Nagy idők felejthetetlen némafilmjeire emlékeztetett. Hosszú csendek, szerelmes pillantások, kevés felirat. Hiszen a szemekben, az arcokon, a tétova vagy hirtelen mozdulatokban minden benne van. A szerelem, az anyaság, a függetlenség utáni vágy, a házasság börtönében sínylődő ember fájdalma és a felhevült testek gyönyört követelő vágya. Szóval minden.
És mégis! Olyan hétköznapi gondolatok foglalkoztatnak, hogyan találják meg egymást egyetlen pillantásból a melegek. Vagy a heterók? Vagy a kutyák? Nekik persze könnyebb, mert csak beleszippantanak a levegőbe (vagy a másik ánuszába) és már mindent tudnak. Én viszont hülye vagyok, mert ilyen fülledten erotikus filmet nézegetek, amikor be van dugulva az orrom.

Carol is a tender and intoxicating exploration of forbidden love and self-discovery. Its profound beauty lies in the unspoken emotions, lingering gazes, and quiet bravery of two women defying societal norms in the 1950s. The film captures the ache of longing and the courage to choose love despite the risks, all portrayed through Cate Blanchett and Rooney Mara's stunning performances. The cinematography, music, and delicate storytelling weave a timeless tale that resonates deeply, making it a masterpiece of emotional authenticity and visual elegance. Its a love story that feels personal, profound, and unforgottable.
my favourite and comfort movie, cant wait to rewatch it tomorrow exactly at christmas, 24th of december, I love and admire Cate Blanchett so much, cate is so elegant, incredibely amazing and angelic in carol as carol aird, good night.

nem bírtuk végignézni. (amúgy már megint egy érzékenyítés, amiből elegünk van a párommal...)

A film újra nézve is tetszett, érdemes megnézni, a főszereplőknek jól állt a szerep, Cate B. játéka tetszett; Kyle C. és Sarah P. viszont ezen filmben nem tetszett, talán a rossz, hozzájuk nem illő magyar szinkron miatt. A ruhák, kiegészítők, sminkek, frizurák, filmzene tetszett.

10/10

Nem valami erős film, bár a szexjelenet nem rossz. Egy kis leszbizéssel minden filmet el lehet adni.

Értem én hogy érzékenyíteni akar még a közszolgálati Tv is (m5), de ez egy hazugság. OK, minden film, regény stb. hazugság.
Mert könnyű úgy leszbizni, hogy minimum az egyik fél dúsgazdag, és mindkét fél szép. Legyen mindkettő szegény és csúnya. Na, abból tessék filmet csinálni!

Carol a regényben hosszú oldalakat kap amint az írónő lefesti testi és emberi adottságait. A filmen pedig minden szónál izgalmasabb, hogy feltűnik a szélesvásznún Blanchett kicsit hideg és arisztokratikusan gőgös pillantással szemlélve a játékvonatot. Mintha egy megközelíthetetlen hókirálynő jelenne meg alattvalói előtt audiencián. Egy arc mely koránt sem szabályos de egyszerre érzek benne belső tüzet és jeges megvetést.Olyan színészi skálán mozog apró gesztusok tömegét szabadítva rám a nézőre melyek a székemhez szögeznek és már veszve vagyok , átadom magam ennek a nőnek, az ő érzelmeinek. Estélyek könnyed kissé ironikus társalgója , majd megismerjük a vágyakkal fűtött Carolt aki vonzások és választások keresztútjánál áll, engedve a pillanat varázsának , a test hívószavának. Ne feledjük 1952. évet írjuk. Elindulnak az első színes televízió adások az Egyesült-államokban. Már az írónő álneve s is sejteti /Carole Morgan/ , hogy megélt élményből fakad a mű. Ebben az identitás drámában Patricia Highsmith /az írónő valódi neve/ olyan élményekkel ajándékozta meg az olvasóit melyek a kor prüdériája nehezen bírt volna el. Szerezve olyan olvasótábort akik hasonló helyzetekben élték életüket. Az írónő azóta sem publikált ebben a témában, de az azóta milliós példányszámot is meghaladó Carol-t mára a leszbikus szerelem kultuszműveként tartják számon. Highsmith soha többé nem írt olyan érzékien, olyan líraian, mint ebben a regényben, amelyet egy személyes találkozás ihletett. Ezzel a mondattal a filmnél is vagyunk. Bevallom szeretem a korfestő filmeket, ettől olyan érzés kerít hatalmába mintha időt utaznék, felfejtve annak szövetét réseken és tükrökön át kukucskálva Prust után szabadon : Az eltűnt idő nyomában. A gazdasági fellendülés Amerikájába látni a sikk és a polgári lét a dolgozók élesen elkülönülő világát. A még erősen számító rang és társadalmi különbségeket. ahhoz, hogy ez a film egyedi és olyan legyen mint egy tökéletes antik szobor ahhoz elsősorban Haynes szigorú önkontrollja kellett. Nincsenek hatalmas "színészi őrjöngések" nagy gesztusok és túljátszott műkönnyes jelentek. Helyettük egy míves női cigarettatárcából elővett aranyvégű Camel, néhány slukk és egy arc és ajak mely kicsit gúnyos mosolyra húzódik. Játék ez, két nő, két színésznő érték és mértékadó játéka Cate Blanchett és Rooney Mara "szonátája" hegedűre és zongorára. Amit tudni kell a színészi játék alázatáról és az egymás erejéből való színészi építkezéséről annak teljes tudatában vannak a hölgyek. Apró drámák, visszafogott érintések, és lázas szerelmi vonzások izgalmas elegyét kaphatjuk a filmtől. Nélkülük és a rendező nélkül egy középszerű B kategóriás mozit látnánk mű románcal és giccses B kategóriás színészekkel.

Jó lenne, de miért nem lehet szinkronosan leadni?? Így nézhetetlen, fujj. Undorodok az ilyen szarságoktól. Le ne szinkronizáljátok, még véletlenül se.

Zseniális, felejthetetlen film! T

A kor, a történettel, annyira semmisként hatott, hogy láttam, és, nem néztem a filmet.

a filmet nem láttam épp ezért olvasgatok itt, hogy megpróbáljam eldönteni, hogy érdemes-e, de az azért megfogott - éljen a továbbra is remek humorral megáldott ostoba Port.hu - , hogy színes feliratos amerikai film odafenn
alul meg

Szinkronhangok..
gratula még egyszer a remek szerkesztõcsapatnak port.hu hajrá csak így tovább

Még nem láttam a filmet, Cate Blanchett viszont ott van a kedvenceim között. Az eddigi beszámolókból nekem az jön le, hogy ez igazából egy buzipropaganda. Valaki erõsítsen meg ebben, mert akkor simán kihagyom, miután rohadtul nem érdekel a témakör és nem szeretnék feleslegesen belekezdeni. Köszi.

Képi világ, díszletek, fény-árnyék, korhûség, érzések, '50-es évek, tipródás, boldogság, kiemelkedõ zene, karakterek.. MINDEN a helyén! Szubjektív preferenciák, kiragadott momentumok következnek.
Carol: valóban az a hiúzszem. Háziasszony, de "csak" gazdag, nincs /hercegnõs/ születési elõjoga, õ az egyértelmû kezdeményezõ; nem örökké, de "love you, my angel"... "nem fogom tagadni, nem fordulok saját lényegem ellen".
Kifogástalanul viselkedik, sose veszti el a kontrollt, kifinomult és elképesztõen erõs.
Therese: "férj? még azt sem tudom, ebédre mit rendeljek"! Mûvész, vörös fény, fotók, "nem félek." [Pont van a végén, igen. Halkan mondva, de világosan. Itt mindennek súlya van. Nem mindenek mozgatója a félelem. ]
Nem értek egyet azzal, hogy õ a kezdeményezõ. Egyértelmûen Carol intézi és irányítja az egészet. Az a kesztyû nem véletlenül marad ott, Therese csak belemegy az utazásba... nem csak sodródik, mert abba a folyóba ugyan bele kellett lépni; de nem is õ indítja a továbblépést.
A film hibái: kibámulnak a taxiablakon, egyenest a nagyérdemû arca közepébe. Talán csak én vagyok túl földhözragadt, de ez nagyon nem jött át, akármit akart is közvetíteni.
Therese már-már szégyentelenül gyorsan és minden dilemma nélkül megy fel Carolhoz. Ezt egyértelmû visszajelzésként is lehetne értelmezni, bennem inkább "könnyen ment"-felhangot keltett.
Néha picit vontatott, de a mindennapokban is vannak unalmasabb percek - éppen ettõl rettentõen emberközeli. Carolt is azzal zsarolja a férje, ami [talán egyetlen, de biztosan] a leggyengébb, még inkább fájóbb pontja.
Amikor meg a fõnök kitalálja az újabb irritáló hülyeségét, és még vágj is hozzá jó képet (lásd mikulássapka): nagyjából így kezdünk mi is hétfõ reggel a 'gyárban'...
Blanchett zseniálisat alakít, Mara is megadta a módját - bár benne tényleg van valami mélyen ijesztõ... A férj és a barátnõ megformálói is tökéletes munkát végeztek.
Az EGÉSZ ikonikus értékû.
10/10.

Így van! Mi köze a regényt író írónõ durva és tisztelet nélküli
fikázásának a regénye alapján készült filmhez? Semmi !!
A film egyébként remek !!!

Szerintem épp eléggé érezhetõ, milyen nehéz volt akkor leszbikusnak lenni, mutatja ezt az, amit Carollal tesznek. Az életük további alakulását a képzeletünkre bízzák. Biztos az sem volt/lesz fenékig tejfel. Az ágyjelenet pedig szerintem pont annyi volt, amennyi kellett ebbe a filmbe. Nekem nem volt hiányérzetem.

Azóta is próbálom szavakba önteni a filmmel kapcsolatos érzéseimet, de nem megy. Csak foszlányok sikerednek, hogy tetszett a hangulata, hogy magával ragadott és letaglózott, hogy tetszett a zenéje, és azóta meg is találtam azokat a dalokat a youtube-on.:) Hogy mennyire erõsítette egymást fényképezés, zene, a kosztümök és persze a színészi alakítások. Az, hogy micsoda aljas dolog, mikor fegyverként használják egy anyának a gyermeke iránti rajongását, ragaszkodását ellene, hogy bármire rákényszerítsék, és hogy a filmben pont a férje teszi ezt vele, aki állítólag szereti. Persze tudom, hogy ezerszer tette már ezt férj a feleségével, de itt azon van a hangsúly, hogy a férj állandóan azt hangoztatja, hogy szereti, és mégis...
Megfogalmazhatatlan érzések és gondolatkezdemények bújkálnak bennem Therese bizonytalanságával és különc magányosságával kapcsolatban.
És végül pár hónapon belül ez volt a második film, ahol az utolsó perc megható jelenetét nem engedik lecsengeni, nem hagyják, hogy megríkasson, mert hopp, már vége is, és fel is kapcsolták a világítást a moziban. Mostmár ez lesz a trend? Hogy kielégítetlenül, bennragadt könnyekkel kell kibotorkálni a filmekrõl?:/ Oké, nem kell az olcsó szirup, de azért ha egyszer hat az emberre egy film, akkor hagyják, hogy hasson!

Nagyon szép a film képi világa, a zene jó, a díszlet, a ruhák lenyûgözõek, de a film cselekménye lehetett volna izmosabb, talán ezért sem jelölték Oscar-ra, nagyobb hangsúlyt kellett volna fektetni arra, hogy pl. az 50-es években mennyire nehéz volt megélnie egy szexuális mássággal küzdõ embernek a saját szexuális másságát (hisz még beszélni se nagyon lehetett akkortájt ilyen témákról, nemhogy felvállalni azt) és nem ezt a féltékeny férj cselekményvonalat kellett volna erõltetni, illetve lehetett volna kicsit bevállalósabb a leszbikus-jelenet is, ha már lúd legyen kövér alapon .....nem mondom, hogy rossz film, de többet vártam tõle sokkal, a 2 színésznõ viszont jól játszik benne.

Nagyon szerencsétlen a film leírása. Sajnos nem csoda, hogy ennyire vattacukorszerûnek, üresnek és tompának tûnik a film. Ez a cselekményre és a hangulatra is igaz.
Sokan mondják, hogy a könyv mindig jobb mint a film általában . Itt elég könnyû lett volna a könyvet túlszárnyalni. Mikor kiderült, hogy filmre viszik én csodálkoztam is nagyon, hogy fognak ebbõl mozit csinálni? Egy végtelenül könnyû olvasmány, egyszerû történet, tele semmiségekkel. De talán pont ezért... Ráadásul a film majdnem 2 órás ez szerintem nagyon hosszú.
Carolt szívesen nézi az ember bár sokszor nagyon dívás, és nekem az elsõ éttermi jelenetnél az volt az érzésem, hogy ezeket a mozdulatokat, gesztusokat már láttam valahol, nem eredeti! A fiatal hölgy karaktere pedig szerintem iszonyatos melléfogás mert jóval fiatalabbnak néz ki a koránál és nagyon jellegtelen. Nem egy szerelmi történetbe illik.