Engedjétek meg, hogy én is vázoljam az én elképzelésem a filmmel kapcsolatban. Elõre szólok nem áll szándékomban senkit megsérteni, de idézek másoktól, amit szerintem helytelenül gondol. Ha úgy érzi, mégis neki van igaza, várom válaszát. Ettõl is jó ez a film, mert beszélgetésre inspirál.
Mielõtt neki fognánk Tomoceusz Katikik vagy Gyugyuk lenni engedjétek meg, hogy egy kis etika bevezetést tartsak. Elengedhetetlen a film szempontjából. A moralitásnak három szintje van. Amikor nincs, ilyen a megszületett gyermek vagy a szociopata személyiségek. Majd következik a viszonylag kis gyermek, aki érzelmeivel kapcsolódik a moralitáshoz. Ilyen például az apa azt mondta nem szabad ezért én nem teszem gondolat. Ennek az etikának az egyik továbblépése a vallási etika. Amikor nem a szüleid, hanem a vallásod mondja, meg mit tegyél és hogyan. Tulajdonképpen ez az etika ugyanaz, csak az egyik természetes, a közösségbõl fakad, a másik meg a természetfelettire a vallásra irányul. Szóval mindkettõ felé érzelmekkel viszonyul a személy. Valaki egész életében megmarad ezen a szinten. A harmadik szint, amikor valaki saját maga az intelligenciája által kialakítja a moralitását. Ilyen például Immanuel Kant etikája (vagy Nietzsche, vagy Bertrand Russel). Nagyon fontos megjegyeznem, hogy az elsõ szintet kivéve a második kettõ között nincs alá vagy fölérendeltségi viszony. Azaz sem az érzelmileg kialakított etikának sem az intelligencia által kialakítottnak nincs nagyobb pozíciója, még ha egyesek szeretnék is ezt gondolni. Alá és fölérendeltség csak a kialakított moralitásokban lehetnek, mert azok lehetnek destruktívak, azaz rombolóak vagy konstruktívak, azaz építõek, de a kialakítás módjában ismétlem nincs alá vagy fölé rendeltség. Kivéve persze az egyest mert az minden esetben destruktív morális értelemben. Most rátérhetünk a filmre. A film három fõ jelenetbõl és számos apróból áll. Két fõ jelenet vázolja fel a szemben álló feleket és azok moralitását, míg a harmadik a moralitás elméletrõl gyakorlatra való átültetését valósítja meg. A kisebb jelenetek inkább a személyek moralitását és arról való gondolkodását mutatja be. Elsõ fõ jelenet az asztal körül ülõ társaság. Bár maga a film vészterhes nem demokratikus és nem szabad világban játszódik, az asztaltársaság a demokráciát szimbolizálja. Mindenki egyenlõ jogaiban, (és egyesek egyenlõbbek akarnak lenni), de moralitásukban nem egyelõek. Valamelyik jobb valamelyik rosszabb. Nézzük a jellemrajzokat és a moralitásukat. Alulról haladok felfelé, mert bár mondtam, hogy abban nem lehet összehasonlítani az embereket, hogy mi módón alakul vagy alakítják, ki a moralitásukat a kialakult moralitásokat viszont összehasonlíthatjuk. A legalsó szint a fanatikus vallásos mûvészi fényképész. Magát felmagasztalja, erkölcsét igen nagyra tartja de, hogy mennyire nem az látszódik tetteibõl és viselkedésébõl is. Folyamatosan meg akar gyõzni mindenkit arról, hogy akinek felsõbbrendû érzéke van, annak joga van a másikat befolyásolni. Itt fûzném hozzá hasonlóan érvel a másik oldal egyik képviselõje a fiatal nyilas tiszt, amikor arról beszél, miért ver. Az erõ jogán. Ez a fényképész mivel béna nincs ereje, így nem tudja másokra rákényszeríteni akaratát, ezért, hogy büntessen és megtérítsen, bemártja õket a nyilasoknál. Igazi felebaráti szeretet, de hát a vallási fanatizmus kifacsart egy logika. Ugyanez a tûz lobog benne akkor is, amikor nem hiszik el neki, hogy õ bizony Gyugyu lenne. Bár az akar lenni, de valójában nem az, errõl tettei tanúskodnak. (Tomoról és Gyugyuról késõbb). A következõ három személy moralitása állhat együtt és akár egymás alatt is. Különbözõ érvekkel különbözõ rangsort lehet felállítani, én egyszerûen csak leírom, ahogy sorba jönnek. Az asztalos, az egyszerû ember mintapéldája, aki tudja, hogy nem túl okos, de önmaga szerint, tisztességes embernek vallja magát, de valójában mindig ezzel takaródzik, ahányszor moralitásról döntenie kell. Ezért nem tud dönteni az elméleti kérdésben sem, de errõl késõbb. A könyvügynök, õ már tudja, hogy õ egy élvhajhász nem jó moralitással rendelkezõ ember, de kifelé azt mutatja, hogy mennyire tisztességes. A kocsmatulajdonos az igazi álszent, aki mindenkit megvág, csak a pénz érdekli és igazi köpönyegforgató hisz a lelki üdvéért és életéért lepaktál a kommunistákkal és a nyilasokkal is. Mindig az felé fordul, aki nyerésben van, de titkon nem feledkezik meg a másik oldalról sem. (Támogatja a kommunistát pénzzel).
Ezen személyek mindegyike eddig érzelem alapon alakította ki saját moralitását. De az utolsó személy, az órás mester már intelligencia alapon. Nézzük, mi utal erre. Nem csak olyan párhuzamok, mint, hogy õ egy órás, amit alkatrészekbõl raknak össze, hanem bizony sok más dolog is. Soha nem beszél istenrõl vagy vallásról, sõt mondja: „És igyunk arra, hogy mindenkinek mégiscsak inkább az tessék, már elnézést kérek, ami nem másnak, hanem neki tetszik.” Ezen kívül feltesz egy nagy kérdést. A nagy elméleti kérdést mely szerint mik lennénk a következõ életünkben Tomoceusz Katatiki vagy Gyugyu. Egy érzelmi alapon kialakított etika nem gondolkodik ilyen kérdéseken, mert õ mindig az ideálhoz akar hasonló lenni. Például a kereszténységben a férfi ideál Jézus a nõ az anyja Mária. A közösségben is van kialakított ideál, mint ahogy a többi vallási etikában is. Ilyen elméleti kérdéseken csak az intelligencia alapon kialakított morál gondolkodik, mert ott nincs ideál és a közös jó és rossz fogalmakkal mindig probléma van. Ott fel kell tenni a kérdést mi az, hogy jó? Jó az, ha jót gondolunk vagy a jót tenni is kell? Mi a rossz, ha azt cselekedjük vagy az is rossz, ha nem teszünk, semmit miközben tennünk kellene? Ez a központi kérdése az intelligencia alapon kialakított morálnak és ezt bújtatja bele az órás gyönyörûen a Tomoceusz Katatiki vagy Gyugyu kérdésbe. Ezen kívül még vannak apróságok, amik utalnak erre a fajta moralitásra. Nem próbálja meg meggyõzni igazáról a társaságot (mint ahogy a Fényképész), nem próbál meg kibújni a válaszadás alól, mert tudja a választ (mint ahogy az Asztalos és a Kocsmáros), nem tettet érdektelenséget (mint ahogy a Könyvügynök). Továbbá egy napon keresztül mindenkinek ott zaklat a fejében a nagy kérdés, csak neki nem, mert õ tudja rá a választ. (Mindenki gondolkodott rajta hazafelé, miközben õ csak a lépéseit számolta). Tehát mint itt látni lehet itt az asztaltársaságnál felállítottunk egy függõleges tengelyt. Jöjjön az ezzel szemben álló másik oldal. A második fõ jelenet. Az elnyomó rendszerek világképét bemutató moralitás, amit itt a nyilasok képviselnek. Az elnyomó rendszerek mindig érzelmi alapon alakítják ki a moralitásukat, de ez több szinten jelentkezhet. Az elsõ foka a Macák nevû teljesen unintelligens, buta tömeget képviselõ figura. Bármit megtesz a feletteseinek, bármit elhisz, amit azok mondanak, mert képtelen az önálló gondolatokra a vegetatív rendszerein kívül. Ha a zsidó gonosz és összeesküvõ, akkor az, gonosz és összeesküvõ. Az õ megfelelõje a demokráciában a Fényképész. A második szint a fiatalnyilas tiszt, aki bár tanult, de nem képes összefüggéseket látni. a gondolatmenetei aprók és nem összefüggõek. Ez abból is látszik, hogy többször tesz fel neki kérdést a felsõbb vezetõ, de logikailag nem tudja végigvezetni a gondolatot, csak egy szakaszt. Pl nem pontos idézettel: Mondja, miért ver maga, ha lelöveti õket utána? A harmadik szint, akit Latinovits alakít a legérdekesebb, ez ugyanis egy különleges típusa az érzelmileg kialakult moralitáson belül. Az a típus, aki bár érzelmileg alakította ki a moralitását, megpróbálja alátámasztani azt logikával is, azaz belekontárkodik az intelligencia területébe. (Voltak erre próbálkozások a vallásokban is). De ezek mindig hibás koncepciók lesznek, mert az érzelmek miatt nem tény alapon fog dönteni, hanem fordítva megpróbálja észérvekkel alátámasztani az érzelmeit. Itt nem próbálnám meg levezetni logikájának helytelenségét, mert az önmagában külön poszt lehetne. Nos, akkor nézzük a nagy kérdést (Az elmélet): Te vajon mi lennél Tomoceusz Katatiki vagy Gyugyu?
Amikor az órásmester felteszi ezt az egyszerûnek látszó kérdést, õ már tudja, hogy ezt moralitás szempontjából kell vizsgálni és nem pedig úgy, ahogy a többiek próbálják meg tenni. A fényképész kivételével õk nem a moralitás szemszögébõl nézik, hanem egész végig személyekként gondolnak rájuk. Azaz úgy gondolkodnak, melyik személy lennének és nem melyik erkölcsi értékrendet választanák.
A fényképész választ egyedül, de helytelenül. Értelem szerûen Gyugyunak mondja magát, mert annak akar látszódni de, hogy mennyire nem az, az látszik a tetteibõl. Mikor nem hisznek, neki felkapja a vizet és üvöltözni kezd, majd az egész társaságot a nyilasok kezére adja. (Igazi istennek tetszõ cselekedet).
A többiek nem tudnak választ adni és ebbõl látszódik mennyire nem elfogadható a moráljuk, ezt jelzik a kicsi felbukkanó, képkockák, amik holland festõ munkái és a poklot ábrázolják, ami pontosan tele van ilyen kis emberekkel, akik nem tettek semmit, csak élvhajhászok voltak és döntésképtelenek. Ez az egyik legfontosabb gondolata a filmnek. A döntés kérdése, nem kényszer (ezt nemsokára tárgyalom) és nem is intelligencia kérdése, hanem morál kérdése. A Nem cselekvés morálisan bûn!!! Az elmélet átültetése gyakorlatba. Letartoztatják õket és próbának teszik ki õket és itt jön el a fõ pontja a filmnek, mert most bizony színt kell vallaniuk kényszer hatására a moralitásukról, hogy vajon mit választanának. A felfüggesztett személy nem véletlenül Krisztusi pózba van elõttük. Elég erõs párhuzam.
Vegyük sorba õket. A hezitálok (Kocsmáros, Könyvügynök, Asztalos), nem ütik meg, mert bár egész életük morálisan eltévedt és csak kényszer hatására döntenek, még a kényszer sem tud úrrá lenni a szinte egyetlen morális parancsukon, hogy ártsanak embertársuknak, inkább meghalnak. Hozzáteszem, szerintem épp ez által nyernek feloldozást bûneik alól és ezzel váltják meg magukat és válnak Gyugyuvá, ha másképp tettek volna, teljesen elkárhoznak. Ahogy az órás megfogalmazza róluk: Tisztességes bolondok. Az órás személye és moralitása egész más. Õ pont ellenkezõleg válik Gyugyuvá, úgy, hogy megüti az embert, ha nem tenné, akkor lenne Tomo. Ez a moralitások különbözõségébõl fakad. Ha egy külsõ szemlélõ nézné és csak ezt a jelenetet látná, azt gondolná, milyen gonosz ember, de mi tudjuk, mi játszódik le és, hogy ez az ütés mennyire nem az, aminek látszik. Ez az ütés teljesen összhangban van az órás moralitásával, ami igen komolyan a hezitálók fölé magasodik, (nem beszélve a nyilasokról, akiket becsap a hamis illúzió), hisz neki meg kell ütnie a személyt, mert otthon várják a zsidó bujtatott árvák és így egy sokkal magasztosabb cél érdekében élnie kell. Ha a teljes összefüggést látjuk, akkor bocsánatot nyer a tette mind ember és mind Isten elõtt. Ezt bizonyítja a végén, amikor elengedik, a kezei Krisztushoz hasonlóan oldalt vannak, ami az üdvözülés jele, azaz bûnei megbocsátattak.

Érdekességek a filmrõl: A napszemüveg Latinovitson nem a személytelenség kihangsúlyozása, még csak nem is a nagyobb gonoszabb hatás, egyszerûbb annál. Valójában Latinovits itt már nagyon beteg volt és közölte Fábrival, hogy csak napszemüvegben hajlandó játszani, azzal takarva magát.