A számunkra szinte ismeretlen jemeni háborúról szól ez az Egyesült Arab Emirátusokban készült, megtörtént eseményeket feldolgozó, látványos háborús film, de biztosra mentek és profi rendezőre bízták a munkát.
Ritkán kerül a hírekbe, de 2014 óta véres konfliktus zajlik Jemenben. Az okok összetettek, de jócskán leegyszerűsítve a következőkről van szó. Iráni támogatással szélsőséges iszlamisták foglalták el az ország jelentős részét – nem túl meglepő módon Irán a térség minden konfliktusában „érdekelt” -, a korábbi, moderált kormányt pedig Szaúd-Arábia és az Egyesült Arab Emirátusok igyekszenek visszahelyezni, modern, elsősorban amerikai haditechnikával támogatva. És most film is készült a jemeni háborúról Végső csapda címmel – ami, a cselekményét illetően bárhol játszódhatna.
Egy háromtagú emirátusi járőregység hatol be egy sziklás vádiba páncélozott felderítőjárművükön, majd váratlanul felbukkan előttük egy furcsa alak. A jármű lefékez, és már érkezik is oldalról egy rakéta, amely mozgásképtelenné teszi, majd a sziklák közül felkelők bukkannak elő, és tüzet nyitnak. A vastag páncélzat egyelőre megvédi őket, de a helyzetük tarthatatlan, és odabentről a bázissal sem tudnak kapcsolatba lépni.
Egyszerre futnak ki a munícióból és az időből,
és a segítségükre küldött erősítés is ugyanúgy csapdába esik, mint ők, ezért a támaszponton egy nagyobb szabású felmentőakciót terveznek, de persze ehhez is idő kell…
A remekre sikerült iraki Moszul ostroma (2019) óta tudjuk, hogy az arab világban is készülhet remek háborús film, de azt is tudjuk, hogy ehhez egyelőre egy nagyrészt nyugati technikai stáb kell. Jelen esetben azt a Pierre Morelt kérték fel rendezőnek, aki Luc Besson mellett tanulta ki a szakmát, és akinek az első Elrabolva (2008) filmet köszönhetjük, ő pedig nagyrészt A Sólyom végveszélyben (2001 ) receptjét követte. Igaz, itt nem utcai harcokat látunk, hanem egy hegyvidéken járunk, de ugyanúgy
a túlerővel szemben vív küzdelmet a túlélésért néhány, egységétől elvágott katona.
Persze ez a film nem éri utól Ridley Scott remekművét, de korrekt, abszolút nézhető munkáról van szó, látványos összecsapásokkal, drága pirotechnikával és jó dramaturgiával. Természetesen helyi színészekről van szó, akik sokszor máshogy játszanak, mint nyugati kollégáik, a párbeszédek is darabosabbak, és nyilván van egy sor klisé is – például naná, hogy a csapdába esett három katonának ez lett volna az utolsó bevetése a hazatérés előtt.
Érezhető persze, hogy a film „megrendelésre” készült, és, hogy elvárás volt, hogy az emirátusi fegyveres erőknek „jól” kellett kinéznie az egyébként 2018-ban megtörtént eseményeket feldolgozó produkcióban. Talán ebből is adódik egyfajta túlzott pátosz, amiben leginkább a bollywoodi filmek hatása érhető tetten, és gyanítom, hogy ennek köszönhetjük azt, amit a nézők a leginkább kifogásoltak: a vége felé a sok hősiesen belassított jelenetet.
