Sziasztok!

Na, megjöttem azzal a "radikális" esszével. :)

Tudjátok, sok mindent ugyanúgy gondoltam mint ti, már azelõtt, hogy olvastalak volna benneteket, ezekben a gondolatokba vetett hitemet megerõsítettétek, de mondtatok teljesen új dolgokat is, amelyek felett nekem elsiklott a figyelmem.

Az egyik ilyen nagyon fontos elem, Cemre szerepe a testvérviszályban. Soha nem jutott volna eszembe: az a csók a tengerparton! Tudtam én, nem a tiszta szerelem irányította Cemre nyelvét Güney szájába, de ti döbbentettetek rá, mi is volt a valós hátsószándéka, ez tisztán benne van Öykü színészi játékában és Cemre késõbbi jellemében is. Gyönyörûen keretbe zárja az elõbbi és az utolsó bölüm beköltözõs jelenete ezt a sztorit. Valóban, Cemre már ott kinézte magának Güneyt, mint féltékenységgeneráló eszközt. A konfliktus ennél jóval összetettebb, több gyökérbõl eredeztethetõ, tudjuk, de a fõgyökérzet itt bizony Cemre és az õ EGO-ja. Ez indította el a lavinát.

A következõ gondolat bennem az utolsó bölümök és a fb-s KVE-s vélemények által kezdett el érlelõdni, de itt is ti mutattatok rá, hogy (felháborító kijelentések jönnek): Güney valójában jobban szerette Kuzeyt, mint Kuzey õt, és Güney épp azért gyûlöli Kuzeyt, mert szereti. Nagyon tetszettek a szeretet milyenségeirõl írt fejtegetéseitek. Egy mondatban úgy foglalnám össze: „A szeretet ellentéte nem a gyûlölet, hanem a közöny.” Én is észrevettem, vannak a sorozatban ún. dogmák, amiket sokszor nem indokol semmi, a pozitívnak vagy negatívnak kikiáltott szereplõkhöz tapadt pozitív vagy negatív elõítéleteken kívül. Amiket evidensnek kell lenni, hogy az úgy van. Pedig ha mélyebben megnézzük, kiderül, hogy nagyon nem. Ilyen az is, hogy Kuzey szereti Güneyt. Nem mondom, hogy egyáltalán nem érzett semmit a testvére iránt, de én az õ testvéries cselekedeteiben sokkalta inkább kötelességtudatot éreztem, mint szeretet. A kuzeyi becsületkódexet, amiben tisztességes török férfihoz megfelelõen helye van a kardesliknek is. Ami nem feltétlenül gond, csak akkor bizonyítékok nélkül ne mondjuk, hogy igen. Güneyen sokkal inkább láttam, hogy fáj neki a kapcsolatuk megromlása, és fordított pszichológia alapján, a szenvedését a gonoszkodásain keresztül vezette le.

Az álbalesetet mindig is kegyetlen, gusztustalan dolognak tartottam, de a jelenet mélyebb értelmére te világítottál rá, Mary: ha Kuzey azt mondta Güneynek, hogy nincs adósság, akkor tényleg, mit is kellett volna neki törlesztenie? Mégis létezik? Mindketten tudták, hogy ez így van, és azt is, hogy ez az adósság megfizethetetlen. Cemrével nem törleszthetett, mert nem ismerték el. Kuzey mondta ki a reptéren, hogy mindezt tudatosan tette. Innentõl kezdve nincs tovább, ebbõl nem lehet kimosdatni, kedves Ece Melek, semmi nem bizonyította késõbb sem, hogy nem ezért tette. Történt mindez egy NÕ miatt, akirõl nem is tudta, viszonozza-e a szerelmét. Ez nem csak a kuzeyi erkölcsi piedesztált kérdõjelezi meg, de kicsit abból az ártatlan, manipulálható, aranyos, tökkelütött öcsike szerepkörbõl is kilöki, ahová annyira erõltették a második évadban.

Elkerülte továbbá a forgatókönyvírók, nézõk figyelmét (az enyémet is, a tietekét nem) a jelenet is, amikor Kuzey olyat mond, Güney mindent elvett tõle, most õ következik. Az "összeesküvés-elméleteteket", nevezetesen, hogy a nem is ilyennek tervezték a forgatókönyvet, számomra ez a momentum 99.9%-ban bizonyítja. Ez a kijelentése ugyanis köszönõviszonyban sincs a késõbbi igazság zászlaját oly bõszen lobogtató Kuzeyünkkel. Persze az életben mondunk ilyeneket csakúgy, de egy mûben mindennek jelentõsége van! Kell, hogy legyen. Pláne egy ilyen mondatnak, egy ilyen hangsúlyos jelenetben.
Güney bukása a bûn és bûnhõdés hagyománya alapján borítékolható volt, a gyenge embereknek el kell bukniuk ebben a világban, és ennek így is kellett lennie, nem úszhatta meg, hogy nem vállalta a felelõsséget a tettéért és a Banuval szembeni szemétségeit sem. Nem ezzel van a baj. De hogy jutott el addig, hogy meg akarja ölni a saját testvérét, és miért? Ez már bizony kicsit sem Güneyrõl szól, hanem az Ece-Melekrõl: Güneyt olyan szintre kellett lealjasítani, hogy az szétszakítsa a testvéri köteléket, megszûnjön létezni a testvére számára, feloldja Kuzeyt minden alól, egész késõbbi életére, hogy Güney soha többé ne árnyékolja be szerelmespár boldogságát. Mindezzel egy gond van: nem tudtuk meg, hogy Güney hogy jutott el erre a pontra, nem mondták el nekünk a forgatókönyvírók. Miért? Mert õk sem tudják!!!
Ha ez nem a Kuzey Güney sorozat lenne, esetleg azt mondanám, Güney önostorozásból akart börtönbe kerülni, mert ahogy Jasszus írja - bár sokan önelégültnek tartják Güneyt - õ valójában önmagát gyûlölte, vetette meg a legjobban. Senki sem értette õt meg, ezért talán csakazértis meg akart felelni annak a szerepnek, aminek látta a testvére és az apja. Tudom, ez nagyon elfogultan esetleg felháborítóan hangzik, de ha Kuzey valóban az az eszményien empatikus, erkölcsileg mindenki felett álló, önfeláldozó ember lenne, aminek képzeli magát, és õt a nézõk, neki kellett volna meglátnia mindezt Güneyben és segíteni a testvérén, kádbafojtogatások helyett szeretettel közelíteni felé minden szemétsége ellenére. Csak hogy Kuzey hamarább áldozta volna fel az életét, mint a büszkeségét a testvéréért. Ahogy az utolsó jelenetüknél rámutattatok,amikor meglátta hogy a testvére mennyire mélyponton van, még akkor sem tudott továbblátni a saját felsõbbrendûségén, még akkor sem tudta feloldozni Güneyt.
Mindezzel nem azt akarom mondani, hogy Kuzey a szarszemét, de nem is az az erkölcsi hõs aminek be lett állítva önmaga, a forgatókönyvírók és a nézõk által.
Nem tudom már hol olvastam ezt a mondatot, de ez jutott eszembe Güney életérõl: "Évekig ordítottam, de soha senki sem hallotta meg."

Folyt. köv.

Sziasztok!! 

oo Köszönöm a fogadtatást *-* ha nem hívod fel a figyelmemet észre se veszem a jesszus elírást 
Kis kimaradással, de vissza tértem és jövök egy kis Kuzey Güney kedvenc karakter elemzéssel  Nem hiába álltam át a sötét oldalra, sokat gondolkodtam az okán, hogy azért,mert szeretem az esendõ karaktereket, magát az okfejtést,hogy mitõl csúsznak le, egyáltalán létezik szimplán „gonosz” ember ?? illetve azért jó kis színészek voltak a Kuzey Güneyben, ez vitathatatlan õk is sokat hozzátettek,hogy árnyaltabb legyen egy-egy jellem, ezt különösen Güney és Baris karakter esetében éreztem.

Güneyt bármennyire is próbálták lejáratni,fõleg a sorozat vége fele, nem tudtam meggyûlölni, helyette sokkal inkább szántam és csak arra gondoltam,hogy ennek az embernek szeretetre és megbecsülésre lenne szüksége. Güney önmagát tette tönkre – és elsõsorban nem Kuzeyt! – sõt,akárhányszor rúgott testvérébe azzal igazán önmagának ártott. Hisz Kuzey mindig egy erkölcsi fölénnyel került ki egy-egy ilyen szituációból – õ volt a szegény szerencsétlen akit galád módon a bátyja hátba döfött- addig Güney mindenki szemében,de elsõsorban a sajátjában vált egy testvérét eláruló,emberi nullává. Ezért olyan tragikus jellem,mert önmagától undorodott és ezzel egy szereplõ sem volt tisztában,senki sem látta,hogy mi játszódik Güneyben,minden tette mögött csak a rosszindulatot feltételezték. Imádtam Güneynek azon jeleneteit,amikor elõtört belõle a lelkiismeretfurdalás vagyis inkább az öngyûlölet, ilyenkor rendszerint csatak részegre itta magát és önmaga ostorozásába kezdett, ez egy segélykiáltás volt a környezete felé. Komolyan mit érezhetett ez az ember mikor szembesült vele, hogy saját édesanyja és menyasszonya akire 4 éven át képes volt várni, szimplán egy jegynek tekinthették amivel egy jobb anyagi életbe léphetnek be?
Banu-Güney páros is érdekes volt szerintem, Banu hiába szerette feltétel nélkül, teljesen félreértette Güneyt. Nagyravágyónak és pénzhajhásznak hitte,(többször hangoztatta is) pedig Güney egy megfelelési kényszeres, minden áron az apjának bizonyítani kívánó ember volt, én hiszem hogy ez mozgatta elsõsorban és nem pusztán a pénz iránti imádata. Na ezt nem vette észre Banu,de nem is érthette,mert teljesen ellentétesen nevelték, kiskora óta sulykolták belé,hogy tökéletes, hogy õ „Banu-hercegnõ”.Ellenben Güney , egy erkölcsileg felette álló (?) testvér árnyékában élt akit sehogy se volt képes felérni,mellette egy olyan apával aki az egyik gyereket testileg a másikat lelkileg bántalmazta. Ugyanakkor ha Banu megadta volna neki a tiszteletet,elismerést, felnézett volna rá,sem biztos,hogy Güney megmenekül önmagától, mert az a törleszthetetlen számla Kuzey felé mindig megmarad és Güney ezen képtelen túllépni. Ezért lehet hogy a börtön Güney számára nem is büntetés,mert legalább önmaga iránti gyûlölete,a lelkiismeret-furdalás,hogy testvére tönkretett élete árán építi fel saját jólétét megszûnt.

Nos,Baris….Szögezzük le Baris egy jelenség :D Baris is Güneyhez hasonlóan a mellõzött gyermek volt a családban. Hiába vitte a céget,simította el Banu botrányait õ mindig is a „nevelt fiú” maradt (komolyan Sinaner papa semmit se hagyott volna rá??!!) Barist véletlenül sem helyezhetjük Güney szintjére, mert míg Güney vérprofi volt szemétkedés szintjén, Barisnak egyszerûen semmise jött össze :D
Cagdas urunk a legnagyobb eleganciával jelenítette meg ezt az örök lúzer karaktert,egyértelmûen az õ színészi játéka emeli el ezt a szerepet az unalmas intrikus mellékszereptõl és ad hozzá valami pluszt,amitõl szerethetõ karakterré válik, és ezt szerintem a forgatókönyv írok is észrevették,ezért is boronálták össze Cemrével.:DD Egyik kedvenc könnyedebb jelenetem , mikor Güney a szüleivel elõször vacsorázni mennek a Sinaner rezidenciába, és Baris ahogy abban a negédes-lenézõ viselkedésével, cinikus beszólásaival úgy alázza szét Sami-Handan kombót, hogy azok még csak észre sem veszik  Vagy ahogy azzal a barisos-hideg eleganciával igyekszik kihangsúlyozni Güney proliságát. Imádom *-* És amilyen angolos módon távozott a mûvészúr a sorozatból…RESPEC
Burak……már a nézésétõl rosszul voltam--- de most komolyan ki ez a Burak?? Milyen jogon lett övé a stex ,a holdong és a Sinaner rezidencia??!! Volt egyetlen csak egyetlenegy önzetlen tette??Na, neki kellene a Boszporusz mélyérõl szagolnia azt a bizonyos ibolyát…….pfuu majdnem annyira utáltam mint Cemrét, szerintem ez mindent elmond :D
Annyi mindent tudnék még írni,de így is hosszúra sikeredett, még egy Orhan elemzéssel jövök,ahogy tudok
:*
(Kenan hogy merészelt ilyen jól kinézni?!! Az a krémszínû zakó valóságos merénylet volt amúgy is darabokra hullott szívem ellen :’)

Bizony, eleven és fájó sebemre tapintottál, kedves Tímea... Tegnap, miután megláttam az eslõ fotót Basakról abban a "slafrongban" (egy kedves facebookos kommentelõt idézve), egybõl világossá vált a számomra szomorú, számukra azonban igen örömteli tény: itt bizony érkezõben a küçük Kivo. Ezután nagy zokogva leeresztettem az úszógumimat, bevágtam a szekrénybe a békatalpaimat, és a búvárszemüvegem mögé elbújtatva szomorú arcomat ráhajoltam a bableveses fazékra, és fogyókúrámat nagy ívben le....va (nem törõdve vele) betoltam az egészet. Úgyhogy bocsi, lányok, ezért nem jelentem meg a találkozón. :(( Terhes asszonytól nem rabolunk el hites urat, gyermeke jövendõbeli apját soha, semmilyen körülmények között sem.
A mélységes fájdalmam levezetésének az EUROVISION 2016 elnevezésû nemzetközi dalverseny megtekintését gondoltam jó programnak, de, mint ésõ éjjel kiderült, ez is hiba volt, ennek is zokogás lett a vége. Szóval a tegnapi nap nem az enyém volt (még most is heverem).
SAJNÁLJATOK!!!!!!!!!!!!!!!!

Bocsánat, Jasszus, nem Jesszus.(Pedig már iszlám asszony vagyok.)

A meghiúsult szöktetésetekrõl csak annyit: így jár az aki Burakkal szövetkezik! Meg ABBA-kat hallgat vele...

Én is üdvözöllek Jesszus, végre nem én vagyok a legfrissebb hús. Én konrétabban kérdeznék rá, mint Kata: mit érzel a férjeuram iránt? Burakot (a Catalcalit) gyûlölöd? Szerinted robot?
Egyébként Mehmet Saimrõl nekem meggyõzõdésem, hogy Recep papáról mintázták a karakterét, még a fizimiskájuk is hasonló.

PVE-s társam, a tinifiúkákról írt jellemzésed ugye tudod, hogy aabszolút ráhúzható kedvenckénk mostani külsejére is?:)) Én komolyan, a ruhája miatt várom a következõ részt:) Szerintem Basak a stylistja, vagy õ Basaké? (Kenan esküvõje). Bocs. Erika, a pletykák szerint a "tiéd" is apucika lesz?
A Hitler fülsüketítõ felnyerítést váltott ki belõlem. Anyámnak megmutattam, szerinte leszbikus katona... Egyébként annak örülök, hogy õ bevállalós ilyen téren, nem tudom mennyire válogathat, de nem hinném hogy pitizne kellene, hogy kapjon már egy akármilyen szerepet, õ inkább eldobálni szokta õket.:))
Ivett bevallotta, hogy õ nincs annyira elájulva a gödröktõl (cöh), sokkal inkább az eb módjára való búslakodásától, ezért visszavettem tõle, de ha akarod megoszthatod vele. Jóvan, legyen a táska az övé, nagyvonalú vagyok.
Akkor én félbölümmel hamarább fedeztem fel (már az elsõ pillanatban), mint te:), nem mintha verseny lenne...nálunk nincsenek Szultána vagy háremharcok mint a Szulejmánban...de azért csak mondom.;)

Mary, talán holnapra megírom a radikális nézetekrõl szóló házifeladatot, ezen a héten nem maradt már kapacitásom Kuzey Güney-es okosságokra.

Lobog a hajam a konyhában, készül az útravaló pogácsa és fõ a bableves (ha esetleg kudarcba fulladna az akció és lebuknánk), közben azért idepislogtam és megint nem tettem rosszul! :) Mindig meg tudtok röhögtetni, vidám kis sötét csapat!
Engem nem szükséges felvenni a helikofferrel, mert egybõl egy tengeralattjáróval indulok a tengeralattjáróhoz, itt ugyanis akkora az özönvíz, hogy szükségtelenné és lassan lehetetelnné válik másfajta közlekedési eszköz igénybevétele.
Hogy hány órtakor kerül sor a ceremóniára, azt pontosan nem tudom (a titkosszolgálatunk megint tré munkát végzett!!!), de szerintem odaérünk, amikor odaérünk. Ha estefelé, az sem lesz baj, addigra talán jobban megittasodnak a legények, így könnyebb lesz õket magunkévá tenni (azaz elrabolni). És, bár újabb igény ezidáig nem érkezett, én ezennel önhatalmúlag kiegészítem a listát Muratocskával. Szerintem Mary ablánknak sem lenne ellene kifogása.

Mary, örülök, hogy rászántad magad a Királynõ megtekintésére! Annak meg különösen, hogy tetszik. Az Istennõ frizurája amúgy az elején még istenes, a rettenet a késõbbi részekben jön. Valamelyik fórumon olvastam, hogy állítólag leégették neki, azért néz ki ilyen cefetül. (A törökök vajon nem hallottak még a parókáról?)
Mellesleg én is hörögtem, hogy egy ilyen pasi hogy lehet ebbe a nõbe szerelmes (még ha csak sorozatilag is). Ez végig frusztrált engem is. Nem tudom, hogy Muratnak, mint pasinak bejönnek-e az ilyen Uzerli típusú nõk, de szerintem fordítva igen, ugyanis láttam a színészkirálynõ mostani pasiját, és külsõ jegyeiben nagyon hajaz Muratra.

És ha már a hajat emlegettem és ti is emlegettétek (jajjj, a Hitleres hasonlat Günesinél nagyon ott van!!!), :))) egy rafinált csavarral áttérnék ezúttal Burak Özi frizkójára. Tegnap este megtekintésre került általam a Kardesim Benim. Namost az elsõ képkockáknál máris kiült a döbbenet az arcomra attól a hajszerkezettõl. Fél méteres taréj, ami meg sem mozdult a fején, annyi hajlakk volt rajta, azonkívül ordított róla, hogy frissen van festve. ("London, szitáló esõ, de a hajam még most is tökéletesen tart".) Látszik, hogy a készítõk annyira, de annyira szépfiút akarnak csinálni belõle, nálam viszont ez inkább már a röhejes (és kissé homáros) kategória. Burak lassan elbújhat mögötte a tökéletesre beállított tincsecskéivel.
Maga a film nálam az egyszer nézhetõ, mert szórakoztató, utána viszont 5 perc alatt elfelejthetõ kategória. Olyan kis limonádé, de persze azért ebbe is muszáj volt belecsempészni némi drámai elemet, ami számomra inkább erõltetett volt, mint megható.
Ellenben ez volt talán az elsõ török film, amin igazán jókat vigyorogtam, tehát az a fajta humor, ami engem szórakoztat (nem pedig az a gagyi, óvodás színt, ami például a Kocan Kadar Konust jellemezte). És hát volt benne egy fickó, akit nagyon bírtam. Kicsit Torrente és Csuja Imre a Valami Amerikából keveréke, a nevét nem jegyeztem meg, de baromi jól hozta a figurát. :)) Nem akarok spoilerezni, nézzétek meg. Egy nehéz nap utáni levezetésnek pont jó ez a film.

Most lobogok tovább, mert a pogácsatésztám kimászott a kelesztõtálból és itt vigyorog velem szemben. :))
Mary, hamarosan érkezem!!!!!!!! AKCIÓRA FEL!!!! :)) (Mankos talán már ott is van, hogy ennyire nem jelentkezik?)

Dörmögõ Koncsíta az Õzike, szóetimológiáját illetõen nem vagyok biztos feltételezéseim szerint az Özcivit vezetéknévbõl alakult ki, nem igazán õzforma egy ember. Murat úr nem félisten és metroszex, ezt onnan is tudom, hogy...

dobpergés... Tegnap elkezdtem az Éjszaka királynõjét! Mindenben igazad volt Erika abla!
Már most nagyon bírom Kartalt (és Muratot), olyan cuki, abszolút nem török fõhõstípus. A káposztalevesnél már megfogott. Egy problémám van vele: hogy Meryemet szereti:-( Ezeket a lassított Szultánára közelítéseket nem tudom hogy mennyire gondolták komolyan (merthogy szerencsére ebben a sorozatban humor is van) de nekem nagyon röhejes volt, nehezen tudom elképzelni hogy egy (ilyen!) férfinek elsõ pillantásra így csorogjon rá a nyála. Jó ez csak a saját elfogultságom. Ami a színészi játékát illeti, ez a pöttyösruhás francia kis faluban parfümöt készítõ, egyszerûségében a magasztossága nõkarakter nekem nem jött át. Lehet ez is az elfogultságom miatt van, de én nem tudom bájosnak látni ezt a nõt, hiába erõlködik. A nõk külsejét tényleg nem szokásom kritizálni, de a hajától megijedtem. Hogyan történt???
Az elmebeteg testvérpárt is nagyon bírom. Burak Denizemnek annyira idióta feje van, ránézek és ösztönösen vigyorgok, jó színész a kölök. Tudtam én.

Jasszus, de szépeket írtál a Karadayiról. Ugyanezért szeretem. Orhanommal hogy állsz?:-)

Kata, HITLER, meghaltam, de tényleg úgy állt a haja:-). Buzzancstémával kapcsolatban igazad van. Tinifiúk remélhetõleg idõvel kinövik(?), vannak ilyen hülye korszakok, 80-as évek lobonckirályai is eltûntek.

Adri, vizizombi Burakhoz lebúvárkodtunk Musztafa ataséval, megvolt a béketárgyalás (jobban mondva lefizettük egy éves fordrászbérlettel). Most itt vagyunk a tengeralattjárón, szól a Money Money Money az ABBA-tól;-), és várjuk hogy jelezzetek ha ideértetek a helikopterrel!

Sorozatok terén ahogy az idõm engedi az elsõ a Karadayi.A sztorival nagyjából teljesen képbe vagyok,de úgy igazán a 65. bölümnél tartok.A török sorozatok között szerintem a legösszetettebben mutatja be a maffiát -a koszos kis végre hajtó Necdet figuráktól egészen a piramis tetején álló tisztviselõkig,miniszerig- illetve az azt kiszolgáló (i)gazságügyig és korrupcióig. Ezért is érzem nagyon bátor sorozatnak,nyíltan tárja fel az ország visszásságait.Szerintem, de ez tényleg csak az én összeesküvési elméletem,hogy azért is csomagolták a történetet a 70-es évekbe,hogy még a "megtûrt" kategóriában maradhasson (elég csak megnézni, hogy törökhonban napjainkban,hogy börtönöznek be szisztematikusan ellenzéki újságírókat).Persze 115. rész enyhén nem kevés és tipikus az egyet elõre lépünk és kettõt vissza a történetvezetésben.Ugyanakkor megkapjuk a tökéletes török család modellt,a Kara családot a néhol túlzó szentimentalizmusával, de mindenképpen példamutató szeretetével és összetartásával.Nem szabad elmennem a színészi alakítások mellett sem.Az életben nem gondoltam,hogy én megtudok kedvelni és szurkolni tudok egy szó szoros értelemben vett olyan hõsnek aki minden elképzelhetõ jó tulajdonsággal,ijesztõ tökéletességgel felruházva küzd teljes önfeláldozással 115 részen keresztül - de! nem lehet nem szeretni Mahir Karát, én ezt egyértelmûen Kenan színészi tehetségének tudom be, egyszerûen nem is tudok mást elképzelni a szerepre, annyira jól hozza ezt a figurát - a võlegényszöktetést nagyon jól meg kell szervezni, nem szabad a fiatalembert "veszni hagyni" ;)
Dirilis sorit nem rég kezdtem, csupán az 1 bölüm feléig jutottam el,bár már most kiérzõdik belõle az enyhén nacionalista felhang. Szeretem az olyan történelmi témájú sorozatokat amiknél nem csak a ruhák és a díszlet jelzi az adott kort, hanem tényleg történelmi eseményeket,hatalmi harcokat dolgoz fel, remélem ilyen téren nem csalódok ebben a történetben. Illetve a másik félelmem,hogy ha az ellenfelet túlzóan erkölcstelennek,minden rosszal felruházottnak vagy/és pofátlanul szerencsétlennek mutatják be, az nálam nagyon taszítóan tud hatni.Én adok neki egy esélyt, el kell ismerni elég látványos és remek harci jelenetek vannak benne.
Valamint volt egy próbálkozásom a Kara Sevda szenvelgõs-bosszúszomjas romantikáját megcsodálni. :) A 4.bölümig jutottam és tovább nem ment, egyszerûen ahogy elkezdtek a Hilali-klisék elõbukkanni az én érdeklõdésem úgy kezdett szertefoszlani.A mondanivaló is kevés nekem, vagy ha lenne benn valami izgibb szál,téma, de két ember szerelmi vívódása akik még csak nem is szimpatikusak...A fõszereplõ úriember unalmasan kifogástalanul néz ki, és kifogásolhatóan játszik -de Hilal asszony oldalán minden bizonnyal nagy karriert fog befutni, ha csak ki nem kopik a kék festék a tökéletesre fésült hajából :)
huuu de hosszú voltam :) Most sorozatok terén egyelõre ennyi,de amint túl leszek a vizsgáimon belekezdek a Kösembe vagy ha tudtok ajánlani nekem valami más nyalánkságot azt is szívesen fogadom :)

Halihó mindenkinek! :)

Elsõként azzal kezdeném, hogy sok szeretettel köszöntök én is minden kedves új barlanglakót. :) Bár a törzsgárdista abláimmal a véleményünk nem mindig és nem mindenben egyezett és egyezik, ez valóban az a hely, ahol kultúráltan és békességben megférünk egymás mellett, és mint azt olvashattátok, igen jól el is beszélgetünk, idõnként mókázgatunk idebent. ;)
A lányok már tudják rólam, hogy nekem igen gyenge pontom ez a sokakat megosztó Kuzey gyerek, így én továbbra is maradok hûségesen elfogult rajongója, és én õt soha semmilyen körülmények között nem fogom bántani. :) (Bár jól tudom, hogy nem tökéletes, de én a hibáival együtt is elfogadom, csak mert imádom - kettõs mérce ide, vagy oda.) :)

Ezt a szeles, esõs hétvégét filmnézésre tervezem fordítani (már amennyi idõm marad a kedvenc programjaim, úgymint: fõzés-mosás-takarítás mellett). Vannak elmaradásaim, azonkívül most töltöm éppen le a Kardesim Benim-et, így néznivalóban nem lesz hiány.
És ha már film: Mankos ablánk által ajánlott Feith 1453 szerintem igen jóra sikeredett. Nézzétek meg, annál is inkább, mert a török történelemmel nekünk, török fanoknak nem árt tisztában lennünk. Úgy is mondhatnám, hogy alapkövetelmény. :)
Amúgy el voltam alélva a csatáktól, a harcmezõkön játszódó jelenetektõl. Én azt hittem, ilyent csak az amcsik tudnak csinálni, és NEM. Még a libabõr is futkározott rajtam, ahogy mutatták például a csatamezõn azt a rengeteg katonát, ahogy egyszerre skandálták, hogy "Allah hatalmas!" Nõ létemre kimondottan élveztem a csihi-puhikat is, bár volt benne fröccsenõ vér, repülõ kar, levágott láb, ilyesmi. Maga a sztori is jó, bár az elején nem igazán tudtam, hogy ki kicsoda, ki kivel van, annyi név hangzott el, hogy nem tudtam követni. De nem volt gond, mert késõbb minden letisztult. Csak, hogy negatívumot is mondjak: nekem pl. tök vicces volt, hogy a két legnagyobb harcost Rambónak öltöztették. A végsõ nagy összecsapásukkor alig tudtam õket megkülönböztetni egymástól. Úgy látszik ez a Rambó gyerek valamiféle szimbólummá vált. Ha erõs pasik közötti harc, akkor Rambó szerkó, és természetesen félhosszú, lobogó haj (nekik nem volt fejpántjuk). Ja igen, és gyakori kamera lassítások. Ezeket én már egy kicsit kezdem unni a török filmben. Másoknál mintha ez nem lenne jellemzõ, ugye? Vagy csak nekem nem tûnt fel eddig? Ja igen, és az egyik fõszereplõ srác az a jótestû Inrahim akárki volt, aki a Sadece Sen-ben is játszott (a bokszolós film). Nem mondok többet, mert nem akarok spoilerezni, de bátran ajánlom azoknak, akiket kicsit is érdekelnek a történelmi (pláne török!)témájú filmek.

Máshoz nem nagyon tudok most hozzászólni. Illetve dehogynem: láttam valamelyik oldalon, hogy javában zajlik a készülõdés a holnapi nagy egybekelésre. :) (Szegény Mankos...) Ja, és megkezdõdtek a menyasszonyt illetõ lesajnáló, leszóló, "jóindulattól" fröcsögõ kommentek itt is. (Nehogy már Kenannak jobb legyen, mint Kivancnak.) :))

Szóljatok, ha akció indul, én már felfújtam az úszógumimat, sõt, egy búvárszemüveget + békatalpat is beszereztem a víz alatti akcióhoz - úgymint titkos és észrevétlen helyszínmegközelítés. Az egy hete tartó fogyókúrámnak és az erõnléti edzéseknek (Norbi: Duci Tréning 4) köszönhetõen valamelyest gyorsult a mozgásom is, így még hatékonyabb tudok lenni a szöktetésben (Kenannal és Kivóval a hónom alatt már nem fulladok le fél méter után). Szóval hajrá csajok, írjátok össze, hogy kinek ki kell, és ha az illetõ ott lesz a lakodalomban, mi elhozzuk. De természetesen az lenne a legjobb, ha a barlang teljes létszámában jelen tudna lenni. (Indulót begyakorolni, holnap a tengeralattjáróban kikérdezem, aki nem tudja, kiszáll.). :))

Ma is sok okosságot írtam és lényegi hozzászólásaim voltak az általatok felvetett témákhoz. ;)
Güle güle!

De jó!Köszönöm, hogy helyet kaphatok a Barlangban!:) Nos, én még fórumozás terén igencsak kezdõ vagyok, még egyetlen oldalhoz sem írtam hozzá(eddig) vagy olvastam aktívan,de ami jó az jó. :D Nos, a társasági körömbõl egyedül ez a barátosnõm partnerem török sorik terén (meg anyukámmal még évekkel ezelõtt együtt megnéztük a Tiltott szerelmet) egyébként nagyon szeret infókat gyûjteni, minden fórumot elolvas legyen az magyar vagy angol,de hozzászólni õ sem szokott.
Több mint egy hónappal ezelõtt miután megnéztem a KG filozófiai-lélektani fröccsöt (pedig naprakész vagyok sorozatok terén,de valahogy késõbb jutott el hozzám) és elmondtam neki a véleményemet a történetrõl, erre fel ajánlott bátra benneteket :)
Valahogy, így ismerkedtem meg a Barlang sötét elveivel :D

Kedves Jasszus!
Nem haragszunk :-) Egyetértek a barátoddal, a sötét oldalon a helyed! (Nagyon tetszett a Kuzey Güney jellemzésed:-)) Ha van kedved bármilyen török témában írni nyugodtan gyere,én szívesen várlak.

Kedves Barlang!

Egy hozzám hasonló, lelkes török sorozat nézõ barátnõm ajánlotta figyelmembe az oldalatokat.Az egész úgy kezdõdött,hogy számos török sorozat elfogyasztása után,teljes biztossággal gyõzött meg, hogy nem hagyhatom ki a repertoárból a kuzey güney címû "realista mélylélektani remekmûvet".
Nos, bennem a sorozat egészen más érzéseket keltett.Az elsõ évaddal viszonylag elégedett voltam,habár már itt is megfigyelhetõ volt bizonyos karakterek értelmetlen feketítése,míg mások hipózása,de tetszett az alaptörténet és a testvérszál itt még árnyaltabb szerepet kapott.A komolyabb problémákat a második évad tartogatta,mintha egy másik sztorit kezdtem volna nézni,szó szerint háborgott az igazságérzetem,ahogy igazán bûnös karaktereket szentként tüntette fel,míg a számomra szimpatikus szereplõk mind elbuktak vagy meghaltak,a történetvezetés egyre bugyutább fordulatokat,ordító kliséket halmozott fel egészen a giccsbehajló rózsanovellákat megszégyenítõ befejezésig.
Mégis tagadhatatlan,hogy bár jó pár török sorozatot láttam, de ennyire vegyes érzéseket egyik sem váltott ki belõlem,ilyen szinten egyik sem volt képes elgondolkodtatni.
No, erre fel a fent említett cimborám megállapította,hogy én javíthatatlanul a sötét oldalhoz tartozok és megmutatta a fórumotokat,hogy még több sötét gondolathoz juthassak. :D És igen!szabadidõmben (illetve tanulás helyett:) csak úgy faltam soraitokat! Nagyon tetszenek a véleményeitek,a humor,az hogy mindenki kifejtheti az álláspontját anélkül,hogy bárki lehurrogná ,ami lássuk be a legtöbb fórumra sajnos nem jellemzõ. Már csak ezért is, ne haragudjatok ez kikívánkozott belõlem:D Csak így tovább! éljen a sötét oldal! :)

Én azt figyeltem meg mostanában, hogy minden szépfiú szinte ugyanolyanra van "szabva" ezekben a sorikban: tökéletesen belõtt hullámos séró, mindig szigorúan 3 milliméteres borosta (lemértem!), ami soha nem nõ meg, de soha nem is borotválja le, formás szemöldök. Mintha nem csak a sorozatokat tömeggyártanák hanem a színészeket is.

Én toleráns vagyok a homofóbiával, undorral, vallásos ejnye-bejnyézéssel is, (nekem se szimpi minden magatartás forma, nem csak melegektõl, heteróktól sem) de a másik bántása megint más dolog. Ahhoz tényleg gigantikus gyökérnek kell lenni, hogy pl. egy Nádasdy Ádámot valaki a szájára vegye a hovatartozása miatt, de sok az ilyen gigantikus gyökér.

Én "Õzike" félistennel jártam úgy, hogy a metroszexsége kiábrándítóan hatott rám. Õt is csak véres-szõrös sorozatba nézegetném.

Adri, tõled kérdeznék valamit. Bár szerintem én is csak a Cagdasos részeket fogom megnézni, de az azért érdekelne, hogy itt a tesó felesége dilemmát hogy dolgozták fel? Ott is szemétláda volt a tesó? Itt még komolyabb az ügy, mint a Kuzeyben, nem csak hogy a felesége volt, de még halott is. Török szokás szerint nem neki kellene a nõ kérõit vasvillával üldözni? Vagy ezek mán ilyen nagyon modern népek.

Én is belenéztem a Paulóba ilyen felvezetés után:-)) Ugyanez a véleményem, nekem is bejönne ez a kicsit beképzelt mûvész stílus mint karakter, Barisos/Puncsos eleganciával vonzó is lenne, de ezekben a ruhákban nehéz komolyan venni (az elsõ még hagyján, de az a sith lovag jelmez...) a karaktere szerintem ezt nem követeli meg, inkább tényleg egy ferdehajlamú vagy kretén divattervezõhöz illene ez a túlzó stílus. Na talán az asszony iránti szerelme jó hatással lesz a ruhatárára is:-)

Szerintem nincs olyan kisebbség, ami teljes mértékben elfogadhatóvá tudja tenni magát (akár egy filmes fórumon megfigyelhetõ ilyen jelenségek). De a rózsaszíntangások, Konchiták szerintem szimpla provokátorok, és még ha fájdalomból/indulatból is provokálnak a toleránsabb emberekben is ellenszenvet fognak kelteni.
Mondjuk a férfiak elnõiesedése nem teljesen új keleti dolog, a rizsporos, parókás, harisnyás, raccsolós arisztokrácia se volt különb. A metroszexualitásnak egyik legékesebb példája meg szerintem éppen a török színészvilág, ez így kicsit ironikus.

Én egész nap ezen röhögtem:D Szerintem az ilyen csatornák pont azért készülnek, hogy egyáltalán ne gondolkodjon a nép.... Jaj, én csak a Betty a csúnya lányt bírtam dél-amcsiban (ami annyira gagyi, hogy már jó), de az direkt ilyen telenovella fricska/görbe tükör.

Épp elõbb olvastam, hogy az elsõ nyíltan meleg (európai) focibíró visszavonult, annyi atrocitás érte a pályán (tudom, a foci az más közeg, de na...), nem kell ahhoz rózsaszínben vonaglani, hogy ne fogadjanak el. Sajna több a bigott bunkó. Akkor mit várjunk a törököktõl? (Bár azt tudom, hogy van nekik egy celeb transzijuk.)

Na, belenéztem ebbe a török Paulo és Paulitoba (bocs, nem találtam analóg török férfinevet). Cagdas se nem ferdehajlamú, se nem kretén (eddig), és még csak defektesnek se tûnik (eddig), ha csak nem számítjuk annak az ízlésficamát. Kicsit sznob, mûvészalkat, de egyáltalán nem ripacs.
Amikor elõször belépett roppant menõ módon az ajtón, én is arra számítottam, megszólal valami Lakatos Márk-os affektálással, viszont az ellenkezõje történt. Meglepõdik-e rajta, hogy már az elsõ másodpercben beleszeretett a fõhõsnõbe? Kár, hogy ilyen hülyén néz ki, egyébként a tipikus kiskutyaszem-meresztgetés, szexi szemöldökráncolás és egy kevés gödör-villogtatások megvoltak tõle, vonzó karakter lehetne normálisabb külsõvel, de a haján elkövetett merénylet és a fülbevaló feldolgozhatatlan látvány volt. iztos azér, nehogy méltó ellenfele legyen Paulónak. Viszont a nõnek sem abszolút közömbös (talán csak szakmai tekintélye miatt), ámbár nem hiszem hogy labdába rúg, túl szûzies az asszony, túl cuki a fõhõs. Amúgy nem sokat szerepelt, az utolsó negyedében tûnik fel. Õszintén szólva nem értem miért vállalta el ezt a szerepet, jóban van ott valakivel és jófejségbõl, vagy a pelenkázás elõl menekül ennyire?
A sorozatot csak áttekertem, nagyjából felfogtam a sztorit. A szépfiúcska pont olyan színész, mint amilyen az ilyen sorozatokban játszó, ilyen frizurás fiúk általában szoktak lenni. De szépfiú mivoltjához képest van némi vonzereje, egy szõrös-véres sorozatban elnézném. A nõket nem. A sorozatnak ilyen undok, sznob divatcéges hangulata van. Nem az én világom. De a Whatisfatmagulsfault.com-osok bírják (pedig ott viszonylag népszerû Cagdas, tehát jóízlésû emberekrõl van szó;))

Oh, dehogy, én meg a szofisztikált stílus...:) Bánom így utólag, hogy nem jöttem akkor, bár facebookos PVE-s tevékenységem amúgy is a minimálisra csökkentette - az amúgy sem létezõ - szociális és kulturális életem, nem bírtam volna két fronton helytállni. Bepótoljuk majd azt a gödör-cirógatást!:) PVE-s bárki lehet, aki bármilyen gyengéd érzelmet táplál Pudingunk iránt, vagy bármikor is védelmébe vette/kedveli õt, de a gödörbitorlói rangra csak az arra kiválasztottak léphetnek. Te a Baris esszével azt hiszem kellõképpen bizonyítottál (sõt Cagdas neked már hamarább megvolt, én csak a Kuzey után merültem bele jobban). A következõ vizsgakérdést pedig magadtól választottad meg ("Érzett Ön valaha késztetést arra, hogy a Szent Gödrökbe mélyessze ujjait?") (Te is????:O:))))
Hát nekem is a Kuzey-Cemre-Baris háromszög volt a vesszõparipám, Güneyt és a többieket kicsit elhanyagoltam, a jövõhétre beígért esszémben megpróbálom pótolni a hiányosságom.

Adri: Nem ismered Ali G? A képbeszúrást most nem kockáztatom meg az extralassú mobilnetemmel, de keress rá:) (Borat sincs meg? Ajánlom Sacha Baron Cohen mûvészetét figyelmedbe, a legõrültebb fazon britföldön.), ha meglátod Cagdast a sorozatban majd érteni fogod miért mondtam a hasonlatot:)

Na és, ki örül az Isaura TV-nek?:)) Lehet, hogy adnak majd török sorozatokat is:).

Mozifilmrõl tudok, Török fürdõ (még nem néztem meg), csak szapiopiban még csak utalás szintjén se hallottam ilyet. Illetve Kenantól láttam egyszer egy ilyen jelenetet youtube böngészés közben, ott nem õ vola más, de egy hapsi lekapta õ meg törölgette a száját elég vicces volt. Akkor ez a Kiralik ask nagyon tabudöntögetõ sorika.