azért még ha éjfél elõtt 2 perccel is, de meg kell emlékeznünk errõl a balesetrõl, amiatt is, mert Szöulban mind a mai napig ott van a fõtéren az emlékhely.
Remélem, most, hogy az elnökasszony lemondott, végre hazamennek a szülõk, megnyugosznak, és családi körben gyászolnak tovább.
Azért az érdekes, hogy ezelõtt 3 évvel már a gyerekek hozzátartózói kezdték el rebegni, hogy az elnökasszonnyal nincs minden rendben, mert elérhetetlen volt 6 órán keresztül. És nem nyugodtak, folyamatosan hangoskodtak, és lám, az élet õket igazolta: beigazolódni látszik, hogy a barátnõjével sámánista szertartáson vettek részt!

Ime egy összefoglaló a 2014 április 16.-án történt kompkatasztrófáról:

A dél-koreai MV Szevol nevû komp 2014. április 16-án szenvedett végzetes balesetet. A hajó helyi idõ szerint délelõtt 9 óra (magyar idõ szerint hajnali 2 óra) körül adott le vészjelzéseket kb. 3 km-re Kvanmedo szigetétõl, majd hamarosan felborult és két óra alatt elsüllyedt. Kb. 470 személy tartózkodott rajta, többségük az Anszan városi Tanvon középiskola diákjai, akik Incshonból Jejura utaztak.

Sok utast a környékbeli halász- és kereskedelmi hajók mentettek ki, mielõtt a koreai partiõrség és haditengerészet hajói, illetve helikopterei megérkeztek. A mentésbe több száz búvárt, rajtuk kívül távirányítású eszközöket, darukat és szakembereket is bevontak. A balesetet 172-en élték túl, 295 halálos áldozatról tudnak, 9 embert eltûntként tartanak nyilván.

A hajó
Az MV Szevolt a japán Hajasikane vállalat gyártotta, és szolgálatát 1994-ben kezdte meg. Dél-Korea 2012 októberében vette át Japántól. Azóta további utaskabinokat építettek be, megnövelve a hajó utasszállítási kapacitását 181 fõvel, súlyát 239 tonnával. A 6825 tonnás hajó 146 m hosszú, 22 m széles; 921 utas, 180 jármû és 152 konténer szállítására alkalmas. A hajó maximális sebessége 22 csomó (41 km/h).

A hajó rendszeres ellenõrzéseken esett át, koreai mûködését 2013. március 15-én kezdte meg. Utoljára 2014. február 19-én esett át egy közepes mértékû biztonsági átvizsgáláson.

Utasok
A hajón tartózkodó személyek számáról különbözõ adatok láttak napvilágot, az egyes jelentések 459–477 személyrõl beszélnek. Közülük kb. 320–325 fõt az Anszan városi Tanvon középiskola diákjai, kb. 15-öt tanáraik, kb. 30 fõt pedig a személyzet tett ki.

A Szevol útvonala
A hajó egy 400 kilométeres, sûrûn hajózott útvonalon közlekedett Incshon és Csedzsu között, mikor április 16-án reggel víz került a hajóba. A dõlés kb. 25 km-re a délnyugati parttól kezdõdött. A hivatalos álláspont szerint a baleset oka egy éles kanyarodás volt, mely helyi idõ szerint 8:48 és 8:49 között történt. A baleset idején a tenger nyugodt volt, sziklák vagy zátonyok nem voltak a közelben. Az utasok úgy érezték, megbillent a hajó.

Jelentések szerint rögtön a baleset után a kapitány visszatért a kormányhoz, és megkísérelte kiegyenesíteni a hajót. 8:55-kor a komp kapcsolatba lépett a csindói hajóirányító központtal, és kérte õket, értesítsék a partiõrséget, hogy a hajó billeg és veszélyben van. 8:58-kor egy szülõ, miután gyermeke szólt neki, értesítette a partiõrséget, hogy a hajó megdõlt. Nem sokkal késõbb állítólag egy nagy dörej hallatszott, a távbeszélõrendszeren keresztül pedig az utasokat többször arra szólították fel, hogy ne mozogjanak. 9:07-kor a központ kapcsolatba lépett a komppal, ekkor a hajóról megerõsítették, hogy felborult. 9:14-kor a személyzet közölte, hogy a megdõlés miatt lehetetlenné vált a menekülés. Négy perc múlva hozzátették, hogy több mint 50 fokkal dõlt meg a hajó balra. 9:23-kor a központ utasította a hajó személyzetét, hogy a hangosbemondó rendszeren keresztül kérjék meg az utasokat mentõmellényeik felvételére. A személyzet válaszában közölte, hogy a hangosbemondó rendszer nem mûködik.

9:30-ra a hajó tovább dõlt 20 fokot balra. 11:18 körül a hajó orra elmerült, 2 m magasan és 20-30 m hosszan látszott ki a vízbõl. Két nappal késõbb, április 18-án reggel 8 órakor már csak egy méter magasan állt ki a hajó orra a vízbõl. Délután 1 óra 3 perckor teljesen elsüllyedt.

A kimentett utasok elmondásuk szerint nagy zajt hallottak, és a hajó hirtelen megállt – mintha földet ért volna, noha a víz ott 37 méter mély volt. Szintén elmondták, hogy a hajó távbeszélõrendszerén keresztül azt mondták nekik, miközben süllyedt a hajó, hogy ne mozogjanak.
Eterjedt az a hír, hogy a hajó elsüllyedése után a bent rekedt utasok még szöveges üzeneteket küldtek hozzátartozóiknak és ismerõseiknek.Egy késõbbi vizsgálatból azonban kiderült, hogy a hajóban lévõ utasok 16-án dél és 17-én 10 óra között nem használták telefonjaikat, és az állítólagos üzenetek hamisak voltak.

Az óceán vize a baleset térségében 12 °C volt, ilyen hideg vízben a kihûlés tünetei 90 perc után jelentkeznek.

Okok
A partiõrség elõzetes következtetése szerint a balesetet egy éles kanyarodás, és a rakomány ennek következtében történt megmozdulása okozta. Szangjon professzor szerint az éles kanyar további elõzménye lehetett a túl nagy sebességgel haladás (erre rácáfolnak a mûszerek által mért adatok), majd ilyen sebességgel való áthaladás egy gyorsabb sodrású szakaszon, ahol egy akadály (például egy hullám) megjelenése indokolhatta a gyors irányváltoztatást. Kim Gilszu professzor szerint a hajó szerkezete is okolható a balesetért: a külsõ és belsõ erõhatások együttes fellépése miatt dõlhetett meg a hajó. Kong Giljong professzor szerint az éles fordulás mellett egy robbanás is történhetett mint másodlagos kiváltó oka a balesetnek. A nyomozás elején a partiõrség még azt is felvetette, hogy zátonynak ütközhetett a hajó. Késõbb ezt az okot mint lehetségeset elvetette mind a kapitány, mind szakértõk.
Mentés

Április 16-án 8:58-kor megindultak a dél-koreai haditengerészet erõi több hajóval és számos katonával. A légierõ is több légi jármûvet indított. A hadsereg 150 speciális katonát és 11 mentõt küldött.

Április 17-én reggel hat órakor 171 hajót, 29 repülõgépet és 30 búvárt vontak be a mentési munkába. A koreai partiõrség 20 búvárt küldött párokba szervezve. A haditengerészet is küldött 8 búvárt. Civilek is segítettek. Délután fél négykor már 555 búvár dolgozott.

Április 18-án 10:50-kor a búvárok bejutottak a hajótestbe, de nem jutottak az utasok közelébe. Magas nyomású oxigént pumpáltak be, abban a reményben, hogy néhány eltûnt utas a hajóban kialakult légbuborékban még életben van.

Április 19-én juttatták ki az elsõ holttesteket a hajó negyedik emeletének kabinjaiból. A partiõrség tervbe vette, hogy megemelik a hajót két-három méterrel, melyhez 3 daru érkezett a helyszínre.

A fentiek mellett távirányított víz alatti jármûveket is bevetettek, valamint külföldi szakembereket és úszódarut is a helyszínre rendeltek, hogy segítsék a több száz búvár munkáját.

A mentésben részt vevõ búvárok közül a kimerültség mellett többen keszonbetegséget kaptak. Két búvár életét vesztette a keresés során.

A vízalatti keresést 2014. november 11-én befejezték, a hajót ki szándékozzák emelni a vízbõl.

Túlélõk és áldozatok
Az elsõ jelentések szerint 368, a süllyedõ hajóból korábban kiugró utast sikerült kimenteni a vízbõl. A dél-koreai kormány késõbbi pontosításában 295 eltûnt utasról beszélt. Utóbbi hivatalos adatok szerint a túlélõk száma 172, a halálos áldozatoké 295; 9 fõt eltûntként tartanak nyilván. Várható, hogy a keresett utasok nem mindegyikét találják majd meg a hajó testében, feltehetõen többüket elsodorta a tenger, erre utalnak a komptól nagy távolságra talált, valószínûleg tõlük származó tárgyak.

Külföldi segítség
Egy amerikai hadihajó és helikopterei is segítettek a mentõakcióban. A mentõhelikopter azonban nem kapott engedélyt a koreai haditengerészettõl, így nem vehetett részt. A japán partiõrség ajánlatát a koreai partiõrség elutasította, megköszönve a szándékot, de nem tartottak igényt speciális segítségre. A hajóban rekedt utasok kereséséhez késõbb Hollandiából szakembereket, Japánból a hajó építõit hívták segítségül, Kínától pedig úszódarukat kértek.

Nyomozás, tárgyalás
A dél-koreai partiõrség a baleset napján nyomozást indított, különösen a kapitányra, I Dzsunszokra összpontosítva. A kapitányt április 19-én letartóztatták, egyebek mellett gondatlanság és a tengeri jog megsértésének vádjával. Egy videó tanúsága szerint az elsõk között hagyta el a hajót. Az is kiderült, hogy a harmadtiszt, akire a kapitány bízta a kormányzást, és aki a balesetet közvetlenül megelõzõ manõvert végrehajtotta, nem rendelkezett megfelelõ tapasztalattal. A hajó túlélõ legénységébõl mindenkit, akinek köze volt a hajó vezetéséhez (15 fõ), õrizetbe vettek gondatlanság és a segítségnyújtás elmulasztásának vádjával. Nyomozás indult továbbá a hajó tulajdonosa és üzemeltetõje ellen, ugyanis több szabálytalanságra is fény derült: a hajó túl volt terhelve, hagyták hibásan közlekedni, és a személyzet feltehetõen nem volt eléggé képzett. Õrizetbe vették az üzemeltetõ vállalat vezérigazgatóját és négy középvezetõjét; a tulajdonos és fia ellen hajtóvadászat indult. Az üzemeltetõ céget egyébként a baleset elõtti években többször is megbüntették kisebb balesetek, mulasztások miatt.

Júniusban kezdõdött a tárgyalás a hajó személyzete fölött. A kapitányt és három fõtisztet emberöléssel vádoltak, ami halálbüntetést is kilátásba helyezett. Összesen mintegy négyszáz embert helyeztek vád alá.
2014 novemberében született ítélet. A komp kapitányát, I Dzsunszokot felmentették a 304 rendbeli emberölés vádja alól, de gondatlanságáért 36 év börtönbüntetést kapott. A hajó fõmérnökét 30, a legénység további tizenhárom túlélõ tagját pedig fejenként 5–20 év szabadságvesztésre ítélték többek között gondatlanságért és emberölésért. A kompot üzemeltetõ vállalat vezérigazgatója, Kim Han Szik 10, néhány további vezetõje 3–6 év börtönbüntetést kapott, mert a bíróság szerint annak ellenére üzemeltették a kompot, hogy tudtak szabálytalan átalakításáról és mûködésérõl. Rövidebb szabadságvesztésre ítélték még a hajó meghalt tulajdonosának három hozzátartozóját is.
Reakciók
Pak Kunhje dél-koreai elnök maximális erõfeszítésre utasított, minél több túlélõ megmentése érdekében. Április 17-én meglátogatta a helyszínt is. A politikai pártok felfüggesztették választási kampányukat. A baleset után az elsõk között fejezte ki részvétét az amerikai, a vietnami és a kínai elnök, valamint számos ázsiai politikus.

Április 17-én a hajót mûködtetõ vállalat képviselõje bocsánatot kért a balesetért. 19-én a kapitány is bocsánatot kért, amiért „zavart okozott”; azt, hogy az utasokat a helyükön maradásra szólították fel, azzal indokolta, hogy féltette az utasokat az elsodródástól, ha idõ elõtt kiugranak.

Pak Kunhje elnök „érthetetlennek és gyilkossághoz hasonlónak” nevezte a kapitány és a legénység néhány tagjának viselkedését.

Április 27-én Csong Hongvon dél-koreai miniszterelnök bejelentette lemondását, felelõsséget vállalva a baleset utáni kormányintézkedések hibáiért. A miniszterelnököt és kormányát ugyanis sokan kritizálták a baleset kapcsán. Pak Kunhje elfogadta a lemondást, de késõbb e döntését visszavonta, a miniszterelnök végül a helyén maradt.

Az államfõ május 19-én televíziós üzenetben bocsánatot kért a koreai lakosságtól a katasztrófáért, válaszul a kritikákra, melyek a hatóságok intézkedéseit illették. Egyúttal ígéretet tett az ország biztonsági elõírásainak átfogó reformjára, valamint bejelentette a partiõrség feloszlatását.

Utóélet
Kang Mingju, a Tanvon középiskola igazgató-helyettese megmenekült a hajóról, de késõbb felakasztva találták Csindóban, valószínûleg öngyilkos lett. A rendõrség egy jegyzetet talált tárcájában, melyben az igazgató-helyettes leírta, hogy õ szervezte a kirándulást, melyre a hajó utasainak nagy része tartott. Leírta, hogy túl fájdalmas lenne egyedül túlélnie úgy, hogy annyi diák odaveszett.

Júniusban Pak Kunhje államfõ leváltotta a kormány hét miniszterét, azzal a szándékkal, hogy a kormányban – a kompbaleset miatt – megingott bizalmat helyreállítsa.

A komp tulajdonosának, Yoo Byung-eun-nak a holttestét 2014. júniusában találták meg egy kerti szekrényben, de csak júliusra sikerült azonosítani.
2017 áprilisában kiemelték a kompot a tengerbõl, és a szárazföldre szállitották.
2016 év végén lemondott Pak Kunhje elnökasszony, akinek hollétét a baleset idõpontjában máig homály fedi, de 6 órán keresztül elérhetetlen volt. Erre is választ várnak az õt vizsgáló ügyészek, de találgatások szerint sámánista szertartáson vett részt.

Itt általában ki lehet következtetni felirat nélkül is, de pont a szinész és az õ apja az, aki amikor a legsúlyosabb témák szóba kerülnek, olyankor csak állnak egymással szemben, és monoton hangon beszélnek, vagyis muszáj kivárni a holnapot, hogy legyen felirat.

Oh, egyáltalán nem érdekel.
Felõlem nyugodtan kaphat akár szivrohamot is!
Az egész sorozatból csak a szinész és az õ apja érdekel.
A többi csak töltelék a számomra. Szerencse hogy azért õk is élvezhetõk valamennyire, vagyis nem kell a sorozatból egyetlen pillanatot sem beletekerni, mert mindegyik pillanat jó.

Most amiatt várom a feliratot, mert a szinész megkérte az õ apját, hogy ha már igy alakult, akkor költözzön oda hozzá.
Na erre az apja mit válaszolt?
Egy ilyen népes család mellett?
Mert azért szép nagyon ez a nagy családi idill, de az is látszik, hogy a csalás minden tagja önzõ, próbál ugy élni, hogy neki jó legyen.
Mindenki mindenkit kibeszél, nincs intim szféra, már szemében a szálkát, de a sajátomban a gerendást sem cimû elv...

Mert a bajban meg összetartanak. De eddig nem volt baj semmi!
Majd most!
Kép: a szinészünk leskelõdik az apja után...

elõbb nem tudtam, mert koreai filmnapot tartottunk egy barátnõmnél.
vittem vagy 15 filmet, és a nagy részét már látta.

De a Seo Jong Yo-ra visszatérve.

Itt az Empress Ki-bõl Bayan azért nagy szerepet kapott.
És ugyanugy mint ott, itt is a kicsit a "többet erõvel mint ésszel" elvet vallja ugy látom.

Mys Father is strange

na ettõl a lánytól viszont kiütéses leszek.
31,5 éves, ronda, gátlásos, csak hebeg habog, buta stb.
De a szinészünk cégénél dolgozik gyakornokként
Vagyis õk már kapcsolatban állnak egymással, anélkül hogy tudnák, hogy a másik kicsoda.

Van egy másik, ambiciózus nõ is a cégnél, aki ugyanennyi idõs, de már vezetõ beosztásban nyomja.
Õ a lány testvérével kavar.

az elõzõ képnél kattintsatok rá, mert a nõ pulóvere is mehet a Pocsék Áruk c gyüjteményembe!

My Father is Strange

a legidõsebb lány, ügyvéd.
8 évvel ezelõtt szakított a fiújával, és most egy televiziós mûsor kapcsán ujra összejöttek. És azt mondva a nagycsaládnak, hogy közelebb költözik a munkahelyhez, de mélyen hallgatva a barátról, titokban össze is költöznek. De nem melegszik meg a lepedõ alattuk, a lány anyja, + a fiúja anyja egymásról mit sem tudva összevesznek, úgy igaziból, koreai módra megtépik egymást, az ügyvéd anyja perelni akarja a pasi anyját, igy kész is van a kiscsalád háborúja.

Maga a szinésznõ már több ilyen hétvégi 50 részes sorozatban játszott, és nagyon jó.

Nem is tudom, illik-e megszakitani ezt a Seo Dong Yo-s információzuhatagot.

Szerencsére nincs husvét Koreában, igy volt rendesen a hétvégi My Father is Stange, bár az angol felirattal jócskán késtek.
Ott hagytuk valahol abba, hogy a szinészpalánta és az õ biológiai apja találkoznak, és tartanának is kapcsolatot, meg nem is, de mindenképpen méregetik egymást, közömbösek sem tudnak maradni.
De (sajnos) nem errõl a két emberrõl szól a sorozat kizárólag, bár én eltudnám õket nézni idegesítõ felesleges családtagok nélkül is nézni.

Az Apának van egy felesége, és 3 lánya, meg egy fia (a szinészen kivül persze).
A feleséget eddig csak negativ karaktereket játszó szinésznõ alakitja, nehéz most akár csak normálisnak is elfogadni, de hát eddig még nem volt különösebb szerepe.
De majd most! a 14. epizódban megtudja, hogy a férjének van egy házasságon kivül született fia, most csak meghökkenés van, a többi reakció majd egy hét mulva...