Láttam már régen is, amikor még 2024 júniusa a jövő volt és hétfő, most meg már a múlt és valójában péntek. De mindkétszer tetszett a film, szórakoztató. Főleg, hogy a végén a nő megöli a férjét, mert az a VR-ban NPC-ket öldös. Feleségemmel nem nézetem meg.

-- helyenként spojleres lehet --

,,mit hagytam figyelmen kívül?'' Egyrészt azt hagytad figyelmen kívül állandóan, hogy lehet másképpen is értelmezni a darabot mint ahogyan te tetted, amikor pedig ennek fényében nekem igyekeztél ellentmondani, mindig a saját elméletedre hivatkoztál. Ennek nyilván nincs értelme, hiszen parttalan. Másfelől azt a nem kifejezetten sok kérdést, amit feltettem:
(ez itt a kérdésem, amit nem válaszoltál meg, pedig mindent elolvastál, hát ilyet) Nem kell ezt vallanod, de ez is egy értelmezés. Vagy hogy van, ott ér ez a metafora, mert szájbarágósabb, itt meg nem? (és itt ér véget)
Nem egy kérdésedre válaszoltam, amíg nem ment félre a beszélgetés voltam olyan nyitott, hogy nagyjából mindegyikre, amelyik írás közben az eszemben volt. Ezt a részemről eszmecserének tudom nevezni, egy idő után persze már nem tudtam a körülmények miatt. Olvasd vissza, hogy hány kérdésre válaszoltam. Amennyiben még maradt benned kérdés, írd le és ne megszámozatlan hozzászólásokra utalj.
Bizonyára nem tetszik, de ha indokoltnak látom, akkor természetesen reflektálok a felmerülő viszontagságokra a kommunikációban. Úgy tűnik mindketten zavarosnak találjuk a másikat, csak kicsit más okból. Azért arra kíváncsi lennék, hogy a külső szemlélő számára kié a hosszabb és kié a ténylegesen zavarosabb megfogalmazás.
Az, hogy szeretek-e írni, megint csak irreleváns ebből a szempontból, de az biztos, hogy én veled ellentétben nem pazarlok arra a mondatokat, hogy külön beszólogathassak neked... Pedig milyen könnyű lenne.
A Mátrixban nem másolnak minden tudatot, de másolnak tudatokat, Neo és Trinity is így vált élővé a haláluk után, szóval. Én is írhatnám, hogy ezek szerint nem ismered a Mátrixot, butaság, bla-bla-bla, haladjunk.
A sci-fi pont nem olyan műfaj, hogy de az elméletnek működnie kell a gyakorlatban, mivel fantáziavilág, fikció. A lényeg az, hogy a saját világában legyen koherens.
Sorrendben haladok a bekezdések szerint, tehát a párosítás nem fog problémát okozni:
A ,,felsőbbrendű'' világról szinte semmit nem tudunk meg. Mit tudunk meg, mitől kétségtelenül a végső? Az idő nem megszűnik létezni, hanem relatív lesz. Bár nyilván a valóságos időérzékünk is relatív. Másképpen, miért is szűnne meg az idő létezni?
A kérdés, hogy a fundamentumot miképpen értelmezzük... És itt visszatérünk az egyéni hitbeli/világszemléleti felfogás világához.
Nem gondolom, hogy hitbéli/filozófiai kérdésekre olyan területtől kell válaszokat várnunk, amely nem képes rá választ adni. Ahogy minden, úgy a tudományos értelmezések, narratívák is változnak az idővel, illetve a funkciója is más. A sebészet egy fontos tudományág, mégsem azzal gyógyítják a depressziót.

-- helyenként spojleres lehet --

Ez nem arról szól, hogy kinek van igaza, ez egy vélemény/eszmecsere lenne, de a korábbi hozzászólásaid alapján úgy tűnik, téged a másik véleményében is a magad igaza érdekel, nem megismerni akarod azt, hanem legyőzni. De ezek ízlések és világnézetek részben.
Ne is haragudj, de ott indulunk, hogy reagáltál a hozzászólásomra és én elmondtam, hogy alapvetően miért gondolom úgy, majd ezt követően többször figyelmen kívül hagytad amit írtam, úgy csináltál, mint aki nem érti és elkezdted demonstrálni, hogy hülyének nézed a másikat, a stílusod hagyott kívánnivalót maga után.
Alapvető tévedésben vagy, ha azt gondolod, hogy ez egy kérdezz-felelek szituáció, vagy legyen kölcsönösség, vagy ne legyen semmi. Ha alapvető pontokat a mondandómban nem vagy hajlandó elfogadni, akkor nincs értelme beszélgetnünk. Ha az a célod, hogy bizonyítsd magadnak, hogy a te értelmezésed érvényesebb és meg kell cáfolni a másik gondolatát, akkor megint rossz úton járunk, de legalább ne a másiktól várd el, hogy bizonyítson, kényelmes pozíció. Ha csak annyit mondasz, hogy az elsődleges értelmezés igaz egyedül (nem pedig azt, hogy lehet igaz szintén), mert neked az jobban tetszik, a kereszténységre hivatkozva cáfolnád a buddhizmust, vagy a rokokóra a manierizmust, megint felesleges beszélgetnünk.
A tudatok másolásáról, ha nem csak és kizárólag a primer réteget nézzük, akkor itt nem problematikusabb a tudatok másolása, mint a Mátrix programban. De ugye én nem pusztán programokban gondolkozom.
A főszereplő átvitt értelemben egy programozott társadalmi lény, akár a Mátrixban a program foglyai. Nem kell ezt vallanod, de ez is egy értelmezés. Vagy hogy van, ott ér ez a metafora, mert szájbarágósabb, itt meg nem? Kontextus, asszociáció, a programozás megfelel a társadalom szabályzó jellegének, a normák bonyolult, de nem tökéletes rendszerének. A hangya-ember viszonylatban talán kevés hasonlóságot ad a társadalmi kifejezés, mivel a társadalmiságuk is egészen más, más kontextusban élnek, más normák szerint. A sültekhez forróságra van szükség, egy hajtómű üzemi hőfokon meglehetősen forró, mégsem ott csinálják a sülteket, talán érthető.
A programként bemutatott főszereplő pont annyira emberi a filmben, mint a nő, semmivel sem kevesebb. Lehet, hogy nincs lelkiismerete, de pont ugyanezen az alapon lehet, hogy a nőnek sincs lelkiismerete, ugyanannyira lehet mindkettőnek, mint egyiknek sem, a saját perspektívájából mind a kettő emberi és itt visszatérünk a megjelenő fraktál motívumhoz. A perspektíva határozza meg a filmben, hogy ki mennyire tartja magát a legfelsőbb valóságban élőnek és mivel nincs lezárva a film, bőven enged lehetőséget arra, hogy az értelmezés továbbgörgesse a rétegek számát. Ha úgy tetszik a nő tudata a pillanatban erősebb, mert tisztában van vele, hogy a főszereplő szintje felett van még világ, a férfi pedig mikor rájön erre kilép az addigi sajátjából. Ez viszont nem zárja ki, hogy a nő világa felett ne lehetne újabb és újabb szint és ugye ismerve a férfi világát...
Az MI, mint komplex program koncepció a filmekben alapvetően egy fantáziaelem a sok közül, az adott alkotás világában pedig semmivel sem valósabb/érvényesebb pont, mint a fraktál-jelleg. Csak az előbbi inkább egy "vagy úgy lesz, vagy nem a csodásan fejlődő világunkban", részint vágyálom-fantázia, a másik pedig egy filozofikusabb elméleti sík, ami hozzám közelebb áll. Én elhiszem, hogy neked az egy komplex program és úgy rendben van, nekem viszont kevés. Számomra egy programnak nincs lelke és az én értelmezésemben a nőnek is és a férfinek is van, hiszen a hájtech máz csak a díszlet, nem a tartalom.
Az értelmezésed szerint a filmkészítők töketlensége, szerintem pedig a filmkészítők elég világos jelzése, hogy a világok végteleníthetőek, a jelentőségük viszonylagos, a bennük szereplő karakterekkel együtt.

-- spojleres lehet --

Most jön az a pillanat, amikor már végérvényesen elkezdünk elbeszélni egymás mellett.
Részletesebben fejtem ki, hogy miért gondolom azt, amit, alapesetben nem ismétlek, csak ha úgy érzem, hogy valaki tettetett értetlenséget mutat, mert nem akarja elfogadni a másik érvelését, de mellé a sajátját megspórolja. A retorikai fogások nem relevánsak, inkább érvelj. Az nem érv, hogy egyszerűen kinyilatkoztatsz, minősítgetsz, vezess le logikailag valamit, ha már a másik véleményével akarsz vitatkozni.
A pontosság kedvéért, ha már ilyen irányba ment el részedről ez az eszmecsere, ennek a filmnek több rétege is van, mint már esett róla szó. Ha te csak az elsődlegeset vagy hajlandó értelmezni, mert hát az látszik és kész, az a te dolgod, de én ettől még a többi vonatkozását is figyelembe veszem. Az allegória így működik. A főszereplő is egy MI-szerű ember (a társadalmi lény [de hát az ott egy program, hát csak szimulációs, nem lehet ember...]), aki ebben az allegorikus világban kilép a maga világából. Ha valóban csak egy program volna, akkor nagyjából tabletként folytathatná a pályafutását az általad végsőnek tekintett szinten. Sci-fi szoftverek, valóságok közötti utazások, ez a film nem feltétlenül a megfogható valóságról szól.
Az, hogy szeretem-e teljesen mindegy, a Maja-fátyol kifejezés azért fontos, mert leírja, hogy a harmadik szint is bőven lehet szimuláció, de ezt valószínűleg értetted is, csak ugye nem akartad elfogadni. Persze senki nem kötelez arra, hogy az én véleményemet sajátítsd el, megfér egymás mellet két eltérő felfogás, viszont az egyet nem értés fényében nem kellene átesni a ló túlsó oldalára, ha jól emlékszem én nem kezdtem el degradálni az eddigi hozzászólásaidat, pedig ha akartam volna lett volna rá alkalmam, csak ugye most véleményekről beszélgetünk, ha egy mód van rá értelmesen. Szerinted kell ott lennie végső valóságnak, szerintem meg pont nem.
És akkor gyakorlom a gesztust, a filmmel kapcsolatos véleményed minősítése nélkül teszek pontot erre a hozzászólásra is.

SPOILER

csak magadat ismétled, most ismételjem meg én is az előző kommentem? kérdőjellel jelöltem a gyengébbek kedvéért, hogy mire kellett volna reagálni. neked most ez nem sikerült.

értem én hogy szereted ezt a maja-fátyol szót, de mi a relevanciája? tekintve hogy érvként használod:
"Ha a valóság a Maja-fátyol, akkor nincs egy tökéletesen végső, mindent felülíró valóság"
szerintem te nem is láttad ezt a filmet... van valóság. kell lennie. ezért felesleges végtelen spirálban elszédülni. leírtam. a történet valós szoftereken alapul, nem maya istenség fátylain.

"nem azokról a sci-fi MI-kről volt szó, amelyek emberszerűek,
hanem azokról a programozott emberekről, amelyek MI-szerűek."

miről beszélsz? nyomokban legyenek már koherensek a mondataid. a főszereplő

-- spojleres lehet --

A harmadik szint is ugyanúgy lehet egy virtuális valóság, mint az előző kettő. Mert a nőnek az az érzékelése, hogy az ő világa a legfelső, ahogy a főszereplőnek is az volt a film végéig. Tehát rettentően könnyen elképzelhető, hogy a nő szimulált világában is már szimuláltak egy világot, amelyben most először sikerült szimulált világot alkotni.
Ez a film sokkal inkább szellemi, filozófiai szempontból közelít, mint materialista aspektusból, valahogy át kell adni a kor emberének ezt a témát és ma ez a legkézenfekvőbb terület erre.
A darabban nem azokról a sci-fi MI-kről volt szó, amelyek emberszerűek, hanem azokról a programozott emberekről, amelyek MI-szerűek.
Ha a valóság a Maja-fátyol, akkor nincs egy tökéletesen végső, mindent felülíró valóság.

pedig elég kicsi a valószínűsége, hogy
az agy hibás működését jelzi.

és el is hitt mindent a rendőr kapásból? fura.

szerintem a stúdiók között kiszivárgott a Mátrix-forgatókönyv Warner Brothers-terve, és a nagy stúdió, a Columbia meg akarta előzni őket a kiadással, elrontva a mókájukat. ezért vagy leporoltak egy forgatókönyv tervet a könyvről, vagy gyorsan összedobtak valamit a könyv alapján, mert eszükbe jutott, hogy ilyen is van.

de. a film azt állította,

túlgondoltad. kevesebb iskolával lehet tovább jutottál volna. már bocs, de kicsit sznoboskodsz, nem?
elmondtam, hogy miért korlátoltabb és miért képtelenség ez a film, mint a Mátrix 1, nem akarom ismételni.

-- spojleres lehet --

Nézd, egyfelől csak a Mátrix világában, szabályrendszerében képtelenség az, hogy egy személy a valóságba kerüljön élőként a virtuális/szimulált/más világbeli halála után. Másfelől pedig a film nem állította, hogy az a végső valóság, csupán arra utalt, hogy van még egy szint az addigiak felett/alatt. És ebből az is következik, hogy könnyen lehet, hogy nem csak három világ van, illetve, hogy a világok sem többek, mint Maja-fátylak, az összes. Itt nincsenek végső világbeli gépek és antagonisztikus háborúk, az entitás van és a - belső - világai. A 13. emelet szimbolikusabb, a Mátrix inkább direktebb és bizonyos szempontból korlátoltabb.
A Mátrix 4-ben sok mindent pedzegetnek, csak úgy, abban a formában kár érte.

olvasd már el légyszi, az előző kommentemet, a végén nem tovább megy, hanem teljes képtelenséget állít! gyermeteg, primitív a vége. ezt te okosnak és továbbgondolásnak mondod... nem engem minősít.
persze ilyen már a mátrix 3-ban is volt, de a mátrix 1 sokkal okosabb .

A mátrix is 3D-ben van, amit te két dimenziónak hívsz, az két világ,


[/spoiler]

a lenti okok miatt is, meg amúgy is. amúgy a mátrix 4-ben a számítógépes játékban pedzegetik ezt , csak sajnos nem volt elég sütnivaló kifejteni, és kidolgozni, simán behozhatták volna. és máris okosabb lett volna a 4.rész, ebben igazad van.

A Mátrix két dimenzióban cikázik, a második epizódtól pedig egyre inkább a nyers valóságra - az ottani végső határra - helyezi a hangsúlyt. A 13. emelet ennél tovább megy, ha a legutolsó jelenetét nézed. Nem kifejezetten a mondataiban, hanem a világában filozofikusabb.

amikor a csaj felhívta a rendőrt már régen késő, előbb kellett volna gondolkozni a film történetén...

pont hogy nincs nincs tovább gondolva. a Mátrix kidolgozottabb