Queen: Killer Queen

Az 1974-es Sheer Heart Attack című korong klasszikusa a zenekar első nemzetközi sikerdala volt, ami Angliában a 2. helyig jutott, az USA-ban pedig a legjobb 15 közé került. A szám egy felsőosztálybeli call-girlről szól, de Freddie elmondása szerint jelentését mindenki úgy értelmezi, ahogyan szeretné. A dal eltávolodást mutatott a banda korábbi hard rockos hangzásától és előrevetítette a későbbi évek eklektikus, különböző műfajokat vegyítő, vokálgazdag stílusát, illetve meghozta az énekes számára az első, dalszerzőket kitüntető Ivor Novello-díjat is.

Queen: Bohemian Rhapsody

A zenekar 1975-ben megjelent A Night at the Opera című negyedik lemezén megtalálható, öt különböző részből álló, stílusukon átívelő monumentális darab a megjelenése idején minden idők legnagyobb költségvetésű felvételének számított és a banda kiadója kizártnak tartotta, hogy hat perces hossza és komplexitása miatt bármelyik rádió is műsorára tűzné. Freddie azonban nem engedte, hogy promóciós célokból megrövidítsék, a dal pedig végül óriási, nem várt sikert aratott, világsztárrá avanzsálva a zenekart: 9 héten át vezette az angol slágerlistát, majd a Mercury halála utáni, 1991-es újrakiadásakor ismét az első helyre került. A szám később a Wayne világa című film egyik ikonikussá vált jelenetében is kulcsszerepet kapott, a mozinak köszönhetően pedig a megjelenése után 17 évvel egészen az amerikai Billboard 100-as mezőny második helyéig jutott. 2018-ban a Freddie és a Queen történetét bemutató azonos című életrajzi film egy teljesen új generációval ismertette meg szerte a világon, több mint 1.5 milliárdos hallgatottságával és nézettségével pedig a legtöbbet streamelt 20. századi dallá vált. A hozzá készült promóciós kisfilmet tartják a legelső klasszikus értelemben vett zenei videónak, ami megteremtette a videoklip műfaját.

Queen: Love of My Life

A zenekar egyik legismertebb szerelmes dala is Freddie szerzeménye, amit ő eredetileg zongorán komponált, majd Brian May ültetett át akusztikus gitárra. A dal élőben annyira népszerű volt, hogy Freddie gyakran a közönségre hagyta az éneklést, ahogyan az a Live Killers című 1979-es koncertalbumon is hallható - ezt a verziót később kislemezen is piacra dobták. A szám Freddie halála után is a koncertek egyik legfontosabb és legmeghatóbb darabja maradt, ugyanis a technika segítségével a dal azóta is duettben, az énekes legendás, Wembley-béli előadását kivetítve hangzik el Brian May kíséretében, aki a dalt minden alkalommal szeretett zenésztársa emlékének ajánlja.

Queen: Somebody to Love

Az 1976-os Day at the Races című lemez legnagyobb slágere a Bohemian Rhapsodyhoz hasonlóan igen komplex szerkezetű szerzemény, stílusa pedig Freddie nagy bálványa, Aretha Franklin világát idézi meg. A számmal a zenekar nem titkolt célja volt, hogy megmutassák, zenei spektrumuk jóval túlmutat a hard rock műfajon, és akár egészen a gospelig terjed. Rögzítése során a három vokálozó tag, Freddie, Brian és Roger hangját megtöbbszörözték, így keltve egy 100 fős kórus hatását. A Freddie emlékére szervezett 1992-es segélykoncerten George Michael énekelte el csodálatosan, előadását pedig az egyik legjobb, a Freddie örökségéhez egyetlen igazán méltó performanszként szokás emlegetni.

Queen: We Are the Champions

A We Will Rock You mellett az 1977-es News of The World című lemez egyik legnagyobb slágere, a két dalt ráadásul egyszerre, egy ún. „dupla A-oldalas” kislemezként jelentették meg annak idején. Brian May gitáros szerint egy tömegeket megmozgató és megénekeltető, pozitív dalt akartak elkészíteni, ami lássuk be, sikerült is nekik. Sportrendezvényeken ugyanis a We Will Rock You-val együtt a mai napig az első számú stadionhimnusznak számít, 1994-ben pedig a futball világbajnokság hivatalos indulója volt. Megjelenése óta számos alkalommal feldolgozták - 2001-ben maga a Queen is újra rögzítette, amikor Robbie Williamsszel duettben adták elő a Lovagregény című film betétdalaként -, de rengetegen remixelték, hangmintázták, parodizálták és utaltak rá különböző dalokban, filmekben vagy épp TV-sorozatokban. Sőt, 2011-ben tudósok arra a következtetésre jutottak, hogy ez minden idők legslágeresebb dala a könnyűzene történetében.

Queen: Bicycle Race

A csapat 1978-ban megjelent Jazz című hetedik albumának egyik sikerdalát a Fat Bottomed Girls című dallal együtt dobták piacra egy dupla A-oldalas kislemezen, amelynek borítója ténylegesen egy nagy fenekű, kerékpározó lányt ábrázol. A két dal szövegében is utalást tesz egymásra, a Bicycle Race-ben pedig társadalmi, politikai és popkulturális utalások tömkelege (vallás, drogok, a vietnámi háború, a Watergate-botrány, Pán Péter, Frankenstein, Superman, Cápa, Star Wars) is felfedezhető. Brian May később elmondta, hogy a dal nem önéletrajzi ihletésű, ugyanis Freddie nem igazán szeretett biciklizni, viszont a szövegben elmondottakkal ellentétben nagy rajongója volt a Csillagok háborúja című filmnek.

Queen: Don't Stop Me Now

Szintén a Jazz albumon kapott helyet az a klasszikus, ami ma már a banda egyik legismertebb dalának számít, azonban ez nem volt mindig így. A Freddie hedonista életstílusának himnuszaként is felfogható szám ugyanis a megjelenése idején csak Angliában lett nagy siker, ahol a Top 10-be került, a világ egyéb országaiban, különösen az Egyesült Államokban azonban nem igazán lett népszerű és 1980 után a zenekar élőben sem tűzte műsorára koncertjei során. Ennek ellenére a későbbi folyamatos rádiójátszásnak, illetve a reklámokban, TV-műsorokban és filmekben való felhasználásának köszönhetően a banda egyik legnépszerűbb slágerévé vált.

Queen: Crazy Little Thing Called Love

Az 1980-ban megjelent The Game című nyolcadik Queen-album rockabilly stílusú dala a fürdőkádban ülve pattant ki Freddie fejéből, a nem sokkal korábban elhunyt nagy kedvence, Elvis Presley hatására. Mivel gitáron saját bevallása szerint meglehetősen limitált tudása volt és mindössze néhány akkordot ismert a hangszeren, a szám körülbelül 10 perc alatt el is készült. Ezt aztán megmutatta Roger Taylornak és John Deaconnak, akikkel állítólag mindössze fél óra alatt rögzítették is a szám alapjait. A dal végül a banda első #1 kislemeze lett az Egyesült Államokban, ahol négy héten héten meg is őrizte ezt a pozícióját.

Queen: It's a Hard Life

A zenekar 1984-ben megjelent The Works című albumának nagy slágere egyfajta visszatérést jelentett a banda korai, szintetizátor nélküli anyagaihoz, a csapat régivonalas rajongóinak legnagyobb örömére. Kezdősorának melódiája Ruggero Leoncavallo operája, a Pagliacci egyik áriájából lett kölcsönözve és a hozzá készült videoklip is visszaadja az operai hangulatot, a banda ugyanis díszes jelmezekben szerepel benne. A kisfilm utolsó jelenetében jól látható, hogy Freddie nagyon óvatosan ül le a lépcsőre, ugyanis egy korábbi alkalommal megsérültek a térdszalagjai, így minden mozdulat nagy fájdalmat okozott neki, amit - rá jellemzően - vodkával és pezsgővel csillapított.

Queen: Innuendo

Az utolsó, még Freddie életében kiadott stúdióalbum címadó tétele egy a zenekar komplex dalai közül, amelyben különböző stílusú és hangulatú részek váltakoznak. Megírásához a Led Zeppelin Kashmir című dala jelentette az inspirációt az énekes számára, de a dalban a bolero és a flamenco stílusok is képviseltetik magukat, utóbbi nem kisebb név, mint Steve Howe gitáros által, aki a zenekar régi barátjaként örömmel közreműködött a számban egy flamenco gitárszóló erejéig. Pedig a dolog csupán a véletlennek, pontosabban annak volt köszönhető, hogy a Yes és az Asia zenésze éppen akkor szintén Svájban tartózkodott, amikor a Queen éppen az Innuendo című album dalait rögzítette montreux-i stúdiójukban. A szám végül óriási sikert aratott és 10 év után a banda első listavezető slágere lett szülőhazájukban.

Borítókép: Freddie Mercury, 1986 / Forrás: Anwar Hussein/Getty Images