phylemon 2008 nov. 25. - 00:03:06
Rendkívül jó, értelmes, legalább iskolai környezetben terjeszteni való hozzászólás!
👏 👏 👏
.

Tetszett ez a film, nagyon jól próbálta bemutatni a meth és társai hatását az emberre és a társadalomra.
Végig olvasva a hozzászólásokat nem találtam szinte senkit aki a mûsor témájával kapcsolatba szólt volna hozzá. Lehet azt mondani talán, hogy szerencsére? :) Az "átlag" ember a fû, pia, cigi meg kávé függõség témában tud (saját és más) példát mondani.
A meth és társai speed, extacsy tényleg nagyon durva tud lenni. Saját tapasztalat...
Egyik drogot sem szabad a másikkal összehasonlítani (szerintem)! Mindegyik mást ad az embernek. Nincs olyan, hogy "ez azért jobb" vagy "ez azért rosszabb" az összes rossz egy idõ után. Amit onnantól lehet szerintem számítani amikortól nem TE irányítasz. Beindul az ördögi kör és nagyon nehéz kiszállni.

Ott a pont!!!

Voltam már olyan helyzetben! De tudjátok mit, ti csak lõjétek magatokat! A temetkezési vállalkozóknak is kell a meló!

Van egy ismerõsöm, aki elmesélte, amikor elõször (és utoljára) füves cigit szívott, 3 napra a major depresszió állapotába került. Úgy érezte, a világ minden szomorúsága belészorult, és nem tudta, mikor ér véget ez a nyomorúságos állapot. Nem árt vigyázni, egyáltalán nem biztos, hogy mindenkinek egyformán jó érzés a betépés. (Ezek után õt valóban nem fenyegeti a rászokás veszélye). Persze, tudom: ez a történet senkit sem fog elriasztani...

Álságos duma hogy a fû gyenge, az alkohol meg veszélyesebb. Láttam a környezetemben embereket, akik rendszeresen fogyasztottak alkoholt, ami nem jelenti hogy alkoholisták voltak. Amikor buli volt, piáztak. Nem remegtek érte, csupán ha összeverõdött egy-egy hétvégn jó társaság akkor mindig volt piázás, berugás. Én is igy voltam/vagyok ezzel. Nem kezdte ki senki jellemét, tisztességesen végezzük a munkánkat, becsületes emberek vagyunk ettõl. Aztán bejött a társaságba a fû. Néhányan kipróbálták, rákattantak. De teljesen mást váltott ki belõlük mint azelõtt az alkohol. Megszûntek társasági életet élni, másról sem tudtak beszélni, csak a füves sztorikról. Elvonultak, kikoptak a társaságból. Meglopták egymás pakkját. Ismerõs ez sztem minden "felhasználónak". Saját bevallásuk szerint is életük egyik legfontosabb dolgává a betépés vált. Nagyon tetszett nekik a dolog. Aztán a idõvel kipróbáltak mást is. Egyszerûen azért mert nem volt meg bennük a droggal kapcsolatos elutasitás. Õk frankó dolognak tartották ezt. A drogot úgy általában, tipusra valo tekintet nélkül. Sokkal könnyebben nyúl az ember más dolgok után is ha megvan benne ez a rokonszenv. Nemigen hallottam még olyanról hogy a füvesek tüntettek volna a gaz heroinisták ellen. Nincs bennük a megvetés, mert mind a DROG táborát erõsitik. Tehát voltaképp nincs különbség hozáállás tekintetében drogos és drogos között...
De hogy a lényegre térjek... Nem lenne ennyi drogos, ha nem lenne ez a fene nagy liberalizmus. Kemény, erõs tiltás kell, üldözés, büntetés. Nem hogy suhanc kölykök kanabiszleveles pólókban rohangálnak. Tanárként látom, hogy 12-13 éves gyerekek csillogó szemmel figyelik ha a drogról beszélek. "Fúúú, a kender, az nagykirályság! Meg a hó!" Ilyen és hasonló mondatok hangoznak el. Betéve vágják a szlenget. Gõzük sincs róla, mert biztos vagyok benne hogy egy sem próbálta még (kis faluról van szó...) De ilyen hozzáállással ha lehetõsége lesz rá, gondoljátok hogy vissza fogja utasitani? Kicsi rá az esély... Mindez pedig azért, mert idióta, mûveletlen, nyiltan bûnözést hirdetõ példaképeket állít eléjük a szennymédia. Ami pedig hagyomány, tisztesség, az mind ciki számukra... Mindez annak folyománya, hogy egy olyan tévhitben élünk, hogy az embernek mindent szabad amivel másnak nem árt. Hát nem kéremszépen. Az emberek 99% képtelen ezt az elvet alkalmazni, és igenis szüksége van arra hogy valaki megmondja neki mi a rend. Ennek pedig a becsüeltes, tisztességes munka az alapja. Bizom benne hogy ez 100 év mulva már nem hangzik ilyen eretnekségnek egyesek számára mint most. De addig még sok szomorú dolognak kell megtörténnie (sajnos)... :(

Úgy látom, a többségnek itt sincs közvetlen tapasztalata. Akkor, ha megengeditek.

Tinédzserkoromban buliból kezdtünk el szeszt fogyasztani, valamint dohányozni. Ez oké is egy darabig, az ember kijárja a sulit, munkába áll, dinasztiát alapít stb.

Elõször kezd el hiányozni a pia, és akkor ráfogtam, hogy azért iszom, mert munkahelyi problémáim vannak. Ezt egészen addig tehettem, míg ki nem rugdostak mindenhonnan. Akkor ráfogtam, hogy az apám zsarnoki természete miatt iszom, de miután õ meghalt, megint nem volt kire fogni. Volt egy élettársam, aki majdnem 6 éven át nézte, hogyan nyírom ki lassan magam. Természetesen ekkor õ volt a bûnbak, míg le nem lépett. Utána már a barátaimra sem tartottam igényt, mindenki megutált, hatalmas adósságokba vertem magam, mindenkit megbántottam, akit azelõtt szerettem, és megpróbáltam utólag tudatosan kinyírni magam, miután a diliházba csuktak.

Ez természetesen nem tartott vissza, hogy amint újra az utcára kerültem, ne a kocsmába menjek rögtön. Aztán két évvel ezelõtt pokoli görcseim támadtak, és bekerültem a belgyógyászatra, ahol megállapították, hogy heveny hasnyálmirigy-gyulladás, és toxikus májgyulladásom van. Amíg az intenzíven 3 héten át csövön át kaptam a kaját, nagyon sok idõm volt gondolkodni. Természetesen elõször úgy sajnáltam magam, mint az ártatlan áldozatok. Aztán késõbb csak muszáj voltam ráébredni, hogy a világon senkit nem hibáztathatok, nincs kire fogni, miért váltam ilyenné. Persze, lehet kifogásokat gyártani egy életen át, ez mérhetetlenül könnyebb, mintsem beismerni az embernek, hogy bizony benne van a hiba.

Egy másik dologra is rájöttem. Van egy nagyon régi mondás, nem én találtam ki, de talán pászol a helyzethez: Segíts magadon, Isten is megsegít! Ezt úgy kell érteni, hogy férj, feleség, szülõ, család, barát, rokon, orvos, szakember kiteheti a lelkét, amíg a beteg önmagától rá nem ébred, hogy segítségre van szüksége, és míg el nem határozza, hogy ez így nem mehet tovább, addig nem lehet rajta segíteni. Nekem akkora kínom volt, hogy sikerült visszatartania a piálástól. Mert különben már másfél éve a földben lennék, és a varjú sem károgna utánam. És meg tudtam állni azt a mocskos piát, pedig Isten az atyám, hogy a legutolsó 4-5 évben szinte nem is voltam józan egy órát sem! Egy hónapja pedig a dohányzást hagytam abba, végleg.

Akik pedig imádnak pálcát törni a gyarlók fölött, minden tapasztalat nélkül, azoknak elárulom, hogy a tudatmódosító szereknek (ilyen a kábítószer, és az alkohol is) van egy olyan frankó tulajdonsága, hogy minél többet fogyaszt valaki belõle, annál inkább kiirtja a kezdeményezõkészséget, az akaraterõt és az önbizalmat. Ezek hiányában pedig ne tessék azon meglepõdni, ha egy drogos nem képes az önerejébõl megszabadulni tõle. Csak nagyon ritka kivételek. Kéretik az ilyen mondatokat mellõzni, hogy: "Szedd már össze magad!" (a drogos nem tudja összeszedni magát). "Csak akarni kell, és sikerülni fog!" (a drogosnak nincs akaratereje). "Csak elhatározás kérdése!" (a drogosnak nincs kezdeményezõkészsége, hogy el tudja határozni magát).

Bocs, ha egy kicsit hosszú lettem volna, de vannak dolgok, amiket nem lehet két mondatban elintézni, mint ahogy azt itt egy-egy bölcs véleménybõl kiolvastam.

Jézusom. Szakadjunk már egy kicsit ki a média által sugallt hülyeségbõl légyszíves!
Mi az hogy 'drog'?
Számomra: alkohol, cigi, egyes gyógyszerek, játékgép, evés, a reggeli kávé amihez évek óta ragaszkodnak...
Ezen kívül vannak legális és illegális pszichodelikumok, tudatmódosítók. Azt viszont senki ne próbálja meg bemagyarázni ezen túl senkinek, hogy a tudatmódosítók sokkal veszélyesebbek, mint amiket a 'drog' kategóriába raktam. Isten barma, úgy ne írjál semmit, hogy nincs semmi tapasztalatod.
Bár nem láttam, az ilyen filmeket elvbõl el kell utasítani, már a címe is téves.
A világon a legveszélyesebb drog az alkohol, nikotin és a szerencsejáték. Pont.

Örülök, hogy szerinted minden ilyen egyszerû, véleményem szerint sajnos nem. S mivel itt a fõ téma a drog, azt magad is elismerted, hogy a Seduxen (ami azért még messze nem igazi narkó, csupán mezei nyugtató) volt a legkevésbé "egyszerû". Vannak eredeti felvételek elvonási tünetekkel küzdõ, fetrengõ emberekrõl, no, az nem "egyszerû" látnivaló... A társadalmi, családi háttérre már nem is térek ki. Sem a cigi, sem az alkohol nem számít könnyû esetnek, de a drog kenterbe veri mindet.

Természetes nem mindenkit áldott meg a jóisten, de ugye szinte mindenki magából indul ki, így én is.
És nekem ez természetes volt(betartom amit eldontottem), szeretném azt hinni hogy másnak is azzá válik, ha rájön, hogy rombolja az egészségét, a környezetét.
És az ember nem csak önmagáért felelôs, hanem a gyerekeiért, szüleiért, feleségéért, barátaiért, szóval mindenkiért aki a szereti. Vagyis miattuk is érdemes egy jobb útra lépni.
Tudom ez kissé fellengzôs duma, de attól még igaz:)
Amúgy nem az volt itt a célom, hogy hôsnek állítsam be magam, csak elmeséltem, hogy így is "lehetne".
Érdekes módon nekem nem volt semmi pótcselekvésem a cigi elhagyása után, egy dekát nem híztam(sajnos):-)
Persze gondolom azért, mert elôtte is mindig "zabáltam", de annyit mozogtam, sportoltam, hogy nem fenyegetett a veszély.
Amúgy ha döntenem kellene hogy cigi, vagy kóros elhízás?
De erre is van történetem:-)
Ugye az ember lassan "beletesped" a házaséletbe, korosodik, egyre kevesebbet mozog, egyre többet ül a tv meg a gép elôtt. Megházasodtam voltam 78 kiló, évvel késôbb 98:-)
Elég magas vagyok, nem voltam kövér, de elveszett a 78 kilós csupa izom deka zsírt nem látott test.
Aztán elváltunk, belenéztem a tükörbe, elszörnyedtem, a másnap már egy konditeremben talált. Nem tartott hat hétig, s életem legjobb formájában voltam nem is merem megmondani hány évesen:-)
Most megint kicsit elhagytam magam, de egyáltalán nem veszélyes:-) Tudom hogy 3-4 hét a teremben és újra olyan lehetek. Ez megnyugtató gondolat, igaz kissé lustává is tesz.....Szóval ez is ilyen egyszerû:-)
Nem mintha éltem volna vele rendszeresen, de én merem ajánlani Norbi étkezési tanácsait, mert nem csak túlsúlyosaknak íródott. Bármit ehetsz, csak nem mindegy mikor és mekkora mennyiségben, ez a mottó.Hozzáteszem tényleg van nagyon sok kaja amit mértéktelenül ehetsz bármely idôben, az elhízás veszélye nélkül:-)

p.s. a cigire visszatérve: Én anno eldöntöttem, hogy TÖBBÉ NEM GYÚJTOK RÁ.
Nem leszoktam a cigirôl.Aki leszokik visszaszokhat:-)
Lehet ez csak játék a szavakkal, pedig nem az.
Gondoljatok bele:-)

na mára asszem ennyi:-)

csak gratulálni tudok hogy ennyi mindenrõl sikerült az akaraterõddel leszoknod!én sajnos nem tudok :( (cigi) bár múltkorában probálkoztam és igazán csak az volt a gondom hogy unalmamban nem tudtam mit csinálni és mivel nem akartam rágyújtani ettem! szal inkább cigizek minthogy felszedjek (jó) pár kilót!

Csókolom:-)

Nem próbálom beleélni:-)
Értelmes ember tudja milyen veszélyei vannak a drognak, tehát nem nyúl hozzá, ha meg hozzányúlt, oldja meg SAJÁT MAGA....
Lényeg a lényeg: "védheted" ôket körömszakadtáig, képtelen leszel egyetelen okot is felhozni, ami a drog elkezdedését számomra indokolttá tenné.
Ezért soha nem fogok egyet sem sajnálni közülük(olyan kivételektôl eltekintve, akik önhibájukon kívûl lettek valamilyen formán drogfüggôk).
--------------------------------------------
Valaki említette az alkoholt mint veszélyesebbet, sôt a cigi is szóba került. Akkor mesélek valamit.
Masszívan ittam 15-16 éves korom óta. Volt olyan eset hogy egy fél literes barackpálinkát ittam meg üvegbôl egy húzásra estefelé egy olyan napon, mikor már reggel óta ittam.Ma is csodálkozom hogy életben maradtam:-)
Cigit "csak" 22 éven keresztül szívtam. KV-t napi 4-5-6-ot ittam, cukor nélkül, méregerôsen(szivem ugrott ki).Közben egy betegség miatt nyugtatót kellett szednem(seduxent, hála orvosomnak) amire kellemesen rászoktam.
-------------------------------------------
Elsô lányom születésének másnapján ittam utoljára(akkor is csak egy kortyot, mert a munkatársaimmal koccintani kellett a lányomra), ez 22 éve volt. A cigit egy véletlenül elolvasott mondat hatására hagytam abba egy este, három hét után múlt el minden vágyam iránta.Ez 18 éve volt. A KV volt a legkönnyebb, egy pillantig nem hiányzott.A legnehezebb a seduxen volt, a napi 3x1-et csökentettem le folyamatosan, ez másképpen nem ment. Egy év alatt ment le egy fél tablettára, de az a fél tabletta volt a legnehezebb, de sikerült még további 6 hónap helybenjárás(fél tabletta) árán.
Senki és semmi nem kényszerített sem az alkoholra, se a cigire, kv-ra.A gyógyi volt az egyetlen, amit orvosi javallatra kaptam. Be is kaphatja, hogy nem figyelmeztetett a függôség veszélyére:-)
Valószínûleg azért cigiztem, mint minden más 14-15 éves fiatal.Inni szintén amiatt, csak azzal handicap-pel, hogy apám alkoholista volt, és szerintem bennem is maradt ennek valami örökletes nyoma, mert ha megittam egy pohár italt, nemigen álltam meg a részegségig.
Mindezek ellenére SOHA nem hibáztattam senkit és semmit, nem jártam senki nyakára, semmiféle elvonón nem voltam, nem vártam el a társadalomtól hogy "megoldjon" engem.
Egyszerûen abbahagytam......
Szerintem ilyen egyszerû a képlet..

:-)

Inkább száz hipochonder, mint egy drogos:)
Bár ki tudja.
Segíts nyugodtan, megértem és elfogadom az érveidet, de én nem szeretném segíteni ôket.

Az öcsém szipuzott, a feleségem majdnem elvetélt miatta...
Most "csak" alkoholista és az agyvérzés miatt szanatóriumban "élô" édesanyjának a nyugdíjából él....bár az él szó inkább azt fedi, hogy a nyugdí9jból rug be minden áldott nap.
Most leírjam ide mi a véleményem róla, vagy mit kívánok neki(mármint az öcsémnek)?

Na az viszont üdvös lenne, és ezt a legkomolyabban mondom. (Füveznek-e a politikusok.) De Fodor Gáboron (és régi szadeszeseken) és néhány fidesz-alapítón kívül szerintem senki nem füvezett ezek közül. A nagy baj, hogy a fideszesek meg is tagadják, de tudjuk, olyan ez mint a Bibliában Tamással....:) Képzeljük el a Parlamentet, amint Kövér elvtárs ráteker egy nagy kövér jointra, és körbepasszolja... az azért fun lenne...:)))

lenne még egy kérdésem!a legalizálásról mi a véleményetek?(fû,extasy,speed)

Mások is "fizetnek" azért, hogy az én gyermekem egyetemre járhasson, tehát ez számomra természetes.
De sosem lesz az, ha valaki állítólag "jól érzi magát" a drogtól, aztán az én pénzemen gyógykezelik.
A nyugdíjas néni valószínû dolgozott életében vagy 50 évet, ezalatt végig fizetett betegbiztosítást és "talán" termelt egy kevés pénzt a magyar államnak. Ráadásul közvetve, vagy közvetlenül ennek a munkának a következményeként szorul gyógykezelésre.
Akik drogelvonóra kényszerülnek, azoknak döntô többsége a fiatalabb korosztályból kerül ki, akik *pip* tettek az asztalra:)

de mivan akkor ha Juci néni életében nem dolgozott?(jó oké tudom hogy az ilyenek vannak kevesebben)
És mivan ha a fiatal ember már sokadik diplomáját szerzi és így se tud egy rendes munkahelyet se megtartani pl a viselkedése miatt vagy mert csak felületesen tanulta meg a szakmáját?

sebaj leaglább a betük a helyükön vannak :D