A kiállítás a Szovjetunióba kényszermunkára elhurcoltak történetét mutatja be; az ok nélküli kegyetlenkedések, az áldozatokkal szembeni embertelen bánásmód, a teljes kiszolgáltatottság érzéseit eleveníti fel. A szentendrei Skanzen az elmúlt években tudatosan kíván szerepet vállalni a történelmi kataklizmák, ki nem beszélt magyar történelmi események feldolgozásában, törekszik a különböző nemzetiségek, etnikai csoportok életmódjának, valamint a magyarságot ért tragédiáknak a bemutatására is ? különös tekintettel a 20. század változásaira, folyamataira. Az új kiállítás a II. világháború végén bekövetkező rettenettel, a Szovjetunióba történő elhurcolásokkal, kényszermunkatáborba deportálásokkal, a köznyelvben Málenkij robotként ismert jelenséggel foglalkozik. 1944-re Magyarországot már többszörös károk érték: a hatalmas mértékű emberi veszteségek katonai oldalról, a reménytelen, utolsó harcok egy elvesztett háborúban, a lakossági bombázások, az épített környezetben jelentkező károk, az élelem-ellátottság szűkössége, valamint a bevonuló csapatok pusztításai. Egy ilyen közegben jelentkezett még egy katasztrófa: az ország területén egyre beljebb nyomuló Vörös Hadsereg által végzett erőszakos toborzás ?egy kis munkára?, ami valójában kényszermunkatáborba történő elhurcolást jelentett. A Skanzen kiállítása a Málenkij robot többszázezer áldozatának a szenvedését kívánja bemutatni, és emléket állítani az ártatlanul meghurcolt falusiaknak. A tárlatban a történeti és számadatok helyett a túlélők beszélnek: a kiállított anyag idézetekből, visszaemlékezésekből áll össze, a látogató így első kézből értesül az eseményekről és a körülményekről. A kiállítás az események valódi kronologikus sorrendjében épül fel a behívás, összegyűjtés otthoni helyszínétől a kényszermunkatábor rettenetéig. Az installációk, valamint maguk a felidézett történetek is sokszor igen megrázóak, emiatt a tárlat csak 16 éven felüliek számára ajánlott.