Videó a kínai avantgard mûvészek alkotásairól.

http://www.youtube.com/watch?v=TSjprtYN758

Ez pedig a terrakotta és bronz kiállításról

http://www.youtube.com/watch?v=NcfMM6sCCoI&feature=related

Javítok: gayai ellenálló. Pekcsei a kém. Hiába, erõsen késõ van! :)))

Nagyon érdekes alkotásokat láttam a modern mûvészektõl Groningenben.
Egy belépõvel két múzeumot lehetett megnézni, az agyagkatonákat(volt pl. állat is)
bronz edényeket, harangokat, és a másikban a modern képzõmûvészeti alkotásokat,
némelyik nagyon meghökkentõ, fõleg a térplasztikák, nem is annyira a festészet.

Ha a találkozót szeretnénk összekötni a kiállítás megnézésével, akkor szept.1 vagy szept.8 (mindkettõ szombat) lehetne a tali idõpontja.
Egyébként olvastam negatív kritikát is a kiállításról - bár szerintem a kritikus véleményét éppúgy befolyásolta a politika, mint szerinte a mûvészek alkotásait.
Ettõl kibújik belõlem a pekcsei ellenálló, "csakazértis" megnézném a képeket! :)

Köszönöm! Az információért jár egy ölelés! :)

Hagyomány és megújulás – kínai mûvészet az ezredfordulón a Kínai Nemzeti Mûvészeti Múzeum válogatásában
2012. augusztus 10 – 2012. szeptember 9.





Az 1978 óta eltelt idõszak mûvészetét, csaknem kétezer négyzetméteren bemutató kiállítás három oldalról közelíti meg ezt a színes világot. Az idõ viszontagságai címû rész munkái a reformidõszak társadalmi fejleményeit tükrözik; A természet költészete a több mint ezeréves kínai tájképfestészeti hagyomány mai továbbélését szemlélteti; A sokszínûség gyönyörködtet pedig az egymás mellett élõ különbözõ irányzatok változatosságát, a kelet és nyugat, a régi és új együttélését mutatja be.

A kínai kortárs mûvészet felvirágzása a gazdasági növekedéssel egy idõben zajlott le. A globalizáció kihívásait felvállaló ország legutolsó évtizedeinek mûvészete szorosan kötõdik az ország társadalmi valóságához, mely 1949, a Kínai Népköztársaság kikiáltása óta folyamatos változásban van. A kortárs kínai mûvészetre jelentõségteljesen hatottak az Európából és Amerikából érkezõ mûvészeti tendenciák (az expresszionizmustól kezdve a pop-arton át az akciómûvészetig); a másféle látásmód és az új kifejezési eszközök keresése olyasfajta, napjainkban is tartó folyamatot eredményeztek, amely magába olvasztja az újat, s változó intenzitással, de a hagyománnyal is fenntartja a kapcsolatot. Kísérletezéseik tárgyát, mely egy újszerû vizuális nyelvezet kialakítására törekszik, a legváltozatosabb hordozókon és különbözõ technikákkal alkotják meg: a tinta- és olajfestményeken, grafikákon, fametszeteken túl a fotográfia és a videómûvészet is hangsúlyos jelentõségre tett szert Kína elmúlt évtizedeinek mûvészetében.

Közvetlenül 1949 után a mûvészet hagyományosan az ideák megjelenítésére, nem pedig a valóság realista ábrázolására szolgált, az alkotók pedig sokszor elkülönülten, a világtól elzárva dolgoztak. A klasszikus monokróm tintaképek madár-és-virág, valamint tájábrázolásai, melyek az ember és a természet egységét hirdetõ filozófiát fejezték ki vizuális eszközökkel, lassan érvényüket veszítették, mert nem tették lehetõvé a kézzel fogható valóság realista megjelenítését. Ezzel szemben az Európától átvett olajfestészeti technika vált a politikai kormányzat kedvelt eszközévé, amelynek segítségével kiválóan meg lehetett jeleníteni a történelmi-forradalmi eseményeket és szereplõit. Emellett az 1966–1976 közötti „kulturális forradalom” alatt a mûvészeti élet gyakorlatilag megszûnt, magukat az alkotókat meghurcolták, vidékre telepítették.

1978-tól kezdõdõen, Teng Hsziao-ping vezetésével újfajta ideológiai trendek kezdtek el meghatározóvá válni Kína mûvészetének alakulásában. A nyugatról érkezõ kortárs áramlatok megkérdõjelezték a pusztán realista szempontú szemléletmódot, és modern kifejezõeszközökkel való kísérletezésre, de egyúttal a hagyományos mûvészeti formák újragondolására is ösztönöztek. A tradicionális kínai festészet spirituális töltete az absztrakció és az expresszionizmus eszköztárainak segítségével egy új stílusirányzat születését eredményezte ebben az idõszakban. A 80-as, 90-es években újabb trendek jelentek meg: ezek közé tartozott a vidék életét feldolgozó „rurális realizmus”, az európai gyökerû „klasszicizmus”, a nyugati avantgárd tendenciái, így az expresszionizmus (ami az erõteljesen szubjektív szimbolikus tartalmai miatt vonzotta a mûvészeket), a szürrealizmus és a hiperrealizmus is. A kortárs kínai mûvészetben az avantgárd mellett a régi mûfajok is erõre kaptak, ám tartalmukban jelentõsen megújultak. A hagyományos tustechnikával vagy fametszetes nyomtatással készült, a klasszikus kínai esztétikát és szimbolikát megõrzõ képek napjainkban is jelen vannak, de ezúttal már a modern társadalom képe tükrözõdik rajtuk.// A „reform és nyitás” következtében újjászervezõdött az intézményrendszer, a kötöttségek megszûntek, az alkotók szabadon kísérletezhetnek. Az elmúlt bõ három évtized alkotásait soha nem látott változatosság jellemzi, s ezzel együtt a kínai alkotók nemzetközi elismertsége is megnõtt. A kortárs kínai mûvészek állandó szereplõivé váltak a nemzetközi kiállításoknak, és 2011-ben a nemzetközi árverések legtöbb bevételt hozó tíz mûvésze közül öt kínai volt, a budapesti kiállításon is bemutatkozó Vu Kuan-csung (Wu Guanzhong) alkotásaiért 2011-ben összesen 212 millió dollárt fizettek.

A tárlat három részben mutatja be az elmúlt harminc év képzõmûvészetét:

Az idõ viszontagságai
A „reform és nyitás” politika 1978-as meghirdetése után a korábban meghurcolt mûvészek visszatérhettek hivatásukhoz, és megindult az új mûvésznemzedékek képzése is. Az alkotók igyekeztek szakítani a szocialista realizmus sablonos ábrázolásmódjával, s új irányzatok sokasága jelent meg. Az elsõ években kialakult a „sebhelyek” mûvészete, amelynek alkotásai a megelõzõ évtizedek megpróbáltatásait dolgozták fel. A kialakuló ideológiai vákuumban a mûvészek próbáltak választ találni a nemzeti sorskérdésekre, és elkezdték keresni saját identitásukat. A történelmi-politikai témák ábrázolása mellett az alkotók igyekeznek pontosan megörökíteni a villámgyorsan változó kínai valóságot, a korábbi idealizált munkások és parasztok helyett a képeken valódi emberek és sorsok tûnnek fel. Az urbanizáció, a globalizáció, a piacgazdaság térnyerése, a társadalom gyökeres átalakulása új témákat ad. A gyors növekedés új lehetõségeket és alapvetõen optimista szellemiséget hozott, ugyanakkor folyamatosan új problémák kerülnek felszínre. Az itt látható mûvek nem csupán mûalkotások, hanem egyben e viharos korszak kordokumentumai is.

A természet költészete
A több mint ezer éves múltra visszatekintõ kínai tájképfestészet szemléletmódja alapvetõen eltér a nyugatitól: célja nem a táj objektív megörökítése, hanem az ember és a természet kapcsolatának megragadása, egy eszményi spirituális otthon megteremtése. A kínai tájkép nem a valóságos tájat, hanem a festõ belsõ világát ábrázolja. Az õsi hagyomány az 1950–70-es évek között megszakadt, ebben az idõszakban az ember a természet része helyett annak meghódítójává vált. Az 1970-es évek végétõl a természet és az ember egységének eszméje újjáéledt, és a kínai tájábrázolás visszatért gyökereihez. Ugyanakkor a mûfaj jelentõsen megújult. Az alkotók mára szétfeszítették a hagyományos tusfestészet kereteit, a tájképek egy része nyugati olajfestészeti technikával vagy modern grafikai eljárással készül, a hagyományos eszmények megragadására a legkülönbözõbb anyagokat, megközelítésmódokat, stílusokat használják. Egyes mûvészek a táj térbeli ábrázolására törekednek, és ma már az ábrázolható tájak jellegét megszabó elõírások sem érvényesek.Û

A sokszínûség gyönyörködtet
Az új korszakban a kínai mûvészek szabadon megválaszthatják témájukat és technikájukat, bátran kísérletezhetnek, kereshetik saját mûvészi kifejezésmódjukat. Megnyílt elõttük a világ, ötvözhetik a régit és az újat, a kínait és a külföldit, létrehozhatják saját egyéni nyelvezetüket. A sokféle stílus és technika a mai kínai képzõmûvészetet rendkívül színessé, változatossá, mozgalmassá teszi: együtt élnek és hatnak egymásra a hagyományos tusfestõk és a posztmodern médiamûvészek, a realista olajfestészet képviselõi és az absztrakt kísérletezõk. Virágkorukat élik mind a hagyományos mûfajok, mind a kortárs irányzatok. A mûvészeti ágak közötti határok elmosódtak, a hagyományos kategóriák Kínában is érvényüket vesztették. A kínai mûvészeti élet nemzetközivé vált: a kínai mûvészek ma már részei és alakítói a globális áramlatoknak, miközben nemzeti sajátosságaikat is igyekeznek megõrizni.

Ha mégis gondolunk egy aug. végi - szept. eleji libagoly talira, akkor a Városligetben lehetnénk, mivel ott a Szépmûvészeti Múzeum, így megnézhetnénk a kínai kiállítást is esetleg kiegészítõ programként....

Szép estét Mindenki!:)))
Csak egy gyors bejelentkezés, mert kezdõdik az El Classico, azaz a Barca:Real mérkõzés!:)))))))))))))))))

Nem is tûnt fel, hogy színhibás.Tudat alatt biztos valami pávával azonosítottam :)).

Eric neve Mun(Moon)Jung Hyuk 문정혁


És naggyon csibészes és öntudatos tekintete van

Russian Coffe