Luis Vicente (PT) / John Edwards (GB) / Vasco Trilla (ES) + Ajtai Péter
Luis Vicente – trombita
John Edwards – nagybőgő
Vasco Trilla – dob, ütőhangszerek
+
Ajtai Péter – nagybőgő

A lisszaboni trombitás, Luis Vicente expresszív free jazz és kísérleti improvizatív zenész, aki az elmúlt évtizedben számos nemzetközi formációval keltett feltűnést, olyan zenészek oldalán, mint Akira Sakata, Johannes Bauer, William Parker és Hamid Drake.

Hosszú zenei barátság fűzi a barcelonai doboshoz és ütőhangszereshez, Vasco Trillához. Trilla szintén hasonló zenei területeken tevékenykedik, és nemzetközileg is kiváló nevet szerzett magának eleven ötletgazdagságával és hangzásspektrumával, amelyben minden komplexitás ellenére könnyedén oszcillál.

A brit John Edwards kétségkívül a műfaj nagymestere, évtizedek óta van jelen a free jazzben és az improvizációs szcénában, és jelenleg talán az egyik legsokoldalúbb és legenergikusabb nagybőgős. Karrierje során rendszeres játékostársa volt Brötzmann, Derek Bailey, Evan Parker vagy épp Joe McPhee. Lélegzetelállítóan sokféle technikájával és határtalan zenei fantáziájával, akár szólóban, akár másokkal játszik, újradefiniálta a hangszer lehetőségeit, és jelentősen kibővítette szerepét.

Hárman együtt egy kivételes triót alkotnak, amelynek zenéje a legfinomabb textúrákkal és sűrítésekkel való játéktól egészen a pokoljárásig terjed. Ezúttal Ajtai Péterrel kiegyészülve, két nagybőgővel teszik meg ezt az utat.

Előtte: KRISE (NO)
Emil Bø - harsona
Anna Ueland – szintetizátor, elektronika, vokál
Bjørn André Syverinsen – dob, ütőhangszerek
Kristian Enkerud Lien - gitárok
A norvég KRISE zenéje a mikrotonalitás tanulmányozásán alapul, de eközben játszi könnyedséggel nyúl a népzene, a rock, a kortárs zene vagy épp klubzene elemeihez is. Eivind Groven, Ben Johnston és Harry Partch elméletei által inspirálva a KRISE a hagyományos, kiegyenlített hangolási rendszeren kívül eső hangok felhasználásával hívja fel a figyelmet a kísérleti tonalitás szépségeire. A kvartett zenei terepmunkája az egyes hangszerek hangzásának esszenciáját igyekszik megtalálni, hogy ezáltal jobban láthatóvá tegye, hogyan fonódnak össze egy dinamikus és improvizatív összjátékban.