A decemberben bemutatásra kerülő Fábián Juli dokumentumfilm előfutáraként érkezik a mai napon a dal és a hozzá készült klip, amely egy különleges együttműködés eredménye: tizennyolc közreműködő fogott össze, hogy méltóképp állítsanak emléket az elhunyt énekesnőnek.
Szinte napra pontosan két évvel Fábián Juli halála után, 2019. december 15-én kerül bemutatásra Lévai Balázs “Like a Child” című dokumentumfilmje, amely Juli fájdalmasan rövid életét követi végig. A film dramaturgiai íve az énekesnő művésszé válását helyezi a középpontba, ennek a folyamatnak a kiemelt állomásait próbálja megragadni és körül járni a családtagok, az egykori tanárai és pályatársai segítségével.
A Julihoz közelállók visszaemlékezései és az archív felvételek mellett a film egyik különlegessége a közös dal, amelyet tizennyolc énekes ad elő - Juli rengeteg barátja: Palya Bea, Wolf Kati, Tóth Vera, Mező Misi, Freddie, Jónás Vera, Mujahid Zoli, Micheller Myrtill, Bolba Éva, Urbán Orsi, Gereben Zita, Péterffy Lili, Heincz Gábor ’Biga’ és Molnár Emese; valamint a tavalyi Petőfi Zenei Díjátadón Juli javára visszalépett énekesnők: Rúzsa Magdi, Lábas Viki és Schoblocher Barbara. A dalt Szepesi Mátyás, a Konyha zenekar frontembere, Juli egykori zenésztársa, több zenekarának menedzsere (Fábián Juli & Zoohacker, Random Trip) írta.
“A dal szövegéhez Juli egy gyerekkori levele adta az ihletet, amit édesanyja osztott meg Facebook oldalán (egy adománygyűjtő kampány során), amelyet Juli 10-11 éves korában írhatott, amiben az áll, hogy elment, nem mondja meg hová, de ne izguljunk.” - mesélt a dal születéséről az énekes-dalszerző - “Ez a levél egy fájdalmas, de szép metaforája a mostani helyzetnek: Juli halála óta az az érzés van mindannyiunkban, hogy igazából elbújt, csak nem mondta meg, hogy hová.” A Földrevaló című dal klipje a felvételek munkálatai közben készült a Pannónia Stúdióban, és hogy teljes legyen a kör: vágója ugyanaz a Fekete Balázs, aki Juli legemblematikusabb klipjeit (Jazz & Wine, Random Trip: Free) is vágta.
A közreműködő énekesek így meséltek a dalról és az összefogásról:
Wolf Kati: “Engem telibe talált a dalszöveg, mert pont azt a végtelenül egyszerű dolgot fogalmazza meg csodaszépen es giccsmentesen, hogy igazából Juli nem ment el. A dal felvételekor is, mint bármikor, bárhol, ahol Juli szóba kerül, ugyanaz az érzés fog el: olyan erővel és szeretettel volt velünk, bennünk, mintha tényleg csak nem látnánk, de ugyanúgy itt állna mellettünk, velünk...”
Mező Misi: “A Dal 2019 műsorában tettem említést erről a szép gesztusról, ami a Konyha zenekartól érkezett Fábián Julira emlékezve. Varázslatos dolog és egy csodálatos dallal ajándékoztak meg mindannyiunkat, akik nagyon szerettük, tiszteltük Julit és munkásságát. Hálás köszönet a dalért srácok, élmény volt a közös munka!”
Jónás Vera: “Én azt gondolom, hogy aki elmegy, az már nem szenved. Aki marad, annak pedig dolga van. Számomra úgy tűnik, nemcsak a dal, hanem az egész zenei összefogás és közösség, ami kialakult ennek kapcsán, Julinak köszönhető. Keserédes gondolat, de nekem így könnyebb elfogadnom, hogy elment. Nagyon szép volt a felvétel, mindenki otthon hagyta az egóját és a dalért dolgozott. Hálás vagyok, hogy részese lehettem.”
Palya Bea: "Valahogy úgy mondta Kevin Costner Whitney Houston temetési ceremóniáján, hogy „We are here to celebrate Whitney’s life”. Azt érzem, hogy bár Juli története nagyon fáj mindannyiunknak, de mintha ezt: életet hagyott volna hátra ő is, hogy szeressünk, kapcsolódjunk, zenéljünk még jobban, még igazabban, azaz ünnepeljük az Életet. Az ő életét, a magunkét, másokét.
Az van, hogy ez egy bitang nehéz dolog, ha valaki közülünk megy el, a késői harmincas-korai negyvenes generációból. Az is fáj, hogy Somló elmegy, hogy Esterházy elmegy, de hogy Juli elmegy, az befejezetlen. És persze mi próbálkozunk a történetet a magunk számára feldolgozhatóvá tenni és valami lekerekítést csinálni neki, de hogy Juli odafönt sír vagy mosolyog ezen, nem tudjuk meg soha. Egy, az elmúlással kapcsolatos „nem tudom” körül gyűltünk össze mindannyian, hogy Juli emlékével a lelkünkben megpróbáljuk elfogadni az elfogadhatatlant...."
Schoblocher Barbara: "Sohasem éreztem ezelőtt ennyi pozitív energiát és szeretet egy térben. Megtiszteltetés, hogy ennyi fantasztikus művész mellett részt vehettem egy olyan dologban, amit egy olyan csodálatos nő inspirált, akit soha nem fogunk elfelejteni.”
Lábas Viki: "Én ugyan csak egy nagyon kicsi szeletet kaphattam Juliból, mert viszonylag későn ismertük meg egymást, de az a kevés együtt töltött idő mindig nagyon tartalmas volt: amikor Random Trip koncerteken vagy egyéb eseményeken találkoztunk, rögtön a közepébe vágva tudtunk hosszasan beszélgetni.
A dal maga jól megfogalmazta azt, ahogy éreztem magam, mikor eljutott hozzám is a hír. Mindig torokszorító érzés egy ilyen légkörben zenélni/énekelni, ugyanakkor, ha arra gondolok, hogy Juli milyen tudást és zenei gazdagságot hagyott ránk, mégis átjár egyfajta könnyedség. A fájdalom és a hiány, amit maga mögött hagyott, szívszorító, a szelleme, öröksége viszont mindig üdítő marad."
