1. A bűnügyi film új alapjai

Bár a Dögkeselyű előtt is létezett magyar bűnügyi film, András Ferenc, a film rendezője volt az, aki egészen új alapokra helyezte a műfajt. A szocialista krimiben nem volt társadalomkritika, és a fenyegetés mindig kívülről jött. Magándetektív nem volt a történetekben, hiszen a rendőrség kompetenciáját nem lehetett megkérdőjelezni. Ezzel szemben a Dögkeselyűben nincs éles határ kisember és bűnöző közt, megfelelő körülmények mellett bármikor válhat az utóbbi az előbbiből. Ráadásul a közeg is alkalmas erre, hiszen András filmje egy olyan városként mutatja meg Budapestet, ami már átitatódott az apró vétkektől, kis stikliktől, és ahol már lehetetlen tisztességesen boldogulni.

2. Ez is egy regényadaptáció

András Ferenc előző nagyjátékfilmje érdekes módon egy – szintén sikeres – szatíra volt, a Veri az ördög a feleségét. Ebből aztán éles váltással fordult át a krimibe. Miként egy interjúban mondta: “Valószínű, hogy legtermészetesebb stílusom valami afféle: kicsit fanyar, ironikus, de emberszerető látásmód. A Veri az ördög… sikere után a szakmában is mindenki azt várta tőlem, hogy megint valami hasonlót fogok csinálni; én viszont éppen ezt akartam elkerülni.

Veszélyes csapdája a filmkészítésnek, amikor a szakmai közvélemény akarva-akaratlan belehajszolja a rendezőket egy-egy siker megismétlésébe”.

A Dögkeselyű Munkácsi Miklós Kihívás című kisregényéből készült, de eléggé át lett dolgozva, hiszen ott két szálon fut a cselekmény: Simon József mellett egy szimpatikus rendőr nyomozását is követhetjük, ám ezt a filmből teljesen kihagyták.

3. Mennyit loptak?

A két idős hölgy összesen 10 ezer forintot bugáz el Simon József (Cserhalmi György) brifkójából, miközben kiverik a balhét, hogy direkt hosszabb úton viszi el őket az úticéljukhoz. A filmet 1982-ben mutatták be, szóval nem kis összegről beszélünk, ráadásul ebből háromezer  az övé, hét a munkáltatóé. Az inflációkalkuátor szerint – amitől nem várhatjuk el, hogy a mai helyzetben teljesen pontos legyen – az akkori 10 ezer forint ma kb. 450 ezer forintnak felel meg.

4. Cserhalmi gázsija

Maradva az ellopott pénznél, Cserhalmi György összesen 20 ezer forintot kapott a Dögkeselyűért, ami kétszer annyi, mint amennyit az általa alakított taxisofőrtől elloptak. Az előbbi alapján azt se nehéz kiszámolni, hogy ez mai értékén közel 1 millió forint, ami annyira nem sok egy filmfőszerepért.

5. Rejtett utalás

Ha jól odafigyelsz, a Dögkeselyűben is lehet találni rejtett utalást, például abban jelenetben, amikor Simon József szülei a tévét nézik. Hiszen épp az 1934-es Meseautó megy, melynek főszereplője Perczel Zita, aki itt Szántóné Roska Erzsébetet alakítja.

6. Vágott verzió

A filmet a bemutató idején eléggé komornak tartották, olyannyira, hogy több szocialista országban is csak

az utolsó jelenet (mikor Simon magára robbantja a házat) nélkül engedték levetíteni.

7. A rendező saját szavaival

András Ferenc a Filmvilág 1982/6. lapszámában beszélt a Dögkeselyűről. Itt az interjú készítője, Zsugán István közönségfilmnek, “kaland- és krimi-fordulatokban bővelkedő, feszes, »amerikaias« tempójú történet”-nek titulálja a filmet, mire András így reagál: “»Amerikaias”? Nem tudom. Hogy a közönségnek szeretnék filmet csinálni, azt nemhogy nem szégyellem, hanem természetesnek tartom. De ez nem krimi abban a műfaji értelemben, ahogyan az a Tetthely vagy a csuda tudja, melyik sorozat; nem is a San Francisco utcáin »magyar módra«; egyáltalán nincs benne hulla, noha végső soron bűnügy. Amely azonban – remélem – bizonyos fontos társadalmi gondokról is szól. S közben

ki akartam próbálni, tudunk-e mi is úgy filmet csinálni, hogy annak ritmusa, sodró ereje is legyen.

Őszintén szólva, nem nagyon szeretem azt a jelzőt, hogy »amerikaias« film; bár ha jobban belegondolok, akár emelt fővel vállalhatom is. Mert kik csinálták és csinálják a legjobb amerikai filmeket? Régebben Kertész Mihály meg Ernst Lubitsch; most például egy cseh: Forman, meg egy olasz: Coppola, meg egy másik olasz: Scorsese vagy egy lengyel: Polanski… – és még sokáig folytathatnám a névsort –; szóval olyan amerikaiak, akiknek legjava – ha olykor csak áttételesen is – európai kulturális gyökerekből táplálkozik. Aztán évente elkészül sok tucat úgynevezett valódi amerikai film; didaktikus cserkész-bárgyúságok, amiket utálok. Végül ott van Hitchcock – mellesleg ő is Londonban született –, aki olyan felső fokon tudta a mesterséget, hogy bármihez nyúlt: varázslatos. Ha ilyen – persze csak vágyképeimben megidézhető – összefüggésben fogják azt mondani a filmemről, hogy »amerikaias«, akkor persze verebet lehetne velem fogatni a boldogságtól.”

8. A tükröződés

Ígértünk három bakit is, íme az első: Simon épp bejelenti rádión, hogy kirabolták, miközben kívülről veszi a kamera. Igen ám, de valami fura dolgot tükröz vissza a taxi ablaküvege: bizony az MAFILM egyik kamerája, ami az egész, közel egy perces jelent alatt látható.

9. A hirtelen megjavuló kocsi

Mikor Simon menekül a pénzzel, tisztán látszik, hogy megnyomja a kocsi orrát a Kerepesi úton száguldva. Csakhogy, amikor később a szerelőnél látjuk az autót, teljesen ép az orra. Ez aztán a gyorsszervíz!

10. Honnét az áram?

Simon kis budaörsi faházában, ahol fogva tartja Cecíliát (Maria Gladkowska), láthatóan van áram, a kérdés csak, az hogy honnan, hiszen a ház melletti villanyoszlopról lógnak a vezetékek, nincsenek elvezetve a házig, arról meg nem emlékeznek meg, hogy bárhol lenne egy aggregátor.

+1 A Totalcar 2012-ben újraforgatta a film végén látható, híres üldözésjelenetet.

(via Wikipedia, Filmarchívum)