni mikor az asztalra tette a gyûrût és leült a kanapéra. Nekem is volt egy olyan érzésem hogy csak a megfelelõ hangulatba akart kerülni, hiszen tényleg nagyon látszott rajta, hogy akarja az esküvõt hiszen a sorozat elején nem úgy tûnt mint aki egy nõért hajlandó lenne a disznóganéjban térdig gázolni!
Számomra L bizonytalanabbnak tûnt, mint aki még az utolsó pillanatban is csak valamiféle megerõsítésre várt volna ( talán egy ölelés vagy valami)-a levél ellenére!
Nem szent a doki,de valahogy nálam akkor is szintet lépett, mert igaz nem szavakkal,mint ahogy azt L talán várta volna, de tettekkel az utolsó pár részeben rengetegszer bizonyította, hogy szereti L-t!
Válasz
bl.bo 2008 febr. 22. - 20:52:28
(172/1414)
" Talán azért számomra csalódás, mert az egyedüli érzelmet Martin életében az igazi szerelem megtalálása jelentette volna, aminek az egyenes következménye a házasság lett volna "

Klasszul el tudtam volna képzelni, hogy összeházasodnak, és M. doki sokkal oldottabb, közvetlenebb lesz, mint azelõtt + jó férj és családapa.
Válasz
10/10
Theine 2008 febr. 22. - 20:49:48 10/10
(171/1414)
Ez mind igaz, amit itt fejtegetsz....de kire mosolyogna az ember, ha nem a jövendõ társára? Ráadásul hótt szerelmes! Ehhez is szükséges az említett hormon?
Válasz
10/10
Theine 2008 febr. 22. - 20:45:56 10/10
(170/1414)
Végülis a forgatókönyvet így írták meg talán azért, mert ha összejött volna az esküvõ nem lett volna annyira érdekes a folytatás? Ki tudja?

Talán azért számomra csalódás, mert az egyedüli érzelmet Martin életében az igazi szerelem megtalálása jelentette volna, aminek az egyenes következménye a házasság lett volna hisz faluban élnek. Szerencsésebb megoldás lett volna, ha inkább szeretõk maradnak, vagy csak úgy együtt járnak.
Válasz
bl.bo 2008 febr. 22. - 20:42:48
(169/1414)
" ...de mint magánember? Pedig a mindennapi apró-cseprõ dolgok is hozzátartoznak az élethez.... "

Igen, elég borzasztó lehet együttélni olyan emberrel, akivel a szakmáján kívül nem lehet beszélni semmirõl.

De - ha belegondolunk - M. Joan nénivel beszélt hétköznapi dolgokról, szóval, nem reménytelen eset.
Válasz
10/10
Theine 2008 febr. 22. - 20:38:48 10/10
(168/1414)
Ezt lehet így is magyarázni, meg úgy is. Nézõpont kérdése. Én nem vagyok lélekbúvár, Pi ehhez sokkal jobban ért és lehet, hogy neki van igaza. Nem tehetek róla én egy kicsit kiábrándultam a dokiból....valószínû itt egyedül vagyok a véleményemmel de vállalom.
Válasz
10/10
Theine 2008 febr. 22. - 20:34:19 10/10
(167/1414)
Ezt nem vitatja senki! Mint orvos le a kalappal elõtte, de mint magánember? Pedig a mindennapi apró-cseprõ dolgok is hozzátartoznak az élethez....tudja ezt õ is jól, hisz Joan anyagi ügyeit ügyesen elintézi. Azért valamennyire illett volna beilleszkedni a falu életébe....persze nem a fecsegés-locsogásra gondolok. Az tényleg méltatlan lett volna hozzá....de végülis õ érkezett a faluba és nem a falu ment hozzá, ezért néha meg kellett volna hallgatni a lelki bajokkal küzdõ embereket is és néha egy mosolyt is megereszteni....ettõl nem lett volna kevesebb, nem így gondolod?
Válasz
bl.bo 2008 febr. 22. - 20:33:37
(166/1414)
Nem szent, vannak rossz tulajdonságai is, de ebben az esetben azért ítélem meg õt kedvezõbben, mint L.-t, mert az indítékai neki voltak önzetlenek.
L. azért nem ment el az esküvõre, mert úgy gondolta, boldogtalan lenne késõbb M.-nal.
M. úgy gondolta, boldog lenne L-val, de ennek ellenére nem ment el az esküvõre, hogy L. ne legyen késõbb boldogtalan mellette - õt féltette.
Összefoglalva: L. saját magát féltette, M. pedig õt.
Válasz
bl.bo 2008 febr. 22. - 20:29:32
(165/1414)
"minden esetben egyenes, õszínte és segítõkész, ha betegekrõl van szó. Akkor miért nem szánta rá magát, hogy még jóval az esküvõ idõpontja elõtt felkeresse L-t, hogy megbeszéljék a kétségeiket?"

A szakmájával kapcsolatban lehetett józan, egyenes stb., de a szerelem nem az értelem, hanem az érzelem szintjén zajlik, ami járatlan út M. számára.

Nekem úgy tûnt, nagyon akarta ezt az esküvõt (pl. a részeges papnál, aki eltörte a csípõjét; ilyen esetben máskor azonnal a beteg érdekeit nézve, mentõt hívott volna, de itt az esküvõjére tekintettel inkább fel akarta állítani a papot, persze, hiába. Aztán késõbb a másik pap disznóját kezelte, hogy elvállalja a szertartást stb.)
Válasz
10/10
Theine 2008 febr. 22. - 20:26:16 10/10
(164/1414)
Martin az elutasítást még levélben sem tette meg. Õt miért mented fel? Lassan már úgy kezdtek beszélni róla, mint egy szentrõl. Elnézést, hogy nem állok be a sorba....
Válasz
10/10
Theine 2008 febr. 22. - 20:17:22 10/10
(163/1414)
Sok igazság van abban, ahogy elemezted M-t. Valószínû ezért olyan nyers mindenkivel, mert kevés szeretetet kapott. Az esküvõvel kapcsolatban nézzük L helyzetét. Végülis nem õ kérte meg M kezét, viszont a doki símán kitette volna a falu szájának, ha egyedül ment volna el az esketésre. Ez abszolút nem ferr! A doki arról tett tanubizonyságot, hogy minden esetben egyenes, õszínte és segítõkész, ha betegekrõl van szó. Akkor miért nem szánta rá magát, hogy még jóval az esküvõ idõpontja elõtt felkeresse L-t, hogy megbeszéljék a kétségeiket? Egyébként továbbra is állítom, hogy L ezt késõbb megköszönhette volna M-nak, hogy nem kell az életét katonai fegyelemben leélnie, mert még egy jóízût sem nevethetett volna, hisz a doki
nem a "mosolyalbumáról" volt híres! Ezek a kímért beszélgetések engem a szerelménél nagyon zavartak, aki egy kicsit vidámabb, nyitottabb teremtés nem igazán tudja ezt hosszú távon elviselni.

Visszatérve az emberekre....Martint csak a beteg emberek érdekelték, ezért a hivatása megszállottja - ami végülis szép -, de a falu élete összességében nem érdekelte. Már a lépései is azt sugallták, hogy jó katona lett volna belõle....na most jöhet a hidegzuhany!:-D
Válasz
bl.bo 2008 febr. 22. - 20:12:12
(162/1414)
Amikor egy elutasítás levélben és nem személyesen történik, az kicsit mindig a gyávaság jele, de L. a saját tettét pozitívan ítélte meg.
Válasz
nofrit 2008 febr. 22. - 20:03:05
(161/1414)
Én akkor kaptam fel a fejem, amikor L megjegyezte, hogy M hagyta volna egyedül a templomban. Miért, õ nem ugyanezt tette volna? M ott állt volna a templomban mit sem sejtve, addig a nõ meg egy levelet hagy otthon az asztalán. Akkor a férfi szégyenülhetett volna meg.
Válasz
bl.bo 2008 febr. 22. - 19:55:32
(160/1414)
L. nem csak a dokit, saját magát sem ismeri jól.
Amikor az esküvõ elõtt odamegy, hogy levélben "elbúcsúzzon", s találkozik M-nal, akkor is azt gondolja, õ a "különb", hiszen õ legalább írt levelet... (A saját "különb"-ségének tudata pedig arra épül, hogy kommunikatívabb, mint M.), de M.-nak sok rejtett értékes tulajdonsága van, ami a szemérmessége, zárkózottsága miatt nem nyilvánvaló az ismerõsei számára.
Válasz
nofrit 2008 febr. 22. - 19:55:03
(159/1414)
Szerintem ha meglett volna az esküvõ, a fogadáson biztos, hogy az ifjú házasok nem jelentek volna meg - a vendégek meg jót pletykálhattak volna róluk, s mindenrõl. Attól függetlenül a jószándék még meglehetett bennük...
Válasz
nofrit 2008 febr. 22. - 19:28:06
(158/1414)
S mi van akkor, ha Bert és Al is csak egy szép esküvõt akarnak a dokinak? Csak hát azzal is számolniuk kell, hogy mindez pénzbe kerül, s nem megy olyan jól az üzlet, mint remélték. S a dokinak van is pénze, hogy megfizesse, de már szervezésben nem áll olyan biztosan. mielõtt összedõlt egy sátor, igenis nagyon szép esküvõi fogadást tudtam volna ott elképzelni...
Válasz
10/10
nusi21 2008 febr. 22. - 19:17:34 10/10
(157/1414)
Eddig egyenrangúnak tekintettem a szereplõket. Nem emeltem ki egyiket vagy másikat. Mrs Tischel kedves volt és érdeklõdõ, értelmes. Bert az ügyetlen üzletember. Al, aki keresi a helyét, nagyratörõ tervei vannak. Pauline, a megbízható asszisztens. Még tanfolyamot is végzett. Roger Fenn, aki megtalálta végre a boldogságát, ráadásul apa lett. És L. Van karrier, kezdi megérteni és értékelni M-t. Õ érzi, a többiek még nem, talán Mrs Tischel kivételével. minen szereplõ egyformán kedves volt. Taán most emeltem piedesztálra a dokit.. Megkésve??
Válasz
10/10
nusi21 2008 febr. 22. - 19:11:12 10/10
(156/1414)
Akkor L csupán számításból akart hozzámenni M-hez? Mert anyagilag stabil háttere van és jó apa lenne? Ezért mondott igent? És azért mondott nemet, mert önzõ lenne és rájött, hogy õ mégis olyan férfit akar, aki behódol neki és a lábai elõtt hever? Vagy maga sem tudja? Al-ban nagyot csalódtam. De Pauline-ban is.. Bár lehet, hogy minden szereplõben csalódtam a doki kivételével? Lehet, hogy ez lenne a cél??
Válasz
10/10
nusi21 2008 febr. 22. - 18:28:08 10/10
(155/1414)
Én is szeretnék egy kicsit emberibb világba tartozni. Közvetlenebbe.
Nem tudom ti hogy vagytok vele, de senki sem köszön. A férfiak nem segítenek, nem elõzékenyek. Mindenki morcos és szürke. Sehol egy mosoly...

Egyébként most jutott eszembe, hogy a dokira nem csak felnéznek. Al és Bert között elhangzott egy beszélgetés, amikor az étteremben "szökõkút" tört fel. Hatalmasat csalódtam bennük: a doki anyagi helyzetét boncolgatták, olyan hangsúllyal, hogy neki mindegy mennyibe kerül. Na ezen kiakadtam..
Válasz