Augusztus 27-től a világhírű kortárs német képzőművész, Gerhard Richter műveiből rendez kiállítást a Szépművészeti Múzeum – Magyar Nemzeti Galéria. A Gerhard Richter. Valós látszat című tárlat különlegessége, hogy Magyarországon most első ízben látható a német művésznek ilyen nagyszabású, az életmű valamennyi korszakát átfogó kiállítása. A bemutatott közel 80 műalkotás hazai és nemzetközi köz-, illetve magángyűjteményekből érkezik a budapesti tárlatra. A művek a 1960-as évek ikonikus fotófestményeitől a legismertebb kolorisztikus absztrakt műveken át a legfrissebb, a nagy festészeti életmű „utáni” intim ceruzarajzokig terjednek. Különleges hangsúlyt ad a budapesti kiállításnak, hogy a jövőre kilencvenéves Gerhard Richter tavaly bejelentette: „befejezte” festészeti életművét.

A Gerhard Richter. Valós látszat című tárlat a negyedik kiállítás a Szépművészeti Múzeumnak a németországi képzőművészet 1945 utáni tendenciáira fókuszáló sorozatában. A Szépművészeti Múzeum 2012-ben Günther Uecker Képpé formált anyag című tárlatával indította el a sorozatot, amelyet 2014-ben Jörg Immendorff Éljen a festészet! című kiállítása követett. A sorozat harmadik része Georg Baselitz. Újrajátszott múlt címmel volt látható 2017-ben. A bemutatókkal a második világháború utáni Németország képzőművészeti jelenségeit és egy-egy meghatározó irányzat legemblematikusabb, mára világhírűvé vált alakját ismertetjük meg a magyar közönséggel.

Gerhard Richter művészete több szempontból is érdekes a magyarok számára: összeköt bennünket a bonyolult és fordulatokban bővelkedő közös múlt és Közép-Európa, ahol az eredetileg keletnémet alkotó élete első mintegy harminc évét töltötte. Richter 1932-ben Drezdában született, Kelet-Németországot 1961-ben hagyta el, s jelenleg Kölnben él. A mostani budapesti kiállítására külön rajzsorozatot is készített, amelyet most először láthat a közönség.

Gerhard Richter (1961-ben újrakezdett) életművében több mint ötven éve központi szerepet tölt be a valóság és a látszat közötti határ folyamatos elmosása, a keretek tágítása, a különböző „realitások” ábrázolhatóságának, valamint az adott pillanat megragadásának és egy szempillantás alatt történő megszüntetésének a kérdése. Mivel élete során több politikai, társadalmi, gazdasági és kulturális rendszert is közvetlenül megtapasztalt, Richter viszonya a realitás(ok)hoz leginkább a kétségek, a szkepszis, a mulandóság, az illékonyság és a törékenység szavakkal ragadható meg. Festészetének esszenciáját és erejét az analizálás, mindennek a megkérdőjelezése és az ezekből fakadó folyamatos továbblépés igénye adja.

Besorolhatatlan, „stílus nélküli”, minden személyest kizáró, ugyanakkor végtelenül sokrétű festői nyelvezete a figurálistól az absztraktig, az életlen-elmosódott képektől az éles-fényes felületekig, a szürke fotófestményektől a kolorisztikus színskálákig, a portréktól a tájképekig, a vászontól az üvegablakokig, a manuálistól a digitálisig terjed. 1960-as években készített úgynevezett fotófestményeivel elsőként reflektált a fotográfia és a festészet sajátos viszonyára, s oldotta fel a kettő közötti korábbi ellentmondást. Mesterien és tudatosan használ mindent a modern festészet és régebbi korok művészetének eszközeiből (elsősorban Tiziano, Vermeer, Caspar David Friedrich festészetéből), kipróbálja az elődök témáit és formáit, miközben úgy teremt folyamatosan újabb és újabb, egymástól a végtelenségig különböző festői univerzumokat, hogy eltávolodik minden előzőtől, megfosztja a témákat, az előzményeket és saját jelenét is a szubjektivitástól. Gerhard Richter sokrétű munkássága nem egyetlen, önmagában teljes és célirányos művészeti koncepcióból ered. Sokkal inkább egy olyan szövevényből, amely gyakran következetes intenciókból épül fel, néha viszont a festészet, illetve a művészet feltételeiről szóló, egymásnak ellentmondó elképzelésekből áll össze. Az új lehetőségek folyamatos keresése, a határok átlépése, a kiszámíthatóság és a kötelező doktrínák kerülése melletti elkötelezettség köti össze Gerhard Richtert a 20. század legfontosabb művészeivel.

A kiállítást 60 darabos válogatás zárja Benjamin Katz fényképeiből, amelyeken Gerhard Richtert kölni műtermében láthatjuk alkotás közben.

A kiállításon vetített Gerhard Richter, a festő című filmből megismerhetjük Richter alkotómódszereit és a művészetről vallott nézeteit. A többszörösen díjnyertes dokumentumfilm bemutatja a festő ritkán látott műtermét, ahol Richter beszél a festészet lényegéről és a műtermen kívüli világgal való ellentmondásos kapcsolatáról.

A tárlat a drezdai Gerhard Richter Archivval, a művésszel és a művész kölni műtermével való szoros együttműködésben jött létre.

A sorozat szakmai együttműködő partnere a budapesti Goethe Intézet.
A kiállítás kurátora: Bódi Kinga művészettörténész