David Cronenberg filmje, a Veszélyes vágy azt a magasztos pillanatot örökíti meg, amikor a két szellemi óriás, Carl Jung és Sigmund Freud egymásra talált, de rátaláltak valaki másra is.
Veszélyes műfaj a pszichoanalízis, és ezt nem csak a szcientológus egyház állítja, merthogy a módszer alkalmazásának kérdéseire még két fantasztikus koponya barátsága is ráment annak idején. David Cronenberg viszont meglepően jól egyensúlyoz és navigál ezen a számára nyilván idegen, még a szakértőknek is összetett terepen a Veszélyes vágyban (2011), nagyrészt azért, mert nem a pszichológiára, hanem annak két hatalmas jelentőségű alakjára koncentrál.
Carl Gustav Jung (Michael Fassbender) feltörekvő pszichiáter az elegáns svájci klinikán, a mentora pedig Sigmund Freud (Viggo Mortensen). Jung álomelemzéssel, illetve beszédkúrával, azaz pszichoanalízissel kísérletezik az egyik betegén. A tizennyolc éves, gyönyörű orosz lány, Sabina Spielrein (Keira Knightley) felkavarja a mester és tanítványa kapcsolatát. A lány a hisztéria jegyeit mutatja, ami a gyermekkorára vezethető vissza, amikor az apja bántalmazta és szexuálisan is megalázta. Mindez alátámasztja Freud elméletét a szexualitás és az érzelmi zavarok összefüggéséről. Jung azonban másként látja a kérdést. A helyzetet bonyolítja egy züllött orvos-páciens, Otto Gross (Vincent Cassel) felbukkanása, aki fittyet hány minden erkölcsi akadályra, és arra bíztatja Jungot, élje ki vágyait, nyugodtan csalja meg feleségét, akihez eddig hű maradt. Az sem segít, hogy Sabina közben páciensből előbb tudományos munkatárs, majd a szakdolgozatát készítő kollega lesz.
Nyilván nem véletlen, hogy Cronenberg immár harmadszor is Viggo Mortensennel dolgozott az Erőszakos múlt és az Eastern Promises - Gyilkos ígéretek után, de ő ezúttal inkább amolyan háttérfigura Freudként, az igazi főhős Fassbender Jung szerepében. És tőle kevésbé intellektuális karaktereket láttunk eddig, de meglepően jó és hihető, mint a pszichoanalízis egyik atyja és legnagyobb alakja, de nem az övé a legnagyobb teljesítmény, hanem Keira Knightley-é. Neki egy olyan karakterívet kell hitelessé tennie, amely egy hisztériával kezelt betegtől indul el, majd egyenrangú szakmai partner lesz, miközben szeretőként is be kell járnia egy hasonló kört, amiben a fenekelés kiemelt szerepet kap, mind a múltban, mind a jelenben. Nem is volt könnyű a felkészülés a színésznőnek. A film legerősebb része mégis a lezárás után jön, amikor tényszerűen közlik velünk, hogy mi történt a négy főszereplővel. Annyit elárulhatunk, hogy a négyből háromra keserű sors várt.
