Szombat este különleges koncert volt az Arénában: levetítették a Harry Potter és a bölcsek kövét, a kísérőzenéjét pedig egy komplett szimfonikus zenekar játszotta a színpadon.
John Williams a legnagyobb élő filmzeneszerző az egész világon: ötvenszer jelölték Oscar-díjra, és ötször meg is kapta, de ennél jóval beszédesebb, hogy nincs olyan ember, aki ne tudná eldúdolni mondjuk a Csillagok háborúja főcímzenéjét. Williams a modern Hollywood legnagyobb filmjeihez komponált kísérőzenét, és fel sem lehet sorolni, hány vált közülük igazi klasszikussá. A Star Wars mellett az talán E.T., a Jurassic Park, az Indiana Jones-filmek, a Reszkessetek, betörők, a Superman, a Cápa és a Schindler listájának zenéje a legnépszerűbb - és persze a Harry Potteré.
Williams alapozta meg a sorozat zenei világát. Az első három filmben vett részt (az Azkabani fogoly muzsikája lett a legkiforrottabb mind közül), és noha a későbbiekben is jeles filmzeneszerzők (Patrick Doyle, Alexandre Desplat) csatlakoztak a varázsvilághoz, még csak megközelíteni sem tudták Williams mestermunkáját.
Justin Freer karmester különleges produkcióval járja a világot: az adott ország rangos zenekarával élőben adják elő egy-egy film komplett zenéjét, miközben a filmet vetítik mögöttük. Freer koncertezett már a Keresztapával, a Gladiátorral, dirigálta az Álom luxuskivitelben zenéjét, a Star Trek 50 éves jubileumára pedig egy különleges válogatással készült a sorozat gazdag zenei múltjából, amelynek a mai napig meghatározó darabja Jerry Goldsmith legendás főtémája - ezt csak azért említem, mert Goldsmith Freer egykori mentora volt.
A Harry Potter in Concert budapesti eseményén a Magyar Virtuózok kísérték a varázslógyerek első kalandját. Egészen sajátos élmény úgy nézni a filmet, hogy az ismerős dallamokat ott helyben játssza a szimfonikus zenekar.
És épp emiatt volt kicsit rossz is, mert egyszerűen annyira fantasztikusak voltak, hogy időnként elfelejtettem, hogy a zene nem felvételről megy, hanem éppen előttem adja elő több tucat csodálatos zenész.
Maga a vetítés elég pocsék volt: a kép sötét, a hang pedig mintha valami ócska dobozból szólt volna. Bár engem ez cseppet sem érdekelt, hiszen nem moziban, hanem koncerten voltam, a zene pedig tökéletesen szólt. Viszont nagyon sokan mintha megfeledkeztek volna erről: a film közepét megszakították egy húsz perces szünettel, és amikor kimentem cigizni, hallottam, hogy valaki hangosan anyázik, hogy egy csomó pénzt adott ki “erre”.
De akkor döbbentem meg igazán, amikor a film végén megjelent a stáblista, és egy csomó ember elindult a kijárat felé!!!
Pedig két és fél óra után végre semmi nem vonta el a figyelmet: míg pörögtek a betűk a vásznon, a zenekar tisztességgel végigjátszotta a végefőcímet is, és így csakis a fantasztikus muzsikára figyelhettünk.
Az is szomorú volt, hogy nem telt meg a nézőtér, rengeteg üres hely maradt. Talán sokan tényleg azt hitték, hogy ez “csak” egy drága filmvetítés lesz? Félő, hogy ezek után nem biztos, hogy Magyarországra hozzák a koncertsorozat elkövetkező darabjait - Justin Freer ugyanis minden évben turnéra indulna a Harry Potter következő részével.
