Kereken 40 éve annak, hogy az amerikai People magazinnak adott exkluzív interjújában Tina Turner először beszélt megdöbbentő őszinteséggel az Ike Turnerrel való házassága alatt átélt borzalmakról, amelyeket egykori férje erőszakos természete miatt kellett elszenvednie, több mint másfél évtizeden keresztül.

Ezzel a kulcsfontosságú eseménnyel indít az egyszerűen csak „Tina” című vadonatúj dokumentumfilm is, hogy aztán öt külön fejezetre bontva, kronológiai sorrendben haladjon végig az énekesnő több mint 60 évre visszatekintő karrierje és magánélete legfontosabb állomásain.

Az Oscar-díjas Daniel Lindsay és T.J. Martin rendezőpáros nevével fémjelzett alkotás különlegessége azonban nem feltétlenül ebben rejlik, hiszen aki szerette volna, már megismerhette Tina drámai történetét az 1986-ban megjelent önéletrajzi könyvéből vagy a kötet alapján készült 1993-as „What’s Love Got to Do with It” című játékfilmből is.

A „Tina” című dokumentumfilm erősségei inkább azok a 2019-es év során készített interjúk, soha nem látott fotók és most először hallott privát hangfelvételek, melyek miatt úgy érezzük, egy kicsit még közelebb kerülünk a legendás művésznőhöz.

Elképesztő az az életút, amit bejárt: a szülei által elhagyott, szegénységben felnövő kislány, aki fiatal nővé érve szakmailag megélte a magasságokat, feleségként azonban a legnagyobb mélységeket is. Másfél évtizeden át tűrte az egészen az öngyilkossági kísérletekig fajuló testi-lelki terrort, majd amikor már nem bírta tovább, elmenekült, hogy aztán főnixmadárként, a nulláról építse újra saját magát és egész karrierjét, ami végül a könnyűzene történetének egyik legnagyszerűbb visszatérését eredményezte a ’80-as évek közepén.

Hihetetlenül inspiráló látni azt a folyamatot, ahogyan a rengeteget bántott, majd a szólókarrierje elején is falakba ütköző énekesnő hosszú évek szenvedése után kitartással, hittel és kőkemény munkával végre eléri az álmait és már középkorú nőként, 45 évesen a világ első számú szupersztárjává válik.

A filmben új interjúkat láthatunk többek közt az egykor a fentebb is említett moziban őt megformáló Angela Bassettel, a tévés legenda Oprah Winfrey-vel, Kurt Loder újságíróval, aki a bestsellerré vált „Én, Tina” című könyv megírásában segítette az énekesnőt, de a róla szóló musical forgatókönyvírója, Katori Hall és Tina férje, Erwin Bach is megszólal az HBO saját gyártású portréfilmjében.

Ő mondja ki azt a rendkívül elszomorító mondatot is, miszerint

ez a dokumentumfilm valójában egy lezárás. Egy páratlan karrier befejezése.

Hogy méltó-e, azt pedig döntse el a néző.

Ha valaki nem fújja kívülről az énekesnő élettörténetét, annak akár lenyűgöző is lehet ez a kétórás film, hiszen egy remekül építkező és összerakott alkotásról beszélünk. Azonban kissé ambivalens is, hiszen miközben bemutatja, hogy Tina mennyire rosszul viselte, hogy a bulvársajtó még a szólókarrierje legsikeresebb évei alatt is még mindig az első házassága borzalmairól faggatta és éppen ezért soha nem tudott igazán szabadulni múltja fájdalmaitól, a szóban forgó film is újra feltépi ezeket a sebeket. Természetesen kénytelen, hiszen a művésznő életéhez a fiatal korában átélt rengeteg megpróbáltatás is kitörölhetetlenül hozzátartozik, azonban biztosan sokan kíváncsiak lennénk a rock and roll királynőjének későbbi, boldog éveire is.

Márpedig Tina végre boldog. Nála 17 évvel fiatalabb német férje, Erwin Bach oldalán, akivel bár 1986 óta alkotnak egy párt, csak 2013-ban házasodtak össze Svájcban, ahol jelenleg is élnek. Ő az a férfi, aki végre megmutatta neki, hogy milyen is az, ha szeretik az embert. Ugyanis ő - ahogyan a filmben is elmondja az egyik archív hangfelvételen -

soha senkitől nem kapott szeretetet, még saját édesanyjától sem, és nem volt egyetlen tiszta és őszinte szerelmi kapcsolata sem egész élete során.

Legalábbis amíg nem találkozott Bach-hal és a szakmai sikerek után végre a magánéletében is révbe ért. Erről árulkodik az a néhány archív képsor, melyet kettőjükről láthatunk és azt is szívmelengető hallani, ahogyan még mindig ugyanolyan szerelemmel beszélnek egymásról, mintha csak kapcsolatuk kezdetén lennének. Jó látni a kiegyensúlyozott és boldog énekesnőt, éppen ezért kár, hogy élete ezen időszakáról ismét kevesebbet tudunk meg, mint a nehéz éveiről. De talán ő maga is azért óvja ennyire privát szféráját, mert első házasságáról annak idején teljesen kitárulkozott.

Az idén 82. életévébe lépő díva egyébként még mindig remek formában van, mégis megrendítő látni a film záró képsorait, ahogyan az egykori energiabomba immáron 80 évesen, a férje és Oprah által támogatva érkezik meg az életéről szóló musical New York-i bemutatójára, hogy elbúcsúzzon rajongóitól és a showbiznisztől. Természetesen Tina a több mint öt évtizedet felölelő pályafutása során már mindent elért és bizonyított, így teljesen érthető, hogy visszavonul a rivaldafényből, amelyben szinte egész életét töltötte. (Az idei Rock and Roll Hall of Fame beiktatási ceremónián sem vett már részt, csupán egy videoüzenetben köszönte meg a megtisztelő elismerést.) Mégis nehéz magunkban tudatosítani, hogy a már a pályája csúcsán is rocknagyiként emlegetett, de huszonéveseket meghazudtoló lendülettel bíró, középkorúan is őrületesen szexi énekesnő felett is eljárt az idő. És ez azt is jelenti, hogy mi sem leszünk fiatalabbak.

Összességében a „Tina” egy nagyszerű alkotás, hiszen maga Tina Turner egyszerűen csodálatos. Hogy stílszerűek legyünk: egyszerűen a legjobb. Olyan istenadta tehetség, amilyenből jó esetben százévente egy születik. Az egyik legerősebb nő, aki nem csak énekesként, de emberként is mindenki számára példa lehet. És ha ő ezzel a dokumentumfilmmel kívánja lezárni pályafutását, akkor nem kérdés, hogy

irány a mozi, hiszen ezt mindenkinek látnia kell.