A kiállítás a két világháború közötti korszak vizuális kultúrájára, tárgyaira és ezeken keresztül a mindennapi életre fókuszál: a polgári élet tereire, a nagyvárosi, modern életforma megnyilvánulásaira és kiemelten az art deco vizuális világának egy fontos elemére, a plakátra. Emellett magazinokat, prospektusokat, populáris könyveket tár elénk, fotókon, filmeken, bútorokon, öltözékeken és városi tereken keresztül mutatja meg mindazt, ami ekkor szerepet játszott a közízlés formálásában.

A tárlat a testtől, majd az otthon terétől, a privát térben fogyasztott élvezeti cikkektől indul, ezután bejárja a nagyváros, Budapest életének tereit, a féktelen szórakozás, a jazz, a revük, a mulatók világát. Végül eljutunk a hivatalos reprezentációig, addig a pontig, amikor ezt a jellegzetes vizuális világot az állami szféra is elkezdi használni. Itt már elvész az art deco mondén, könnyed és erotikus, léha jellege, megmerevedik, monumentálissá válik.

Az art deco a polgári jólét kifejeződése, melyben megjelenik a világra való nyitottság, a műveltség, a szofisztikáltság, a modernség iránti igény, az utazás szeretete, a külföld és a külföldi impulzusok felé fordulás. A „modernséget” azonban leszűri, érthetővé, befogadhatóvá teszi a tömegek számára, így közvetítője nem annyira a képzőművészet autonóm ágai, hanem elsősorban a dizájn és a tervezőgrafika lett.