"Azt gondolom, régen rossz, ha valakinél a naptár dönt errõl. Ha valamivel egyetért az ember, akkor egyetért vele hétfõn, kedden, szerdán, stb. is.:) De szólj, ha valamit félreértettem"

Szerintem igen, valamit félreérthettél, Edmond szokásos szarkasztikus, ironikus megjegyzése most nem volt teljesen világos - legalábbis azt hiszem...:)
A naptárat õ valószínûleg nem úgy értette, hogy "hétfõ, kedd, szerda", hanem úgy, hogy egy adott, áthallásosan politizáló dalnak a szövegét egészen másként (is) lehet értelmezni akkor, ha mondjuk A RENDSZERVÁLTÁS ELÕTT, VAGY UTÁNA HALLGATOD a dalt!
Jelentéktelennek tûnõ szövegrészletek hirtelen teljesen más értelmet kap(hat)nak, megnõ(het) a jelentõségük, úgy érezheted, hogy az elõadó összekacsint veled, hogy a "sorok között" egészen mást akar mondani, mint ami a szövegben elsõ látásra benne van...:)

Az Illés, Koncz Zsuzsa, Bródy, vagy akár Zorán dalai között szép számmal találhatsz ilyeneket.:D

De igen.
Ezek szerint te is ismered a sztorit.:D

Félig egyetértek Veled.:) A ma divatos szerzõk kerülése tényleg ajánlatos az újonnan feltûnõ énekeseknek, de nehéz ma egyáltalán valamilyen épkézláb szerzõt is találni, hacsak a régi nagyok nem vállalják. És sajnos nem lehet minden elõadó egyszemélyben jó szerzõ is. Ezt ebben a mûsorban is láttuk pl. Oláh Gergõ kapcsán. Uram bocsá, én Ruzsa Magdit sem tartom annak. De õt legalább Presser Gábor támogatja némileg. Egy szó, mint száz: szerzõhiány van sajnos!:(((

Azt gondolom, régen rossz, ha valakinél a naptár dönt errõl. Ha valamivel egyetért az ember, akkor egyetért vele hétfõn, kedden, szerdán, stb. is.:) De szólj, ha valamit félreértettem!

Arról, hogy meg akarunk-e felelni valamilyen elvárásnak, és az-e a célunk, hogy minél jobb helyezést érjünk el, már sokat beszéltünk. Véleményem szerint teljesen felesleges a jó helyezésre hajtani, mert az nem a dalunkon múlik... sajnos. Én arra jutottam, hogy a célnak annak kellene lennie, hogy olyan dalt mutassunk be, ami miatt nem kell szégyenkeznünk, amit büszkén vállalhatunk a többi ország elõtt. A többi nem rajtunk múlik, és nem is érdemes nagy várakozással nekiindulni a versenynek. Mindezek miatt azt mondom, nem feltétlenül a közízlést kellene tükröznie a választottnak, mivel az nem nívó. Persze teljesen ellene sem jó menni a "népakaratnak". Ha megfelelõ lenne a szakmai zsûri, akkor ez a mostani válogatási rendszer jó lenne szerintem. Dehát ahhoz nem Rátkay-nak kellene ott ülni, hanem mondjuk "Pici bának".:)

Igen, van az Eurovíziós Dalfesztiválnak egy szakmai zsûrije is, és õk is pontoznak minden országban. A nézõk és az õ pontjaik átlagából jön ki a végeredmény, úgy tudom.

Nem értelek Benneteket. Tilos leírni a nevét?

Kösz, mindjárt gondoltam...:)
Az Eurovíziós Dalfesztivál utóbbi éveiben én két, talán elég jól elkülöníthetõ irányzatot vettem észre, amelyek jó eséllyel indulnak a gyõzelemért, illetve, a jó helyezésekért.
Komoly, mély mondanivaló - családon belüli erõszak, identitásproblémák felszínre hozása, környezetvédelem, háború elleni tiltakozás - vagy a teljesen idióta, ökörködés szintjére való leereszkedés, esetleg fricska a nézõknek, provokatív módon, - ijesztõ maszkos finn heavy metál zenekar, ukrán dal gyõzelme (luftballonokkal, nõknek beöltözött férfiakkal), 100 éves orosz bábuskák elõkelõ helyezése, Conchita Wurst gyõzelme, ByAlex 10. helye, - tehát választék van bõven, az igazi, minõségi, színvonalas zene mintha teljesen a háttérbe szorult volna, - a komoly énekteljesítményt igénylõ, nagyívû dallamok nem kellenek, (jó, Conchita W. esetében még a dalára is rá lehet fogni, hogy megütött egy bizonyos szintet), a gazdag hangszerelés senkit sem érdekel, viszont a mindenféle szempontból történõ ide-oda szavazás gyakorlata (szomszédság, politikai szimpátia, közös történelmi gyökerek) az egyik, ha nem a legfontosabb tényezõvé lépett elõ.:D

"Ez van, ezt kell utálni" - mondta egyszer Kellér Dezsõ, amikor egy új, fiatal konferansziét mutattak be neki, aki az õ helyére pályázott. (Ismerem az illetõt, - mindenki ismeri, - de nem mondom meg, kirõl van szó).
De ez már egy másik történet.

Más.
Meghallgattam a két, általad belinkelt dalt, a Brotherhood of Man zenekar számát jól ismerem, annak idején még vendéglátós zenész koromban énekelnem is kellett, mert a vendégek részérõl igény volt rá - ez volt a "pénzért mindent" korszak, - kedves, szirupos, borzasztóan geil szám, (a koreográfia külön csúcs, azon hangosan nevettem), és miközben hallgattam, akartam rendelni egy jó nagy, rózsaszín vattacukrot, de sajnos foglaltat jelzett a telefon, hihi! - a másik, a Police dal sokkal jobb, (Sting vezetésével), a két dalt nem lehet egy napon említeni.:D

Nekem Sting késõbbi, szóló korszaka az igazi, sokkal líraibb, mélyebb, szívhezszólóbb, mint a régebbi, az Englishman in New York-féle vonulat a kedvencem, és ami nálam mindent visz, az a Shape of My Heart, ami szerintem a popzenei irodalom egyik legszebb darabja. Most is meghallgattam, és még mindig a hatása alatt vagyok...:)

https://www.youtube.com/watch?v=KAzV2PxbzvA

De ha már zenei világról, ízlésrõl, kedvencekrõl van szó, akkor én is hadd linkeljek be néhányat az én kedvenceim közül - rengeteg van, és a dzsesszt most még nem is hozom ide, az külön világ, lehet, hogy majd egyszer arra is sort kerítek - tehát, csapongva, ahogy éppen eszembe jutott.

https://www.youtube.com/watch?v=r1RK25XleEE

https://www.youtube.com/watch?v=fRr2kf84V2M

https://www.youtube.com/watch?v=3aGBXrJ6e34

Lehet azt mondani - és el is fogadom, - hogy ezek a zenék egy évtizedekkel ezelõtti zenei világ darabjai, csakhogy én nem tudok szabadulni attól, hogy volt olyan idõszak, amikor a könnyûzenében eszméletlen jó zenészek mûködtek, lüktetõ ritmussal, izgalmas hangszerszólókkal, élõben zenélve, nem pedig félplayback-rõl való játékkal, és én leragadtam ott, akármilyen ciki is ez manapság.

A végére egy csemege, ami valahol az alternatív és a mainstream zene között mozog, és nekem baromira tetszik - nemrég találtam rá.

https://www.youtube.com/watch?v=fgkw47HLxH8

Üdv.

(nem csinálunk a dalból viccet, csak szeretünk viccelni)

"amikor végetért a dal, a fiúk újra megtöltötték fegyvereiket és elkezdtek lõni" bemondta a jereváni rádió

itt van az idézet, de nem csúfolódásból írtam, nekem tényleg tetszik a dal.

"Sõt. Szombat éjjel Ukrajnában kivételesen betartották a tûzszüneti megállapodást. bemondták a hírekben, hogy az éjszaka nyugodtan telt. Elénekelte Bogi a világbéke dalt és mûködött."

Keresgéltem a hsz.-ek között, az "ukrajnai tûzszünetes" néhány szatirikus mondat ugrott, viszont a te jereváni rádiós poénod megmaradt.
Egy-egy.:D

Egyébként Jerevánban van még rádió?
Én úgy hallottam, már áram sincs...:)LOL

Én jót röhögtem:)

Manipulációval nyerhetett Bogi!
Állítólag már hónapokkal a verseny elõtt megvolt az Eurovíziós dala. De annyira gyenge lett, hogy a menedzsmentje megkereste a többi Dal-os résztvevõt, és lefizette azokat hogy ne álljanak ki jó dalokkal a mûsorban, mert Boginak csak így lehetett reális esélye a gyõzelemre.

azt meg lehet tudományosan határozni mi a jó és a rossz zene, de azt nem mi mikor van ránk hatással és milyen érzelmeket vált ki. Miki nem azt állítja, hogy a komplikált akkordrendszer kellemesebb érzelmeket vált ki - gondolom. Hanem azt, hogy ne formálja az ízlést a primitív dalvezetés. Most nem a tolmácsa vagyok, hanem egyre bonyolultabban fogalmazzuk meg az egyszerû dolgokat.

Minél egyszerûbb egy dal, annál közelebb áll az emberi szívhez. ott énekelt az a Kate Middleton hasonmás a bazilikánál és a végén mindenki boldogan vigyorgott.

abban a kék ruhában olyan volt, mint egy Kate Middleton hasonmás

Boogie-A ruha csere tetszik,szép kék szín a bolygonk színe.Hajrá Boogie !Mélto egy ilyen humánus dalhoz.Tiszteletem Péter.

és abban is igazad van, hogy Csemer Boggglárka volt a legjobb választás.

Sõt. Szombat éjjel Ukrajnában kivételesen betartották a tûzszüneti megállapodást. bemondták a hírekben, hogy az éjszaka nyugodtan telt. Elénekelte Bogi a világbéke dalt és mûködött. Úgy hogy meg is tanulom a dalszöveget.

A Passed-ra még visszatérve. Egész idõ alatt azt hittem, hogy a kislány szándékosan torzítja a hangját. Hogy az egy ilyen fiatalos stílus. Most meg a fél ország azt állítja, hogy hamis volt? Kínos. (nekem)

Mindenkinek köszönöm a felém megnyilvánuló rokonszenvet, - kivételesen nem ironizálok, hanem komolyan gondolom és érzem, - kosheen01 barátomnak csak annyit, hogy állandóan azon agyalok, hogy az Eurovíziós Dalfesztivál mint fogalom, mint egész Európára kiterjedõ KÖNNYÛzenei rendezvény, hová helyezhetõ el.
Abban az értelemben, hogy a rajta elinduló daloknak mennyire kell megfelelniük a standard, népszerû, divatos slágerzene kritériumainak, és mennyire engedhet teret a kísérletezõ, újat hangzást behozó, avantgard, netán alternatív zenekarok, énekesek produkcióinak?
És mennyire karolhatja fel a tehetséges, de mégis csak amatõr fiatalok próbálkozásait?

Mikor tölti be a funkcióját a fesztivál?
Ha tökéletes minõségû, - hangzású, színpadképû, - profi produkciókat enged a több mint százmilliós, európai tv nézõk tömegeinek szemei elé, vagy egyfajta küldetést teljesítve, bemutatja az új zenei irányzatokat is, felvállalva, hogy lesznek ugyan a dalok között fésületlenebbek, az amatõr elõadók között pedig képzetlenebb hangú és hangszertudású énekesek, zenészek, de a végeredmény "megéri", mert a fesztivál akár fel is fedezheti a jövõ tehetségeit, az új zenei stílusok bemutatásával pedig akár még a zenei ízlést is formálhatja, - amennyire ez néhány, a megszokottól eltérõ dal színpadra engedésével egyáltalán lehetséges...:)

Nem tudom a választ.
Azt gondolom ugyanakkor, hogy a friss, új dolgokat játszó AMATÕR zenekaroknak és énekeseknek talán más megszólalási lehetõségeket kell keresniük, - ebben nem vagyok járatos, de valószínûleg vannak alternatív zenei fesztiválok is, ahol kifejezetten a hagyományostól eltérõ zenekarok jönnek össze, és mutatják meg magukat egymásnak és a rájuk kíváncsi közönségnek - az Eurovíziós Dalfesztivál erre nem igazán alkalmas, - bár, az utóbbi évek extrémebbnél extrémebb indulóit és nyerteseit elnézve, lehet, hogy ezt a véleményemet is meghaladta az idõ immár...:)