A KérdezŐ-ben civilek és celebek faggatják a játékost, de az egész erőlködésből csak Gundi viccei érnek valamit.
Múlt héten indult el a Viasat új kvíz show-ja, a KérdezŐ, amihez a csatorna a hazai tévézés egyik nagyágyúját, Gundel Takács Gábort igazolta le műsorvezetőnek. Gundi pedig, aki sportkommentátorból lett a kertévés vetélkedők házigazdája, örömmel ment, hiszen tavasszal láthattuk utoljára a Tv2-n táskákat nyitogatni az Áll az alku!-ban.
A tippelős műveltségi vetélkedő itthon mindenképpen az egyik legnehezebb tévés műfaj. Egyrészt azért, mert bárki is vezeti a műsort, a nézők úgyis az olyan legendás kvízmesterekhez fogják hasonlítani az illetőt, mint Vágó István és Egri János. Másrészt pedig azért, mert ha a játékos izgul, bénázik vagy viccesnek próbál lenni, de nem az, akkor a műsorvezetőnek kell megmentenie a kínos pillanatot valami spontán poénnal. Ebben szerencsére Gundi már elég profi, a több évtizedes tévés rutinjával nemigen adódik olyan helyzet, amit ne tudna jól lereagálni.
Egy kvíz show sikere persze attól is függ, hogy a tévé előtt ülő néző maga is tudja-e a válaszokat a kérdésekre, a műsor második felében pedig, amikor emelkednek a tétek és nehezülnek a feladványok, képes-e együtt izgulni egy nálánál okosabb vagy szerencsésebb játékossal? Játékmester legyen a talpán, aki jól el tudja találni a megfelelő egyensúlyt. Ha pár tökkelütött versenyző a legegyszerűbb műveltségi kérdésekre sem tudja a választ, akkor azzal az egész műsor nevetséges freak show-vá válhat – lásd az Észbontók válogatott hülyéit, akik mémként ismertebbek lettek a neten, mint maga a műsor. Ha viszont bonyolultak a szabályok, vagy épp egy szuperintelligens, de kissé autista, kardigános professzor izzad a stúdióban, mert nem tudja a választ a kvantumfizika kategória kérdéseire, akkor az ember hajlamos inkább átkapcsolni oda, ahol Bud Spencer-filmet ismételnek.
A KérdezŐ szabályait én például nem tudnám visszamondani. A lényege nagyjából az, hogy a milliókért folyó csaták kérdéseit nem Gundel Takács teszi fel, hanem random összeválogatott civilek és celebek. Őket fotók alapján választja ki a játékos, arra bazírozva, hogy mondjuk egy ápolónő kinézetű hölgy biztosan egészségügyi témában fog kérdezni, Gerendainak zenéről, Pataki Ági meg divatról vagy filmről. A fotók persze az esetek többségében direkt félrevezetőek vagy semmitmondóak, és celebek személye is becsapós, mert ugye mi van, ha Gerendai az óriáskerékről kérdez, és nem arról, hányszor lépett fel a Prodigy a Szigeten.
Sajnos ma már egy tévés műveltségi vetélkedőt nem lehet megnyerni azzal, ha tudjuk, ki volt a Nobel-díjas tudós, akit lovaskocsi gázolt halálra (Pierre Curie), mi Nicaragua hivatalos pénzneme (cordoba) vagy hogy ki volt Langenus (belga bíró, aki az első VB döntőt vezette)? Ma már alighanem elszundikálna a néző, ha Gundel Takács műsorában az 1983-as Elmebajnokság kérdéseit tennék fel, így a KérdezŐ sem klasszikus műveltségi vetélkedő, sokkal inkább a trendi, popkulturális témák ismeretének tesztje, ahol elég a Szomszédok szereplőit, Fluor videoklipjeit meg Magyarország számozott főútjait ismerni.
Ha már a kérdések nem izgalmasak, legalább a nyeremény legyen valami mesés összeg, gondolhatnánk. Csakhogy ebben a játékban eleve 10 millióban maximalizálták a fődíjat, és az eddig leadott részekben emlékeim szerint még senki sem nyert rongyos 1-2 milliónál többet. Összehasonlításképp: 12 évvel(!!!) ezelőtt a Legyen Ön is milliomosban 40 milliót vitt haza a Nyugdíjbiztosító Intézet köztisztviselője. A KérdezŐ tehát biztosan nem fogja megreformálni idehaza a tévés kvíz műfaját, és bár Gundi spontán poénjain most is, mint mindig jókat lehet derülni, igazán nagyokat majd 25 év múlva fogunk nevetni ezen a műsoron, amikor fátyolos szemmel nosztalgiázva nézzük vissza a Youtube-on egy házibuliban.