Földi Kinga: Kigubózva

A selyemlepke bábállapotát védett, biztonságos gubóban éli, s ha eljön az ideje kiszabadítja magát, hátrahagyva burkát. Az ember számára a kezdetben védelmet nyújtó fizikai és érzelmi gubó idővel szűkössé válik, elveszti rugalmasságát, inkább gátló, mint óvó keretté válik. A régi burok elhagyása, a keretek szétfeszítése és az újak megtalálása szorongást és izgalmat egyaránt hoz. A lehámlott burkaink a múltunk részei, emlékek és tanulságok, amelyeket magunkkal viszünk. Ezek az élmények formálnak minket, és segítenek abban, hogy újabb gubónkat magunk köré fonjuk, amely jobban illeszkedik az aktuális valóságunkhoz és vágyainkhoz, miközben a védettség és a kitettség határvonalán egyensúlyozunk.
Földi Kinga hernyóselyem szobrai ezekről az élményekről mesélnek abban a reményben, hogy a gubóból való kilépés nemcsak a biztonság elvesztését, hanem egy új, szebb és gazdagabb életforma megszületését is jelenti. Munkáinak alapanyaga a shantung selyem. Ez a mágikus és gazdag szimbolikával bíró textil mással nem helyettesíthető alkotótársává vált. A gubóval való játékban a selyem nemcsak alapanyag, az emberi lélek folyamatos átalakulásának jelképe. A kemény gubó lebontása során felszabaduló finom selyemszálak a gyengeségből, a sebezhetőségből és a szépségből fakadó erőről mesélnek.