Először csak egy közös zenét, majd egy kerek, ötszámos, félórás lemezt készített a tavaly új szólóalbumot megjelentető HS7-tag, Németh Róbert és a Bajdázóból, valamint horhos nevű projektje révén zenészként, és író-költőként is ismert Győrffy Ákos.
A TheWaste Land vol. 1-5 egy gitárcsilingelésekből, tücsökciripelésből, kutyaugatásból, természethangokból és elektronikus és városi zajokból, vonathangból és sok minden másból összegyúrt zenedarab. Ambient, drone, kortárs zene, nevezhetjük sokféleképpen. És persze tudósítás a jelenidőből. A számok jelzésértékű módon nem kaptak külön címet (erre utal az album elnevezése is) - ez ilyen módon is elemeli a végeredményt a dalformától, a könnyűzenétől, ahogy az is, hogy egy összefüggő zenefolyamot hallhatunk. Az egyik pillanatban kántáló tibeti szerzetesek közé, a másik pillanatban a táncos törzsi rituáléba képzelhetjük magunkat, de sétálhatunk városi tájakon és az erdő mélyén is. A Klinik gondozásában megjelenő The Waste Land vol. 1-5 egy olyan film zenéje, amelynek forgatókönyvét mindenki maga alkothatja meg.
„Furcsa ez az egész, már ami a lemez létrejöttét illeti. Robi elküldött gitársávjai alapvetően dalok, dalkezdemények lennének, aztán mégsem lettek belőlük dalok, sőt, néha még a dalszerűségük is eltűnt a munka során. De nem ezzel kellett volna kezdenem, hanem azzal, hogy számomra a lemez készítése mellett ugyanolyan fontos volt az is, hogy közben egy folyamatos online-beszélgetés zajlott Robival, amely ugyanannyira fontos volt (és marad), mint a konkrét szöszmötölés a zenével”, meséli Győrffy Ákos, „Ezek az üzenetváltások (a lemez „munkanaplója”, ahogy elneveztük) beépültek a lemez darabjaiba, a rétegek közé. A The Waste Land a címet T.S Eliot-tól kölcsönözte, szíves túlvilági engedelmével. Talán túl sötétnek tűnhet ez a cím a mostani (egyébként elég sötét) időket tekintve, mert hát mi az, hogy Átokföldje (ez a vers magyarra fordított címe). „Április a kegyetlen, kihajtja az orgonát a holt földből, beoltja az emléket a vágyba, felkavarja esőjével a tompa gyökeret”- így kezdődik az Átokföldje. Ez az április most tényleg kegyetlen, miközben elképesztő szépséget szór a világba. A lemezen hallható öt darab egy elképzelt világ elképzelt áprilisát meséli el, egy olyan utazást, amelynek már a kezdőpontja sincs semmiféle térképen. Nem tudom, honnan indultunk és hová jutottunk el, csak maga a szabad mozgás, a belső táj benépesítése marad felejthetetlen. Az átok feltételezi az áldás létezését is, ezzel a reménnyel azért számolhatunk.”
„Jó ideje ismerjük egymást Ákossal, vagy inkább: képben voltunk egymással, én bírom a Bajdázót ő többször is jelezte, hogy szereti a dalaimat, közben viszont nem igazán ismertük egymást. Ez a lemez, jellemző módon, egy spontán csetelésből indult ki, aztán onnantól mintha egy láthatatlan filmrendező alakította volna a dolgokat, jöttek-mentek a fájlok és az ötletek, közben folyamatosan beszélgettünk, nagyjából mindenről: a tejföltől a tejútig, a focitól a kedvenc zenéinken és a kedvenc íróinkon át az életünkig”, meséli Németh Róbert. „Közben felépült egy külön bejáratú, autonóm világ, lett egy történet, aminek nem csak az a lényege, ami összeállt belőle, hanem az is, ahogyan eljutottunk odáig, hogy lett ez, amit most bemutatunk. Alig valaha éreztem ennyire plasztikusan azt, hogy az alkotás valójában nem csak az alkotás tárgyáról és nem is csak az ihletet adó érzésről, hanem magáról az alkotás folyamatáról szól. A lényeg persze mégis csak az, ami lett, azt nem kell magyarázni. „Az út, mely szóba-fogható, nem az öröktől-való; a szó, mely rája-mondható, nem az örök szó. Ha neve nincs: ég s föld alapja; ha neve van: minden dolgok anyja.”
