Az eredeti Sidney Lumet filmet készültem megnézni és véletlenül ebbe futottem bele, így volt belinkelve. Figyeltem a színészeket, akik gyanúsan hasonlítottak George Clooneyra meg Harvey Keitelre, de sokáig azt hittem az eredetit nézem. Nekem kifelyezetten tetszett, ahogy a történet kibontakozik és ahová fajul és a színészi játékok is zseniálisak benne. Nekem is Dr Strangelove jutott az eszembe ami egyébként az egyik legjobb film valaha, de inkább úgy néz ki, mintha az lenne ennek a paródiája. Készülök megnézni az 1964-es változatot is (ami egyébként ugyanabban az évben jött ki, mint a Strangelove), ami lehet, hogy jobb ennél, de nekem ez is egy erős nyolcas.

Rém unalmasra sikeredett.

Hehe... Most nézem a kommenteket, látom, ne vagyok egyedül a véleményemmel.

Dr. Strangelove koppintás. Csak az egy jó film volt.

Az első felén úgy gondoltam, törlöm a filmet. Az utosó perceit és még a szereposztást is dermedten bámultam. És úgy gondolom, a film készítői elérték a céljukat. Ettől többet nem lehet tenni..... 9 pont.

A fekete-fehér dokumentumfilmmé degradálja ezt a filmet, a kevés vágás pedig színházi közvetítéssé. Szembeállítja a szóbeli és az írásos parancs fogalmát. Azt viszont nem hiszem el, hogy saját nemzetének városát lebombáztatja.

Nekem nem tetszett, nem is tudtam sokáig nézni. A Strangelove annyira de annyira jó volt, hogy ezt már teljesen felesleges volt nézni.

Nagyon tetszett a film hûsége a kor hangulatához, magával ragadó volt. Megnézném újra, nekem ez számít.

Nekem nem az a bajom a filmmel, hogy fekete-fehér, még csak az sem, hogy kvázi színházi 'közvetítés'.
A magyar szinkronnal van problémám. Nem a szinkronszínészekkel, hisz amit mondanak, s ahogy mondják, az teljesen rendben és 'szinkronban' van. Talán a háttérzajok hiánya miatt, de teljesen olyan összhatása van a magyar verziónak, mintha csak egy alámondásos szinkront néznénk, s számomra ez zavaró.

jaj istenem, ha 20 percig unatkoztál, mit tudsz te nézni? Legfeljebb a mûsort, mozit ne nézz!

Ha nem hívják fel a figyelmemet a 'vágatlanságra', tán más lenne a véleményem, de ez a tényezõ is csak ront az összképen, hiszen szinte annyi volt ebben a vágás mint bármelyik másik filmben. Ettõl még persze lehet bravúros az összteljesítmény, de mégsem az. Ugyanis ez a történet egy bután amerikai filmet eredményezett, miközben az alapötlet (amely a hidegháború minden napján realitással bírt) sokkal többet hordozott magában. Így összességében egy közepes bugyutaság lett, amelybõl csak a feszültség marad emlékezetes. 10/5

Ahogy azt Móriczka elképzeli... Mint film, figyelemre méltó, kár, hogy a realitásokhoz semmi köze.

Clooney érdemének tudják be sokan, hogy fekete-fehérben, szinte vágatlanul adta le ezt a sci-fit, amelynek történelmi alapja mindössze annyi, hogy valóban volt két katonai birodalom akkor, voltak elektronikusan vezérelhetõ atomfegyverek és az USA fegyveres erõinek fõparancsnoka névlegesen valóban az elnök. (A Szovjetúnióban azonban az elnök bábfigura volt, konkrét döntést sosem hozhatott, a film tehát nagyrészt hazudik, amikor úgy állítja be a helyzetet, mintha a SZU elnöke bármiben is érdemben tárgyalhatott volna. Az a jog ugyanis a kommunista pártfõtitkárt illette.)

Épp aza probléma, hogy Clooney formailag a dokumentumfilm látszatának irányába tolta el ezt a jobb sorsra érdemes filmötletet, miközben sci-fit csinált. Ezzel megzavarta az ily' témákra éhes közönség kilenctizedét.

Nos, megnéztem azóta és most már értem a szélsõségesen különbözõ véleményeket, mert ez még csak nem is TV játék, hanem egy speciális színházi közvetítés. Persze itt nincs közönség és egy helyett két színpad között tudott váltogatni a kamera, de mégiscsak - mint az elején a CBS felkonfjában el is hangzik - egy élõben közvetített elõadás, ami a maga módján egyedülálló bravúr, de aki azt hitte, hogy filmet néz, az joggal lepõdhetett meg a dolog kidolgozatlanságán. Ha viszont tudjuk, hogy mit várjunk, hogy nem volt lehetõség újrafelvételekre, extra vágásokra stb. vagy hogy pl. mint olvastam, volt, hogy Harvey Keitel csak futva ért oda az egyik felvételi helyszínrõl a másikig, akkor azért messze nem leszünk ilyan szigorúak. Sõt, a technikai bravúr még lenyûgözõbb, ha belegondolunk olyan apróságokba (amit szintén utólag olvastam), hogy a repülõk helyzetét mutató nagy tábla úgy volt elkészítve, hogy automatikusan kompenzálja a színészek beszédsebességének eltérését a próbától, vagy esetleges ugrását, ha pl. kifelejtenek egy mondatot.

Ugyanakkor érdekesség, hogy az eredeti 64-es filmben sem volt zene, pedig az a mozik számára készült. Nem ez okozza tehát elsõsorban ezt a kicsit amatõr hatást, hanem az élõ közvetítés sajátosságai, az utómunkák hiánya stb.

A Dr. Strangelove-al való tematikai hasonlóság egyébként már 64-ben is vihart kavart, különösen mivel mindkét filmet a Columbia Pictures mutatta be. Állítólag Kubrick ragaszkodott hozzá, hogy az õ filmje jöjjön ki elõbb, ami haza is vágta a Bombabiztos nézettségét a jó kritikák ellenére. Még az eredetiben az elnököt játszó Henry Fonda is azt mondta, hogy nem vállalta volna a szerepet, ha elõbb látta volna a Dr. Strangelove-ot, mert nem bírta volna röhögés nélkül végigjátszani. :-)

És akkor a válaszom arra hogy nekem hogy tetszett:
A fentiek ismeretében engem nem zavartak a kivitelezés gyengeségei (sõt!), még izgulni is tudtam a történeten. Ugyanakkor idegesített pár dolog a sztoriban, ami szerintem nem volt valósághû és megváltoztatta a végkimenetelt:

*** Spoiler ***
1. Úgy tudom, soha nem volt olyan protokoll, ami nem igényelte volna az atomháborút megindító parancs megerõsítését. Alapvetõen közvetlenül a bomba ledobását megelõzõen is kellett volna egy újabb megerõsítés, legfeljebb egy olyan kitétellel, hogy ha nem építhetõ fel a kapcsolat, akkor a legutóbbi parancs van érvényben. Itt azonban volt kapcsolat és az nem érv, hogy az elnök hangját más is utánozhatja, mert erre való az ellenõrzõ kód vagy jelszó.

2. Tudtommal olyan protokoll sem volt soha, amely tisztán gépi közvetítéssel indítja el az atomháborút, nem csak azért, mert a gépeket sosem tekintették 100 %-osan megbízhatónak, hanem azért sem, mert így bármely rendszergazda elindíthatná a folyamatot.

3. Ha már ilyen ostoba protokoll lenne, akkor viszont a pilóta gyermekének feltûnése még mindig behozza az emberi tényezõt és a forrás igazolhatóságát. A pilóta tudta, hogy az tényleg az õ gyereke, tudta azt is, hogy amerikában van és tudta azt is, hogy ha ledobja a bombát, akkor elindítja az atomháborút, amiben a fia jó eséllyel meghal. Nem hiszem el, hogy egy ilyen döntési helyzetben az igazolt forrásból származó törlõ parancs nem lesz számára erõsebb, mint a gépbõl jövõ eredeti.

4. Az USA elnöke sosem reagált volna úgy hogy bizonyságképpen New Yorkot irtja ki. Esetleg ha blöffbõl be is mondta volna, aztán megpróbált volna lokálisan eljárni az orosz követ kinyírásával és egy helyi sípoló hanggal (mire kiderül az átverés, addigra az is kiderül, hogy nem küldtek több gépet és nem indítottak igazi háborút, az oroszok meg inkább pár milliárd dollárnyi segélyt választottak volna a valós atomháború beindítása helyett). De még valószínûbb reakció, hogy az USA elnök visszavonja valamennyi gépét a nemzetközi légtérbõl, elmondja, hogy ha az oroszok válaszcsapást indítanak, akkor azt háborúnak tekinti és felkészül a védekezésre vagy az esetleges ellencsapásra. A legdurvább eset talán az lehetne, hogy azt mondja, hogy az oroszoktól egy hasonló támadást New-York ellen megért és nem fog megtorolni, de megpróbálja kivédeni. De azt, hogy õ maga bombázzon otthon a diplomácia eszközeként, azt soha.

*** Spoiler vége ***

Mindezek miatt az én véleményem a két szélsõség között van: 5/10

Nagyon jó film, én csak ajánlani tudom.
A szereposztás egészen hihetetlen (a szinkron is a megszokott magyar hangokkal mûködik), a film megvalósítása rendkívül bátor. Nagyjából egy kamaradarab 3 helyszínnel, amibõl az egyik egy pilótafülke. Színtelen, zenétlen, sõt zajtalan film, ami csak párbeszédekre épül, nincs benne semmi fölösleges szemfényvesztés, az elsõ 20 perc lehet, hogy unalmas, de aki nekiült a filmnek egy kis elõzetes információ-szerzés után, mégis mit várt? Régivágású, de talán ettõl még érdekesebb. Végig kell ülni azt a 20 percet, utána elég feszült lesz a hangulat.

Nem legyen...az...
Látom még mindig nem sikerült elvonatkoztatni a filmtõl:)
Szarozd le szimplán, de ne hasonlítgasd:/

Nos, mindazonáltal, aki látta már a Dr Strangelove-ot, az teljes joggal gondolhatja, hogy ez annak gyenge koppintása.
Az zseniális, ez meg rettenetesen unalmas. Ajánlható annak, aki jól el akar aludni.
Mondanivalója van ugyan, meg elgondolkodtató, de nagyon nehéz végigszenvedni, a sok sztár ellenére mint film, totális csõd. Írták itt korábban, hogy legyen tv-játék a mûfaja, oké, legyen, akkor mint tv-játék a totális csõd. Az utolsó 20-30 perc az érdekes egyedül.

Megnézted azóta? Neked hogy tetszett?

Én még csak most készülök megnézni a filmet, ezért addig talán objektíven tudok említeni néhány tényt.

1. A filmet természetesen nem a Dr. Strangelove-ról koppintották, hanem a saját eredetijérõl, ami nemcsak azonos alapanyagból készült, hanem még ugyanabból a forgatókönyvbõl is, mint ez. Az érdekesség viszont, hogy az ugyanúgy 1964-ben készült, mint a Strangelove, vagyis szerintem a Hollywoodi filmkészítés jellemzõ furcsasága történt itt is: Valaki egy partin bedob egy ötletet, hogy pl. az emberiség nincs felkészülve arra, ha meteorit találja el a földet, vagy hogy a mai gyerekek már azt sem tudják kicsoda Robin Hood, erre az illetékesek másnap mozgósítják az ügynököket egy ilyen témájú forgatókönyvért, egy-két évvel késõbb meg szinte egyszerre jön az Armageddon és a Deep Impact vagy a Kevin Costneres és a Patrick Bergin-Uma Thurman-es Robin Hood. Itt is lehetett szerintem ilyen összefüggés a Strangelove és e film eredetije között, csak más mûfajban, de az IMDB tanúsága szerint mindkettõ elég jó lett (egyik 8,6 másik 8.0). Persze a Strangelove nyilván jobb (az IMDB Top 250 szerint az minden idõk legjobb Comedy mûfajú filmje és egyébként is Kubrick-nak van a legtöbb filmje a Top 100-ban).

2. Amíg a Port nem változtat az egy filmhez egy mûfajt hozzáállásán, addig lesznek olyan hülyeségei, mint az, hogy ennek a filmnek az eredetijét (ami a fentiek szerint bizonyára szóról szóra megegyezik ezzel) még filmdrámának jelöli, a mostanit meg akcióthrillernek. Az IMDB szerint mindkettõ inkább dráma és csak azután thriller.

Kedves Vélemény-nyilvánítók!

Ugye nem felejtitek el, hogy a "jó" a filmre vonatkoztatva ugyanúgy nem objektív kategória, mint a nõk, vagy a sör esetében! Az egyik bejön, a másik nem, de lehet, hogy másnak éppen fordítva.

Nekem a vékony, kismellû nõk tetszenek, a keserû, pils típusú söröket szeretem, és ez a film pedig hihetetlenül nagy élmény volt számomra.

Üdv.