Merthogy a 2006-os Halálos hajszában a fiatalon elhunyt színész egy gengszternek dolgozik, és hibákat hibára halmoz, ami aztán sokak életébe kerül. Amúgy rendes srác!
Az első Halálos iramban (2001) nem csak egy végeláthatatlan, óriásira puffasztott akciófilmbe oltott autóreklám franchise-t indított el, ami a mai napig is érthetetlen mennyiségű nézőt vonz be és elképesztő profitot termel, de
egy csapásra sztárt és főleg közönségkedvencet csinált (egyik) főszereplőjéből.
A jóképű, csibészes mosolyú Paul Walkert nem lehetett nem szeretni – ő pedig sosem tudott kitörni abból a szerepkörből, ami magasra emelte. A Halálos hajsza (2006) című csavaros krimiben azért megpróbálta, hiszen egy kisstílű maffiózót játszott benne - aki ugyan jót akar, csak brutális módszerekkel.
Joey Gazelle a New Jersey-i olasz maffia apró láncszeme. Hogy ki gondolta azt, hogy jó ötlet Walkert olaszként eladni és a „gazella” nevet adni neki, az jó kérdés, de elegánsan lépjünk túl ezen. Egy jamaikai bandával összehozott, de félresikerült drogüzlet alkalmával két korrupt zsaru az életét veszti. Joey
elrejti a gyilkos fegyvereket a pincéjében, mintegy fedezetként a munkaadóival szemben,
csakhogy ezzel veszélybe sodorja saját magát és családját is. Joey fiának legjobb barátja, Oleg (Cameron Bright) rátalál a pisztolyokra, és magával viszi az egyiket, hogy végezzen erőszakos és drogfüggő mostohaapjával (Karel Roden), aki az orosz maffia fekete báránya. Az orosz és olasz gengszterek elől menekülő fiún csak Joey és felesége (Vera Farmiga) segíthet, de megnehezíti a dolgukat, hogy egy bosszúszomjas nyomozó (Chazz Palminteri) is a nyomukban van.
A Halálos hajsza – a magyar forgalmazó erősen kikacsintott a címadással a Halálos iramban filmekre – meredek vállalás, mert nagyon sok mindennel foglalkozik, és ebben elég sok durva dolog is akad. Snuff filmek meg ilyesmi, és nem mondom, hogy mindig indokolt ezek beemelése a történetbe, de Wayne Kramer nyilván
arra ment rá, mennyire mocskos közeg ez,
és milyen veszélyben vannak azok a gyerekek, akik itt nőnek fel. Nem véletlen, hogy a klasszikus F-betűs angol csúnya szó összesen 328-szor hangzik el a film során, ami kissé meghökkentő módon nem elsősorban Walker karakteréről szól, hanem a kétségbeesett orosz kissrácról, aki magához veszi azt a bizonyos stukkert – Cameron Brightot egyébként a Születés (2004) című remek, de hátborzongató drámában láthattuk.
