Alfie (2004)

Charles Shyer az Alfie - Szívtelen szívtipró (1966) című Michael Caine film remake-jét készítette el, csak Caine-t Jude Law-ra, a hatvanas évek pörgő Londonját a mai Manhattanre cserélte le. Hőse nappal limuzinsofőr, este afféle dzsigoló, aki alig találkozott olyan nővel, aki neki ellent tudott volna állni. A legfontosabb feladat számára becserkészni a napi "áldozatot", azután irány az ágy, aztán máris jöhet a következő. Alfie-nak csak egyetlen komoly elve van: ne randevúzz egyedülálló anyukákkal, mert nem csak egy gondot veszel a nyakadba! Vajon megszegi saját szabályát?

Lemony Snicket - A balszerencse áradása (2004)

Bár Jude Law ezúttal csak a címszereplő Lemony Snicket hangja, és a hangján kívül legfeljebb a sziluettjét látjuk, ezt a filmet bárhol, bármikor és bárkinek ajánlanánk, annyira szellemes, eredeti és izgalmas. És nem mellesleg Jim Carrey egyik legjobb filmje, pedig neki akad elég sok jól sikerült alkotása. Ő a gaz Olaf gróf, az elmés álcák és elképesztő fondorlatok nagymestere, az agyafúrt gonosztevő, aki meg akarja kaparintani a Baudelaire árvák családi örökségét. És nem csak ő zseniális itt, de a látvány, a sztori, a fordulatok, minden, beleértve az életében először butuska nőt alakító Meryl Streepet is.

Bűnös viszonyok (2006)

Anthony Minghella szeretett ugyanazokkal dolgozni, Jude Law és ő már A tehetséges Mr. Ripley-ben és a Hideghegyben is együtt forgattak, Juliette Binoche és a rendező pedig Az angol betegből ismerték egymást, és hárman most egy kevésbé látványos, de rendkívül intenzív thrillert, vagy inkább drámát hoztak össze. Amiben Law jól menő építész, akinek az irodáját rendszeresen kirabolják. A rendőrség tehetetlenségét megunva maga kezd nyomozni az ügyben, és sikerül hazáig követnie a fiatal tolvajt, akiről kiderül, hogy boszniai menekült, akit egyedülálló anyja nevel. Hősünk barátságot köt a nővel, ám amikor a kapcsolatuk fordulatot vesz, kénytelen kilépni jól megszokott, kényelmes életéből és szembesülni saját félelmeivel és előítéleteivel.

Sherlock Holmes 2. - Árnyjáték (2011)

Ha Guy Ritchie jó filmet csinál, akkor az nagyon jó, és bár sokan kétkedtek abban, hogy bármit is tudna hozzátenni a Sherlock Holmes legendához, nagyon is sokat tett hozzá. Ehhez persze kellett a (cím)szerepben lubickoló Robert Downey Jr. és Jude Law fanyar, de a mesternyomozóval mindig egyenrangú Dr. Watsonja. És kellett egy elképesztő, kicsit cyberpunk, kicsit horroros látványvilág, egy remek sztori egy igazán jó gonosszal, a nagy adu ász Moriaty professzorral (Jared Harris), és kellett egy jó női főhősnő is Noomi Rapace személyében – mert szegény Rachel McAdamset az előző részből itt sajnos beáldozták.

A Grand Budapest Hotel (2014)

Íme egy klasszikus Wes Anderson film irgalmatlanul sok finom részlettel, rengeteg különc szereplővel és egy különös történet egy ódon házban, amely nem is egy ház, hanem egy régi luxusszálloda egy kitalált kelet-európai országban valamikor a két világháború között. Jude Law ezúttal újra a mesélő, a fiatal író, aki megörökíti az intézmény főportásának (Ralph Fiennes) kalandját, aki összebarátkozik az egyszerű londinerrel, Zero Mustafával (Tony Revolori), és együtt keverednek bele az évszázad műkincsrablásába. Miközben a világ drámai módon kezd megváltozni körülöttük, a szálloda szinte minden vendége és dolgozója részese lesz az értékes kép utáni hajszának.

Arthur király - A kard legendája (2017)

Sajnos Guy Ritchie neve önmagában még semmire sem garancia, és bár Sherlock Holmes világa nagyon is kézre állt neki, az Arthur legendárium már sokkal kevésbé. Pedig most is ugyanabból a megközelítésből állt neki a munkának, mint mindig, az utca mocskos, de mulattató világán keresztül próbálta feltárni a kőbe szorult kard történetét, de ez valahogy kevésbé jól sült el. Talán Charlie Hunnam a kemény motorosokból volt túl száraz és humortalan, a fene tudja, de nehéz volt látni benne a nagy királyt, Jude Law viszont remek a trónbitorló, sötét mágiához forduló Vortigernként – én neki drukkoltam, annyival izgalmasabb figura volt ellenfelénél.