A The Apprentice – A Trump-sztori című mozifilm elsősorban nem Donald Trumpról szól, hanem egy embertípust mutat be, aki másokat eltiporva kapaszkodik fel a csúcsra.

A magyar mozik is bemutatják az filmet, ami az Amerikai Egyesült Államok 45. elnökének felemelkedését dolgozza fel: de nem azt, miként lett belőle politikus, hanem azt, hogyan vált olyan emberré, aki bárkin átgázol, hogy elérje a célját. A The Apprentice – A Trump-sztori nem politikai thriller, hanem egy igazi „így jöttem” történet, ami még akkor is megrázó, ha nem minden igaz belőle.

Az igaz/hamis-játék

A film középpontjában az ingatlanügynök Trump (Sebastian Stan) és Roy Cohn (Jeremy Strong) ügyész kapcsolata áll, és a ’70-'80-as években játszódik. Igazából nem is Trump a főszereplő, hanem Cohn, aki kinézi magának a fiatal srácot, akiben meglátja az ambíciót, és olyan háttérországot épít neki, ami tényleg a csúcsra juttatja. A film eredeti címe is erre utal, hiszen abban nincs benne, hogy „ A Trump-sztori”, csak a The Apprentice, vagyis: ’A tanonc’.

Mivel életrajzi és nem dokumentumfilmről beszélünk, nyilván nem kell feltétlenül elhinni mindent, amit látunk, de Gabriel Sherman forgatókönyvíró (akit többek közt A függetlenség napja: Feltámadást is jegyzi) elég alaposan utánament a dolgoknak. Roy Cohn tényleg olyan sunyi és gátlástalan figura volt, mint ahogy a film ábrázolja – ezt azért is lehet tudni, mert az ügyei dokumentálva vannak. Nem riadt vissza semmilyen eszköztől, hogy megnyerjen egy ügyet: volt ott hamis tanúzás, a tanúk megfélemlítése/megzsarolása, s több hírhedt maffiózó is az ügyfélkörébe tartozott, többek közt Tony Salerno, aki a filmben is feltűnik. Ha már itt tartunk, nézzünk még pár dolgot, amit – bármilyen meglepő – a The Apprentice hitelesen ábrázol, és pár olyat, ami nem biztos, hogy így történt a valóságban.

Maradjunk kicsit Roy Cohnnál: élete végéig tagadta, hogy homoszexuális lenne és AIDS-ben haldokolna, ám széles körben ismert tény volt, hogy halálát AIDS okozta. Hogy milyen volt Cohn a való életben, azt az alábbi videón nézhetitek meg:

Azért ejtsünk pár szót Trumpról is: a filmben elég sűrűn kapkod be amfetamin tablettákat, amiről azt állítja, hogy remekül van tőlük, és még aludnia sem kell, hiszen alvás közben nem tud dolgozni. Később az orvosa is megjegyzi, hogy tán le kéne állni ezekkel a tablettákkal. A valóságban azonban sosem nyert bizonyosságot, hogy Trump kábítószert fogyasztott volna. Mi több, azt állította, hogy sosem fogyasztott sem drogot, sem alkoholt, az apja és a bátyja függőségi problémái miatt. Szóval ez egy olyan elem a filmben, ami nem bizonyítható, de minden bizonnyal azért került bele, mert Trump olyan körökben mozgott, ahol azért ez nem számított egyedi esetnek.

Ennél jóval tényszerűbb az a jelenetsor, amiben Trumpon kozmetikai műtéteket (zsírleszívás és a fejbőr összehúzása) hajtanak végre: ezt ugyanis első felesége, Ivana Trump (akit Maria Bakalova alakít) eskü alatt vallotta. A jelenetsor kifejezetten hatásos, mivel a rendező, Ali Abbasi úgy komponálta meg, hogy az a benyomásunk támad: na most rakták össze Frankenstein monstrumát. A műtéteket amúgy Trump kampánystábja cáfolta, és ez volt az egyik fő problémájuk a filmmel. A másik a The Apprentice legmegrázóbb jelenete: amiben Donald megerőszakolja Ivanát. A kampánystáb szerint ez egy teljesen kitalált jelenet, de ez is a nő vallomásából származik, ám 2015-ben némiképp finomított rajta és az ABC Newsnak azt mondta:

„1989-ben egy alakommal, mikor házas életet éltem Mr. Trumppal, ő egészen másként viselkedett velem, mint korábban. Nőként megbántva éreztem magam, mivel hiányzott az a gyengédség és szeretet, amit általában felém mutatott. Én ezt neveztem »nemi erőszaknak«, de nem szeretném, ha a szavaimat szó szerint, vagy büntetőjogi értemben vennék.”

Kinek készült a film?

Mindig kockázatos olyan emberről életrajzi filmet forgatni, aki még él, pláne, ha olyan megosztó személyiség, mint Donald Trump. Ha tippelni kell, akkor azok, akik szimpatizálnak vele, azért nem fogják megnézni a filmet, mert nem akarják látni, hogyan „járatja le”, akik meg nem kedvelik, azok meg szimplán nem akarják őt látni – pláne nem a mozivásznon. Akkor mégis kinek érdemes megnézni The Apprentice-t? Én igazából azt mondom: mindenkinek.

Ez a film egy embertípus felemelkedéséről szól, akinél a féktelen megalománia szolipszizmussal párosul, és a körülmények, valamint a pártfogói teszik lehetővé, hogy végül egy gátlástalan szörnnyé váljon, aki mindenkin átgázol.

Ali Abbasi abban téveszt meg ügyesen, hogy bár egyértelműen egy játékfilmet forgatott, mégis dokumentarista stílusban vette fel: kézikamerás, olykor életlen felvételekkel operál, amik bemásznak a szereplők intim szférájába – így mi is részesei lehetünk a történéseknek. Egy ilyen rendezéshez pedig figyelemre méltó színészi munka dukál.

Sebastian Stan ügyesen hozza Trump gesztusait, de a film igazi motorja Jeremy Strong, aki már az Utódlás című HBO-sorozatban is bizonyította, hogy mennyire át tud lényegülni egy-egy szerepben. Gabriel Sherman nagy figyelmet fordított arra, hogy többdimenziós karaktereket ábrázoljon, így egy rafinált megoldással a film elején még sajnáljuk az ifjú Trumpot, aki az apja árnyékában vergődik, és undorunk a gátlástalan Cohntól – majd egy ponton mindez megfordul, mivel a tanítvány a mestere fölé nő. Trump lesz az ellenszenves, mivel a saját családján és a barátain is képest átgázolni, hogy elérje a célját, és Cohnt sajnáljuk meg, mivel elesettségében senki sem segít rajta. Persze ez már színtiszta dramaturgia.

Viszont a legügyesebb és legbátrabb húzás, hogy a The Apprentice nem azzal zárul, hogy Trumpot megválasztják az Amerikai Egyesült Államok elnökévé, sőt még nem is lép politikai pályára, amikor elkezd pörögni a stáblista. Ezzel megspóroltak egy olcsó lezárást, és ott hagyják abba filmet, ahol az mindenki által ismert Trump színre lép.