Az új zsűri majdnem jó

Az X-Faktor zsűrijét szinte teljesen lecserélték, egyedül Gáspár Laci maradt, aki, ha minden igaz, már a hetedik évadát nyomja le, és ezt tényleg neki találták ki, együtt él a műsorral, imád a versenyzőkkel kommunikálni, láthatóan érzi a zenét, még a rosszat is, és akármilyen harsány, azért ért is hozzá. Mellé került a friss igazolás Majka, aki hozza a szokásos kicsit flegma, piszkálódós stílusát, de nem tolja túl, ahogy Tóth Andi sem akar díva lenni, sőt. Aki erősen kilóg, az Valkusz Milán , ami persze logikus. Bár az elmúlt pár évben ő és a gyakorlatilag egy slágeres VALMAR, másik tagja, a konkurenciánál dolgozó Marics Peti a csapból is folytak,

nyilvánvalóan nincs mögötte annyi tudás és tapasztalat, hogy hitelesen adja elő a szakmáról mindent tudó mentor szerepét – ahogy abban sincs nagy rutinja, hogyan viselkedjen a kamera előtt.

Még Tóth Andi mögött is tíz év van a popszakmában, és látszott, hogy szegény Valkuszt feszélyezi is a dolog: többnyire merev és színtelen volt a többiekhez képest. Akik hol froclizták emiatt, hol bátorították.

A válogató már csak ilyen

Az első válogató adások inkább cirkuszra emlékeztetnek, mint tehetségkutatóra, kiszámítható sorrendben jönnek a magamutogató őrültek, a tehetségtelen amatőrök, a közepes hangú, de képzetlen jelöltek –

„Azt mondták, hogy Whitney Houstonra emlékeztet a hangom”

-, akiket eleve be se kellett volna engedni, de már hosszú évek óta ebből van a műsor. Néhány tehetségtelen, de szórakoztató versenyzőt ilyenkor tovább is engednek, hogy a következő fordulóban szórják ki őket. Lehet ezen fintorogni, van, amikor konkrétan kinevetnek valakit – az majdnem mindegy, megérdemli-e -, de ez egy szerkesztési elv. Ami egyrészt azt hivatott bemutatni, milyen „nehéz” a zsűri munkája, másrészt ügyesen megkomponált felvezetés a jó énekeseknek. Mert az ugyebár nem nagy szám, ha már az első színpadra lépő csodásan énekel, de ha három-négy kutyaütő után teszi ugyanezt, akkor mondhatjuk, hogy

végre, itt egy ragyogó gyöngyszem, akire érdemes volt várni. Micsoda különbség, ugye?

Olyan rossz, hogy az már jó

Gáspár Laci a többieket azzal fogadta a legelején, hogy ő legalább annyira várja azokat, akik olyan rosszak, hogy már jók, mint a tényleg jókat. És bejött a dolog, méghozzá nagyon viccesen. Az illető egy Ferenc nevű mezőgazdasági munkás Dörgicséről, aki, láthatóan nem szándékosan, igazi stand up műsort csinált. Egy demizsonnal – ki használ még demizsont? -, egy vekni kenyérrel és egy adag szalonnával érkezett, nyilván volt hozzá hagyma is, amiből várakozás közben jóízűen falatozott,

majd a maradékot egy zacskóban Miller Dávidéknak adta, ajándékként.

Legyenek vele boldogok. Akkor már lehetett tudni, hogy itt történni fog valami, amikor kiderült, hogy a saját szerzemény címe Adjál kölcsön generátort (holnapig), és a mulatós dal ugyan szörnyű volt, a pasasnak nincs hangja, de a szöveg tényleg eredeti és vicces volt, a refrén ütött, az egész pedig jól működött. A zsűri ráharapott, Ferenc tovább is jutott, és még egy generátort is ajánlottak neki kölcsönbe. „Egy három nyolcvanas!” – mosolygott őszintén az ember, amikor meglátta a szerkezetet, és ez most tényleg olyan rossz volt, hogy az már jó.

Miller Dávid nagyot nőtt

Apropó Millerék. A színpadra lépés előtt a fogadóbizottság Miller Dávid volt és Majka kabalacimborája, Pápai Joci. Az utóbbi nem zavart sok vizet, talán még örült is, hogy nem oltják annyit, mint ahogy a haverja szokta,

Miller viszont kellemes meglepetés volt.

Az énekes-színész műsorvezető a Sztárbox első adásában is meglepően szimpatikus volt – és remekül bokszolva, Varga Ádámot kiütve jutott tovább -, a felkészülési kisfilmjéből pedig kiderül néhány dolog. Például az, hogy az elmúlt években nem nagyon találta magát, és ez korábban érződött is. Az embernek volt egy olyan érzése, hogy az RTL amolyan Istenes Bence pótlékként használta őt, de lassan kinőtte magát ebből. Dicsérték a munkáját az Éden Hotelben, most pedig úgy terelte, majd kifelé menet úgy kezelte a játékosokat, ahogy kell, humorral, ha kellett, jó adag iróniával, adott esetben együttérzéssel,  miközben Pápait sem kezelte le. Figyelni kellett rá, ami eddig nem feltétlen volt igaz.

És akkor jöttek a tehetségek!

Voltak versenyzők, akik jól énekeltek, négy igent kaptak, továbbjutottak – köztük egy pakisztáni srác és egy, menetrendszerűen érkező olasz csaj -, de nem véletlenül mutatták őket csak fél percre vagy még annyira sem. Szép dolog a jó hang, de előadni is tudni kell, ízléssel, mértékkel, a megfelelő energiával, amit vagy megtanul az ember – vagy isten adta tehetségnek születik. Egy testes, rockos énekessel foglalkozott a zsűri hosszabban, részben azért, mert a srác jó fazon volt, vicces, önironikus, kicsit mozgott is a színpadon, de nem ő volt igazán izgalmas. Hanem egy nevelőintézetben felnőtt vagány kislány, Kanalas Cintia Dorka,

akinek nem csak nagyon jó hangja, de eszméletlen kisugárzása és nagyon karakán egyénisége is van.

Őt követte egy másik Cintia, a 14 éves felvidéki Kovács Dorina Cintia, aki még nagyon gyerek, aki mindenre rácsodálkozott, de ő is átütő tehetség. Iszonyú szép hangja van a The Voice-ban is szerepelt Szabó Bencének, azt meg kell hagyni, de ő teljesen más kategória, klasszikusan képzett előadó, akinek egy másik műsorban kellene szerepelnie, mondjuk A Dalban – mert nem az a karakter, akiért egy kereskedelmi tévé nézői lelkesedni tudnak.

És ne feledkezünk meg arról a szőke hölgyről, aki csak úgy mutatkozott be, hogy: a Balaton hangja! – merthogy 11 éve megnyerte a kérdéses versenyt. Ezen a zsűri fennakadt kissé, majd rákezdett a Neoton Familiától a Nyár vanra, csak hát kicsit hamis volt, kiszórták. Távoztában a folyosón még azt tudta mondani a lányának:

Miért, a Csepregi jobban énekelte?