Karácsonyi retrócikkünkben bemutattuk, mit néztünk a tévében 1980 szentestéjén, most lássuk, mi ment a magyar és külföldi adókon 10 évvel később, 1990. december 25-én, kedden. Én ekkor már 8 éves is elmúltam, aktív rajzfilm- és sorozatfogyasztó kisiskolás voltam – és bizony ezekben az években egészen biztosan több időt voltam a panellakásunk nagyszobájában a tévé előtt ülve és a könyvespolc mellett olvasgatva, mint amennyit legózással vagy matchboxozással (horribile dictu: tanulással!) töltöttem el a kisszoba padlószőnyegén. A 30 évvel ezelőtti karácsonyi műsorra a mai napig élénken emlékszem, de persze a nosztalgiázásban most is nagy segítségemre volt a YouTube és Ano retró blogja mellett az MTVA Archívuma, ahol tengernyi más érdekesség mellett fenn vannak az 1957-től 2018-ig hetente megjelenő Rádió- és Televízióújság régi, beszkennelt lapszámai is. Íme a Magyarországon fogható csatornák 1990. december 25-i, keddi műsorai az akkori 52. heti RTV-ből (a nagy felbontású verzió itt érhető el):

Érdekesség, hogy míg 1980-ban a napi tévéműsor a csehszlovák adókkal együtt is ráfért egyetlen oldalra, 10 évvel később már számos külföldi csatorna volt Magyarországon fogható a Sat1-RTL-Pro7 triumvirátustól az osztrák adón át a Super Channelig és a Sky Channelig, kicsik és nagyok legnagyobb örömére. (A külföldi csatornákkal kibővített ünnepi műsorrend 2. oldala itt böngészhető nagyobb verzióban).

A '90-es években a szüleimnél még az volt a bevett szokás, hogy december 24-én, szenteste Szolnokon a nagymamáméknál gyűlt össze a család apraja-nagyja dédimamástul és unokatestvérestül egy többfogásos ebédre, és persze az éjszakába nyúló ajándékosztásra. Előtte való nap, 23-án a szüleimtől egy afféle „előkarácsonyi buliban” már megkaptam a hőn áhított legót, képregényt és lapozgatós játékkönyvet, így a december 25-e a már a pihenés és az önfeledt tévézés napja volt (26-án pedig vagy mi mentünk Tiszafüredre a másodunokatesómékhoz karácsonyozni, vagy ők jöttek el hozzánk). Szinte látom magam előtt, ahogy 25-én korán kelek, és egy jó kis bundáskenyér-tea kombó elfogyasztása után a kis piros adáshangoló pöcökkel áttekerem az utolsó csatornát a brit Sky-ra, hiszen ott már reggel 7:00-kor elstartolt a DJ Kat Show, csupa olyan szuper rajzfilmmel, mint a Tini nindzsa teknőcök, a Transformers, a Denver, a Thundercats, a BraveStarr, a He-Man, a G.I. Joe, a Saber Rider vagy a húgom nagy kedvence, a Jem. 

Mivel én a Kockás képregényből és a Képújságból tanultam meg 4 évesen olvasni, holtbiztos, hogy semmi pénzért nem maradtam volna le 1990 karácsonyán a TV1-en 8:55-kor kezdődő Képújságról sem. Imádtam a műsor klimpírozó zenéjét, amiről persze akkor még nem tudtam, hogy az Amerikában nagy karriert befutó magyar jazzgitáros, Szabó Gábor Country Illusion című száma volt, az 1970-es Magical Connection című albumról:

A TV1-en 9:05-kor kezdődött a korszak legendás fantasy sorozata, A mesemondó, amit annak ellenére mindig remegve vártam gyerekként, hogy jobban féltem tőle, mint a Varjúdombi meséktől! Ebben a csupa Jim Henson-szörnybábot felvonultató, kiváló angol szériában az öregemberré maszkírozott John Hurt egy kotnyeles beszélő kutyával narrálta végig a Grimm-meséktől gyakran igencsak eltérő, kicsit félelmetes, de mindig nagyon vicces, régi orosz, német és angol történeteket.

16:15-kor kezdődött a Mi leszünk az unokád, a Kamaszodó kamaszadó (avagy: Kölyökidőőő!) vidám karácsonyi műsora, nemcsak nyugdíjasoknak. Aki nem volt gyerekként halálosan szerelmes Aczél Rékába, Szekeres Nórába illetve Kovács Róbertbe és Dózsa Gergelybe, annak alighanem kőből van a szíve!

Máig élénken emlékszem, mennyire vártam 1990. december 25-én, hogy 19:05-kor elkezdődjön végre a német RTL-en az E.T. – A földönkívüli. Pedig semmit nem értettem belőle, csak hogy a csúf kis űrlény folyton azt karattyolja:

Nach Hause!

Akkoriban persze még a világ legtermészetesebb dolga volt a külföldi adókon meséket, filmeket és reklámokat nézni. Nekem máig az egyik német adóról fel vett A Birodalom visszavág az örök kedvenc Star Wars-filmem, és még ma is beleborsódzik a hátam, amikor arra gondolok, mit mondott a dörgedelmes hangú Vader Felhőváros egyik alagsori antennájába kapaszkodó Luke-nak („Nein! Ich bin dein Vater!”).

1990-ben sajnos nem tudtam meg, mi lett szegény E.T.-vel, mert anyukám nagyon nyüstölt, hogy kapcsoljunk vissza az M1-re, ahol 20:05-től A Názáreti Jézus tévéfilm harmadik részét adták le. ez a Zeffirelli-féle, 1977-es film igazi sztárparádét vonultatott fel: Robert Powell alakította benne Jézust, Anthony Quinn Kajafást, Ian McShane Júdást, Peter Ustinov Heródest, Christopher Plummer Heródes Antipást, Donald Pleasence Menyhértet, James Earl Jones Boldizsárt, Ian Holm Zerah mestert, Laurence Olivier Nikodémusz mestert és Michael York Keresztelő Szent Jánost, de még a mellékszerepekben is olyan neves színészek tűntek fel, mint Claudia Cardinale (házasságtörő asszony) és Ernest Borgninie (centurió).