Engedjétek meg, hogy én is vázoljam az én elképzelésem a filmmel kapcsolatban. Elõre szólok nem áll szándékomban senkit megsérteni, de idézek másoktól, amit szerintem helytelenül gondol. Ha úgy érzi, mégis neki van igaza, várom válaszát. Ettõl is jó ez a film, mert beszélgetésre inspirál.
Mielõtt neki fognánk Tomoceusz Katikik vagy Gyugyuk lenni engedjétek meg, hogy egy kis etika bevezetést tartsak. Elengedhetetlen a film szempontjából. A moralitásnak három szintje van. Amikor nincs, ilyen a megszületett gyermek vagy a szociopata személyiségek. Majd következik a viszonylag kis gyermek, aki érzelmeivel kapcsolódik a moralitáshoz. Ilyen például az apa azt mondta nem szabad ezért én nem teszem gondolat. Ennek az etikának az egyik továbblépése a vallási etika. Amikor nem a szüleid, hanem a vallásod mondja, meg mit tegyél és hogyan. Tulajdonképpen ez az etika ugyanaz, csak az egyik természetes, a közösségbõl fakad, a másik meg a természetfelettire a vallásra irányul. Szóval mindkettõ felé érzelmekkel viszonyul a személy. Valaki egész életében megmarad ezen a szinten. A harmadik szint, amikor valaki saját maga az intelligenciája által kialakítja a moralitását. Ilyen például Immanuel Kant etikája (vagy Nietzsche, vagy Bertrand Russel). Nagyon fontos megjegyeznem, hogy az elsõ szintet kivéve a második kettõ között nincs alá vagy fölérendeltségi viszony. Azaz sem az érzelmileg kialakított etikának sem az intelligencia által kialakítottnak nincs nagyobb pozíciója, még ha egyesek szeretnék is ezt gondolni. Alá és fölérendeltség csak a kialakított moralitásokban lehetnek, mert azok lehetnek destruktívak, azaz rombolóak vagy konstruktívak, azaz építõek, de a kialakítás módjában ismétlem nincs alá vagy fölé rendeltség. Kivéve persze az egyest mert az minden esetben destruktív morális értelemben. Most rátérhetünk a filmre. A film három fõ jelenetbõl és számos apróból áll. Két fõ jelenet vázolja fel a szemben álló feleket és azok moralitását, míg a harmadik a moralitás elméletrõl gyakorlatra való átültetését valósítja meg. A kisebb jelenetek inkább a személyek moralitását és arról való gondolkodását mutatja be. Elsõ fõ jelenet az asztal körül ülõ társaság. Bár maga a film vészterhes nem demokratikus és nem szabad világban játszódik, az asztaltársaság a demokráciát szimbolizálja. Mindenki egyenlõ jogaiban, (és egyesek egyenlõbbek akarnak lenni), de moralitásukban nem egyelõek. Valamelyik jobb valamelyik rosszabb. Nézzük a jellemrajzokat és a moralitásukat. Alulról haladok felfelé, mert bár mondtam, hogy abban nem lehet összehasonlítani az embereket, hogy mi módón alakul vagy alakítják, ki a moralitásukat a kialakult moralitásokat viszont összehasonlíthatjuk. A legalsó szint a fanatikus vallásos mûvészi fényképész. Magát felmagasztalja, erkölcsét igen nagyra tartja de, hogy mennyire nem az látszódik tetteibõl és viselkedésébõl is. Folyamatosan meg akar gyõzni mindenkit arról, hogy akinek felsõbbrendû érzéke van, annak joga van a másikat befolyásolni. Itt fûzném hozzá hasonlóan érvel a másik oldal egyik képviselõje a fiatal nyilas tiszt, amikor arról beszél, miért ver. Az erõ jogán. Ez a fényképész mivel béna nincs ereje, így nem tudja másokra rákényszeríteni akaratát, ezért, hogy büntessen és megtérítsen, bemártja õket a nyilasoknál. Igazi felebaráti szeretet, de hát a vallási fanatizmus kifacsart egy logika. Ugyanez a tûz lobog benne akkor is, amikor nem hiszik el neki, hogy õ bizony Gyugyu lenne. Bár az akar lenni, de valójában nem az, errõl tettei tanúskodnak. (Tomoról és Gyugyuról késõbb). A következõ három személy moralitása állhat együtt és akár egymás alatt is. Különbözõ érvekkel különbözõ rangsort lehet felállítani, én egyszerûen csak leírom, ahogy sorba jönnek. Az asztalos, az egyszerû ember mintapéldája, aki tudja, hogy nem túl okos, de önmaga szerint, tisztességes embernek vallja magát, de valójában mindig ezzel takaródzik, ahányszor moralitásról döntenie kell. Ezért nem tud dönteni az elméleti kérdésben sem, de errõl késõbb. A könyvügynök, õ már tudja, hogy õ egy élvhajhász nem jó moralitással rendelkezõ ember, de kifelé azt mutatja, hogy mennyire tisztességes. A kocsmatulajdonos az igazi álszent, aki mindenkit megvág, csak a pénz érdekli és igazi köpönyegforgató hisz a lelki üdvéért és életéért lepaktál a kommunistákkal és a nyilasokkal is. Mindig az felé fordul, aki nyerésben van, de titkon nem feledkezik meg a másik oldalról sem. (Támogatja a kommunistát pénzzel).
Ezen személyek mindegyike eddig érzelem alapon alakította ki saját moralitását. De az utolsó személy, az órás mester már intelligencia alapon. Nézzük, mi utal erre. Nem csak olyan párhuzamok, mint, hogy õ egy órás, amit alkatrészekbõl raknak össze, hanem bizony sok más dolog is. Soha nem beszél istenrõl vagy vallásról, sõt mondja: „És igyunk arra, hogy mindenkinek mégiscsak inkább az tessék, már elnézést kérek, ami nem másnak, hanem neki tetszik.” Ezen kívül feltesz egy nagy kérdést. A nagy elméleti kérdést mely szerint mik lennénk a következõ életünkben Tomoceusz Katatiki vagy Gyugyu. Egy érzelmi alapon kialakított etika nem gondolkodik ilyen kérdéseken, mert õ mindig az ideálhoz akar hasonló lenni. Például a kereszténységben a férfi ideál Jézus a nõ az anyja Mária. A közösségben is van kialakított ideál, mint ahogy a többi vallási etikában is. Ilyen elméleti kérdéseken csak az intelligencia alapon kialakított morál gondolkodik, mert ott nincs ideál és a közös jó és rossz fogalmakkal mindig probléma van. Ott fel kell tenni a kérdést mi az, hogy jó? Jó az, ha jót gondolunk vagy a jót tenni is kell? Mi a rossz, ha azt cselekedjük vagy az is rossz, ha nem teszünk, semmit miközben tennünk kellene? Ez a központi kérdése az intelligencia alapon kialakított morálnak és ezt bújtatja bele az órás gyönyörûen a Tomoceusz Katatiki vagy Gyugyu kérdésbe. Ezen kívül még vannak apróságok, amik utalnak erre a fajta moralitásra. Nem próbálja meg meggyõzni igazáról a társaságot (mint ahogy a Fényképész), nem próbál meg kibújni a válaszadás alól, mert tudja a választ (mint ahogy az Asztalos és a Kocsmáros), nem tettet érdektelenséget (mint ahogy a Könyvügynök). Továbbá egy napon keresztül mindenkinek ott zaklat a fejében a nagy kérdés, csak neki nem, mert õ tudja rá a választ. (Mindenki gondolkodott rajta hazafelé, miközben õ csak a lépéseit számolta). Tehát mint itt látni lehet itt az asztaltársaságnál felállítottunk egy függõleges tengelyt. Jöjjön az ezzel szemben álló másik oldal. A második fõ jelenet. Az elnyomó rendszerek világképét bemutató moralitás, amit itt a nyilasok képviselnek. Az elnyomó rendszerek mindig érzelmi alapon alakítják ki a moralitásukat, de ez több szinten jelentkezhet. Az elsõ foka a Macák nevû teljesen unintelligens, buta tömeget képviselõ figura. Bármit megtesz a feletteseinek, bármit elhisz, amit azok mondanak, mert képtelen az önálló gondolatokra a vegetatív rendszerein kívül. Ha a zsidó gonosz és összeesküvõ, akkor az, gonosz és összeesküvõ. Az õ megfelelõje a demokráciában a Fényképész. A második szint a fiatalnyilas tiszt, aki bár tanult, de nem képes összefüggéseket látni. a gondolatmenetei aprók és nem összefüggõek. Ez abból is látszik, hogy többször tesz fel neki kérdést a felsõbb vezetõ, de logikailag nem tudja végigvezetni a gondolatot, csak egy szakaszt. Pl nem pontos idézettel: Mondja, miért ver maga, ha lelöveti õket utána? A harmadik szint, akit Latinovits alakít a legérdekesebb, ez ugyanis egy különleges típusa az érzelmileg kialakult moralitáson belül. Az a típus, aki bár érzelmileg alakította ki a moralitását, megpróbálja alátámasztani azt logikával is, azaz belekontárkodik az intelligencia területébe. (Voltak erre próbálkozások a vallásokban is). De ezek mindig hibás koncepciók lesznek, mert az érzelmek miatt nem tény alapon fog dönteni, hanem fordítva megpróbálja észérvekkel alátámasztani az érzelmeit. Itt nem próbálnám meg levezetni logikájának helytelenségét, mert az önmagában külön poszt lehetne. Nos, akkor nézzük a nagy kérdést (Az elmélet): Te vajon mi lennél Tomoceusz Katatiki vagy Gyugyu?
Amikor az órásmester felteszi ezt az egyszerûnek látszó kérdést, õ már tudja, hogy ezt moralitás szempontjából kell vizsgálni és nem pedig úgy, ahogy a többiek próbálják meg tenni. A fényképész kivételével õk nem a moralitás szemszögébõl nézik, hanem egész végig személyekként gondolnak rájuk. Azaz úgy gondolkodnak, melyik személy lennének és nem melyik erkölcsi értékrendet választanák.
A fényképész választ egyedül, de helytelenül. Értelem szerûen Gyugyunak mondja magát, mert annak akar látszódni de, hogy mennyire nem az, az látszik a tetteibõl. Mikor nem hisznek, neki felkapja a vizet és üvöltözni kezd, majd az egész társaságot a nyilasok kezére adja. (Igazi istennek tetszõ cselekedet).
A többiek nem tudnak választ adni és ebbõl látszódik mennyire nem elfogadható a moráljuk, ezt jelzik a kicsi felbukkanó, képkockák, amik holland festõ munkái és a poklot ábrázolják, ami pontosan tele van ilyen kis emberekkel, akik nem tettek semmit, csak élvhajhászok voltak és döntésképtelenek. Ez az egyik legfontosabb gondolata a filmnek. A döntés kérdése, nem kényszer (ezt nemsokára tárgyalom) és nem is intelligencia kérdése, hanem morál kérdése. A Nem cselekvés morálisan bûn!!! Az elmélet átültetése gyakorlatba. Letartoztatják õket és próbának teszik ki õket és itt jön el a fõ pontja a filmnek, mert most bizony színt kell vallaniuk kényszer hatására a moralitásukról, hogy vajon mit választanának. A felfüggesztett személy nem véletlenül Krisztusi pózba van elõttük. Elég erõs párhuzam.
Vegyük sorba õket. A hezitálok (Kocsmáros, Könyvügynök, Asztalos), nem ütik meg, mert bár egész életük morálisan eltévedt és csak kényszer hatására döntenek, még a kényszer sem tud úrrá lenni a szinte egyetlen morális parancsukon, hogy ártsanak embertársuknak, inkább meghalnak. Hozzáteszem, szerintem épp ez által nyernek feloldozást bûneik alól és ezzel váltják meg magukat és válnak Gyugyuvá, ha másképp tettek volna, teljesen elkárhoznak. Ahogy az órás megfogalmazza róluk: Tisztességes bolondok. Az órás személye és moralitása egész más. Õ pont ellenkezõleg válik Gyugyuvá, úgy, hogy megüti az embert, ha nem tenné, akkor lenne Tomo. Ez a moralitások különbözõségébõl fakad. Ha egy külsõ szemlélõ nézné és csak ezt a jelenetet látná, azt gondolná, milyen gonosz ember, de mi tudjuk, mi játszódik le és, hogy ez az ütés mennyire nem az, aminek látszik. Ez az ütés teljesen összhangban van az órás moralitásával, ami igen komolyan a hezitálók fölé magasodik, (nem beszélve a nyilasokról, akiket becsap a hamis illúzió), hisz neki meg kell ütnie a személyt, mert otthon várják a zsidó bujtatott árvák és így egy sokkal magasztosabb cél érdekében élnie kell. Ha a teljes összefüggést látjuk, akkor bocsánatot nyer a tette mind ember és mind Isten elõtt. Ezt bizonyítja a végén, amikor elengedik, a kezei Krisztushoz hasonlóan oldalt vannak, ami az üdvözülés jele, azaz bûnei megbocsátattak.

Érdekességek a filmrõl: A napszemüveg Latinovitson nem a személytelenség kihangsúlyozása, még csak nem is a nagyobb gonoszabb hatás, egyszerûbb annál. Valójában Latinovits itt már nagyon beteg volt és közölte Fábrival, hogy csak napszemüvegben hajlandó játszani, azzal takarva magát.

Megütnéd?

Ha azt gondolnád, nem ütnéd meg, meg hogy Gyugyu vagy, ülj le egy sarokba és várd meg, míg elmúlik…

Mert nem lehetünk Gyugyuk. Kizárt. Ezzel jobb tisztában lenni, mint nem lenni.

A kérdés tehát jó, de beugratós.

***SPOILER***

Gyugyu
A földi életben nem elérhetõ magaslat, szellemi sík. Nincs ilyen. Pontosabban Gyugyu megfelelõje a fiatal rabbi, aki a kereszten is megjegyezte: „Atyám, bocsáss meg nekik, mert nem tudják, mit cselekszenek” (Lk 23,34)."

Az órás és a fotós
A személyiségek mindegyike más nívón és más aspektusból viszonyul az arany középhez, a morálhoz, a törvényhez, a jó erkölcshöz, tehát, ha úgy jobban tetszik az Atyához (amelyik egy a fiúval). Az Órás mester (érdekes szimbolika az idõvel való összejátszás, mint a szellem egyik megválaszolhatatlan kérdése az idõben és térben gondolkodó ember számára), és a fotó "mûvész" konfliktusa tipikus, és véleményem szerint innen szól a mû mindenkihez. A fotós összekeveri saját magát: mást gondol, mint, ami Önmaga igazi valója. Téveszmés, és abból is a legrosszabb: a "hívõ" sértõdõ. Személyének két alappillére eleve hamis, és hazug. Sokan vannak így mainapság. A vele filozófikusan és tudatosan is szembehelyezkedõ, és az igazságot képviselõ Órás mester más nívón van, a szellemhez jóval közelebb áll, mint bármelyik szereplõ. A tette, a cselekedete –
Lk 9,48 "És monda nékik: Valaki e kis gyermeket befogadja az én nevemben, engem fogad be; és valaki engem befogad, azt fogadja be, a ki engem elküldött; mert a ki legkisebb mindnyájan ti közöttetek, az lesz nagy." – teljes ellenpólusa a fotósnak, aki csak a szavak embere.

A többiek – van remény
A hétköznapi figurák minden jellemvonása és cselekedete, a Gyugyu vitában való megnyilvánulása a katarzist támasztja meg. A pojáca könyvügynök Király – milyen jó a szimbolikus névválasztás! -, Béla kollega, a kocsmáros az üzlet, az adok-veszek haszonlesés általános és mindnyájunkban jelenlevõ megtestesítõje, illetve a jó, de mégis kisember nívón (féli az Õ Istenét) élõ Kovács a döntõ pillanatban (ütés elõtt), valami olyat tesz, ami nagyon reményt keltõ, de tõlük mégis tragikus…

Macák
Azért kell külön megemlíteni ezt lényt, mivel mindenkinek tõle kell leginkább tartani. Ez az ÖrögBarma "összeír", "faj-oz", "öl", "üt", "emészt", "fogyaszt", és a nihilre támaszkodó elvei alapján – amelyeket Õ maga a stabilitással kever össze – bármelyikünkre óriási veszélyt jelent. Ha Macák elszabadul, ott az antikrisztus azonnal tombolásba kezd.

A megváltás – A kicsikbõl nagyok…
Az Órás mester – véleményem szerint – igen magas nívón áll. A világ természetét ismeri ( foglalkoztatja ), és el is fogadja (elmélkedik ), a teremtést érti, értelmezi , értelmezni tudja minden paradoxonát – látja a kettõsséget... Ezért képes tudatosan felülemelkedni Önmagán és az Ördög õrületén a döntõ pillanatban és a legnehezebbet (legkönnyebbet?) megtenni. A megváltás számára adott, de az odáig vezetõ út minden stációja kínkeserves. A helyzet felfoghatatlanul nehéz, a cselekedet mégis legális és az Órástól – és csak és kizárólag tõle – elfogadható. Mert, aki igazán hiszi a kereszt misztériumának üzenetét, a megváltás szükségszerûségét – messzebb megyek: kabbalista logikáját -, illetve gondolatmenetét, az megérti a tett értelmét is. Fontos, hogy az Órás és az Antifasiszta (Krisztus szimbólum) "értik egymást" azonos oldalon állnak, bár nem egy platformon (!). Továbbá semmiképpen nem azonos szellemi nívón (az Órás gyermekeket fogad be: Õ így harcol, illetve nem is harcol, hanem: tiszta marad, az õrülettõl távol tartja magát).
A filmtörténet egyik legjelentõsebb katarzis jelenetében – "üssék meg és mehetnek" - a gyorsan pörgõ események hatására az Órás láthatóan transzba esik. A transz olyan állapotnak is felfogható, amely szûkíti - vagy tágítja (!) – a tudatállapotot. Ahogyan "ütõtávolságba ér" az maga a megvilágosodás paradoxon menete. A tett ellentétes a tanítással. A tanítás viszont csak akkor érthetõ, ha a hibás tett elkövetõdik'.
Az ütés szimbolikája – vsz – Krisztus gyõzelmét hirdeti. A pofon pillanatban minden kitisztul. Nagy és tiszta mélység nyílik meg : a bûnbocsánat, azaz a megváltás…
Megváltás. Mi az? Szerintem – én is olvastam :) - az a logikai sorrend, amely a szellem anyagba merülését, és abban való életét a legjobban kifejezi és jelzi a fordulópontot (damaszkuszi út). Ez a pont egy pillanat és egyszerre van jelen jó és rossz, tézis és antitézis. Az egyszerre alatt azt kell érteni, hogy nem léteznek egymás nélkül . Az újra gondolt szellem és anyagvilág viszonyrendszere (Újabb szövetség), amely kimondja, hogy a helyes világrend akkor jön el, jöhet el, ha a vezetõ elv a szeretet viszonyrendszere lesz. Ez az utolsó esélye az embernek ez a viszonyrendszer, ha nem akar Macák világ lenni. A szeretet megtestesülése, és minden, ami Õt jelenti – szeretet viszonyrendszerek – kiemeli az igaz embert az anyagból. Az igaz ember – cadik, az Órás – az ütés pillanatában jön rá, az anyagvilág mélységére és magaslatára egyszerre. Egy ponton és pillanatban.

A megváltás mélysége – negatív viszonyrendszer – az anyag szükségszerûségében rejlik: az anyagvilágban a szellemi tisztaság elérhetetlen, hiszen a felépítése nem tiszta mert nem tud az lenni (az anyag "van" akar lenni, pedig az anyag csak elképzelés és aki elképzeli az maga a "van",). Tehát nem tudunk tiszták és igazak, Gyugyuk lenni, elég ezen állítást csak azzal igazolni, hogy mindenki magába néz és összeszámolja az egy napra jutó "kegyes" hazugságait.

A megváltás magaslata – pozitív viszonyrendszer – a szellem szükségszerûsége. A tisztán jó, az újra gondolt – és logikailag is törvényszerû (tudták ezt a napkeleten is) - szövetség alapján csak szeretet alapú lehet. A sorrendben, az úton haladva csak ezen a kapunk keresztül lehet eljutni, arra a gondolatra, hogy az anyag után szellem van. A megváltás maga a kapu, pont a félút szellem és anyag között. A megváltás tehát csak Gyugyu megértésén keresztül jöhet létre. Az Órást azért váltja meg, mert látja, hogy csak akkor maradhat remény a földön, ha üttet, azaz feloldozza az Órást tette alól. Az igaz gyõz, minden körülmények között. Akkor is, ha úgy tûnik mégsem.

Persze a megváltást tiszteletben kell tartani, és igazán – szerintem – az Órás szintû embereknek van hozzá igazán közük.
Nekünk – nekem biztos – nagyon nagy magaslat, nehéz oda felérni…

Ehhez én sem találok szavakat.. EZ MÛVÉSZET! Amit Õze Lajostól kezdve Latinovits Zoltán csinál, az már mûvészet!
10/10

Ez a film annyira nagy (igazából nem is találok rá szavakat)...
Nem tudom befejezni úgy a kommentet hogy akár csak a közelébe is kerüljek annak amit érzek.
Inkább mindenki nézze meg

Aki esetleg még nem látta: http://www.youtube.com/watch?v=Yl8mID31s04

Hatalmas élmény.
Latinovits nagyot alakít a többiekkel együtt.
Ajánlóm mindenkinek.

Hatalmas élmény.
Latinovits nagyot alakít a többiekkel együtt.
Ajánlóm mindenkinek.

És mikor felnyitotta az ötödik pecsétet, látám az oltár alatt azoknak lelkeit, akik megölettek az Istennek beszédéért és a bizonyságtételért, amelyet kaptak."


csak végig kellett volna olvasnom figyelmesen

"(spec szerintem Én is felpofoztam volna a kommunistát, rajta már úgy sem segíthetek.)" Meg az manapság dicsõség is lenne.

üdv

valaki mesélje el a biblia ötödik pecsétet, és a címet, mert így nem értem, mi az ötödik pecsét?
http://www.youtube.com/watch?v=TWRty2pBhg8

még ebbõl se tudom, hogy mi a pecsét
http://biblia.hit.hu/bible/21/REV/6

Egy film, amelyben nincs egyetlen felesleges szó sem, s szinte az összes elhangzott szó jelentõséggel bír.
Egy film, amelyben nincs egy felesleges kép sem, s minden kockája segíti a beszélõ szándékát.
Egy film, amelyben megvalósult a vágások nélküli közeli képek hosszú sora, miközben precíz, nehéz dialógusok hiteles tolmácsolása gyermeki könnyedséggel kerül a színre.
Egy film, ahol a szereplõk valamilyen hivatásúak, valamilyen közösségi tagok, valamilyen családtagok és valamilyen emberek, de mindez talmi, csak látszat. Vagy a valóság? Ki tudja...
Egy film, amely gondolkodni tanít, s mégis nagyon butának érezheti magát a nézõje.
Egy film, amely a moralitás magas iskolája.
10/10

Maradandó élmény a film,csak ismételni lehet az elõttem írókat.És köszönöm a pár nagyon bölcs kommentelõnek,hogy felhívták a figyelmemet erre a filmre.Én még nem láttam eddig.

elnézést a "nemcsekezésért" Radnóti

Számomra a filmnek a morális kérdése , hogy a gyõztes vagy a vesztes értékei miben térnek el egymástól?
A kommunista hatalmak is gyõzelemnek élték meg a II. Világháború befejezést úgy mint az antant.
Az egyik oldalon az emberiség elleni büntettek felszámolását, míg a másikon a "világforradalom" térhódítását ünnepelték, az eszmék pedig eltérõ ideológiák mentén élték a maguk "életét".
Elvileg háborús filmek sem készültek -nem beszélve a sematikus vonalról- 1955 nyaráig.
Akkor a Budapesti tavasz Máriássy Félix rendezésében már az , hogy Karinthy Ferenc jegyzi az irodalmi részt biztos alapot ad a filmnek, plasztikusan ábrázolva egy lehetséges világot 1944 végén.
Erkölcsi kérdések sorát veti fel: menekülés a helytállás elõl a túlélés vágya a késõn vállalt felelõsség keserû csalódása .
Persze a téma lehet komédia is és már Keleti Mártonnál vagyunk és 1965 A tizedes meg a többiek a koránt sem kiemelkedõ Dobozy mûbõl filmtörténeti maradandót kapunk.
Az összes szállóigéivel nevetség német karakterekkel de ugyan akkor mosolyogni való orosz katona figurákkal és fineszes Molnár tizedessel aki az esendõ kisember és végül is az "állampolgár" úr, proli elvtárs minta figurája.
Igazi kritika az 1966s Kovács András film : Hideg napok mozijában fogalmazódik meg.
Karaktereket láthatunk akik a felelõsségre vonás küszöbén elmagyarázzák tetteiknek okait szinte monológ szerûen szembesülünk a tettek indokaival a mondatok nem értelmezhetõek egyik oldal felé hajlónak sem, inkább a nézõ az aki
megkapja a feladatot a döntés lehetõségét.
Innen csak egy ugrás 1976 Az ötödik pecsét.
Ennyi elõzmény után -elnézést ha túl hosszú volnék- válaszolnék a a mai áthallásra.
"(A bírálat éppen a két szélsõséges ideológia bizonyos mértékû hasonlósága miatt is lehet kétirányú, illetve áthallásokkal vonatkoztatható akár az akkor regnáló rendszerre is.)"
Nekem ez a film pontos lenyomata annak a mai napig ki nem bontott el nem varrott történelmi értékelésnek amivel
adósai vagyunk a kornak.
A film legkevésbé sem szól a háborúról, sokkal inkább a döntések tragédiájáról beszélhetünk, erkölcsi alapállásokról, gyengeségekrõl és annak okairól.
Ilyen alapon természetesen beszélhetünk magáról a történeti valóságról, nyilas uralom, de az analógiát tovább vihetjük a "gyõztes mindig leszámol a hatalma útjába állóval.
Talán radnóti szavai a mérvadóak:

"Oly korban éltem én e földön,
mikor besúgni érdem volt, s a gyilkos,
az áruló, a rabló volt a hõs, -
s ki néma volt netán s csak lelkesedni rest,
már azt is gyûlölték, akár a pestisest."

Igen, minden mindennel összefügg. Tetteink a jövõvel, vállalt vagy nem vállalt morális lépéseink belsõ elszámolásainkkal, fel nem dolgozott döntéseink mára fájó tisztázatlansága itt kapcsolódik a mindenkori regnáló rendszerhez.

Igazi remekmû, nagyszerû színészekkel, kitûnõ rendezõvel és operatõrrel. Mondhatni kötelezõ darab, de csak bizonyos életkor fölött. Azért, mert ehhez fel kell nõni, meg kell hozzá érni, és még úgy sem biztos, hogy a mondanivaló minden rétegét, minden árnyalatát meglátjuk és felfogjuk. Nem ragozom tovább, elõttem már úgyis sok mindent leírtak. Nem olvastam végig az összes hsz-t, ezért lehet, hogy már szóba került a dolog, de szerintem a filmnek volt akkoriban némi aktuálpolitikai áthallása is. A zsarnokság, az emberek megalázása, kényszerhelyzetbe taszítása, választás elé állítása mindig is idõszerû kérdés, de amikor Latinovits arról beszél a vége felé, hogy milyen nehéz olyan "hullákat" elõállítani, akik élnek, de kvázi hullaként viselkednek, az - úgy vélem - odavágást jelentett a szocializmusnak is, bár elsõdleges jelentésében kétségtelenül a nácizmus bírálata volt, és a történet adott idõszakba helyezése is ezt az elsõdleges jelentést erõsítette. (A bírálat éppen a két szélsõséges ideológia bizonyos mértékû hasonlósága miatt is lehet kétirányú, illetve áthallásokkal vonatkoztatható akár az akkor regnáló rendszerre is.) Kíváncsi lennék, hogy ki hogyan látja ezt, hogy vajon csak én éreztem-e bele a történetbe ezt az értelmezési lehetõséget.

:))
Erre próbáltam célozni :)

Azért készült már nagyon sok jó magyar film. Nem lehet, hogy csak azért tûnik úgy, hogy nálunk több a selejt, mint mondjuk Amerikában, mert onnan a leggyatrább filmek el sem jutnak ide?

Tényleg a legjobb magyar film, amit láttam, de ez önmagában nem fejezi ki az értékét, mert nem túl erõs a felhozatal. Örülök, hogy leküzdöttem az ellenérzéseimet és hallgattam az ajánlásokra. Nagyon jó film, még sokáig a fejemben fog maradni.