Kevés olyan nagylemez van a világon, aminek megjelenését akkora várakozás előzte volna meg, mint a Guns 'N' Roses több mint 10 évig készülő Chinese Democracy című korongjáét. A banda utolsó saját dalokat tartalmazó anyaga az 1991-ben megjelent Use Your Illusion című kétrészes alkotás volt, amit két évvel később a nagyrészt punk és glam rock feldolgozásokat rejtő The Spaghetti Incident? című album követett.

Bár a Guns népszerűségének látszólag nem ártott az addigra a kortársaikat padlóra küldő, és az egész rockvilágot fenekestől felforgató seattle-i grunge hullám beáramlása, a bandán belüli ellentétek azonban a kilencvenes évek közepére odáig feszültek, hogy

1997-re szinte a teljes tagság magára hagyta a meglehetősen nehezen kezelhető ember hírében álló Axl Rose-t,

aki új zenészekkel kezdett neki a soron következő G'N'R anyag munkálatainak.

A lemez a keresztségben végül a Chinese Democracy munkacímet kapta, a banda kiadója, a Geffen pedig 1 millió dolláros anyagi segítséggel támogatta az album létrejöttét és újabb 1 milliót ajánlottak fel Rose-nak, ha 1999. március 1-ig leszállítja nekik az anyagot. Axl és új társai ekkorra állítólag már több mint 30 számot rögzítettek, ám a tagok, illetve a producerek cserélgetése és vándorlása, valamint a főhős folytonos elégedetlensége és maximalizmusa miatt az album dalait folyamatosan újra és újra felvették, megjelenésének dátumát pedig sorra elhalasztották.

A csapat akkori menedzsere, Doug Goldstein a 2000-es év elején bejelentette, hogy a lemez nyárra a boltokba kerül, azonban a Queen ’70-es évekbeli lemezeinek producere, az Axl által frissen felbérelt Roy Thomas Baker meggyőzte az énekest arról, hogy szinte teljesen nulláról újrakezdje a korong felvételeit.

Mindeközben 2001-ben a banda hét év kihagyás után először koncertezni kezdett, a készülő lemezről az internet korába érve pedig több dal is idő előtt, még demó szakaszban napvilágot látott. Az album készítésében részt vevők szerint

Axl szinte megszállottá vált, és feltett szándéka volt, hogy minden idők legjobb lemezanyagát készítse el,

időt és pénzt nem sajnálva életszerűtlen víziója megvalósítására. Ezért a hivatalos megjelenést még évekig nem tűzték ki, 2005-re pedig már a banda kiadója, a Geffen is kijelentette, hogy kihátrál a lemez anyagi finanszírozásából.

A korong ugyanis az addig ráköltött elképesztő mennyiségű 13 millió dollárral minden idők legdrágábban elkészített zenei albuma lett, ráadásul úgy, hogy a munkálatokat még be sem fejezték. Sőt, dollár százezrek és milliók mentek kukába olyan stúdiók és hangszerek bérlésére, amiket nem is használtak és olyan zenészeket és szakembereket fizettek hónapokon, sőt, éveken át, akik a lemezfelvételekről rendre távol maradó Axl jelenléte nélkül gyakorlatilag semmivel nem tudtak érdemben haladni a munkálatok során.

Ráadásul hiába adott elő a zenekar róla élőben is új dalokat, a nagyközönség számára a maratoni idő alatt készülő és hihetetlen költségeket felemésztő anyag addigra már inkább egyfajta misztikummá, sőt, szinte nevetség tárgyává vált. A remek humoráról ismert punk rock banda, a The Offspring például sajtóközleményt adott ki, miszerint új albumuk a Chinese Democracy címet kapja majd. Axl Rose azonban nem vette a poént és levélben szólította fel a csapatot, hogy hagyjon fel ezzel az ötlettel.

Bár a rajongók már kezdtek letenni arról, hogy az album valaha is napvilágot láthat, napra pontosan 15 évvel az utolsó stúdióanyaguk, a The Spagetti Incident? című feldolgozáskorong kiadása után,

2008. november 23-án megtörtént az, amiben sokan már egyáltalán nem hittek: megjelent a Chinese Democracy című, vadonatúj Guns 'N' Roses nagylemez,

melynek zenei stílusa teljesen eltért a banda korábbi anyagaitól és egy nagyon széles spektrumon mozgó, eklektikus banda képét mutatta. Ezzel bár egyes kritikusok elismerését sikerült kivívniuk, a fogadtatás inkább vegyes volt, mint pozitívnak mondható, az elektronikával megtámogatott, nagyívű hangzást, illetve az olyan műfajok hatását pedig, mint az indusztriális rock, a nu metal, vagy a trip hop, a régi felállás rajongói nem fogadták kitörő lelkesedéssel, így az album egyáltalán nem úgy fogyott, ahogyan azt Axl-ék remélték volna.

Az énekes és ügyvédei mindezért többek közt a Dr. Pepper céget hibáztatták, akik néhány hónappal korábban felajánlották, hogy minden amerikait - a banda két volt gitárosát, Slasht és Bucketheadet kivéve - egy ingyen doboz üdítővel ajándékoznak meg, ha Rose még a 2008-as év során piacra dobja a régóta várt nagylemezt, azonban ígéretüknek mégsem tettek eleget a korong kiadása után. Tegyük hozzá, hogy valószínűleg a katasztrofálisan sikerült lemezborító, a megjelenés után hónapokra eltűnt frontember és az általa teljesen elhanyagolt promóció is hozzájárulhatott a korong kudarcához…

Habár a hatalmas várakozásoknak köszönhetően az anyag szinte minden országban az albumlisták csúcsára jutott, legalább olyan gyorsan le is került azokról és az eladási adatok messze a várt alatt teljesítettek. Vagyis a maratoni idő alatt, hihetetlen magas költségvetésből elkészített, szokatlan és modern hangzású Guns-albummal minden idők egyik legnagyobb bukását sikerült produkálnia Axl Rose-nak és bandájának.

Bár ezt senki nem hitte volna, Slash és Duff 8 évvel később visszatért a csapat soraiba, a rajongók pedig azóta is várják egy új, közösen elkészített nagylemez megjelenését.

Ha egy jó tanácsot elfogadnak, a lélegzetüket azért ne tartsák vissza miatta…