Péntek: Száműzve (2016)

Az első világháború utolsó évében Ulrichot, a kimerült német katonaorvost kiküldik, hogy ellenőrizze egy távoli, lettországi elmegyógyintézetben lábadozó sokkos betegeket valahol Lettországban. A különös világban, amelyet felfedez, próbára teszi higgadt gondolkodását. A felesleges erőfeszítések, egy titokzatos, vad fiúval találkozás arra sarkallja Ulrichot, hogy szembenézzen igazi önmagával. Hamarosan kiderül, hogy a végsőkig ki kell tartania a háború közeledő őrületével szemben.

Ulrich Matthes amolyan II. világháború specialista, tökéletesen hozta Goebbelst, a visszataszító propagandaminisztert a A bukás - Hitler utolsó napjaiban, szintén ebben a korban játszódott a A kilencedik nap, karaktere ebben a lett-litván drámában viszont az eggyel korábbi világégés közepén találja magát. És ez a világ a szemei előtt kezd szétesni, az értelmetlen tömegrohamok, az óriási veszteségek után maradt testi és szellemi emberi roncsok már nem bírják sokáig, és a túl sokat látott, eddig a józan eszére hallgató orvost is lassan elnyeli az örvény.

Szombat: Levelek Ivo Dzsimáról (2006)

Clint Eastwood 27. rendezése filmtörténeti kuriózum, hiszen a Csendes-óceáni hadszíntéren Ivo Dzsima apró szigetéért vívott véres csatát egyszerre forgatta le két külön filmben. Alig pár hét különbséggel mutatták be 2006 elején a harcokat az amerikai szemszögből láttató A dicsőség zászlaját és a japán felet megszólaltató Levelek Ivo Dzsimárólt, és az utóbbi a sokkal jobb darab. Az amerikaiak már közel járnak Japánhoz, és Ivo Dzsima apró vulkáni szigetére azért volt szükségük, hogy repülőgépeik az anyaországot bombázhassák.

A sziget védelmével a világlátott, művelt Kuribayashi tábornokot bízzák meg, akinek nemcsak az ellenséggel, de saját fanatikus, embereik életét feleslegesen eldobó tisztjeivel is meg kell küzdenie, miközben tudja, hogy semmi esélye a győzelemre vagy a túlélésre. Eastwood hű marad a valósághoz, és a csatát pontosan, érdekfeszítően és részlehajlás nélkül mutatja be, felsorakoztatva a japán oldal legfontosabb parancsnokait, miközben a közlegényekről sem feledkezik el.

Vasárnap: Becstelen Brigantyk (2009)

Quentin Tarantino háborús filmje az ellenállás két különböző formáját is bemutatja, igaz, mindkettőt mesébe illő, a valóságtól jócskán elrugaszkodott, de szórakoztató – a témához mérten talán túlságosan is szórakoztató módon. Az egyik szálon egy amerikai zsidó katonákból álló kommandós egységet dobnak le a német vonalak mögé, akik brutális bosszút állnak sorstársaikért, a másikon egy, a családja lemészárlását túlélő mozitulajdonosnő szervez merényletet az érthetetlen okokból pont az ő párizsi mozijába érkező Führer és társai ellen.

Utóbbihoz az apropó egy német propagandafilm premierje egy hősies mesterlövész tetteiről, aki élőben is megjelenik és pont hősnőnket szemeli ki magának. Tarantino vagy tíz éven át küzdött a filmmel, amelynek sokáig nem talált jó befejezést – ez érződik is -, majd a negatív hős, a zsidóvadász Hans Landa ezredes szerepére nem talált színészt, ám amikor az osztrák Christoph Waltz meghallgatásra jelentkezett, hirtelen minden összeállt. Messze nem ez Tarantino legjobb filmje, hiszen a történet ide-oda kalandozik karakterek tűnnek fel majd tűnnek el magyarázat nélkül, de a végeredmény roppant szórakoztató.