A nyolcvanas évek második fele, illetve a rendszerváltás első néhány éve vízválasztó volt a korábban csak Hofi Géza által képviselt politikai kabaréban. Az ekkoriban debütáló szórakoztató műsorok egyik-másika ugyanis bebizonyította, hogy lehet ezt a műfajt vasúti balesetek és bányakatasztrófák humorfaktorával is művelni. Persze, gyerekfejjel, csökevényes kritikai érzékkel aligha realizáltuk mindezt, és akkor is önfeledten muhaháztunk idősebb hozzátartozóinkkal, ha semmit nem értettünk a poénokból. Na, de milyennek is láttuk anno az alábbi műsorokat kisiskolás korunkban?

Parabola / Szuperbola

Ugyan, ki ne emlékezne a rendszerváltás előtti évek egyetlen tévéműsorára, melynek jóvoltából a megfáradt proletariátus, ha néhány pillanatra is, de rendszeresen csöcsviharba keveredhetett? Más kérdés, hogy a hasonló bejátszások Grósz Károly parlamenti felszólalásai közé bevágva hasonlóan fülledt erotikát árasztottak, mint a Ki nyer ma? főcímzenéje. Mindez azonban nem tartotta vissza idősebb hozzátartozóinkat attól, hogy a hasonló jeleneteknél úgy fogják be szemünket, mintha csak védőszemüveg nélkül akarnánk megnézni a napfogyatkozást. Eközben Árkus József kedélyesen hadovált mindenféle kerekasztalról, peresztrojkáról meg Gusztáv huszárról, ám a nyugati tévékből összeollózott (és nyilván halmozottan jogtisztán felhasznált) vicces videóknak köszönhetően a Parabola mégis észveszejtően humoros műsorként maradt meg emlékeinkben. (Gusztáv pedig nem huszár volt, hanem Husák, és nem mellesleg a csehszlovák Kádár János.)

Sas-kabaré

A nyolcvanas években a radioaktív krémlikőr, a nyúlfarkas kulcstartó vagy a falra kiterített dekorvaddisznó legalább annyira alapvető kelléke volt a háztartásoknak, mint a Sas taps c. kazetta. Ez utóbbit hallva már hatévesen is az volt a benyomásunk, hogy Sas Józsi bácsi kissé nagy svunggal adja elő magát, és harsányabb még a Zseb TV Hakapeszi Makijánál is. A szalagon hallható közönségnevetés azonban meggyőzött minket a performansz humoros mivoltáról. Az első szabad választások után viszont már volt némi halvány fogalmunk a színészi túljátszás mibenlétéről, így arról is, hogy a Sas-kabaré előszeretettel él ezzel az eszközzel. Bár a közéleti utalások egy részét már értettük ekkoriban, a főhőst már negyedikes általános iskolásként is lebeszéltük volna arról, hogy ezeket operett- és mulatósdalokra énekelje rá heveny csujogatások közepette. Indoklásul pedig annyit fűztünk volna hozzá, hogy nem érezzük jól magunkat tőle.

Defekt Duó

Az utcazenészből poéntechnikai csillagrombolóvá avanzsált duó külön műfajt teremtett azáltal, hogy a Sas József által képviselt politikai mulatóst az olasz hasbeszélő bábok mimikájával prezentálta. Előadói visszafogottságukban ugyancsak egy speed hatása alatt álló Rátonyi Róbertet idéztek, így nem csoda, hogy a magyar humor vőfélye később leszerződtette őket a Mikroszkóp Színpad társulatához. Azt azonban zokszó nélkül felvállaljuk, hogy Zenés kabaré című kazettájukat anno rongyosra hallgattuk, és kiválóan szórakoztunk az olyan csasztuskákon, mint

Érik a botrány, ordít a Torgyán, lila már a feje

Adódik a jogos kérdés: mindeközben vajon miért nem tapasztaltuk ugyanazt a kellemetlen, fojtó érzetet, amit a Sas-kabaré kapcsán? Nos, egyéb logikus magyarázatot nem tudunk felhozni, minthogy a kazetta hallgatása közben nem vizualizáltuk az első sorban hahotázó nyugdíjasokat.

Uborka

Archeológiai feljegyzésekből tudjuk, hogy volt idő, mikor a parlamenti viták során a „képviselőtársam téved” volt a legextrémebb sértés, a honpolgárok pedig nem éreztek késztetést egymás savval való lehányására eltérő politikai nézetük okán. Ma Philip K. Dick sem fantáziálna hasonlóról egy vödör máktea elfogyasztása után, ám a 90-es évek elején egy komplett szórakoztató műsor épült ezen békebeli hangulatra. És talán még ennél is sokkolóbbnak hathat az a tény, hogy az Uborka az m1-en futott. A korabeli politikai garnitúra fröccsöntött doppelgangerei nemcsak, hogy szerethetőek voltak, de anno frenetikusan viccesnek is tűntek – élen a politikai humor egykori nagyágyújával, Torgyán doktorral, aki önnönmaga mellett Éles István humorista jóvoltából vált halhatatlanná. A műsor szerethetőségét mai fejjel is elismerjük, ami pedig a többit illeti, egy komplett lottónyereményt áldoznánk fel, ha egyszer az ominózus Torgyán-maszkban vonulhatnánk be egy Halloween-partira.