A nagy ítész egy még nagyobb citátumát citálja...
Ez volt aztán a vélemény-nyilvánítás!

Egy:

Théo: "Mao könyvet adott milliók kezébe..."
Matthew: "Igen, persze, de ezek a milliók egy könyvet tartanak a kezükben és egy dalra menetelnek"

Ennyit a nagy baloldali hazugság maszlagról, ami persze igen homályosan, és teljességgel érthetetlen formában van benne ebben az írásnak sem nevezhetõ valamiben, amelyben persze megint a film a primitív elmét leginkább megragadó részeirõl esik a legtöbb szó.
Azt persze, hogy mi a nagy baloldali hazugság, még megfogalmazni sem sikerült az önjelölt kritikusnak, de fikázni, porba....ó légypiszok módjára, az könnyen ment.

Kettõ:

Mi van a Jules és Jimmel?
Amit a drága kritikus úr - és ilyenek a rossz kritikusok - nem tett meg, hogy utánanézett, hogy miféle izé ez...
Ha utánanézne, tudná, hogy a film alapjául szolgáló könyv nyilvánvalóan jelentõs hatvannyolcas regény, meg, hogy a szerzõ kitûnõ forgatókönyvíró - pl. Klimt.
S akkor tudná, hogy a Jules és Jim, ahogy a többi generációs alapfilm szelleme is, folyamatosan ott lebeg a könyv - és a film - fölött.

"még egy dolgot fontosnak tartok leszögezni: a 68-as francia (és amerikai) diák- lázadások NEM romlott, gazdag, jó úriházból való csemeték orgiáinak egyenes folytatása volt. Akik ott voltak, máig a XX. század utolsó jó pillanataként emlegetik, mielõtt Mr. President végleg átvette volna a hatalmat."
/Kornis Mihály/

Na, ez a HAZUGSÁG, kivéve a kicsit erõs, de lényegében igaz, Mr. President-es mondatot.

Romlott, ja romlott!
És akkor mi van?

Gazdag?
Azért mert abban az idõben magasabb volt az életszínvonal mint mondjuk Közép-Európában? Pl. a filmben szereplõ családnak lehet, hogy nagy a lakása, de amilyen nagy, olyan állapotban is van. Abszolút a középosztály rétegének, azon belül is talán leginkább valamiféle középpolgárságnak a képviselõivel van dolgunk.

Úriházból származó?
Hagyjuk ezt az "elkényeztetett úrigyerekek" szöveget...
Miért elkényeztetettek?
Mert nem engedhették meg maguknak a mûveletlenség luxusát, mint manapság oly sokan?

A film arról szól, hogy hogyan sodródik bele, három, magát végletesen elkülöníteni akaró "gondolkodó egyed" (Ilf-Petrov), az elkerülhetetlen áradatba...

A szeparációról és a elszigetelõdésrõl szól, és nem hazudik, hanem éppenséggel egyszerû, hétköznapi embereket mutat be, barikádharcosok helyett.

Ennyit errõl a szemétrevaló írásról...
És ennyit a magyar kritika azon, hál istennek messze nem legjelentõsebb rétegérõl, amely egy-két üdítõ kivételtõl eltekintve, saját szánalmas mivoltára mutatott rá azzal, ahogy a filmet fogadta...

De, annyira prûdek vagyunk, hogy még ez sem fér bele (nem mellesleg, többek között ebbõl az okból (is) kifolyólag jutottunk el ötven év alatt arra a szintre, ahol most is vagyunk)...

Ami pedig a könyvet illeti, én bizony olvastam (ld. az elõzõ hozzászólásomat)

Nagyon rossz, hazug film az Álmodozók.

http://www.cspv.hu/04/68/almodozok/

"még egy dolgot fontosnak tartok leszögezni: a 68-as francia (és amerikai) diák- lázadások NEM romlott, gazdag, jó úriházból való csemeték orgiáinak egyenes folytatása volt. Akik ott voltak, máig a XX. század utolsó jó pillanataként emlegetik, mielõtt Mr. President végleg átvette volna a hatalmat."
/Kornis Mihály/

Nem tartom kizártnak, õ ugyanis MÛVELT ember, nem úgy, mint az ide írogatók egy jelentõs része, akik iszonyatos mennyiséget szenvelegnek felszínes, érdektelen és alacsonyrendû problémákon keseregve vagy felháborodva, akik amúgy húde önérzetesek meg ízlésesek, meg nyilván mûveltnek is gondolják magukat, de közben egészen más képet prezentálnak, méretes szegénységi bizonyítvánnyal egyetemben.
Könyörgöm, tényleg ENNYIRE prûdek és felszínesek vagyunk?!

Visszatérve költõi kérdésedre egyébként valószínûbb, hogy a film alapjaként szolgáló kitûnõ könyv írója, Gilbert Adair, a skót származású író és forgatókönyvíró volt a ludas.

A Szent ártatlanok címmel elõször 1988-ban megjelent HATVANNYOLCAS ALAPMÛ-vel maga az író igen elégedetlen volt, ezért késõbb átdolgozta azt - s így született a film alapjául szolgáló regény - jellemzõ módon az egyetlen Adair-könyv, ami Magyarországon is megjelent (2004-ben, természetesen az Ulpius-ház :) adta ki).

A kötetet azoknak tudom ajánlani, akik mélyebben érdeklõdnek '68 problematikája iránt, akik képesek követni az oldalanként legalább négy-öt filmes, irodalmi, vagy képzõmûvészeti utalás diktálta intellektuális tempót vagy akik valóban elmélyedtek/elmélyedni készülnek az idõszak kutatásában.

Hasznos és érdekes volt elolvasni, különösen azok miatt a részei miatt, amelyek a film élményét is elmélyíthetik, gazdagabbá tehetik.
Gondolok itt például a költõ a filmtõl eltérõen igen hosszú monológjára, amelyben rendkívül röviden és tömören vázolja fel a korabeli francia irodalmi élet különbözõ rétegeit, szinte teljes keresztmetszetét (egyébként is jellemzõ, hogy a könyv alapvetõen nagyon specifikusan francia szemszögbõl szemléli a történetet, míg a film elsõsorban az amerikai értelmiség számára készült, s így a könyvbõl is általában a számukra legérdekesebb részeket válogatták ki - pl: "New York Herald Tribune" v. Chaplin-Keaton vita), vagy azokra az idézhetõ idézetekre, amelyekkel tele van a könyv - az egyik kedvencem: miután bezárják Langlois moziját a fiatalok kitalálják, hogy megdöntik azt a bizonyos "rekordot", amelyet Goddard mozijában a szereplõk a Louvre termein végigszáguldva állítanak fel.
Théo, Matthew tiltakozását látva a könyvben így kiált fel: "Ha nem hozzák el a filmet nekünk, hát mi vigyük ki az utcára!" stb.

Adair-ról még annyit elmondanék, hogy az egyik legjelentõsebb könyvébõl készült filmet, a 2006-os Klimt-et, amelyben az osztrák festõzsenit nem kisebb színész alakítja, mint John Malkovich, be sem mutatták nálunk - a Port.hu-n legalább képek vannak fenn, de ismertetés egy szó sem.

A könyv tehát fontos hatvannyolcas munka, a film viszont megkerülhetetlen alkotás.
Úgyhogy, aki még nem látta, tessék megnézni.
Például Szegeden, a Grand Cafféban, ahol többek (köztük jómagam) közremûködése révén fogják vetíteni a mozi õszi hatvannyolcas összeállításában, amikor öt nap alatt hatvannyolc hatvannyolcas film varázsoltatik majd a vászonra - köztük például Kubrick Mechanikus narancsa, vagy Pier Paolo Pasolini Teorémája, amelyekre szerintem hasonló módon reagálhattak/reagálhatnak vagy fognak reagálni a fentebb bemutatott valakik.

egyszerûen cak: lenyûgõzõ

Engem a fivér-nõvér szál az Ulpius testvérekre emlékeztet. Sõt, õk is állandóan játszottak, filmek helyett színdarabokkal... és ott is volt harmadik szereplõ (na jó, negyedik meg ötödik is)... Lehet, hogy Bertolucci olvasta az Utas és holdvilágot?

A szexjelenetekre igenis szükség volt ahhoz, hogy érzékelni lehessen ezt a sajátos, és intim kapcsolatot, melyekben nincsenek tabuk.
Hiszen ilyen a szerelem is, nemde?

Akkor a kedvedért.
Három fiatal útkeresésérõl szól a történet. Még idealisták, most fedezik fel önmagukat, mind fizikailag, mint érzelmileg. Próbálnak eligazodni a nagyvilágban. Ami ugye betör a szobába és átszakítja a vásznat is. És nekik ezzel kezdeni kell valamit. A nagy ismeretlennel pedig szemben áll az ismerõs és megnyugtató, ami az ikrek számára a testvér elsõsorban. Nyilván nem általános két testvér ilyenformán szoros kapcsolata. A tinik sok õrültségre képesek, fejjel mennek a falnak, kipróbálnak sok olyasmit, amit felnõttként nem tennének. Ezért tinik. A korosztály sajátsága.
Ez a film nem a vérfertõzésrõl vagy a hajléktalan élet nyújtotta lehetõségekrõl szól. Ha te mégis ezt látod benne, akkor nem kell többet megnézni, mert nem neked szól.

Hú de rohadt mód felhúztam magam az értelmetlen felszínen kapírgáló nyamvadék beszólásokon. A film az film, szimbolúmok, hasonlatok, nem kell mindent egy az egybe úgy értelmezni ahogy azt látja az ember, van mögöttes tartalom. Aki csak a szexet a kukázást és a vandalizmust fedezte fel a filmben, az üljön le, nézze meg mégegyszer elõítélet nélkül és gondolkozzon kicsit. Ne csak láss nézz is!!! Ahhh!!! És ha nézel használd a fejed is picit, oké hogy manapság hozzá vagyunk szokva a bambulom a tv-t és nem kell gondolkozni mert akkora marhaság az adott film, hogy minek... nem is írom tovább... ja még annyit, hogy ha az életben is így viszonyul valaki a dolgokhoz az jó nagy fafej lehet!

Ahogy így olvasgatom a hozzászólásokat, elgondolkozom azon, hogy talán én nem úgy fogtam fel a dolgokat a filmbõl, ahogy kellett volna, merthogy nekem igenis nagyon tetszik, mégha beteges és elvont is,semmi nem volt benne túl sok, vagy túl kevés. engem szó szerint lenyûgözött és odaszögezett a tv elé, és megnézném újra meg újra meg még jó sokszor. A színészek hatalmasat alakítanak! Úgy jó ,ahogy van...

Egy beteges elme beteges "alkotása".
Két testvér, fiú és lány meztelenül alszanak együtt nap mint nap, egymás elõtt "élveznek", s még ha a szó szoros értelmében nem is közösülnek egymással, de lényegében ez már csak formai kérdés.
Aztán elfogy a pénzük, kukáznak egyet, onnan esznek.
Majd meg a szovjet zászló alatt vonulva törnek-zúznak, randalíroznak.
Szóval emberek ez a követendõ példa, d*gd meg a lányodat/fiadat, kishúgodat-nõvéredet, kukázzál, törjél-zúzzál, amihez épp kedved szottyan.

na, pontosan ez történik ha valaki - feltételezzük mûveletlen illetõ - megnézi a filmet mert azt hiszi h porno, és emiatt nem is érti... viszont a film szerintem nagyon jó, végig süt rajta egy eszme, annyira benne van, és mégsem... nagyon érdekes, mindenképpen megszerzem majd DvD-n vagy valahogy

nehány betût kihagytam :) meg talán egy vesszõt is:)

Nekem nagyon bejött!
egy szót se értek belõle!
megnézem még vagy 5 ször utána érte is fogom addig csak tátott szájjal és csorgó nyálall demontsrálok...

Hát hogy õszinte legyek én is jobbat vártam. A filmmániájuk az érdekes volt, de ez a nagy naiv ráeszmélés, hogy hopp csókolózunk és balra nézek ott van a törmelékkupac...na neee.... :)

legjoBB

hát a vége se volt jobb

kitartás márcsak 20 perc és itt a Vers az tuti jobb lesz

az összes ember aki ebben részt vett az tuti kancsó,...ez nagyon rossz film lett......remélem a vége jó lesz mert most már megnézem

A filmet durván negatív kritikával illetõk valószínûleg nem értették teljesen, hogy mit akart lágyan sugallni a történet. Itt az elszigetelõdésrõl, az elszigetelõdni akarásról van többek között szó. (Nincs benne öncélú magamutogatás, és ne legyünk már annyira prûdek, hogy ez nem fér bele.)
Azt már meg sem merném kérdezni, hogy vajon ki olvasta a könyvet...