A Csaló csajok (2019) egy régi klasszikus, A Riviéra vadorzói feldolgozása, ami egy régebbi klasszikus remake-je volt, csak most csajok csalnak, ami logikus, mert neki könnyebb gazdag, bamba pasikra utazni.
Azt talán kevesen tudják, hogy a nagy klasszikus szélhámos film, a Michael Caine és Steve Martin főszereplésével készült A Riviéra vadorzói (1988) maga is feldolgozás volt, alapjául az 1964-es Dajkamesék hölgyeknek szolgált, amelyben David Niven és Marlon Brando portyázott és potyázott a francia tengerparton. Vagyis egy újabb remake aligha sért törvényt vagy jóízlést, és mivel 2019-et írunk az új film bemutatásakor, adta magát, hogy a korszellemnek megfelelően az újrázás már női főszereplőkkel készüljön. Így lett az, hogy a Csaló csajokban Anne Hathaway csavarja az ujja köré a Riviéra férfi látogatóit, miközben a duci Rebel Wilson eltanulja tőle a szakma alapfogásait, hogy aztán túlszárnyaljon a mesterén – vagy mégsem, mert ugye az a szélhámos filmek alapvetése, hogy a szélhámosokat is átverik.
Az első játékfilmjét rendező, korábban tévésorozatokban és stand up komédiában utazó Chris Addisonnak két feladatot kellett megoldania, egy rendkívül sikeres, színpadi feldolgozást is megélt filmet kellett újragondolnia, illetve az eredeti sztorit át kellett hangszerelnie női főszereplőkre. Ehhez adott a kifinomult, elegáns és nagyon mutatós szélhámosnő (Hathaway), aki mindenféle bonyolult tervek és a szépsége segítségével szabadít meg ostoba, de gazdag férfiakat a pénzüktől, és adott az amerikai trampli (Wilson), aki gyakran megelégszik egy kicsalt vacsorával és pár száz dollárral. Ők ketten a francia Riviérán, a kifinomult hölgy vadászterületén keresztezik egymás útját, és persze versenyre kelnek. A célpont egy kölyökképű srác (Alex Sharp - Így csajozz egy földönkívülivel) a Szilícium-völgyből – és akik látták az eredetit, azok tudják, innen mi következik.
Az ugyan ma már kevésbé hihető, hogy ennyi balekot lehet találni ilyen rövid idő alatt – igaz, az emberi ostobaság az internet elterjedésével egyre nő -, de a két karakter jól működik együtt, bár kevésbé szerethetők, mint Caine és Martin volt annak idején. Wilson persze mindig is ilyen figurákat játszik, a legtöbb rendező csak ezt látja benne – az egyetlen kivétel az ugyanebben az évben készült Hát nem romantikus? volt -, a meglepetés inkább Anne Hathaway. Ő itt olyan, mintha a Neveletlen hercegnő (2001) évekkel később cinikussá válva rossz útra tévedt volna, és jól áll neki ez a fajta gonosz humorú vígjáték, a régi sztori fordulatai pedig új köntösben is olajozottan működnek. És miért jó az, hogy ezt a rebootot női főszereplőkkel csinálták meg? Mert teljesen logikus, hogy itt olyan csajokat látunk, akik az eszüket a gatyájukban hordó pasikat kopasztanak meg.
