1951. december 1-én született minden idők egyik - ha nem a - legnagyobb basszusgitárosa, Jaco Pastorius. A kerek évforduló okán felidézzük a tragikus sorsú muzsikus rövid, ám annál tartalmasabb életének legfontosabb állomásait.
Beceneve egy tévedésnek köszönhető
John Francis Pastorius néven látta meg a napvilágot, becenevét pedig Jocko Conlan baseball játékvezető után kapta, mivel imádta a sportokat - a baseballt, a kosárlabdát és az amerikai focit egyaránt. A Jaco írásmódot azután kezdte használni, hogy szomszédja tévedésből így jegyezte le valahová, és ez az alak megtetszett neki.
Eredetileg dobosnak készült
Miután édesapja is jazz dobos volt, eleinte ő is ezen a hangszeren játszott, azonban egy csuklósérülés megakadályozta abban, hogy folytassa tanulmányait, így hamarosan nagybőgőzni kezdett. Amikor egy nap arra ébredt, hogy hangszere a nagy páratartalom miatt megrepedt, elcserélte egy basszusgitárra.
Már tizenévesen zseninek kiáltották ki
Mindössze 15 éves volt, amikor csatlakozott a Las Olas Brass nevű fúvósokkal felálló, kilenctagú zenekarhoz, akikkel a korszak legnagyobb R&B és soul sztárjainak slágereit játszották. Mindeközben felfedezte a jazzt, és rövid időn belül a basszusgitár virtuóza lett, de úgy tartják, szinte minden hangszert ösztönösen képes volt megszólaltatni.
Pat Methenyvel együtt váltak ismertté
A ’70-es évek elején ismerkedett meg az akkor még szintén a pályája elején járó, ma már legendás jazz gitárossal, akivel 1974-ben első közös kiadványuk, a később csak Jaco néven emlegetett koncertalbum is megjelent. Két évvel később Metheny Bright Size Life című debütáló albumán volt hallható a játéka, ami mindkettőjükre egyre nagyobb figyelmet irányított, később pedig még Joni Mitchell zenekarában is játszottak együtt.
Rögtön az első lemezével történelmet írt
Miután a Blood Sweat & Tears dobosa, a nem mellesleg a CBS kiadó új tehetségek felkutatásával megbízott embereként dolgozó Bobby Colomby felfedezte és lemezszerződést ajánlott neki, élete mérföldkőhöz érkezett: megjelent debütáló szólóalbuma, amelynek elkészítésében olyan kiválóságok voltak a segítségére, mint Michael Brecker, Randy Brecker, Herbie Hancock, Hubert Laws, Sam & Dave, David Sanborn vagy Wayne Shorter. Az egyszerűen csak Jaco Pastorius című lemez
forradalmasította a basszusgitárhoz való hozzáállást, szólisztikussá avanzsálva az addig leginkább kísérő funckiót betöltő négyhúros hangszert.
Jaco utánozhatatlanul egyedi fretless hangzása, virtuóz játéka és kivételes dalszerzői képessége a legnagyobbá tette őt, az album pedig a hangszer történetének egyik legfontosabb alkotása lett.
Pimaszsága az előnyére vált és a csúcsra ért
Még szólóalbuma megjelenése előtt ellátogatott a fúziós jazz egyik legnagyobb nevének számító Weather Report koncertjére, majd a következőt mondta Joe Zawinul billentyűs/zenekarvezetőnek: „A nevem John Francis Pastorius, és én vagyok a világ legjobb basszusgitárosa.” Zawinulnak tetszett az ifjú Jaco merészsége, és miután meghallgatta a szólólemezét, meginvitálta zenekarába az éppen távozó Alphonso Johnson helyére.
A hanyatlás
Míg karrierje elején a basszusgitár Jimi Hendrixeként emlegették, a ’80-as évek elejére súlyos alkohol-és drogfüggősége egyre inkább elhatalmasodott rajta, mindez pedig felszínre hozta mentális betegségét is, amitől viselkedése sok esetben kiszámíthatatlanná és erőszakossá vált. Ekkoriban alapította meg Word of Mouth nevű zenekarát, melynek sikerei azonban már messze elmaradtak a Weather Report-béli munkásságától, amitől még labilisabbá vált, ez pedig ekkorra már játékán is megmutatkozott. Végül teljesen az alkohol és a drogok rabja lett, és zenészként is mellőzni kezdték.
A vég
A ’80-as évek közepére számtalanszor gyűlt meg baja a törvénnyel, börtönbe, majd elmegyógyintézetbe került, végül pedig gyakorlatilag hajléktalanná vált. 1987. szeptember 11-én, kérés nélkül felosont a színpadra egy Santana-koncerten, és végül a biztonsági személyzet vezette ki a helyszínről. Ezután egy közeli night clubba próbált bejutni, de illuminált állapotára és kötekedő magatartására hivatkozva a szórakozóhely kidobója megtagadta a belépését. A teljesen beszámíthatatlan zenész nem értett a szóból, a konfliktus tettlegességig fajult, az ajtónálló pedig gyakorlatilag halálra verte Pastoriust. Kómába esett, ám sérülései olyan súlyosnak bizonyultak, hogy 10 nappal később családja kérésére lekapcsolták a lélegeztetőgépről.
Mindössze 35 éves volt.
