Esetleg tudnál egy képet feltenni?
...amikor a sógun férj megkapta a go követ búcsúlevélben az aggódó feleségétõl és épp nézegette.
Az olyan szívszorítóan megható volt, jó lenne a gyûjteménybe, ha már a sorozat olyan sután felgyorsította az idõt...
persze gondolom nem véletlenül...
nem lehet a gyászba elmerülni.

Szerintem ambiciózus nõ lehetett, ezért nem biztos, hogy boldogtalan volt ... így sokkal érdekesebb, tartalmasabb élete lehetett.

Igen, nagyon érdekesnek találtam, ahogy "megszelíditette" és alkalmassá tette a feladatra Acut, miközben õ is sokat engedett, mert képes volt bizonyos kérdésekben fejlõdni ... valódi pszichikai harc folyt köztük, nagyon jó volt nézni :)

Én úgy értelmezem, hogy Ikusima nem tudja elfogadni a jelenlegi sógunt és ezért nem akar "aszisztálni" tovább az okuban. Most, hogy megemlitetted a késõbbi visszatérését, arra gondolok, hogy majd a következõ sógun idején lesz ismét szerepe, hiszen Nariakira parancsára õt kellett támogatnia mindig is.

Én Nariakira karakterét nem jóságos bácsinak gondolom, hanem józan reálpolitikusnak, aki elõrébb látott, mint a kortársai. Ebbõl csipegetett fel Acu is, akinek szintén éles esze volt. Mivel az örökbefogadó apja felismerte ezt, megosztotta vele némely nézetét.

Feltételezem, hogy azt is jól látta, hogy Josinobu az alkalmas személy sógunként, hogy megnyissa az országot a nyugat felé, éspedig oly módon, hogy azért az ország ne keveredjen háborúba senkivel. És mivel a történelmi tablón lehet látni, - így nem gondolom, hogy ez spoiler lenne - hogy Ijemocsi sem lesz öregkoráig sógun, utána meg 15. és utolsó sógunként pont ez a Josinobu fog következni.
Ha igaz, ez a sógun aztán végrehajtja azokat a változásokat, amiket már Nariakira is megálmodott. Japán robbanásszerû változást él meg, vége lesz a feudális rendszernek, az ipari forradalom 10-15 év alatt végbemegy és Japán még a század vége elõtt modern társadalommá válik.

Hondzsuin is megérthetõ valahol. Ahol 6-8 ágyas 27 gyerekébõl csak egy marad meg, az övé, ott fel lehet tételezni, hogy egymás gyerekeit mérgezték a riválisok. Elég nehéz lehetett úgy felnevelni egy gyereket, hogy állandóan félteni kellett az életét. A gyerekhalandóság egyébként is nagy lehetett, gyerekbetegségek, fertõzések, járványok miatt.
Nagyon rég olvastam és sajnos már kevéssé emlékszem rá, Móra Ferenc írt arról, hogy még a XIX. század közepén, Magyarországon is, 5 gyerekbõl csak egy élte meg az 5 éves életkort! És ez borzasztó nagy halálozási szám. (Sok baba meghalt szüléskor, vagy már halva született, egy éves kor alatt a felük!!! és 5 éves korig felezõdött a megmaradtak száma) A szülõk igazából csak akkor kezdtek reménykedni, hogy felnevelhetik a gyereküket, ha az már túl volt ezen a kritikus életkoron.

Meglehet, hogy csak mi érezzük így. Lehet, hogy õk megtiszteltetésnek vették.
Ha belegondolsz, még mindig divat nálunk is, hogy férjhezmenetelkor a nõ új nevet kap - Ha eddig Kovács Ilona volt, most esetleg Nagy Józsefné lesz.
Én ennek nem vagyok a híve - és sok magyar fõúri asszony sem volt az a középkorban, vagy az újkor kezdetén. (Zrinyi Ilonát sohasem titulálják Rákócszi Ferencnének, vagy Thököly Imrénének, de ott van sok magyarországi, vagy erdélyi nemesasszony is)

Nariakiráról itt is azt mondták, hogy 50 évesen halt meg - nyilván itt is hozzáadták a tényleges születés és a fogantatás közti idõt.
És lehet, hogy ennyi idõs korában már nem is számított olyan fiatalnak, hiszen az átlagos halálozási idõ jóval alacsonyabb lehetett.

Az az érdekes, hogy a szamurájok nagy része szívesen hadba vonult volna az idegenek ellen (a filmben is érzékeltetik) - viszont a sógunátus vezetése és a daimjók jó része (így Nariakira is) tudatában volt hogy most, ebben a helyzetben ez reménytelen.

Amit írtál, hogy spoiler - az annyira az volt, hogy Acura (mint hercegnõre) értettem - így világos.

A dolgok összefüggnek, ha nagyon okos és nagyon intelligens lett volna - valószínû nem lett volna szamurájként nemzeti hõs, hanem beilleszkedett volna az új világba.

De mint kiderült már eddig is (ezután még jobban) hogy buta sem volt, de mivel teljesen a szamuráj lét legaljáról indult, már nem tudott - és megtapasztalva az új érát, már nem is akart váltani.

Ha esetleg megmondanád a címét, én is megnézném egyszer, biztos ismétlik majd az ózonon. :)

Ahogy nézem, volt rá mód, hogy ki lehessen törni az óokuból.

Ikushima sírköve.

Ez pedig egy külföldi Atsuhime-fórum linkje. Jó lenne átolvasni, de kinek van erre ideje....pedig, ahogy bele-bele néztem nagyon informatív fórum.
http://bcjkdramasincalifornia.runboard.com/t169167,offset=330

Itt pár szó olvasható Ikushima életérõl, amit a japán wikibõl fordítottak angolra.

"Below is a rough translation. (xxx = not sure of correct translation) emoticon

幾島（いくしま、文化7年6月18日（1810年7月11日）- 明治11年4月26日（1878年5月26日）
Ikushima: Born 1810-7-11 — Died 1878-5-26

江戸幕府13代将軍徳川家定の正室天璋院付きの御年寄。本姓は朝倉、名は糸。
Chief-maid of Atsuhime. Her real name is Asakura Ito.

父は薩摩藩御側用人の朝倉孫十郎景矩。
Her father is Asakura Sonjurou-Korexxx, who was a Satsuma samurai.

母は秋田藩士、阿比留軍吾の娘・民。
Her mother is Tami, who was the daughter of Akita samurai Abiru Gungo(?)

藤田と名乗り、島津斉宣の娘で近衛忠煕に嫁いだ郁姫付きの女中として、ともに京都の近衛邸で過ごした。
Ikushima used to be called Fujita. She used to live in Kyoto at Konoe-house as a maid of Ikuhime. Ikuhime was the daughter of Shimazu Hitoshi, and married Konoe Tadahiro. (She became Ikuhime's maid at the age of 13)

嘉永3年（1850年）に郁姫が亡くなると出家して得浄院と号し、近衛忠煕に仕えながら郁姫の菩提を弔った。
When Ikuhime died in 1850, she became a nun and called herself Tokujouin(?) and prayed for Ikuhime while serving Ikuhime's husband, Konoe Tadahiro.

その後、薩摩藩主島津斉彬の養女島津篤子を近衛忠煕の養女として徳川家定に嫁がせる事が決まり、幾島と改名して篤子付きとなった。
Later, she renamed herself as Ikushima and became Atsuhime's chief maid. "

Én is sajnálom szegényt, de ilyen szempontból a film teljesen realista, az élet szép lassan el/visszaveszi, amit adott. Acu is elvesztette már apját( vajon az Oyurával, édesanyjával mi lehet?), Iesedat, Nariakira-t és most az óokuból is szállingóznak el a hölgyek mellõle.

Most meglepett, hogy Ikushima is elmegy. Vajon miért? Ikushimáról keveset írtunk, pedig az egyik legfontosabb karaktere a filmnek.

Itt Ikushima ,a japán dobbal, a tsuzumi-val.

Ez az... :DDDDDDDDDDDDDD

Furcsák a japánok, hogy míg nagyon sok spirituális, lélektisztító szokásuk van, ezzel párhuzamban kegyetlen rituálék is, ahol az ember élténél fontosabb maga a rituálé. Hiába az õ kultúrájukban addig nem merült fel az európai értelemben vett humanizmus, de nyilván már formálódott az összakarat a változásokért.