A pornó határát súroló, erotikus jelenetekkel izgalmassá tett roadmovie, két idétlen kamasz és egy tragikus sorú fiatal nő néhány napjáról.

10/10

Egyedi hangulatú, meghökkentõ, sokat sejtetõ és szándékosan keveset magyarázó, kendõzetlen szexjelenetekkel megtûzdelve.
A narráció adja a történet keretét és egyetlen magyarázatát. Ezt elég nehéz értelmezni egy kívülállónak, minthogy a mai Mexikóról közöl vélhetõen pontos látleletet.

Találtam egy angol nyelvû figyelemre méltó tanulmányt a filmrõl és az abban bemutatott mexikói identitás-válságról: http://www.runawayfilmworx.com/theory/Ytumama.htm
A kitûnõ elemzés egy nagyon megosztott Mexikó társadalmi, politikai helyzetképét mutatja, valamint sok részlet olvasható a narráció szövegébõl pontos magyarázatokkal.

Ugyan nem én írtam a forgatókönyvet ezért csak sejteni tudom, hogy a két fiú mire gondolt és mitõl szûnt meg a barátságuk. Alapvetõen két eltérõ környezetbõl jöttek, amit sokszor a gyermekkor még teljesen elmos. Ott még nem érzik ezeket a különbségeket. Gyerekként mondhatni igazán mély volt a barátságuk. Azonban a film az életük azon szakaszát mutatta be ahol már kezdett a felszínre törni ez a különbözõség és a barátságuk legmélyebb bugyra. Megtapasztalták az egymásra való féltékenységet egy olyan nõvel szemben aki tulajdonképpen egyiküké sem volt. Majd valahogy a nõ személyisége miatt és talán már csak is azért félre tették ezt és belementek a játékába, hogy osztoznak rajta. Talán a nõ és ezt a narráció is egyszer hangoztatja, észre vette amit a két fiú nem! Talán már többek egymásnak, mint barátok azonban ezen érzéseket még maguk elõl is elzárták. Ugyan akkor némi alkohol és egy csinos idõsebb nõ minden zárat feloldott bennük. Aminek a végét láthattuk mi lett. Nos az alkohol és a nõ meg a pillanat ezt eltudta feledtetni, de a józanság ráébresztette õket, hogy ez talán több, mint amit eddig hittek magukról. Aztán ilyenkor sokan abba menekülnek, hogy nem állnak szóba a másikkal többé, mert nem merik kibeszélni az érzéseiket. Vissza menekülnek a minden napok konformitásába és beletemetkeznek a környezetük által elvárt elvárásoknak való megfelelésben. Ugyan akkor ha továbbra is kapcsolatba kerültek volna, akkor kínos érzelmeket kellett volna megmagyarázni. Az emberek nagy többsége ilyen, az érzelmei elõl elmenekülõ és némaságba burkolózó személyiség. Ritka az amikor valaki megérti, hogy itt már rég nem a nemek közti szerepek elmosódásáról van szó. Nem is a homoszexualitásról vagy biszexualitásról. Itt a mély testi lelki barátság teljes felszínre törésérõl. erre jó példa Peter Orlowsky aki Allen Ginsberg beatnik írónak volt a párja. Õ nem tartotta magát homoszexuálisnak, de még biszexuálisnak sem. Õ egy férfi hetero érdeklõdéssel és végül Allen személyisége vonzotta, majd olyan mély barátság szövõdött közöttük, hogy mégis belevágott a kapcsolatba. (mellesleg a kapcsolatuk alatt is rendszeresen volt nõkkel kapcsolata) Van amikor a szex többet jelent a nemiségnél vagy identitásnál.
Egyébként nem tudom ki milyen filmet nézett, de nem Ana halt meg rákban, hanem Luisa akivel ez az ultikalandjuk volt. Az is egy érdekes és morálisan elgondolkoztató helyzet lett volna ha már elõre felhívják a nézõ figyelmét, hogy ez a nõ halálos betegségben szenved. Majd úgy dönt, hogy két tinivel egy kis kalandba bonyolódik majd végül elmegy a gyönyörû helyre, hogy meghaljon békében. Ezért is volt az, hogy az évek alatt a csalfa férjének számtalanszor visszavághatott volna vagy elhagyhatta volna, de nem tette. Ugyan akkor amikor megkapta az orvosi leletet akkor átértékelte az életét. Sok haldokló ilyenkor a családjával szeretne minél többet lenni, de vannak akik inkább a hátralévõ idõben a saját boldogságukra koncentrálnak. Neki igazán már rokona nem volt és a férje is majdnem csak egy spanyol trófeának használta. Ezért kézenfekvõ volt, hogy a két kamasszal belevág az utazásba és nekik maradandó élményt ad, magának pedig pár szép napot. Talán még fel is merült benne a gondolat, hogy esetleg így a felszínre hozhatja a valódi érzelmeit a srácoknak és azok ennek majd örülnek, de õ már azt nem tudta meg, hogy ezzel a barátságnak inkább vége lett!

Tényleg az egyik legjobb mondat volt: "Az élet olyan, mint a hab, ezért vessétek magatokat a tengerbe."
ennek a bölcseletnek most 35 évesen érzem át az értelmét. Örülök, hogy 15-30 között bele is vetettem magam. Akkor már azt hittem minden megvolt és jöhet a nyugis családi élet. A gyerekek stb... Most pedig újra visszahúz a szívem, mert valami miatt nem teljes az életem. Hiányzik az a rengeteg utazás ami mögöttem van, a sok ember megismerése.

Ja a film címét egy online felirattal beírva a google keresõben találni pár helyett ahol fent van az interneten és meg lehet nézni.

Imádom ezt a filmet és a két fõszereplõ színészt (Luna és Bernal). Nagy kár, hogy csak VHS-en adták ki anno, azóta DVD-n is megjelenhetett volna, mert a mexikói filmgyártás egyik alapmûve és kultifilm.
Tessék pótolni ezt a hiányt kedves kiadók (meg persze sok más kultifilmet is, pl. A nagy kékség és Párizs, Texas, stb.).

6 éve láttam, igen tetszett.
Megnézem újra, néhány dologra már nem emlékszem.

Még nagyon régen az HBO-n kaptam el, fel is vettem (kazettára) !!, azóta láttam vagy 30x ezt a filmet, nagy kedvencem volt mindig is !!

Én a végét nem értettem...vki elmagyarázná?Miért nem találkoztak?Miért szakították meg aztán a kapcsolatot??Mi volt?

Hát annyira én se voltam elszállva tõle, de az tetszett viszont, hogy eléggé életszagú volt, meg a kommentátor is jó volt benne....én nem tudom. Valami mintha hiányzott volna belõle. Talán egy lehengerlõ erejû filmzene. Az nálam mindig plusz pont...

7/10

Tiszteletben tartva a véleményedet engem nem érintett olyan mélyen ez a film. Ami csak azt bizonyítja, hogy minden ember külön kis "bolygó" külön értékrendszerrel.

Nagyon elkapott, teljesen egyetértettem veled, egészen az utolsó elõtti mondatodig, mindössze annyiban különbözik a véleményünk, hogy ez nem egy közepes mozi, hanem szenzációs. Fura is, hogy a remek elemzésed végén erre az értékelésre jutottál. Természetesen nem a filmmûvészet csúcsa és valóban nem a legeredetibb, sem a történet, sem a megvalósítás, mégis fantasztikusan valósították meg az egészet.

A természetesség tetszett a filmben. Mintha egy megtörtént esetet vett volna fel a láthatatlan kamera, úgy ahogy az történt. (Csak egy-két "véletlenen" mosolyodhatunk el elnézõen.) Nézve az érdekes hármast, és a félig improvizált útjuk során felbukkanó egyszerû, "vidéki" helyszíneket és az ott élõket, az ember a szereplõk helyett kezd el gondolkozni mindarról, ami velük történik, amit tesznek, és ezek következményeirõl. Nagyon jó az elnémuló részeken a narrátor is, aki elbeszél, tényeket, eseményeket közöl, de nem magyaráz, és ez így van jól.
Érdemes eredeti nyelven nézni/hallgatni, lefordítva angolra vagy magyarra sok minden valahogy nem ugyanaz (még akkor is ha tartalmilag igen), ezt nem tudom megmagyarázni, bár lehet, hogy csak személyes tapasztalatok miatt érzem így.

Nem látta valaki a Rudo y Cursi c. filmet? Azt is Cuarón rendezte, és GGB és Luna játszik benne. Mivel a port.hu-n még a címe sincs fent, gondolom pár év, mire elér hozzánk, de ha valaki látta, ossza meg, hogy milyen volt!

Könnyed kis filmnek tûnt, tetszett is. De így utólag végiggondolva elég durva az egész, ha jól meggondolom.
Ám Gael Garcia Bernal és Diego Luna jóók voltak! :-)
Ja és a sztorin kívül: érdekes volt látni a mexikói utcákat, embereket, életvitelt.

Alfonso Cuarón a másik kedvenc mexikói rendezõm Inarritu mellett.
a film elõször valóban road movienak indult, de az út során az élmények komoly hatást gyakorolnak a szereplõkre, a vége pedig eléggé elgondolkodtató.
(mondjuk az Easy Rider-re is nyugodtan mondhatnánk, hogy "csak egy road movie"... :P pedig sokkal többrõl van szó, és az Anyádat is sokkal többrõl szól.)

és nagyon bírtam én is a Godard-effekteket! nagyon ott volt! és nem is tûnt koppintásnak, mármint abszolut beleillett a filmbe! úgy jött spontánul. :)

Az anyád vagyok Luke!

hatalmas film ... annyira jó h csak no ... a színészek, a történet ... a fényképezés ...

a végén pedig igazán lehet szomorkodni ...

zseniális film, amit azzal magyarázok, hogy azóta se láttam olyan filmet amit ilyen könnyen néztem volna meg. És egymás után sokadszor is. Ütõs film a javából, a többiek már elmondtátok amit hozzátettem volna, egyedül, csak a zenét tudom még mondani. Abszólút ott a film a kedvenceim között! Gael Garcia Bernal már régóta kedvenc színészem, a Deficitig láttam majdnem minden filmjét. Miért van az, hogy ilyen gyöngyszem filmeket ritkán csinálnak? Pedig azt senki sem mondhatja, hogy ez drága volna.

Ez egy olyan film, ami nem a történettõl jó, hanem a körítéstõl. Tény, hogy jó dolog mexikói tájakat, embereket látni, jó dolog, hogy a szereplõk bemennek valami mini-kifõzdébe, és kaját rendelnek, majd a kamera bemegy a konyhába, és olyat látunk, amit addig aligha, egy nagyon vidéki, mexikói kifõzde konyháját. Világos, hogy ilyet a Magányos Bolygóban is látni, de az ott nem a mi élményünk, amit viszont filmben látunk, a sajátunkká válik. Nagyon jó, hogy a film gyakran mutat ilyen helyi motívumokat, útszéli árusokat, igazoltató rendõröket, meg minden, ez a szociális érzékenység jó sokat tesz hozzá a film kalandszerûségéhez. És ha már itt tartunk, jegyezzük meg, a filmrendezõje, Alfonso Cuarón, úgy tûnik, kedveli Jean-Luc Godard, hiszen a legjobb hagyományait viszi tovább a fimjében.
Nézzük a képet minden zaj nélkül, és ez alatt a
fõszereplõ a képtõl teljesen független nem oda vágó gondolatokat oszt meg velünk, ez is egy jóöreg Godard elem.
A film egyszerû története és finoman komponált betétei élvezhetõé teszi a mozit.
Az igazsághoz hozzá tartozik , hogy az elég bénán sikeredet Szép remények és az Anyád is olyan ami nem igazán ostromolja a filmmûvészet csúcsait de elemeiben szépen kidolgozott közepes mozi. Gael Garica Bernal ugyan úgy mint a Korcs szerelmek moziban itt is bebizonytja , van helye színészként a "nap alatt".