https://www.youtube.com/watch?v=S8_Cn32sXZE

Fragmani alapján inkább langyi love story, mint Gray. De nem hiszem, hogy "Támogatom" kategóriába esik, hiszen biciklizés közben szelfiznek, (én még az orromat is alig merem megvakarni a biciklin, jó, én béna vagyok) Milyen példa ez a fiataloknak, nem olvastak híreket, hogy mennyi halál eset történt már ilyenek miatt?... ama YOLO.

Óhhh köszönöm! Jó képek;-) Az az igazság hogy bár nem csúnya gyerek ez a Burak Denizem, annyira vicces ábrázata van hogy nem nagyon tudok férfiként nézni rá. Ezeket a képeket se tudom eldönteni hogy most komolyan gondolja (õ is szexin akarja ráncolni a szemöldökét:-))) vagy csak poénkodik. Szóval én nem elsirnám magam a nászéjszakán hanem elröhögném:-))) De majd belenézek ebbe az új sorijába.

Azért ne feledd, attól még, hogy létezik egy mazsolát kedvelõ kisebbség, a világ nagy része gyûlöli. :) Angol féjszbuk oldalakon kialakult Cemre-szekták ellenünk dzsihádot indítottak volna a Szent Asszony nevéért. A lényeg, hogy itt milyen szépen, intelligenccsen eszmét tudunk cserélni errõl a csodálatos remekmûrõl, ne érezd magad trollnak.
Aztán majd meglátjuk, a történelem kit igazol :) (Ezt most csak azért írtam, hogy mondjak valami fennköltet.)

Marynek (btw neked már rég összegyûlt a 100 pluszgödör, amilyen szép elemzéseket írtál hitvesemrõl, ezért hoztam ezt az ajándékot), http://www.showtv.com.tr/show-tv-dizi/galeri/461091-burak-denizin-fotograf-cekiminden Megláttam, és te jutottál eszembe. ;) Lesz szöktetés?

Hûûûû!!! :)))) Mennyi komment!!!! :O (És szinte mind ellentétes az én véleményemmel.) :)) Valami ilyemi érzés lehet trollnak lenni).(?) ;) Nem baj, sejtettem, hogy így lesz, hiszen tudom, hogy hol vagyok. :)) Nagyon örülök, hogy sikerült felbolydítanom a kis barlangi méhkast. (Rengeteget írtatok, és mivel nálam beindult az "akció", így most tényleg csak beugottam.) Sajnos nincs idõm reagálni, talán csak annyit, hogy Adri, az "eminens" jelzõt nem negatív értelemben értettem. (Én is az voltam általános iskolás koromban).) Mary, szerintem szegény Sümbül-Hakan karrierjét igen csak beárnyokolja a Szulejmán címû nagysikerû sorozatban való alakítása, ugyanis én is gyanakvóan méregettem szegényt. ;))
Lányok, baromi jókat írtatok, talán egyszer szóra nyitom majd ismét a számat KG ügyben és visszatérünk egy-két dologra (mert úgy látom, sikerült ismét többször is félreérthetõen fogalmaznom), szóval egy nap majd pontosítom a gondolataimat, de ez nem az a nap. :))
Lépek is, jövök majd, ha tudok.

Ui: Kis Günesiben Baris irtó cuki abban a fejkendõben!!!!!! :)

Sziasztok!
Húha, is érdekes, elgondolkoztató irományok születtek. Bevallom gyûlölöm Samit, nem is magát Samit hanem azt a férfitípust, amit az õ karakterek képvisel és sajnos nem tudom meglátni mögötte az embert, nem tud érdekelni, így nem is tudok elfogulatlanul írni róla. Szóval én már nem is tudok mit hozzátenni a témához azon kívül hogy bólogatok :-)

Egy kicsit könnyedebb vizekre evezve. Az Éjszaka királynõjében megjelent Oktay. Erika, mit tettél velem. Akárhányszor meglátom, azon vihogok mint a fakutya, hogy azt írtad rá olyan mint egy férfivé mûtött nõ. És tényleg! A szõr mögött annyira nõies vonásai vannak, félelmetes. Hümától eddig is rosszul voltam, de ahogy elképzelem õket együtt, neeee! Amúgy lehet hogy csak Sümbül aga múltja miatt de Hakan nekem kicsit olyan langyis, nektek nem volt ilyen érzésetek róla? Hogy Meryemnek tetszett Murat az nem elképzelhetetlen, kinek nem?:-) Ó, miért nem nyírták ki a libát és folytatták nélküle a sorozatot? A szerelmi szál annyira nem érdekel, viszont a többiben rengeteg lehetõség lett volna.Viszont azt nem tudtam eddig, hogy ezek szerint akkor Selin csak bosszút akar állni Azizon. Balek Kartallal kicsit kezdek megbékélni, de ez csak Muratnak köszönhetõ, õ is szépen tud sírni, nézni, na:-)
És ha már a szép nézéseknél tartunk, én is kérek pluszgödröket Tímea, én is újfent megcsodáltam Cagdas urunkat a Kis Günesiben. Tutira Basak tervezte a gönceit. És éégeeen, az ilyen huncut zavarbaejtõ nézéseiben reménykedve kezdtem el anno nézni Puncs úr kalandjait.

Maryvel értek egyet, az számít, amit a gyerek érez, nem az, amit a szülõ esetleg elfojtva magában hordoz. Az majd Sami bácsi pszichológusát érdekli, nem mást. Én is úgy gondolom, hogy a szeretet elválaszthatatlan a tisztelettõl, aki nem nem tud tisztelni, sõt mi több, megver, megaláz az anyámmal együtt, annak én nem is kérnék a szeretetébõl (nem mintha Sami igyekezett volna kárpótolni Güneyt vagy Handant...) A forgatókönyvírók sem jelezték, hogy Saminak a szíve mélyén vannak érzései Güney iránt, csak nem tudja kimutatni. Kuzeynél már érzékeltették. Szerintem hogy egy szülõ a gyereke mellé áll a bajban, az még nem egyenlõ a szeretettel. Továbbra is azt gondolom, hogy Sami nem tett mást, mint telejítette (próbálta teljesíteni) a kézzel fogható apai kötelességét, de érzelmi alapon semmit sem adott a fiának, sem szeretetet, sem megbecsülést, sem tiszteletet. Nem csak a szemét dolgaival nem tudott azonosulni. Érdemes visszanézni az elsõ részeket, már akkor milyen magalázó módon beszélt a fiával, amikor még nem volt más bûne mint hogy nem akart pék lenni. A kasszás jelenet például remek példája ennek (ott még a börtön se volt meg), amikor nagyjából azt üvölti, hogy mindig Kuzey bántják pedig igazából Güney a sunyi dög. Miért volt az Güney? Nem volt az fiatalon, hiszen a forgatókönyvben erre nem volt utalás, hogy már a baleset elõtt is rossz volt (ellenkezõleg). Azért mondta, mert Sami már akkor féltékeny volt a gyerekére, mert az "többre" akarja vinni mint õ, várta az alkalmat hogy belekössön. Mert õ Güney céljait a személye elleni támadásnak fogta fel.
A családon belüli erõszakot pedig soha nem szabad elbagatellizálni. Nagyon szomorú, hogy a forgatókönyvírók ezt tették, szinte legyintettek rá. Amiket Handan elmesélt, azok nagyon súlyos dolgok. Hogy egy kisgyerek felvágja a homlokát, azért hogy az apja abbahagyja az anyja ütlegelését, az nagyon súlyos dolog. Itt nem csak a fizikai fájdalomról van szó, az csak az extra. Sokkal inkább arról, hogy õ lelki terrorban tartotta a családját. Alapvetõ emberi jogaiban korlátozta õket. A homlokvágós jelenetben úgy emlékszem éppen azért verte meg Handant, mert MEG AKARTA LÁTOGATNI A CSALÁDJÁT. Az hogy valaki veri, megalázza a családját nem csak egy rossz tulajdonság, hanem alapjaiban determinálja egy ember személyiségét. Ezzel válaszoltam is arra, hogy Saminak a szememben miért nem lehet helyén a szíve. Lehet-e jó ember a pedofil, a nemi erõszakoló vagy az állatkínzó ha a mocskos tevékenységét leszámítva egyébként egy tisztességes ember? A családon elkövetett rendszeres bántalmazás, nálam szinte ugyanebbe a kategóriába tartozik. És szeretném, ha a társadalom is ugyanúgy megbélyegezné a családját bántalmazó embert, érezze a súlyát annak, hogy itt emberi lelkeket tesz tönkre. Mindenkinek meg kellene tanulnia, hogy senkinek nincs joga másokat verni és megalázni! Aki ezt nem képes felfogni, az az én értékrendszeremben nem jó ember. Nem lehet az. Hogy az asszonyverésrõl leszokik valaki, az pedig nem érdem, csak a mínuszból nullába való elmozdulás; az alap.

És õszintén szólva, nem érdekel, hogy Samit is verték gyerekkorában, ez nálam nem árnyalja a róla alkotott képet. Egy felnõtt embernek ezen túl kell tudnia lépnie, legalább is nem szabadna a családján levezetnie. Kuzey is túllépett, pontosan azért mert tudja, hogy milyen érzés, ha egy gyereknek rettegnie kell az apjától. Handan viszont nem a gyerekkori sérelmeit vitte a házasságába, hanem neki ebben kellett élnie 25 évig. Sami a családalapítással kapott egy lehetõséget az élettõl, de már a legelején elkövette az elsõ hibát, azzal amikor megtiltotta a feleségének, hogy befejezze az iskolát.

Én is ismerek hasonló házaspárt egyébként. A férj Saminál is rosszabb. A feleség nyugtatókon él. Amikor mûtétre ment az asszony, a kedves ura azzal búcsúzott el tõle, hogy "ha megdöglik, a sírján fog táncolni". 20 év után elváltak papíron, most "barátok", rendszeresen összejárnak. A rosszat is meg lehet szokni. D

Güney és a szeretet: Nos, Güney lehet hogy kapott szeretet az anyjától és Banutól (Kuzeytõl és Samitól nem!), csak hogy Güneynek nem ilyen jellegû szeretetre lett volna szüksége. Banut nem szerette viszont, így a rajongását se tudta igazán értékelni. Az anyjában pedig csak egy parazitát látott. Neki igazi, minõségi szeretet kellett volna. Valaki, akinek elmondhatja a problémáit, valaki aki megérti, de ilyen ember nem volt Güney életében. Hogy errõl õ is tehet, az más lapra tartozik.

"Amúgy miféle nagylelkûség volt azt tõle, hogy Kuzey kedvéért lemondott Cemrérõl? Nem inkább azért mondott le róla, mert meglátta a közöttük lévõ szikrát, és összerakta magában, hogy neki abban a kapcsolatban nem terem már túl sok babér?"
Nos, ha ez így volt, és erre rájött Güney, akkor az sokkal nemesebb tett, mintha egy csekknek nézte a menyasszonyát. :) Véleményem szerint pedig nem elsõsorban nagylelkûség vezérelte, hanem a saját lelkiismeretén akart segíteni, magának akarta bebizonyítani, hogy õ is képes áldozatot hozni a testvéréért. De ugye végül ebben is elbukott.

"Tényleg, mit is tett meg Kuzeyért, miután az kijött a börtönbõl?"
Például neki adta az évek alatt összespórolt pénzét, úgy hogy Kuzey ne tudjon róla, hogy tõle kapja. Amikor Kuzey verekedni járt, akkor is próbálta kimenteni onnan, Ferhatot is azért jelentette fel, hogy Kuzeyt védje. És én igenis láttam rajta, hogy õ eleinte próbált közel kerülni a testvéréhez. Szerintem azt is komolyan gondolta, vagy szerette volna gondolni, hogy bármit megtenne Kuzeyért. A Makara és az álbaleset után viszont rájött, hogy nem, õ nem ilyen ember, õ nem tud áldozatot hozni a testvéréért, nem tud megtenni érte mindent, õ nem egy hõs és mártír mint az öccse, hanem gyenge és gyáva. És ezt a gondolatot nem tudta elviselni. Ezért gyûlölte önmagát és Kuzeyt is.

A szülõ-gyerek témával kapcsolatban nagyon csak „sötétben tapogatózok”, egy bátyám van de õ is a féltestvérem nálam jóval idõsebb és külön él,szóval engem nem érintett különbség tétel különösebben.

Tényleg lehetséges két vagy több embert egyszerre egyformán szeretni? Szerintem lehetséges,hogy az egyik gyerek az adott szülõ szívéhez közelebb áll,a szeretet nem egy matematikai egyenlet,hogy közös nevezõre tudom hozni, meg egyformán eltudom osztani vagy úgy egyáltalán megtudom változtatni vagy befolyásolni. Onnantól van a probléma, ha ezt a gyerekek is megérzik – ez már a különbségtétel – ezért egy jó szülõ ha így is érez azt semmilyen formában nem mutatja ki,egyenlõen bánik a gyerekeivel és mélyen magában elrejti ezt a dolgot,úgy hogy errõl soha senki nem szerez tudomást.
De ott az érem másik oldala ha egyformán szeretik a gyermekeket,mégis van egy kedvenc akit ajnároznak, ám az hogy valaki kedvenc nem biztos,hogy õt jobban szeretik. Ahhoz hogy valaki kedvenccé válhasson rendelkeznie kell egy bizonyos „tulajdonsággal” ami a testvéreiben nincs meg. (pl. legfiatalabb,más nemû,ne adj isten - beteg,jó tanuló stb.) Sõt lehet,hogy kedvencként egyedül a testvérek tekintenek rá, a szülõk szemében egyáltalán nem kedvenc, csak tudják hogy ennek a gyereknek több figyelemre,gondoskodásra van szüksége,mint a többieknek.
Minden esetre a szeretet alapján történõ különbségtétel, annak a gyereknek sem használ akit jobban szeretnek – önkéntelenül is így marják el mellõle a testvéreit, és annak se aki ezt érzi,mert vagy elfordul a szüleitõl vagy önmagát fogja hibáztatni,hogy mitõl kevesebb a testvérénél.
.

Igeen én látom lelki szemeim elõtt,ahogy Kuzey-Cemre langyi családi idellje közepén megjelenik Güney a kidolgozott felsõtestével *-*

A lövöldözéses jelenet megint szubjektív, szerintem az alkotók egyértelmûen az akarták sugallni,hogy Güney Kuzeyre célzott…bár szerintem ez logikai bukfenc,mert lehet alapjáraton Ferhát elintézte volna Kuzeyt – ergo elég lett volna csak várnia. Valamint Güneynél még Alcapone se csinálhatta volna jobban Ferhát lepuffantását ;) Ijesztõen pontosan lõtt ahhoz képest,hogy vacilált,meg mást akart lelõni.

Sziasztok!! :)

Ufff de jó dolgokat írtatok!! :) Na ez a KG sorozat legnagyobb érdeme,hogy annyiféleképpen lehet nézni vagy értelmezni – szerintem néha már én bonyolítottam túl vagy láttam bele dolgokat. Indítványozni kéne egy harmadik évad forgatását, a forgatókönyvet nagyjából már úgyis megírtuk csak össze kell ollózni. ;) Annyi igazságot leírtatok,hogy jelentõsebb dolgot hozzá se tudok fûzni.

Samiról csak annyit,hogy az egyik hatásvadász jelenete úgy megmaradt bennem,mikor az elsõ évadban kissé ittasan körbefogják a fiai és az ablakból kukkoló Handanra tesz szemrehányást,hogy elmarta mellõle a fiait,lerombolta a róla alkotott hõsképet(Pl. mikor felfedte a valóságot a „hõsiesen” szerzett sebérõl)…..Ti ezt hogy látjátok?? Úgy akar valaki hõsként tetszelegni a gyermekei elõtt,hogy múltbéli meg sem történt eseményeket színez ki/vagy hazudik???Közben meg veri õket és szemük láttára a feleségét is? De fel sem merül benne annak a lehetõsége,hogy gyerekeit önmaga marta el a viselkedésével? Sami szerintem végig abban a meggyõzõdésben volt,hogy tisztességgel felnevelte gyermekeit,mert keményen dolgozott a pékségben és sohase volt olyan,hogy ne lett volna kenyér az asztalon – nála ebben merül ki az apaság fogalma. Mert gondolom õ is ezt látta gyermekkorában és õ is egy ilyen apa típus mellett szocializálódott.
Én nem láttam rajta sajnálatot! egyedül Kuzey felé igaz ehhez is egy 4 éves börtönbüntetés kellett. Plusz Güney sohasem tudta Saminak tönkretett gyermekkorát megbocsájtani, ellenben Kuzey igen! Nyilván Kuzey is szenvedett ebben a családban, talán még jobban is mint Güney, de õ ezt el tudta felejteni – vagy azért mert tiszta lapot akart kezdeni,esélyt adni újra Saminak vagy annyira azonosult lelkileg az apjával,hogy ugyanúgy természetesnek találta nevelése visszásságait,mint ahogy Sami is a saját apjáét – de nyíltan bocsánatot sohasem hallottam tõle,de Güney ha tudata alatt is,de az elszenvedett bántásokat nem tudta megemészteni és egész életére rányomta „na majd én megmutatom apámnak!na majd én kilépek ebbõl az életbõl!” ideológia. Ezért tartom lehetetlennek,hogy Güney megbocsásson az apjának,és az apja bocsánatot kérjen tõle.

Valamint még egy észrevétel,hogy „Handan-Sami szerethették e egymást” témában.(Egy kis személyeskedés: az utcánkban is lakik egy kiköpött „Sami-Handan”,kb. 40 éve együttvannak de sohase mentek szét,sõt még csak szándékukban sem állt válni. Két lányuk született,akik valami elképesztõ tisztelettel bánnak a szüleikkel és anyagilag is gondoskodnak róluk,sõt megvédik szüleiket ha valaki ellenük mer szólni. Az anya (Handan) zugivó alkoholistává vált, és rendszerint az utcabeli nõknek sírja el a bánatát és mondja el mindennek a férjét,de! ha valaki egy rossz szót mer szólni az õ urára felháborodik,megsértõdik és feldúltan távozik)

Szerintem Handan-Sami esetében szó sem volt szeretetrõl,hanem annál valami sokkal erõsebb kötelék fûzte össze ezt a két embert. Handan esete kicsit olyan,mint a láncra vert kutya aki mégis megnyalja gazdája kezét effektus (kicsit bizarr példa). Szerintem az ilyen párok ennyi év után képtelenek elszakadni egymástól bármennyire is tönkretették,megkeserítették egymás életét,hiszen azzal,hogy elválnak megszûnik az „áldozat” szerepkör - többé nem mutogathatnak a másikra elkövetett hibájukért,bûneikért,hanem már minden felelõsség saját magukat terheli amit életükkel tesznek/követnek el.

Nekem az a véleményem errõl, hogy azt csak és kizárólag a gyerek érzi, hogy szereti-e a szülõ, vagy nem. Ha a szülõ a szíve mélyén szereti is, de rosszul mutatja ki, az szegény gyereken nem segít. A gyereket nem érdekli hogy az apja azért egy agresszív barom mert õt is verték kiskorában. Aki családalapításra adja a fejét, az tegye félre a szégyenlõségét, hidegségét, és szeresse a gyerekét! Mert az a dolga. És mert a gyereknek erre van leginkább szüksége. Aki nem mutat szeretet a gyerek iránt, az lelkileg azzal egyenlõ, mintha éheztetné.
Ha Sami szerette is Güneyt (egyébként én se láttam rajta soha, azon kívül hogy Banu sokkjánál egyszer megölelte és próbált néha helytállni a kötelességeinek, de érzelmet én sem érzékeltem nála), Güney ezt nem érezte, és itt a lényeg. Nehezen is érezhette volna, amikor mindkét eljegyzésére úgy kellett elrángatni a tulajdon apját.

Még egy pillanat erejéig visszaléptem (mint Columbo szokott az ajtóból). :)
Szóval én pedig azt a kérdést tenném fel több gyermekes anyukáknak (ha van itt olyan, akár köztetek, kedves abláim, akár az olvasóink között), hogy tényleg egyformán, ugyanúgy lehet-e szeretni mindegyik gyerkõcüket, vagy van olyen, hogy kedvenc. (Egy gyerekesként valóban érdekel ez a kérdés, és mert olvastam/hallottam már olyan nyersen õszinte nyilatkozatokat, hogy bizony nem, és a szeretettek között van olyan, hogy egy picit még jobban szeretett - amin én meglepõdtem). Ez tudom, hogy nagyon kényes kérdés. Nem ítélkezni szeretnék, csak tényleg érdekel.

Óh, Adrim, látom, hogy míg én klimpíroztam, közbn te is írtál. :) Most csak nagyon röviden válaszolok neked, mert nem akarlak parlagon hagyni.
Nos, amiben meg tudtatok téríteni, az elsõsorban Cemre és Baris megítélése volt. (Cemre gyakorlatilag egy az egyben.) És sok mindenben abban is, hogy bizony Kuzey sem volt valóban az a feddhetetlen szent, mint aminek én õt elsõ nézéskor tartottam. A Seref-Demet love story, pontosabban annak megítélése, kitudódásának intézési módja Kuzey részérõl szintén ebbe a kategóriába tartozott (ámbár a pofozkodást elsõ nézéskor sem tudtam magamévá tenni, viszont elfogult módon hajlamos voltam ezügyben is felmenteni Kuzeyt, pontosabban menstéget találni a tettére, de ti segítettetek a helyes irányba terelni engem, és elismertem, hogy NEM, ez igenis igazságtalan és bunkó dolog volt részérõl, és erre NINCS mentség).
Mindezekre amúgy akkor jöttem rá, amikor megnéztem másodjára is a filmet, immár figyelve azokra, amiket ti is írtatok.

Ó, nem láttam hogy megjöttél, holnap jövök ha tudok, mára elfogyott az internetem.

Kuzey és Güney börtön elõtti viszonyához még kicsit hozzápampoghatok? Az én megítélésem szerint, õk viszonylag jó testvérek voltak, én nem láttam Kuzeyen, hogy féltékeny lenne a bátyjára. (Ezt sokaktól hallottam, hogy a szülõi megkülönböztetés alapozta meg az ellenségeskedésüket, de én tényleg nem láttam erre utalást, hogy õk emiatt haragudtak volna egymásra.) Esetleg a gyerekkori labdarúgdosós jelenetben, de az inkább Handan ellen szólt, mint Güney ellen. Güney szerintem lenézte Kuzeyt a semmirekellõsége miatt, ugyanakkor szerette, és törõdött vele (pl.. a kasszás jelenet). Kuzey is szerette õt, de én sem gondolom, hogy felnézett Güneyre. Kuzey szerintem nem olyan típus, aki felnéz másokra, fõleg nem egy ilyen kis stréberre. Esetleg ha valami harcos vagy katonagyerek lett volna Güney, akkor igen. Ahogy Adri írta, Güney volt a csapatban a "szemüveges bénagyerek", és szerintem kicsit ennek megfelelõen is bánt vele az öcsi, kicsit iróniával kezelte a bátyja komolyságát. De ez sok testvér kapcsolatban így van, ahol ennyire különbözõek a tesók, ezt nem tartom feltétlenül problémának, attól szerethették egymást. Szóval szerintem õk egy majdnem átlagos testvérpár voltak. És csak onnantól változott meg a kapcsolatuk, amikor Kuzey meglátta Güneyt Cemrével, aztán persze jött a börtön.

Haha, emlékszem, egyszer facebookon pont Kafka apjához hasonlítottam Samit. :) Én az Átváltozáson bõgtem és viszkettem. Mindenkinek ajánlom a Levél az apámhoz címû rövidke életrajzi mûvét, ami gyakorlatilag az Átváltozás elõzményének lehet tekinteni. Az a mû is gyönyörû példája, hogy milyen károkat tud okozni egy gyerekben, ha nem kap szeretet az apjától. Aki elolvassa, garantálom, hogy utána legszívesebben megölelgetné azt a gusztustalan gigantikus csótányt. :')

Bár nem vagyok Sami védõügyvédje, és nagyon sok mindenben igazat adok neked, de most egy picit vitatkoznom kell. :) Dehogynem mutattott szeretetet Güney iránt! Ahányszor Güney esendõvé vált (Sami tudomása szerint rajta kívül álló okokból), mindig mellette volt. Szerette õ Güneyt is, egyszerûen csak nem tudott azonosulni azokkal a szemét dolgaival, amiket elkövetett (és amikrõl õ is tudomást szerzett). Ezt azért említem meg kétszer is, mert a Güneyjel történt tragikus dolgoknak rendre õ volt az okozója, csak ezekrõl Sami nem, pontosabban máshogy tudott.
Gyerekes anyaként azért passzolom a kérdésedet, mert én láttam azokat a szikrákat Samin és szó sem volt arról, hogy õ zsigerbõl gyûlölte volna Güneyt. Attól még, hogy Sami nem fanatizálta úgy, mint Handan, szerethette ugyanúgy. És az, hogy Sami Kuzey felé fordult, nagyrészt Handannak és Güneynek volt köszönhetõ, mert olyan undorító módon bántak Kuzeyjel, hogy az már az apjuknak is sok volt.
Azt mondod, Güneyt a szeretetlensége tette olyanná, amilyen lett. Ki nem szerette Güneyt? Az anyja igen (rajongásig!), az apja is (csak nem tudta, vagy nem akarta, vagy hülyén tudta kimutatni), Kuzey is szerette. Még akkor is, amikor haragudott rá és fojtogatta a fürdõkádban. Szerintem amúgy sokkal jobb testvére volt Kuzey Güneynek, mint fordítva. Banu is szerette, csak miután ellene is elkövette a szemétségeit, kiábrándult belõle (hozzáteszem, teljesen jogosan).
Amúgy miféle nagylelkûség volt azt tõle, hogy Kuzey kedvéért lemondott Cemrérõl? Nem inkább azért mondott le róla, mert meglátta a közöttük lévõ szikrát, és összerakta magában, hogy neki abban a kapcsolatban nem terem már túl sok babér? A "miattad mondtam le Cemrérõl, hogy lerójam feléd a tartozásomat" ugyanolyan jól hangzó, ámde hülye duma volt, mint az "érted bármit megtennék" szlogen. (Tényleg, mit is tett meg Kuzeyért, miután az kijött a börtönbõl? Azonkívül, hogy munkát akart neki szerezni a vállalatnál. Itt egyébként kicsit visszacseng, amit írtál, hogy Sami azzal akarta letudni az apai kötelességét, hogy munkát ajánlott Güneynek. Akkor tehát ugyanezt Güneyrõl is elmondhatjuk, igaz?).

Én sokkal inkább Handannak nem tudok megbocsátani. Szerintem õ jóval nagyobb bûnt követett el Kuzey ellen, mint Sami Güney ellen. Kuzeybõl mégsem vált akkora gennyláda, mint Güneybõl.

Azt sem tudtuk meg (és már nem is tudjuk meg sosem), hogy a házasságuk Handannal miért is lett ilyen borzalmas. Handan ugyan elmesélte Sami viselt dolgait Aynurnak, de Handanról csak annyi derült ki (Sami elmondása alapján), hogy a gyerekekben lerombolta a hõs apa képet azzal, hogy elmesélte nekik a valós sztorit Sami sérülésérõl. Illetve hogy mindig zsémbeskedett, sosem mosolygott, stb.
Ha már Güney eltorzulásának okait próbáltuk megfejteni, úgy érdemes lenne egyszer Sami zsarnokká válásának okait is boncolgatni. Ugye olyan családban nõtt fel, ahol nem volt divat az apának kimutatni az érzéseit. Onnan sejthette a pici Sami, hogy apukája szereti, hogy egyszer(!) megsimogatta a buksiját. Aztán fiatal srácként a nyakába kapott egy pékséget, ahol buli, szórakozás helyett éjt nappallá téve dolgoznia kellett. (Handan ezeket tudta róla, és be is vállalta, ha hozzáment feleségül.) Könnyen el tudom képzelni, hogy Sami apukájának is gyakran eljárhatott a keze, így õ sajnos ezt látta otthonról, és sajnálatos módon tovább is örökítette a saját házasságába. Amit értékelek Samiban, hogy idõvel azért észrevette, hogy hol és miben hibázott, és igyekezett is ezt jóvátenni, ezen változtatni. Handantól ugyan valóban nem kért bocsánatot, de a fiától igen, és tényleg próbált jobb ember és apa lenni. Az, hogy ez milyen mértékben sikerült, láthattuk. Annak, hogy ennyi idõs korában valaki képes-e lesz-e igazán gyökeres átalakuláson keresztülmenni, szerény véleményem szerint igen kicsi az esélye. Viszont én mindig is értékeltem minden emberben a jobbá válásra irányuló szándékot (és erõfeszítést is).

A vélemények mindig erõsen szubjektívek. Ahhoz, hogy én miért így látom a dolgokat tudnotok kell, hogy én valószínûleg egy igen ritka embertípus vagyok. Aki ismer, tudja rólam (és sajnos sokszor vissza is éltek már ezzel), hogy sajnos ellenem bárki bármekkora bûnt elkövethet, ha elnézést kér, vagy a legapróbb megbánást is mutatja, én képes vagyok mindent megbocsátani az illetõnek és továbblépni a korábbi sérelmeimen. Egyszerûen nem tudok haragot dédelgetni a szívemben és nem is szeretek. Szoval én ilyen nagyon könnyen (túl könnyen!) megbocsátós típus vagyok, ami szerintem nem jó. Valószínûleg ezért néztem én más szemüvegen keresztül ezt a sorozatot.

Húú, ma csak úgy ontom magamból a sorokat (és Gültenrõl még mindig egy szót sem...). :)))

Mindenkinek nagyon szép és vidám és napsütéses jövõ hetet kívánok! :) Jóóóóóóók legyetek!!!! :*

Sziasztok!

Jasszus, jajj de nagyon jó volt Handan asszonyról szóló elemzésed! Nekem az egyik kedvencem õ volt, és szerintem az õ karaktere a forgatókönyvírók csúcsterméke.
Annyiban megvédeném a forgatókönyvírókat, hogy a Sami - Aynur házassággal szerintem nem azt akarták közvetíteni, hogy Sami milyen jó ember és kap egy második esélyt, hanem éppen azt, hogy õ egy olyan személyiség, aki hiába kapott egy második esélyt, nem fog tudni élni vele. A negédes udvarló- (és mostohaapából) morcos, parancsolgató férjjé való visszaváltozása mintha a Sami - Handan házasságnak a "remake"-je lenne. Ami sajnálatos, hogy Aynurt is lehúzták az õ szintjére. Neki nem bele kellett volna törõdnie ebbe, hanem azonnal elválnia.
Én meg tudom érteni, hogy Handan asszony miért akart elmenekülni a házasságából, akár Güneyen felkapaszkodva, és nem gondolom, hogy kizárólag a pénz motiválta. Az, hogy verte a férje, "csak egy dolog", de õ emellett sem tiszteletet, sem szeretet nem kapott, teljesen elvesztette a nõi identitását, ahogy Gülten kedvesen megfogalmazta, õ csak egy háztartási robot volt. Erre szerintem õ is akkor döbbent rá igazán, amikor látta, Sami bácsi milyen gyorsan pótolni tudta õt. Ez egy eleve önbizalomhiányos embernek persze, hogy fájt, szerintem ezért siratta meg a Sami bey új frigyét, nem azért mert annyira szerette az urát. Imádtam azokat a jeleneteket, amikor féltékennyé akarta tenni, vagy amikor a Sinaner villában próbálta elõadni az úridámát. :) Ilyenkor én nem (csak) egy szánalmas, nagyravágyó asszonyt láttam - ellenben "Hakmen anyóssal" -, hanem egy olyan nõt, aki az egész életében elszenvedett megaláztatásai miatt elvesztett önbecsülését próbálja visszaállítani. Késõbb persze rájött, hogy a Sinaner közeg nem az õ világa, és amikor eljött az úrilakból, ahogy ott fõzõcskézett Kuzey kis lakásán, én egy sokkal kiegyensúlyozottabb, boldogabb Handant láttam. Amiatt, hogy különbséget tett a gyerekei között természetesen én is elítélem. De! Én úgy gondolom, hogy õ a maga Handan asszonyos módján igenis szerette Kuzeyt, Sami ellenben zsigerbõl utálta Güneyt. Az egyik kedvenc jelenetem, amikor Kuzey megajándékozza anyák napján (ez a jelenet szerintem Kuzey megbocsátását is szimbolizálta). Handan asszony reakciója ott mindent elmondott. Többször is láttam rajta, hogy ha õ kap egy minimális szeretet, utána kenyérre lehet kenni. A másik ilyen jelenet az volt, amikor Gülten leült vele tortázni. Elég volt neki ennyi, hogy máris öribarátnõjévé fogadja, az amúgy háta mögött õt továbbra is ugyanúgy kibeszélõ Gültent... Mindez nekem azt mutatja, hogy Handan asszony alapjáraton igenis egy kedves, aranyos nõ, akit elsõsorban a zsarnok, agresszív ura tett ilyenné. Nem értek egyet azzal, hogy már 16 évesen egy kis fúria volt, aki nem várta haza otthon mosolyogva azt a kedves urát. :))

Erika, amikor azt mondtam, Kuzey erkölcsös, talán cinikusnak tûntem, de nem, én valóban azt gondolom, hogy õ a saját erkölcsi mércéje szerint egy erkölcsös ember. Kuzey mindig azt teszi, amit az erkölcse helyesnek vél. Ezzel az elvvel magam is egyetértek. A helyesség-ítéletével viszont már vannak problémáim... Például, a Kuzeyjel való kapcsolatomban nekem egy fordulópont volt Seref komszer elverése, majd az egész ügy lerendezési módja. Értem én, hogy amit ez a két ember elkövetett, az Kuzey mércéjével bûn az erkölcs ellen, és neki ott igazságot kellett szolgáltatni. Mert az õ világában a nõ lehet a halott férfi hagyatéka. Viszont szerintem érthetõ, hogy egy magamfajta elfajzott "feminista libsinek", aki gyûlöli az elnyomást és megveti a behódolást, ez miért annyira vérlázító. Ezt utáltam annyira ebben a sorozatban, hogy Kuzeynek mindent szabad, mert õ Kuzey. Mivel volt különb õ ekkor, mint Simay apja, aki golyót akart belé ereszteni? Hiszen Simay apja is csak az erkölcsi rendet akarta helyreállítani, tehát õ is egy erkölcsös ember... És most megint cinikusnak tûntem, de megint nem voltam az (teljesen) :)

A börtönbemenés indítékairól írtakról nagyjából egyetértek, én azt gondolom, hogy több minden közre játszott a döntésében. Az is amit te mondasz, és az is amit Jasszus kifejtett, az erkölcsi ugródeszka. Mivel õ mondta, hogy adósává akarta tenni Güneyt, és amikor kijött a börtönbõl az akkori viselkedésével ezt alá is támasztotta, én ebbõl nem tudok engedni, bocsi. :) Güney erkölcse nem vitatéma, csak olyan evidens hogy szerintem felesleges ecsetelni. A viselkedését, élén az utolsó lövöldözéssel nem lehet nem elítélni, csak mi a gonoszságai mögött nem pusztán egy érzéketlen genyót látunk, hanem egy szenvedõ embert is. Akit részben a bûntudata (ami bizonyos karakterekbõl nagyon hiányoltam), a gyengesége és a szeretetlensége tett tönkre. Az álbalesetet viszont én akkor is teljes mértékben elítélem. Mary nagyon jól kifejtette anno az elemzésében, hogy miért (az egyik kedvenc hozzászólásom volt). Én is azt gondolom, hogy nem lehet mindenkitõl elvárni, hogy mártír legyen. Börtönbe menni más helyett hatalmas dolog, ilyet átlagos ember nem csinál, csak egy hõs. Güney viszont nem egy hõs, mint az öccse. "Merek annyit, amennyit férfi merhet, aki többet mer, nem ember."

Viszont Samival kapcsolatban abszolút nem tudok egyetérteni, ne haragudj. Aki a gyerekét és a feleségét évekig megalázza, annak az én világomban nem lehet helyén a szíve. Kuzey miatt volt bûntudata (szerettem is a Kuzey-Sami jeleneteket) de Handantól és Güneytõl soha nem kért bocsánatot. Végig azt hajtotta, hogy õt nem mosolygva várták otthon. Güneyt pedig egyáltalán nem szerette. Soha nem láttam rajta még szikráját se érzelemnek a fia iránt. Még amikor teljesen a padlón volt, akkor sem tudott szeretettel közelíteni felé, csak munkát ajánlott neki, és azt hitte ezzel ki is merítette az apai kötelességet. Ezt most én sem kötözködésbõl kérdezem, facebookon is megkérdeztem anno, de nem kaptam rá választ, pedig nagyon érdekelne, hogy akiknek van gyerekük hogyan látják ezt. És most felejtsük el, hogy Güney Güney (aki a 80. bölümig azért nem maga az ördög volt, fõleg a sorozat elején nem, de Sami már akkor sem szerette.) A kérdésem tehát: szerintetek lehet-e jó ember az, aki nem szereti a saját gyerekét? Mert én itt mindig leragadok a Sami kérdésben.
És õszintén szólva, azon kívül, hogy Kuzeyt szereti és a saját erkölcsi szerint õ is egy becsületes ember, én nem látok benne semmi jóságot...

Akkor egy kis KG tõlem is:
A múltkor felvetõdött, hogy Kuzey miért is vállalhatta el a börtönt Güney helyett. Véleményem szerint azért, mert úgy érezte, mindenki cserbenhagyta és céltalannak érezte az életét. A lányt, akibe szerelmes volt, meglátta csókolózni a testvérével. A családban mindig õ volt a feketebárány, ellentétben a kis eminens Güneyjel, aki szorgalmas volt, egyetemre járt, emellett dolgozott a pékségben és a golfpályán, és elõreláthatólag fényes jövõ állt elõtte. Kuzey egész életében azt hallotta, hogy "bezzeg a bátyád!" Az anyja Güneyt szerette jobban és ebbõl nem is csinált titkot. Handant emiatt utáltam és vetettem meg gyakorlatilag az egész sorozat alatt és némi elégtételt éreztem, hogy õ (bár a házassága alatt valóban sokat szenvedett), mégsem lelt utána párra. De térjünk vissza Kuzeyre. :) Az apja (és az egész család) egy link senkiházinak tartotta. A baleset után gyakorlatilag sokkot kapva hallgatta az anyját, aki csakis és kizárólag Güney jövõje miatt aggódott és õt siratta, mintha Kuzey a világon se lett volna. Illetve a világon volt, de csak azért, hogy szégyenbe hozza a családját és bajt hozzon a bátyus fejére. Mivel ezek után (joggal!) úgy érezte, hogy õt senki nem szereti (se a családja, se Cemre), így megtette, amit szerinte a család elvárt tõle és bevonult a böribe Güney helyett. Számomra ez kb. olyan jelentõséggel bírt, mint amikor az öngyilkos jelölt ráfekszik a sínekre, vagy kilép a vonat elé. Kuzey a börtönbe vonulást tekintette a vonatnak. Õ ott akkor lemondott a saját életérõl. Úgy érezte, nem valõ abba a családba, ahol õt senki nem szereti, ráadásul még a szeretett lánynál sem lehet esélye, hiszen megelõzte õt és lecsapott rá a kis eminens bátyó, akinek õ soha a nyomdokaiba sem léphet. (Én amúgy inkább a családja iránti megvetést láttam rajta, amikor szabadult.) Véleményem szerint önfeláldozásról szó sem volt. És arról sem, hogy õ ott akkor tudatosan örök adósává akarta volna tenni Günyt. (Az talán késõbb jött, de abban sem vagyok biztos, hogy ezt õ komolyan is gondolta, amikor Cemrének mesélte a repülõtéren. Hiszen mondott õ már elõtte is sok mindent.)Számomra az is teljesen életszerû, hogy erõsen féltékeny volt Güney-re. Valószínûleg úgy láthatta, hogy Güney elvette tõle az anyját és aztán elvette a szerelmét is. Én egyébként úgy láttam, hogy a börtönbe vonulásig õ felnézett Güneyre. De csak addig. Azzal, hogy Güney nem állt ki a rendõrök elé (ez duma, hogy õ komolyan fel akarta volna adni magát. Ha azt akarta volna, akkor a szülei nem tudták volna visszatartani!!), szóval ezzel a tettével szerintem elásta magát Kuzey elõtt, mint jellem. A mûbaleset pedig csak megerõsítette õt abban, hogy Güney koránt sem olyan önfeláldozó, ahogy azt nagy mellénnyel hangoztatta mindig, úgyhogy nekem ez a mûbaleset tetszett. Bebizonyosodott, hogy Güney csak szavakban nagy testvér. Güney azt is szó nélkül eltûrte, hogy az elgázolt fiú szülei Kuzey lelkébe tapossanak. Nekem ez a sorozat egyik legmegrázóbb jelenete volt és bár Güney ezt nem hallotta, de biztos vagyok benne, hogy tudta, hogy az öccsét rendszeresen lelkigyalázzák egy olyan tettért, amit nem õ követett el. Kuzeybõl pedig sem ekkor, sem más alkalmakkor nem bukott ki az igazság, pedig õ sem volt túl fényes lelkiállapotban akkor sem. Amúgy Güneyünk miért lapított (mint az a bizonyos a gazban) és reszketett a félelemtõl, amikor mégis késõbb kiderült, hogy õ volt a gázoló? Akkor miért nem volt talpig becsületes nagyfiú és vállalta föl a tettét? Ehelyett nekiesett Kuzeynek, hogy biztos õ nyomta fel (miközben Kuzey éppen azon ügyködött, hogy újra kimossa õt a kakából, majd ismételten hamisan vallott saját maga ellen.) Az elõbb írtam, hogy Kuzey tuti, hogy féltékeny volt Güneyre. Güney pedig a börtönbõl kijövetel után lett féltékeny rá (Cemre miatt, aztán azért, mert Kuzeynek sikerült kivívnia az apjuk, valamint a Makara hálózat vezetõinek elismerését, tiszteletét, továbbá az Alival való kapcsolatuk miatt.). Güneynek ugye barátja sem volt egy sem, de még csak haverja sem. Csakhogy amíg Kuzey tudta kezelni a féltékenységét (az, hogy párszor pofánverte, belenyomta a fejét a víz alá, nem egyenlõ ezzel!), addig Güney az eszelõs féltékenységében szándékosan fúrta, ahol csak tudta, szemrebbenés nélkül elvette volna tõle Cemrét, és (idegállapot ide, vagy oda), meg is ölte volna. Én elhiszem, hogy eleinte furdalta a lelkiismeret, és azt is, hogy valamilyen szinten megvetette magát. Az én erkölcsi rendemben Güney egy alja ember, aki végül pontosan azt kapta, amit megérdemelt. És ha a forgiírók Kuzeyt is kinyírták volna a végén, azt viszont nagyon igazságtalannak tartottam volna.

Amúgy az az érdekes, hogy egy jó darabig a második évadot tartottam jobbnak, mint az elsõt. Aztán minél többet gondolkodtam rajta, ez egyszer csak átfordult és mostanra már én is úgy látom, hogy az elsõ volt sokkal jobb. És egyet értek veletek abban, hogy az új forgatókönyv írók (és Hilal) érkezése a második évadot teljesen új irányba vitte el, sok-sok következetlenséggel. A boldog végnek viszont örültem, bár nagyon szirupos volt valóban az elautókázás (és pláne az utolsó mondat. Azért nagyon kár.)

Sami bácsi:
egy vadparaszt, akinek - bár idõnként eljár a keze, - de a szíve azért a helyén van. Én pont ez utóbbi miatt kedveltem az öreget, annak ellenére, hogy a nõk elleni erõszakot mélységesen elítélem és az ilyen dolgai nagyon nem tetszettek. Viszont tudott bocsánatot kérni, amit én nagyra értékelek mindenkiben, illetve neki elhittem, hogy õszintén megbánta, hogy nem avatkozott közbe, amikor a rendõrök lesittelték Kuzeyt. Handan számára elégtétel lehet, hogy az új asszonykával sem lesz holtodiglan-holtomiglan a házassága, én borítékolom, hogy ha lett volna még egy évad, ott Sami bátyó is rövid úton lapátra lett volna téve. (Amúgy az is milyen érdekes, hogy a folyton vert és megalázott, szankcióknak alávetett Handan mégiscsak kámpicsorgott azért a gonosz Samiért... Bizony szerették õk egymást, mert Sami sem felejtette el õt, és nem hiába kapott infarktust a nászéjszakáján).

Jasszus, értem már az ellenszenvet Zerrin T. ellen. :) Valóban: Hilal rendezés = Zerrin szerep. Feltételezem, hogy a civil életben is igen jóban lehetnek, és Hilalnak nagyon bejön Z. alakítása (aki sok esetben valóban ripacskodónak tûnik, de szerintem õ a civil életben is kissé zizi lehet. Számomra a festményei is erre utalnak). Én egyébként bírom a kissé nemnormális embereket. :)) Az alakításai számomra is sokszor túlkapásosnak tûnnek, viszont a Kara Sevdában ilyent még nem tapasztaltam tõle. Ott kimondottan jól és jót alakít.

Gülten elemzést ígértem, aztán pont õt nem említettem. :)))

Nyugodtan vitatkozzatok, nem fogom személyem elleni sértésnek venni én sem. :) Több szem valóban többet lát és már említettem párszor, hogy elég sok mindenre sikerült rádöbbennem a tõlem eltérõ vélemények meghallgatásával. :))

Jasszus, elõre is köszi a védõõrizetet, rám mindig rám fér. ;)

Sziasztok!! :)

Jajj de jó,hogy felugrottam,olyan jót nevettem :D Sok mindennek neveztek már az életben, de hogy szentnek? Ez hízelgõ *-* (Egyébként egyik egyetemi barátom nevezett el így két vadász között, és bár csak õ, de a mai napig is így hív :)) Mégse írhattam ki a nevemet:Szandi - azért ezt egy kicsit sem lehet komolyan venni, szentnek meg különösebb jóindulattal sem lehet nevezni.

Nos, nagyon egyoldalúan Kuzey erkölcsére kisarkítva írtam anno,elsõsorban Kuzey tettei (amik igen is erkölcsösek!) mögött húzódó szándékot (ami már annyira nem) boncolgattam. Természetesen Güneyt semmivel nem tartom jobb embernek,sõt! nála meg azt néztem hogy mi vezetett az általa elkövetett gonoszságokhoz. Én is szívesen fogadtam volna az elemzésed róla :) valószínûleg minden ponttal egyetértettem volna, ha meg nem én akkor is egy meggyõzhetõ ember vagyok :) Említettem is török sorozatos barátnõmmel is sokat beszélgettünk a KG-rõl, õ szögesen ellentétes véleményt képviselt velem szemben,de volt hogy kölcsönösen elismertük a másik igazát,soha nem volt konfliktus belõle - mert ahány ember annyi vélemény, és különben is a változatosság gyönyörködtet (jóóó a Bibliából azért nem idézek,ehhez túl "sötét oldalas szent" vagyok ;)

Zerrin Tekindor - Az hogy nem szimpatizálok vele,az teljes mértékben az én bûnöm...Valahogy vele kapcsolatban érzem azt hogy:púder -vagyis protekciós, egy Hilal mûben mindig ott a helye! nem hiszem el,hogy jobb vagy más színésznõt nem találnának helyette.
A másik, mindig annyira szélsõséges szerepeket vállal, a TSZ-ben bambuló jóasszony,KG-ben egy látványos ripacs, a Kurt Seyitben egy szörny stb. és nem mondom,hogy rosszul alakítja ezeket a szerepeket!mert igazságtalan lennék,de azt érzem,hogy õ vadássza (Hilal asszony meg segíti) hogy minél különbözõbb,minél változatosabb szerepeket kaphasson - mintha így akarná érzékeltetni,hogy õ milyen sokrétû színészképességgel rendelkezik,micsoda egy színész kaméleon :) és én ezzel nem értek egyet! mert elég egyetlen szerep (ami összetettebb,nem kisarkított) és már is le lehet valakirõl vágni,hogy jó,sokoldalú színész e vagy sem (tipikusan ilyen Bergüzar)
Hilal Saral - Fantasztikus tehetsége van ahhoz, hogy egy sorozatot nézõbaráttá tegyen, minimum 40 külföldi ország felé exportálhatóvá válhasson és hatalmas pénz profit legyen várható tõle.Színes,látványos,sok helyszínû sorozatokat rendez - egyszóval megadja a népnek ami kell :) Õ tényleg csak szórakoztatni akar,eladni akar és ezért volt hiba hogy annyira az értelmet,logikát kerestem,annyira mélyre ástam a KG-ben :) itt csak azért bukott ki a különbség mert az elsõ évadot más rendezte és habár nem volt benne annyi látványos elem,annyi csili-villi meg könny,nyál meg mittudom én mi:)) mégis a téma komolyságához jobban illett az a puritán egyszerûség amit az elsõ évad képviselt.


Mindenkinek kitartást! és írjatok ahogy idõtök engedi! :* Igyekszem mindenki felett védõszentként õrködni ;) (egy percig se vegyetek komolyan :D

Nekem is Mert volt a másik kedvencem. :) Kár, hogy a végére ennyire jóra torzították a karakterét. Érdekelne az eredeti forgatókönyv, amiben még hosszabb véget terveztek a sorozatnak, biztos, hogy kicsinálta volna ezt a libát. Nagyon bírtam, ahogy utálta. Már ahogy ismeretlenül is fogadta "Apám úgy ideállított, mintha díszõrség lennénk, akik Anglia királynõjét fogadják" - hatalmas volt! :)) Amúgy az egyik kedvenc jelenetem az volt, amikor Selin beköltözött a kissráccal az Aziz rezidenciára, és ahogy ezek hárman (Mert, Hakan és Hüma) az ablakból elhûlve nézték, közben mentek a szövegek. Majd a fogadtatás az elõcsarnokban... De voltak ott még egyéb gyöngyszemek. Még egyszer mondom, nagyon sajnálom, hogy ilyen kurtán be kellett fejezniük, szerintem érdekes dolgok történtek volna még itt. Gondolom a kábítószer függõségbõl sem gyógyult volna ki ilyen könnyen.

Hüma... ettõl a nõtõl ha lehet, talán még jobban levert a víz, mint Selintõl. Valahol azt olvastam, hogy õ is egykor szépségkirálynõ volt. Ezen kissé ledöbbentem. Fodrászként kész voltam, amikor arra a hosszúkás lófejére odabiggyesztették azt a szerencsétlen pici kontyot. Az õ házassága Hakannal is megérdemelt volna egy picivel bõvebb kifejtést, mert idõ (vagyis a sorozat) rövidsége miatt erre is kevés utalás volt. Gondolom késõbb akarták kifejteni, csak arra már nem került sor. (Gonosz nyelvek azt beszélik, hogy Uzerli kisasszony miatt kellett idõ elõtt befejezni, mert hogy állítólag besértõdött (és lelépett), mert alacsony volt a nézettség (lehet, hogy pont õmiatta?). Murat mellé egy sokkal klasszabb nõt kellett volna betenni femme fatalenak, így az õ karaktere sem vált volna olyan kis mulya fiúvá. Mindenesetre az Oscar díjhoz vezetõ lépcsõn az ilyen partnernõket inkább fel kell rúgni.

A következõ karakter, akin borzongtam a kis koravén Burcu volt. Vajon õt is a zsarnok Aziz nagybácsi tette ilyenné? És vajon ki találta ki, hogy ennek a kislánynak a sakkozás legyen a hobbija? :)) Az ennyi idõs kislányok általában pl. röplabdáznak, vagy táncolnak, vagy pompom lányok, de a mi kis Burcunk sakkozik. Nem semmi.

Amúgy a múltkor talán hülyén fejeztem ki magam, mert én arra próbáltam célozni, hogy Meryemnek vajon bejött-e Murat (nem pedig fordítva). Írtam is, hogy láttam fotókat a szultána jelenlegi pasijáról, aki erõsen hasonlít küllemben Muratra. :) Csak innen jött a gondolat. Meg olyant is olvastam, hogy elõzetesen nagyon lelkes volt, hogy Murat lesz a partnere. Vagy valami ilyesmi.

Nem tûnök ám el végleg, csak valószínûleg meghalni sem lesz idõm egy darabig. (Mivel csináltam már ilyen jellegû melót, tapasztalatból tudom, hogy mi vár rám a jövõ héttõl.) :) :(

Talán egyszer jövök majd egy Gülten elemzéssel... ;)

Imádtam ezt a Meryem jellemzést:-) Ugyanezt érzem. Éppen azon gondolkodtam amikor legutóbb néztem, hogy ha az Esrát játszó színésznõ lenne Selin, Meryem meg az õrült Esra (lehet, nem is kellene annyira színészkednie. bocs, ez gonosz volt:-)) mennyire másként jönne le az egész sorozat. Annyira nem tudja eladni ezt a magasztos, bájos végzetasszonyát, hogy sajnos tényleg egy balekká degradálja szegény Kartalt. (Bár pont azért tetszett meg az elején, mert kicsit olyan esetlen gyerek volt, de van különbség a cuki balek, és a szánalmas balek között.) Egyébként a múltkori kérdésedre válaszolva, nem hinném, hogy Muratnak (aki egy értelmes fickónak tûnik) bejön a (labilisnak tûnõ) Szultána:-) legalább is én semmi kémiát nem érzek köztük.
Ja, hogy az nem is fog kiderülni, hogy miért vette el Esrát? Az elsõ részben valami olyasmit mondott, hogy Esra fenyegette õt valamivel. Gondolom akkor ez ilyen szépítõ elem forgiíróinktól, hogy ne hogy egy szerelembõl köttetett házasságban hûtlenkedjen a férj. Hogy Aziz papa miért nem kezdte el tisztogatni a vadászpuskát, nos, én azt gondolom, hogy mert "megesik az ilyen, férfi dolog." Esrának meg az jelenti a boldogságot, ha Kartal vele van, legalábbis így kisebb a valószínûsége, hogy megöngyilkolja magát szegény.
Egyébként õszintén megmondom, bár Murat bejön (ha Kartal már nem is), de nekem Esra és Mert karaktere (illetve az õ színészi játékuk + Burak Deniz imádnivaló hülye feje) a húzóerõ ebben a sorozatban, nélkülük lehet, hogy már a 2. rész után abbahagytam volna... Még Sümbül agát bírom, "cukik" ahogy sunyiskodnak Merttel:-). Hümától viszont rosszul vagyok, ennyire meredt nõt életemben nem láttam...

Ó, hiányozni fogsz Abla, de azért gyere amikor tudsz. Güneyrõl csak annyit, hogy szerintem minden sötét tag nevében mondhatom, mi õt se tartjuk erkölcsösnek:-) Egyébként ha Kuzeyrõl, Güneyrõl nem is akarsz vitába szállni, egyéb karakterekrõl is szívesen olvastam/tuk volna a véleményed. Nem hiszem, hogy te képtelen vagy ilyen elemzésekre, a többi sorikról is tök jókat írsz. De ahogy gondolod:-)

Mary, az a baj, hogy nekem annyira nem volt hiteles ez a színésznõ, hogy Selinként sem tudtam sajnos komolyan venni. Éppen emiatt én valõjában csak Kartal szemszögébõl néztem a velük történõ eseményeket.
Számomra felfoghatatlan, hogy ez a felnõtt embrekbõl álló család hogyan tûrhette el a mocsokságokat, az állandó zsarolásokat Aziz papától? Oké, a botsáskát megzsarolta, de az már régen volt. És Kartal tulajdonképpen miért vette feleségül Esrát? Hiszen nyilvánvaló, hogy az õ részérõl szerelemrõl egy percig sem volt szó. Oké, nyilván Aziz nyomására, de akkoriban még nem volt Selin, és tudtommal mással sem tudta zsarolni (max. azzal, hogy elveszi tõle a vállalat irányítást, de az Kartalt szerintem nem érdekelte volna.) Talán az Aziz iránt érzett hálájából vehette el a belé fülig szerelmes, de idegileg nem kicsit instabil Esrácskát? Vagy Esra már akkor is ilyen bõszen alkalmazta az érzelmi zsarolást, és befenyítette Kartalt, hogy megöngyilkolja magát, ha nem lép frigyre vele? És Aziz hogyan is gondolhatta, hogy ha erõszakkal (zsarolással, fenyegetéssel) a lánya mellett tartja a más nõbe atomszerelmes Kartalt, akkor azzal a lányát boldoggá fogja tenni? (Mennyivel életszerûbb lett volna, ha páros lábbal kirúgja a hûtlenkedõ vejét úgy a házból, mint a cég élérõl. Vagy mondjuk kinyírja). Én fiús anya vagyok, de lányosoktól kérdezném, hogy egy apa nem attól vadul meg leginkább, ha a lányát boldogtalannak látja? És mi a legnagyobb bûn, amit egy võ elkövethet a lánya ellen? Ha megcsalja õt. Erre szerintem el szokták kezdeni tisztogatni a vadászpuskát. Ehelyett mit csinál ez a kivénhedt maffiavezér? Befenyíti a srácot, hogy el ne merje hagyni a kislányát. Õ fenyeget és kényszerít, aki 200 éve nem tudja feldolgozni a szeretett nõ elveszítését. Ha nem mutatták volna minden részben hosszú perceken át, ahogy a halott felesége fényképet bámulja (miközben a melankólikus régi sláger bömbölt a magnóból), még el is hittem volna, hogy elfelejtette, hogy mit is jelent szerelmesnek lenni.
Tetszett, ahogy Kartal viselkedését "picsogásnak" nevezted. :)) Szerintem a magasztos kesergést inkább a szerelme tárgya, a pocsék Meryem (és még pocsékabb alakítása) miatt nem tudtuk annyira átérezni és magunkévá tenni. Én legalábbis így voltam vele. Elnéztem azt a pocsék fejet, a vadul meresztgetõ szemekben kimerülõ színészi alakítást, és szegény Kartalt inkább baleknek gondoltam, mint hõsszerelmesnek. ;) Hatalmas hiba volt Hürrem szultánát felkérni erre a szerepre. Én komolyan nem is értem, mit látnak ebben a nõben nagyszerû színésznek és csodaszép nõnek egyes filmgyártók ott Törökországban...

Lányok, az elkövetkezõ nem tudom meddig tartó idõszakban kicsit visszavonulok, mert jövõ héttõl vár rám egy jó nagy adag munka, amit a szabadidõm terhére tudtam csak bevállalni, így amíg azzal nem végzek, jóval ritkábban fogom itt ontani magamból az okosságokat. Olvasgatni azért természetesen foglak Titeket. Csak zárójelben jegyzem meg, hogy nagyon tetszettek a Kuzeyes elemzések. :) Lengetem a kalapomat elõttetek, mert én képtelen vagyok ilyesmire. Bevallom, háromszor is nekiálltam reagálni egy-két dologra, de végül kitöröltem, mert inkább nem akartam vitába szállni senkivel. (Azon a korszakomon már túl vagyok.) :) Viszont annyit azért elmondok, hogy én bizony Kuzeyt erkölcsösnek látom, sokkal inkább, mint Güneyt, akit a tettei miatt azóta sem tudok elfogadni. Sem õt, sem a tetteit, nálam nincs mentség a szemét húzásaira. (Az egyik el nem küldött hozzászólásomban hosszasan ki is fejtettem az okokat). Cemrét illetõen sok korábbi meglátásomban meg tudtatok ingatni, Barisról a véleményem nem változott és ugyanaz, mint a tiétek. Én kedvelem Zerrin Tekindort is (tényleg, nektek mi a kifogásotok ellene? Komolyan és õszintén érdekel, nem kötözködésbõl kérdezem.) Továbbá Hilal Saral munkássága ellen sincs kifogásom. (A forgatókönyvírókhoz viszont lenne néhány kérdésem nekem is). ;)

Mindenki vigyázzon magára, írjatok sokat és vicceset (az átkeresztelést és szentté avatás lehetõségét megkönnyeztem), nézzetek jó filmeket és osszátok meg velem is, ha valami arra érdemeset láttok. Puszi mindenkinek!!!!!!!!!!!

UI: Basak állítólag mégsem várja még kis Kivót. (Ergo a szöktetésrõl még mindig nem tettem le). :)))