Programkereső

Téma: Az édes élet

Spoiler
peaceful 2008 dec. 12. - 23:40:31
(6/66)
Nincs meg valakinek véletlenûl a film magyar felirata?
Thanx.
Válasz
10/10
critixx 2008 okt. 12. - 10:58:04 10/10 Előzmény smileatesz
(5/66)
Most elõjön belõlem az autodidakta filmesztéta és kicsit hosszasan fogok írni, de remélem ezt megbocsátjátok nekem:

Fellini az Édes élettel szakadt el posztneorealista korszakától és érkezett meg a modern filmmûvészetbe. Õ volt az az alkotó (Antonioni-val együtt), akik a neorealizmus hanyatlása után tovább mertek lépni és az elidegenedést, a társadalmi bomlást vászonra vinni. (A "keményvonalas" neorealistáktól óriási kritikákat is kaptak annak idején - "Hol volt Zampano, mikor a barikádokat emelték??" brrr...)
A neorealizmus hõsei alapvetõen pozitívak, akiknek boldogulása útjába a társadalom áll. Zavattini-De Sica filmjeiben (Biciklitolvajok, A sorompók lezárulnak) mikor ezek a hõsök már végleg elvesztették hitüket, végül egy véletlen, egy "csoda" hatására mégis folytatják küzdelmüket és nem adják fel. Kovács A. Bálint elemzi könyvében (A modern film irányzatai), hogy Rossellini filmjeiben, aki észrevette ezt a válságot, amit Antonioni és Fellini, de "nem mert" arra az útra lépni amire õk és bízott az "emberi jóságban", miképpen oldódik meg az emberi konfliktus a "neorealista csoda" folytán. Az Itáliai utazásban az egymástól elhidegült angol házaspár végül a környezet hatására, egy városi mulatság közepette hirtelen ismét egymásra találnak.
Ez a "csoda" jelenik meg Fellini korabeli mûveiben is (Országúton, Cabiria éjszakái) melyeknek a végén a hõsök - természetesen nem happy enddel, mint Rossellini említett mûvében, inkább pl. A sorompók lezárulnakhoz hasonlóan - képesek megváltódni és nem vesztik el hitüket. Zampano Gelsomina halála által váltódik meg és "lesz emberré", Cabiria egy "csodás megváltó-esemény" folytán nyeri vissza mosolyát és állandó bizakodását a jövõben.
Az Édes élet az a pont, ahol Fellini megálljt parancsolt ennek és kimondta: nincsen csoda, nincsen megváltás, az ember végtelenül elidegenedett, a társadalom végtelenül megromlott és ebbõl nincsen kiút, csak a szorongás vagy a beletörõdés. Az Édes élet vége Fellini egyik legpesszimistább befejezése. Marcello nem látja meg a lányt a túlparton, aki az egyetlen, aki nem tartozik ehhez a világhoz, az egyetlen, aki talán képes lenne õt kimenteni onnan. Õ a "csoda", melyet Marcello azonban nem vesz észre, akinek a hangját nem hallja meg.
Fellini ezt folytatja a Nyolc és félben, ahol azonban már nem ennyire pesszimista, megpróbál valahogy választ találni a helyzetre. Guido szorongása és kapcsolati/alkotói válsága végül nem "csoda", hanem csupán kompromisszum révén oldódik meg - ha megoldódik egyáltalán, vagy legalábbis egy rövid idõ erejéig, amíg befejezi filmjét. "Figyelnünk kell másokra és meg kell értenünk egymást" az a tanács, mely Guido-t képes kirángatni ebbõl az állapotból. Itt a "csoda" már elmarad, Fellini nem hisz benne, de helyette ott a kompromisszum, mely habár tudjuk, hogy nem megoldás, de ha nincs megoldás, ezt kell elfogadni.
Érdemes megemlíteni, hogy Bergman egyik legpesszimistább alkotása, A csend a Nyolc és féllel egy évben készült (1963-ban) és ott is csupán egyetlen megoldás lehetséges (ha lehetséges, ha felismerik a szereplõk, akik közül talán egyedül a kisfiú lesz képes erre), a közös nyelv, az emberek közti megértés.

Nos, ezért remek és egyben nagyon pesszimista az Édes élet vége a kislánnyal, akinek szavait Guido már nem hallja meg.

Remélem nem volt túlzottan mélyenszántó ez az elemzésem... Ez csupán az én értelmezésem, ha bárki nálam "vájtszemûbb" kijavítana, nyugodtan tegye.
Válasz
zampano 2008 júl. 16. - 19:08:24
(4/66)
Ez valóban egy klasszikus (azaz osztályon felüli kategória).
Válasz
offtopic
Miki1900 2008 júl. 16. - 18:23:51
(3/66)
megnézném
Válasz
smileatesz 2008 jún. 29. - 12:09:45
(2/66)
A film befejezése nem tetszett nekem, a tengerparti jelenet rendben van, meg az is, hogy Marcello nem választja a megszokott kapcsolatot Emmával. A film elején a gazdag nõvel egy szegénynegyedbe megy SZERETKEZNI Marcello, nagyon tetszik, hogy összekapcsolódik az elit negyed és a szegény negyed ebben a jelenetben. A szökõkút-jelenetet a fehér kiscicával együtt soha nem felejtem el.
Válasz
verdeleth 2007 aug. 19. - 01:19:00
(1/66)
Na ezzel Fellini belopta magát a szivembe, mert eddig egyik filmje sem (amit láttam 8 és 1/2, Amarcord, Országúton) gyõzött meg teljes mértékben, ebben viszont nincs hiba Nem vontatott, a külömbözõ fejezetek is jól mutatják ennek az életnek a sivárságát, jobba mint egy lineáris történet Ahogy mondtad, a végeén tényleg nagy a katarzis, de szerintem minden jelenet az, fõleg a végén a házibuli, ahol látni Marcello teljes züllötségét, ahol még a saját fajtája is ellene fordul. Szóval egy nagyon megrázó film, tényleg megérdemli a klasszikus cimet
Válasz