Avagy nem hallottuk véletlenül korábban ugyanezen slágereket angol nyelven?
A déjà vu fogalma az 1800-as évek második felében terjedt el a pszichológiában, azóta pedig több száz elmélet született arról, hogy mi válthatja ki az „egyszer ezt már átéltem” érzést. A szakemberek között azonban konszenzus van abban, hogy egy mentálisan egészséges ember havonta átlagosan egyszer él át erős déjà vut. Ebből pedig arra következtethetünk, hogy magyar pop-rock zenékkel nem igazán terhelték a kísérleti alanyokat. A következő példákban szándékosan mellőztük a nyilvánvalóan indigóval készült, hangról hangra átértelmezett/restaurált/IFA-platóról lepottyant, árokparton talált szerzeményeket, csupán az „utóérzésekre” fókuszáltunk - és könnyen előfordulhat, hogy minden egyezés csupán a véletlen műve.
Zanzibár: Szólj már (2001) – No Doubt: Don’t Speak (1995)
Ami az iménti összehasonlítást illeti, a Zanzibár halmozottan hendikepes helyzetből indul: adott egy énekesnő – férfi hangszeresek felállású pop-rock formáció, melynek balladáját olyannyira unásig játszották, hogy ahhoz képest a Reszkessetek, betörők és a Nincs kettő négy nélkül maga volt a radikális vérfrissítés. És bár a refrénekben is felfedezhetünk nyomokban némi átfedést, a dalcímekben rejlő, szegesen ellentétes állítás csak a születetten gonosz áskálódókat nem győzte meg vádaskodásuk alaptalan mivoltáról.
Lola: Élj a mának (2007) – Avril Lavigne: Complicated (2002)
Lola a 2000-es években ugyancsak könnyű préda volt azon arctalan nethiénáknak, akiktől még az is kitelt, hogy a No Thanx zenekart párhuzamba állítsák a Tokio Hotellel. Balszerencséjére Avril Lavigne-hoz hasonlóan az ő zenéje is kapudrogot jelentett a Popcorn-olvasóknak az Ossian és a Pokolgép felé, így aztán őt sem kerülhették el a plágiumvádak.
Ganxsta Zolee és a Kartel: Való világ (1999) – Crazy Town: Revoling Door (1999)
Ganxta Zolee sosem csinált titkot abból, hogy a Kartel ’95-ös debütáló lemeze műfordítás volt, ugyanakkor a két évvel későbbi Jégre teszlek sem volt mentes az áthallásoktól (Keleti oldal, nyugati oldal – Ice Cube: Today Was A Good Day). És bár a Helldoradóval formációja tényleg megtalálta saját hangját, 1999-ben két tényező is ellehetetlenítette, hogy a Kartel legjobb eredeti forgatókönyv kategóriában nyerjen aranyszobrot. Egyrészt a WASP metálzenekar Helldorado címen jelentette meg nyolcadik lemezét, ám - ami ennél némileg kínosabb – a lemez producere, Pierrot a Való világhoz ugyanazon sample-CD-ről szolgáltatta az alapokat, mint a Crazy Town stúdiómágusa.
Hungária: Limbó Hintó (1981) – The Rivieras: California Sun (1964)
A 80-as évek második felében a Commodore 64 klaviatúráján már kivitelezhető volt a CTRL-C – CTRL-V kombináció, más kérdés, hogy semminemű funkcióval nem bírt. A hazai táncdal- és rock’n’roll-mezőny azonban már jó pár évvel korábban is használta, főleg az Elvis Presley-életműre vonatkozóan. Ám a Királyon kívül is akadt számukra bőségesen „inspiráció”, kiváltképp a 60-as évek surf rockjából.
R-GO: Bombázó (1983) – The Clash: Rock The Casbah (1982)
A 80-as évek elején Marilyn Manson még javában az egyházi gimnázium padjait koptatta, és aligha számolt azzal, hogy egy Pampalininek öltözött magyar popsztár lesz legfőbb ellenlábasa. És legalább ennyire irreális az az elképzelés is, hogy a Csikidámkirály azon moralizált volna, hogy szentségtelen dolog „átkölteni” egy dekadens baloldali (ex-)punkzenekar szerzeményét. Ezzel együtt sem tartjuk valószínűnek, hogy az R-GO előre megfontoltan szemet vetett volna a Clash klasszikusára, de az áthallás így is tagadhatatlan.
