„Villogj csak fent, te szép féreg;
nem lesz nagyobb az értéked!
Hernyó maradsz, bár fent keringsz.
Nem a szárny szab itt mértéket, 
hanem a gerinc.”
Romhányi József

A pécsi Modern Magyar Képtárban látható Képletek és kalandozások, Lantos Ferenc életművét bemutató kiállítás mellett a Féreg-gyűjtemény címmel nyíló kis kamarakiállítás azokból a Lantos-rajzokból válogat, melyek 1989 előtt, politikai indíttatásból születtek. Az 1960-as években készült Torzfejek, Féregfejek tusrajzainak groteszk ábrázolásai politikusok és az adott politikai helyzethez szolgamód alkalmazkodók portréit rejtik. Ugyanígy az 1980-as évek Féreg-gyűjteménye, a Dögfejek és a Glóriás tökfejek sorozat darabjai is – a karikatúra
szimpla gesztusán túlmutató – egykori valóságos személyeken vett, magas színvonalon megformált művészi elégtétel alkotásai. (A technikai megvalósítás artisztikusan részletező gondosságai – megszelídítve az intenció szenvedélyét – beilleszkednek Vajda Lajos szörnyfejeinek és Martyn Ferenc fasiszta szörnyetegeinek magyar képzőművészeti tradíciójába.) Ezek a művek felidéznek egy olyan művészettörténeti időszakot, amikor a művészetnek még komolyabb tétjei voltak. Lantost 1966-os rendőrségi kihallgatásakor féregfejei miatt a szocializmus egyik legrafináltabb ellenségének titulálták, de már 1956-tól az
1970-es évek végéig folyamatos megfigyelés alatt tartották. A kör geometriájának – mely Lantos vizuális nyelvének egyik legfőbb eleme – „áttűnéseiként” értelmezhető absztrakt fejek jellegzetes, az életmű korai időszakát meghatározó motívumai ezeken a rajzokon politikusportrékként aktualizálódnak. De éppen az elvonatkoztatás, a torzítás szélsőségei révén a már alig emberi arcok – annak ellenére, hogy egy korszak dokumentumai – a művészet időkön átívelő erejét demonstrálva mindig újra életre kelthetők. Mindenki tetszése szerint – politikai ízlése, ellenszenvei és elfogultságai szempontjából – a szabad választás és a
demokrácia műélvezeti lehetőségeivel élve aktualizálhatja, helyettesítheti be jelenkori személyekkel a torzulatokat. (Anghy András)