Habár sajnos nyugodtan kijelenthetjük, hogy a ’80-as évek nagyjából 30 éve, a Nirvana és az alternatív rock berobbanása óta egy általánosan lenézett és kinevetett korszaknak számított, az utóbbi néhány évben kezdetét vette egy olyan, mindenre kiterjedő reneszánsz az évtizeddel kapcsolatban, aminek bekövetkeztére talán senki nem fogadott volna nagyobb összegben a ’90-es és a 2000-es évek során.

Persze a szintipop és a heavy metal hőskorának hatása kisebb-nagyobb mértékben már korábban is jelen volt több világsztár előadó munkásságában is, az undergroundban pedig pláne voltak fanatikus hívei minden idők legvidámabb évtizedének, azonban nagyon nagy szükség volt már egy olyan mértékű fősodrású revivalra, amilyennek az utóbbi néhány évben szem-és fültanúi lehetünk.

A ’80-as években játszódó, és szempillantás alatt globális fenoménná váló Stranger Things című Netflix-sorozatnak köszönhetően ugyanis egy teljesen új generáció ismerte meg az évtized zenéit, divatját és teljes popkulturális környezetét, a hirtelen jött érdeklődés farvizén pedig egy sor mainstream előadó ült fel a nosztalgiavonatra és merített egyre többet a ’80-as évek hagyatékából.

Ezen művészek egyike és minden bizonnyal legsikeresebbike az Abel Tesfaye néven született kanadai

The Weeknd, aki január 7-én dobta piacra vadonatúj stúdióalbumát Dawn FM címmel.

Az etióp származású énekes már legutóbbi, After Hours című nagylemezével, és különösképp annak legnagyobb, Blinding Lights című slágerével is a szintipop műfaj legszebb hagyományait idézte meg, és ahogyan azt a friss anyag előfutáraként még a nyáron megjelent Take My Breath című kislemez hallatán is sejteni lehetett, új korongja is ezen az irányvonalon halad tovább. 

A konceptalbumként is felfogható anyag ráadásul nem véletlenül kapta a Dawn FM címet, ugyanis az alkotók célja az volt, hogy a lemezt hallgatva az az érzésünk támadjon, mintha egy időgépben ülnénk, vagy - ahogy Tesfaye jellemezte - épp a purgatóriumban ragadtunk volna halálunk után, ahol

Az, hogy mindehhez narrátornak, vagy ha úgy tetszik, rádiós DJ-nek a honfitárs Jim Carrey-t sikerült megnyerniük, már tényleg csak hab a tortán.

Ugyanis a torontói popsztár talán most érkezett meg oda, ahová a szintén a ’80-as éveket újrahasznosító Bruno Mars a 24K Magic című nagylemezével: munkássága eddigi csúcsára. Noha azt a zenei magasságot még nem éri el, mint honolului pályatársa, a szerzemények itt is erősebbek és dallamosabbak, mint valaha, és a korong kétségtelenül

A produceri székben ezúttal is olyan nevek ültek, mint a már az After Hourson is dolgozó Max Martin, OPN vagy Oscar Holter, de Calvin Harris és a Swedish House Mafia is képviselteti magát a lemezen egy-egy szám erejéig.

A Dawn FM-en egymást követik a ’80-as éveket idéző autentikus szintipop és post-disco szerzemények, miközben vendégművészként olyan kortárs előadók szerepelnek egy-egy dalban, mint Tyler, the Creator (Here We Go... Again) vagy Lil’ Wayne (I Heard You're Married), egyébként teljesen feleslegesen. Közreműködésük ugyanis gyakorlatilag semmit nem tesz hozzá a számokhoz, sőt, a vintage hangzás teljesen ledobja magáról a modern idők rappereit és autotune huszárjait.

Sokkal nagyobb telitalálat a 88 éves Quincy Jones spoken wordje (A Tale of Quincy), ráadásul egy olyan track (Out of Time) előtt, amely akár egy korai Michael Jackson-lemezen is helyet kaphatott volna, és ami egyébként az album legjobban sikerült tétele lett.

A lemezzel egyidőben debütált a Sacrifice című szám videoklipje:

Néhány nappal később pedig a Gasoline című dal kisfilmje is megérkezett:

És még csak január eleje van, úgyhogy

2022 minden bizonnyal ismét The Weeknd éve lesz.

A kritikusok egyöntetűen az egekig magasztalják a korongot, ami érthető is, még akkor is, ha a synthwave műfajon belül azért akadnak izgalmasabb produkciók is.

Ráadásul azt azért az egész stílusról kijelenthetjük, hogy habár nagyon jó, hogy létezik, sokkal inkább egy hangulatot és egy hangzást kap el fantasztikusan, mintsem a dalok terén jeleskedik. Pedig a '80-as évek legnagyobb erőssége, amiért zeneileg a mai napig utolérhetetlennek számít, nem (csak) a sound designban, hanem a hihetetlenül jól megírt szerzeményekben rejlik.

És bár tényleg van több kiugróan jó dal is a korongon, legalább ennyi a töltelék is, úgyhogy Tesfaye-nak és teamjének ebben azért még van hova fejlődnie. Az viszont biztos, hogy a Dawn FM már csak a totálisan retro hangzása és kompromisszummentes hozzáállása miatt is kiemelkedik a jelenlegi végtelenül egysíkú és unalmas popmezőnyből, borítékolható sikere pedig talán még nagyobb figyelmet irányít majd az undergroundban alkotó synthwave előadókra is.

És ami a legfontosabb: talán a ’80-as évek iránti nosztalgiát is még jó ideig életben tartja majd.

Borítókép: Nathan Congleton/NBC/NBCU Photo Bank via Getty Images

A Port.hu zenés sorozatának első évadának utolsó részében Király Attila színész és szinkronszínész ült be a dobok mögé.