...

...

Hát ezt is imádtam! Juanitonak nem tetszett hogy a miki olyan közel jön...:-)

...

...

...

Juanito egy cukorfalat.

...

...

...

...

...

...

...

...

...

Ezt hiányoltam,köszi nagyon szemléletes írás!

126os részrõl írt elemzésem...

SPOILER

Hááááát... ha az elõzõre azt mondtam, hogy az eddigi legjobb rész, akkor erre nem is tudom mit mondjak. Felülmúlta az elõzõt, mind sírásilag, mind komikailag. Az egyik szemem végig sírta, a másik viszont végig nevette a jeleneteket, mert valahogy sikerült a drámaiságba rengeteg komikumot is belevinni. Legalábbis meglátásaim szerint!
Kezdõdött a rész ugye azzal, hogy Marichuy a halálán van és Cecire bízza a picit, aki kétségtelenül a világ legaranyosabb kisbabája.
Szóval Marichuy mondja Cecinek, hogy vigyázzon a kisfiára. Nevelje fel olyan szeretetben, amit tõle kapna, ha most nem halna meg, mert õ már nem fogja hallani, ahogy Juanito kimondja azt hogy mama! Nem fog ott lenni az elsõ lépéseinél…nem lesz ott az esküvõjén…stb…Aztán azt is hozzáteszi, hogy természetesen a Brady is láthatja a picit, amikor csak akarja, de ne vegye el Cecitõl a gyereket, mert õ rá bízta Juanito gyámságát. Ugye ezektõl a mondatoktól az ember egybõl elkezd sírni - legalábbis az érzelmesebbek - na de hála az égnek, a baba mosolyt csal a könnyek közé. Mert úgy dönt, hogy õ rohadtul nem akar tovább anyuci karjaiban feküdni. Ezért kb a második percnél elkezdi Ceci felé nyújtani a kezét, hogy a nagyija lesszíves sürgõsen elvinni innen. Mire a szentem rögtön felülteti a cukipofát és így hallgatja tovább a lánya búcsúzását. Juanito viszont nagyon úgy tûnik nem ilyen felülésre gondolt, mert elkezdi rángatni Ceci kardigánját, hogy a nagyi ne a haldokló anyucira, hanem rá figyelni. Cecim persze még a kardigán rángatásra se nagyon tud reagálni, mert továbbra is lökik a fülébe, hogy noooo Marichuy, ne mondj ilyeneket! Azért egy kis improzást beleadva lejjebb hajol a babához, hogy ez a kis rosszcsont bele tudjon kapaszkodni a nyakláncába! Nem kispályás a kölök! Ennél a résznél persze, megint jöhet a sírás, mert a szobában tartózkodók mindegyikének csorog a könnye. Ceci zokog hol a babához bújva hol körülkémlelve a szobában. Majd azt valaki mondja meg, hogy miért néz körbe mintha keresne valamit vagy talán valakit??? Marichuy most nem ordította, hogy van itt egy férfiiiiiiiiii! Bár a Brad itt van és rá határozottan mondhatjuk, hogy A FÉRFI! Csupa nagybetûvel! Mindenesetre Cecim körbenéz, sír és közben a látszólagos beletörõdéssel csücsülõ Juanitot fogja, aki kb olyan arcot vág, hogy na engem ugyan tutira nem fognak errõl az ágyról felvenni! Rettentõ profi a maga hat hónapjával! Édesen belehapcizik a jelenetbe, amit nem is tudom, hogy Helenaáék hogy tudtak megállni megölelés és egy jaj Juanito, de cuki vagy odamondás nélkül! A kis vasgyúró a hapci után bezzeg, már nem ül nyugodtan. Eléri, hogy a nagyija a karjába vegye, mert elfoglaltsága hiányában, nekiáll birizgálni anyuci infúziós zsinórját, olyan sikeres, hogy rátekeri a kezére. Helena ezért ismét improzik! Gyorsan kicsi baba kacsokról infúziós zsinórt bogoz, majd felkapja a rosszcsontot és meg se áll vele a nagyapóig. Aki most igencsak rendes egy öregember! Szinte már szeretetreméltóan emberi! Lehet a karácsony közeledte, kezdi felolvasztani, a szíve körüli jegesedést….Na de eltértem! Ismét depressziós rész jön, mert Marichuy sok boldogságot kíván Bradnek és mintha a szerencsétlen hõs szerelemes az elõbb nem hallotta volna a Cecinek intézett szavakat, a kiscsaj elismételi, hogy el ne merje venni a fiúkat anyucitól! Majd elájul! Remek! Amúgy se volt még elég drámai a jelenet nemde??? :-(
Sebaj! Itt volt egy vágás és mikor visszakapcsolnak a pici baba megint eléri, hogy ne a szobában szenvedõkre figyeljek. Nekilát ugyanis, Ceci táskájának, lassú és láthatóan élvezetes elfogyasztásához! Mit neki csörgõ, ha megkaphatja a nagyi, arany és bõrhatású táskáját is! Az-az igazi! A Brady pedig mondja, hogy jobb, ha kimennek, mire a nagyapó engedelmese kivezeti a kicsit akadékoskodó Cecit és a kezében tartott Juanitot, aki úgy markolássza a szentem táskáját, mintha attól félne, hogy ezt is elveszik tõle úgy, mint a csörgõjét!
Vágás volt!
Persze Ceciék nem mennek haza, hanem leülnek odakint a folyóson. A picúr mondjuk piszkosul unja az egészet, kapkod minden irányba. Nem hogy átérezné meghitt pillanatot, jön a kari meg minden! A mikulás körül stílszerûen mikulásvirágok vannak, hogy ha már egyszer befáradt õmikulássága, legalább otthon érezze magát!
Erre jön a Brad, hogy menjenek csak nyugodtan haza, mert a mûtét még sokáig fog tartani…..Ja fõleg, hogy még el se kezdõdött, de hát ez igazán csak részlet kérdése!!!! Ceci persze nem akar elmenni, egy tapodtat sem hajlandó a székrõl mozdulni. Na most, vagy azért mert a lánya mellett akar maradni, vagy végre szeretne találkozni Renével ( aki ugye Helena fiát játszotta már két másik soriban de eddig egy büdös jelenetük nem volt együtt…) De neeeeeeem! Brad és a nagyapó meggyõzik Cecit, hogy a baba nem maradhat a kórházban! Egyébként haláli, hogy épp gyõzködi az öreg a nejét és az eddig Ceci kezében nyûgösködõ baba hirtelen a nagyapóra néz kb olyan arccal hogy elakarsz küldeni banyeg? Majd ezek után felnéz imádott nagyijára, hogy ne hagyd már hogy el legyünk küldve! Majd felnéz a plafonra, hogy ajjjjjjjjj ezek is elnyomnak minket!!! Imádom ezt a gyereket!!!!!!!!!!!
Persze a nagyapó miért is kell hazamenned Cecilia meggyõzõ beszédét siker koronázza! Ceci belegyezik, hogy hazamegy a kisfiúval. A Brad pedig megígéri, hogy értesítik azonnal a szentemet ahogy vége van a mûtétnek!
Jelenetváltás volt!
Ceci nemcsak Juanitot hozta haza, hanem Candelariat is. Gondolom lefektette a picit és most lassan és mamuszban sétál Candelaria mellé a kanapéra. És most jön a rész legaranyosabb jelenete Ceci és Candelaria prezentálásában!
A szentem most megmutatta, hogy ha kell, tud õ kislányosan elesett is lenni. Leül Cande mellé és odabújik az idõs nagyanyóhoz! Rettentõ édesek! Ceci természetesen a félig üres pohár, ezért Candenak kell vigasztalnia. Legalábbis kezdetben, mert aztán meg õ borul be lelkileg, hogy ha más nevelte volna fel Marichuyt, akkor lehet jobb élete lenne. Kölcsönösen megy, a te nem vagy hibás csak én és vissza-verza lelki pátyolgatás! Ceci hálás a nagyanyónak, hogy felnevelte a lányát és hogy ilyennek nevelte. Már épp megnyugodnának és abbahagynák a sírást ( én is, mert ezt végig sírtam olyan megható volt ) erre Cande bevágja a Marichuy nem éli túl mondatát! Mire Ceci abszolút depis hagyja abbát stagnál, szinte ki se mondja a szó végét csak ismételgeti, hogy a lánya nem fog meghalni és kész! Candenak is bíznia kell benne, hogy minden rendben lesz…és igeeeen ismét sírni kezdenek! A szívem szakad meg!
Ezalatt a Grace Klinika orvosai nekilátnak, hogy Marichuy buksi fejét sokadjára felnyissák! Szerintem nem is szabadna egy nap ennyiszer altatni de mindegy! A mexikói orvostudománytól mit is várhatna az ember. A doki aki nem épp egy ”megcsábító” a magabiztosság teljes hiányába kémlel körbe a mûtõben lévõkön mielõtt belenyiszálna azzal a középkori szikeutánzattal a szegény Marichuy koponyájába. Mindenesetre a mûtõs jelenet gyorsan lezajlott. A nagyapóék odakint várakoznak és a mikulás ki van bukva hogy ha Marichuy meghal az tuti azért lesz, mert õ beleegyezett a mûtétbe és hogy ezt hogy mondja el majd Cecinek? Hát ha meghal a lányuk, szerintem már édes mindegy, hogy mit mond! De térjünk vissza Ceciékre….
Ceci a nagy várakozásba benyomta a kanapén fekve, huszonöt párna közt, mamuszmentesen, a szunyát. Cande szépen betakargatja az eddig magára tekert pléddel! Mire Ceci felébred! Jellemzõ! Szóval felkel és felajánlja, hogy hoz egy kis cafecitot. Még szerencse, hogy aránylag gyorsan be le tud bújni a mamuszába, különben azt is felkínálta volna, hogy összerittyent gyorsan valami kaját. De mivel a mamuszfelvétel rekordsebességgel megtörténik így csak kecsesen besuhan a sötét konyhába. Egyébként fincsi lehet a kihûlt kávé nem de? Mert hát õszintén, hány órája lehet az már ott lefõzve? Nem nagyon látok bármilyen cselédet is a környéken. Ergo nem friss a lötty! Nem tudom Ceci emiatt siet-e de még a menés közben kiönti Candenak a kávét. Arra ugyan nem hivatkozhat, hogy gyorsan kiöntöm nehogy kihûljön, de mindegy! Sebesen kávét önt, majd letelepszik és azon tanakodik, hogy miért nem tudnak még sem semmit a lányáról? Az is eszébe juthatna a szentemnek, hogy mivel õ elhozta a kocsit, a nagyapó nem tud min hazajönni, hogy elmondhassa nekik az inside infót! A szán ugye túl feltûnõ lenne! Azt csak nem verheti nagy dobra hogy õ a mikulás! Marad a taxi vagy buszra szállt a bíróúr??? Majd kiderül! Jaaaa és azt csak halkan teszem hozzá, hogy vagy azért mert tudja, hogy sz*r a kávé vagy mert magának csészét se hozott…de Ceci nem iszik!
Vágás volt!
Na úgy tûnik mégis rágerjedt a kihûlt, több órás koffeinre Ceci, mert épp magának tölti a közben behozott csészébe amikor becsapódik a bejárati ajtó. Az eszem megáll, hogy Velardeéknál mindenki olyan habitussal csukja be az ajtót, hogy az szinte kiesik a keretbõl! Mondjuk Ceci legalább azonnal felpattant, hogy hazaért az ura. Hát ezt a csapódásból szerintem a szomszéd utcában is hallották… sebaj! Rögtön odaszalad a nagyapóhoz és kérdezi, hogy mi történt? Hogy van Marichuy? Hát Cecim, ha hagynád a megfáradt öregembert szóhoz jutni, már tudnád! Na és erre mondja az öreg, miután a bekávézott kis pletykások hagyják szóhoz jutni, hogy jól sikerült a mûtét! Erre Ceci úgy megörül neki, hogy ajajjajajaajajaj! Itt lehet látni, hogy a mikulás nem egy rendíthetetlen herkules, mert amikor Ceci lendületesen magához rántja örömében, a miki rögtön kibillen az egyensúlyából!!! Kéééész! Ceci ezért egybõl hátralépésre kényszerül, persze nagyapóstól! Ezt a mozdulatsort folytatva akkorát ráhúz a szegény miki hátára, hogy szerintem a belsõ szervei rögvest új helyre vándoroltak! Sebaj, majd hozzászokik az öreg a karakteresebb feleséghez, aki most totál be van zsogva! Elengedi a leamortizált nagyapót és fut Candehoz, hogy együtt örülhessene. Nagy komika ez a két nõ ! Ceci amúgy is az…de így együtt ajajajajajaj! A nagyapó meg csak nézi õket, hogy na most hogy közöljem velük, hogy azért még nincs minden rendben? Aztán szokás szerint nem szarozik és belevág a közepébe, hogy Ceciék egyelõre még ne õrüljenek, mert Marichuy még magához se tért. Kap is egy mi vant a szentemtõl, hogy ugyan mi a francról beszél és lesszíves bõvebben kifejteni! Miután ezt megteszi, éjszaka ide vagy oda, Ceci erõs késztetést érez, hogy rögvest a kórházba menjen és el is indul, hogy õ akkor most veszi a kabátját, de a nagyapó megállítja, hogy ácsi van és jöjjön szépen vissza! Ajjjjjjj, hogy ennek az embernek is mindig meg kell õt valamiben gátolnia! Ceci tehát letörten visszamegy hozzájuk, csak most a miki melletti kanapévégre telepszik! Hát mozgáshiánya, az tuti nem lesz az már egyszer biztos! Beszélgetni kezdenek, szóba kerül a kisfiú is, aki most gondolom édesen szúnyál, majd Cande elhúz lefeküdni….Ceciék pedig kettesben maradnak! A szentem megköszön a nagyapónak mindent, azt hogy mellette állt és, hogy ilyen rendes miki volt és bent maradt Marichuyal a kórházban! Mire a nagyapó: Ez természetes, hiszen Marichuy a lányom!!!! Ajjjjjjjjjjjjj hát nagyon édesek.

Az olyan szép jelenet ahogy leül mellé odabújik és Cande mondja hogy az hiábja amiét így alakult majd Ceci vissza hogy az õvé amiért elhagyta MArichuyt. Ketten depiznek de annnnyira édesek!

Na a 126-os vége is nagyon jó még majd nem én is megkönnyeztem :D