Jim Carrey igent mond az életre, a gitárleckékre, a koreai nyelvre, az orális szexre, a repülésre, a gördeszkára és Zooey Dechanelre, és teszi mindezt nagyon rövid idő alatt.
Nem tudom, ki hogy van vele, de én még most sem tudom megunni Jim Carrey-t. Mindössze egyetlen filmje volt, amit utáltam, és amiben őt sem szerettem, a 2007-es, teljesen félresikerült, csapnivaló A 23-as szám, és egy egész cikket szentelhetnék annak, mikor, miben és hogyan volt jó, kezdve a korai gumiarcú idétlenkedéseitől az Ember a Holdon hihetetlen átváltozásán át a későbbi, érettebb vígjátékokig. Lehet, hogy a 2008-as Az igenember nem Carrey legjobb, legkiemelkedőbb munkája, de messze nem a legrosszabb, nagyon szerethető és elgondolkodtató darab, ami ráadásul megtörtént eseményeken alapszik.
Egy angol újságíró, bizonyos Danny Wallace úgy döntött, egy éven át minden kérdésre és felkérésre igent mond, majd szorgosan lejegyezte minden esetben az eredményt és a tanulságokat, majd a tapasztalatait egybegyűjtve könyvet írt, és a könyvre ráharapott Hollywood. A probléma csak az volt, hogy miután Jim Carrey megkapta a szerepet, mindent, amit a főhős a filmben megcsinál, maga is meg akart csinálni a kamera előtt, ami egy rémálom volt a stúdió és a vele szerződésben álló biztosítótársaság számára, mert mi van, ha félresikerül például a bungee jumping? Rengeteg kompromisszum és három törött borda árán azért csak elkészült a film, de lássuk, miről is szól a nagy igenlés!
Carl Allen (Carrey) a válása után teljesen bezárkózik, és csak kedvenc horrorfilmjeinek él. Hiába próbálja őt barátja, Peter (Bradley Cooper) kirángatni a gödörből, mindig mindenre nemet mond. Egészen addig, amíg össze nem hozza a sors egy félőrültnek látszó ismerősével, aki elcipeli őt az életmódguru Terrence (Terence Stamp) szemináriumára. Maga sem tudja, hogyan és miért, de fogadalmat tesz, hogy mostantól mindenre igent mond. Említettük már, hogy Mr. Allen hitelminősítő? Az igeneknek köszönhetően az utcai verekedéstől az előléptetésig mindent átél, még a nagy szerelmet és annak az elvesztését is, sőt, alapfokon megtanul koreaiul – ezt amúgy Carrey is megtette, hogy szerepben maradjon, mert ő a viccel nem viccel.
Az Igenemberrel a hollywoodi raglétrán nagyot előrelépő rendező, Peyton Reed (A Hangya) hosszas próbák során igyekezett kiölni a legcarrey-sebb vonásokat a forgatás idejére, mondván, hogy a sok poén ellenére Allen egy tragikus karakter, hiszen egy korlátolt, merev figura, aki nem tud mit kezdeni az életével, az igenlés pedig csupán átmeneti, mesterséges megoldás számára. És Carrey hallgatott a jó szóra, visszafogta magát, ha nem is teljesen és nem is mindig, és ebben segítségére volt a mindig kicsit zakkant karaktereket játszó, de mindig elbűvölő Zooey Deschanel is.
