A magyar műsorgyártás egykori koronaékköve volt (mások szerint persze inkább pöcegödre...) a Szomszédok. Az 1987-ben elinduló, majd 1999-ben kurtán-furcsán véget érő teleregény a mai napig kultikus népszerűségnek örvend, nem véletlenül írtunk róla mi is ennyi cikket az elmúlt években.

A Szomszédok tipikusan az a sorozat, amit vagy iszonyatosan utálnak, vagy nagyon imádnak az emberek –

ebben a témában egész egyszerűen nincsenek középutasok és sehova sem álló belgák!

Az egyik tábor szerint ez a teleregény már annak idején is nagyon mesterkéltnek és unalmasnak hatott, maga volt a betonelemekbe dermedt szocializmus, ahol az állandóan panaszkodó, papírmasé lakótelepiek nem tudtak lépést tartani a dübörgő kapitalizmussal, és a nézők felé fordulva, dörgedelmes-pátoszos monológokban sírták vissza a megbukott régi rendszert az epizódvégi szentenciákban. Nem véletlen, hogy egyesek úgy vélik, a Szomszédok nem volt más, mint Kádár utolsó bosszúja a magyar nép ellen.

Mások szerint  viszont a Szomszédok volt a magyarországi rendszerváltás leghitelesebb krónikája. A teleregény forgatókönyvét ugyanis mindig a nagybetűs élet írta: a gazdagréti lakótelep nem is annyira gazdag lakói sokszor pont azokat a problémákat mondták ki (áremelkedések, nyugati fizetésekhez képest alacsony bérek, leépített nehézipar utáni munkanélküliség, simlis vállalkozók felbukkanása stb.), amikkel mi, nézők is nap mint nap szembesültünk 1989 után. Nem csoda, ha egy idő után a fél ország úgy tekintett Mágenheimékre, Vágásiékra, Takácsékra és a többiekre, hogy ők a mi igazi szomszédaink, sőt, már-már a családtagjaink, akikkel nem a vasárnapi ebédnél szidjuk a politikusokat, hanem kéthetente csütörtökönként.

A Szomszédok hihetetlen népszerűségét és elemi erejű popkulturális hatását mi sem bizonyítja jobban, hogy még ma, 23 évvel (!!!) a sorozat vége után is nagyokat nevetünk azokon a mémeken és YouTube-videókon, amelyekben Vágási Feri beszáll az internetbe, Janka néni tütükézik (de csak mert nem bírja a klóros vizet, és nem akarja, hogy megpimpósodjon a bor) vagy épp Etus bulizik, amikor kivételesen épp nem a fiatalokat vagy Virág doktort korholja.

Az elmúlt években számos összeállításunkban foglalkoztunk már a Szomszédokkal a legbénább akciójelenetektől kezdve a karácsonyi részeken át Hofi Géza meglepetésszerű szilveszteri betoppanásáig. Nem nagyon érintettük viszont a sorozat 1987-es születési körülményeit, ahogy azt a témát sem, miért lett vége hirtelen 1999-ben a népszerű teleregénynek. Ebben a cikkünkben most ezeket a súlyos mulasztásainkat pótoljuk!

Hogyan született a Szomszédok?

Ha meg kellene valakit nevezni a teleregény szülőatyjaként, a Szomszédok-rajongók minden bizonnyal azonnal rávágnák, hogy természetesen Horváth Ádám az. Csakhogy ez ebben a formában nem igaz! No persze aki olvasta Vadas Mihály 1989-ben kiadott Szomszédok – 20 Beszélgetés az alkotókkal című könyvét (vagy hozzám hasonlóan rábukkant a neten Kudri Dávid Propaganda és népnevelés a Szomszédok teleregényben című TDK-dolgozatára), annak nem újdonság, hogy a teleregény eredeti ötletgazdája valójában Czető Bernát László dramaturg. Ő volt ugyanis az, aki 1985-ben angliai ösztöndíjasként testközelből láthatta az éppen akkor induló EastEnders című, munkáscsaládokról szóló tévésorozat munkálatait. Hazatérve rögtön meg is akarta csinálni a brit széria magyar verzióját, mivel szerinte az ekkoriban már nálunk is nagy népszerűségnek örvendő amerikai sorozatok (San Francisco utcáin, Kojak, Gyökerek stb.) „vackok voltak”.

Czető Bernát László vezető dramaturgként három forgatókönyvíróval, Polgár Andrással, Szabó Györggyel és Miskolczi Miklóssal vetette papírra a Szomszédok első epizódjait, mégpedig olyan felállásban, hogy egy-egy író felelt Vágásiékért, Mágenheimékért, illetve Takácsékért. Érdekesség, hogy ekkor még Szőlő utca volt a teleregény munkacíme, és a jól ismert karakterek is mások voltak: Feri és Jutka egy idősebb, háromgyerekes házaspár lett volna, Mágenheim Ádám pedig orvos helyett tévészerelőként kereste a kenyerét. A háromfelé tartó cselekményszál miatt azonban szükség volt egy tapasztalt és tekintélyes tévésre is, aki összefésüli és egységessé formálja a készülő produkciót – itt jött a képbe Horváth Ádám.

Horváth végül a három forgatókönyv közül egyet kidobott, a másik kettőt pedig egybegyúrta, így született meg a Szomszédok első fejezete. Az ő ötlete volt egyebek között az is, hogy a szereplőket az új otthonukba való beköltözéskor lássa a néző, mert eredetileg úgy indult volna a történet, hogy a fő karakterek már évek óta szomszédok a panelházban. A forgatókönyvírói gárda menet közben teljesen lecserélődött: a teleregény eredeti kitalálói helyett idővel Zimre Péter gombolyította tovább a gazdagrétiek életének fonalát, 1989 végétől viszont Horváth Ádám már egyedül írta az összes cselekményt és dialógust, valamint a komplett technikai könyvet, a kameramozgással együtt. Pedig egy régi Origo-interjúban ő maga vallotta be, hogy sosem tartotta magát jó írónak:

Arra emlékszem, hogy sokat kínlódtam az írással akkoriban, indigóval, írógéppel dolgoztam, nem volt még szövegszerkesztőm. Nem tartom magam írónak, noha korábban is belefolytam szövegkönyvek írásába.

Horváth Ádám döntése volt az is, hogy a Szomszédok „real time” kövesse az éppen aktuális magyarországi eseményeket, ráadásul úgy, hogy magában a cselekményben is mindig két hét teljen el két epizód között. Ám ahogy arra Orosdy Dániel is rávilágított egy kiváló Filmvilág-cikkben, Horváth ezzel a „forradalmi ötlettel” egyszersmind gúzsba is kötötte magát íróként, ezért tűnhet úgy, hogy a Szomszédokban nem volt semmiféle karakter- és jellemfejlődés, csak ad hoc morcos reakciók az időközben elillanó 13 évre:

A szereplők így minden döntésüket éppen két héttel későbbre tolták, s gyakran olybá tűnt, mintha valamiféle hibernált állapotban várnák a második csütörtököket, hogy kiadhassák magukból az összegyűlt gondolatokat, legyen az magánéleti probléma, vagy sommás meglátás a világ helyzetéről – akár az újságírók, akik lapzártáig gyűjtik az anyagokat.

De miért lett vége a Szomszédoknak?

Mai napig vita tárgya, hogy jól vagy rosszul jártunk-e a kultikus teleregény 1999-es megszűnésével. A mintának tekintett EastEnders szappanopera ugyanis a mai napig nagy sikerrel fut a BBC műsorán, és az is egészen bizonyos, hogy Vágási Jutka, Mágenheim doki, János főmérnök úr és a többi szereplő manapság is bőven tudna mi miatt dohogni a fejezetvégi monológokban. A Szomszédok nem is kapott igazi lezárást 1999-ben: az alkotók nem varrták el az egyes karakterek sztoriját, egyszerűen csak leforgattak egy szürreális szilveszteri epizódot, aztán örökre elköszöntek a nézőktől. Horváth Ádám így emlékezett vissza az Origónak a 331., befejező részre:

Az utolsó epizódban a szereplők visszakapták civil nevüket, úgy indultak el a fehér kisbuszon a furcsa szilveszteri összejövetelre. Nem lehet tudni, visszajönnek-e vagy sem.

Szó ami szó, a teleregény legutolsó fejezete szürreálisabb katyvasz lett, mint az összes Twin Peaks-epizód együttvéve! Az 1999. december 30-án adásba került részben ugyanis a gazdagrétiek egy vidéki panzióba utaznak szilveszterezni, ahol egy tévéstáb (!) felveszi majd minden mozdulatukat – ez ugyanis Gábor Gábor épp aktuális „bombaüzlete”. És hogy a dolog még kacifántosabb legyen, a hősöknek álneveken kell bejelentkeznie a hotelbe: mindenki azt a nevet kapja meg egy papírfecnin, ahogy az őt alakító színészt a való életben hívják. Az utolsó jelenetben végül a szívünknek oly kedves szomszédok (és tágabb rokonságuk) Gábor Gábor bérelt kisbuszával, egy mentőautóval és Taki bácsi kultikus piros Ladájával elindulnak a titokzatos szállóba. De hogy a bulin végül mi történt velük, az sajnos már sosem derült ki (mint ahogy az sem, miért lőttek rá egy résszel korábban Etusra a motoros martalócok)...

Régóta kering persze egy magyarázat arra, miért kellett leállítani a Szomszédok gyártását: egy másik tévésorozat, a 2000-ben adásba kerülő, ám mindössze 9 részt megélt Színház az egész... - Komédiások miatt, amelynek Bujtor István nemcsak főszereplője volt, de a producere és a rendezője is. Ez azért fontos részlet, mert Bujtor producerként és rendezőként a Szomszédok munkálataiban is részt vett 1994 és 1999 között (sőt, ebben a PORT-cikkben azt a részt is felidéztük, amikor együtt vitorlázgatott Taki bácsival és Almával a Balatonon). Ő volt az, aki kijárta a Magyar Televízió vezetésénél (meg persze a tolakodó termékelhelyezésekért fizető cégeknél, lásd a BB-italokat Alma presszójában), hogy a teleregény újabb és újabb epizódjainak leforgatásához mindig meglegyen szükséges anyagi keret. Erről a „főmenedzseri” szerepkörről a Taki bácsit alakító Zenthe Ferenc is nyíltan beszélt egy 1998-as interjúban, ami azt sugallta, hogy igazándiból nem is Horváth Ádám, hanem Bujtor István döntött ekkoriban arról, hány új rész készülhet még a Szomszédokhoz:

Vagyis amikor Bujtor csak egyetlen tévésorozat finanszírozásához tudta megteremteni az anyagi kereteket, nehéz döntési helyzet elé állította magát azzal, hogy ezt a Szomszédok kapja-e meg, vagy a Komédiások. Ám mivel ő maga az utóbbiban főszereplő lehetett, a rossz nyelvek szerint hiúsági kérdést csinált a dologból, azaz pénzosztó szentként saját maga felé hajlott a keze („kárpótlásul” az új sorozatában is szerepet adott olyan közönségkedvenceknek a Szomszédokból, mint Zenthe Ferenc vagy Nemcsák Károly).

A sors különös fintora, hogy míg az ezredfordulón a népszerűsége zenitjére érő teleregényben valószínűleg lett volna még egy-két évnyi kraft, a győri színház kulisszák mögött zajló dolgairól szóló Komédiások hatalmas bukás lett, és igen hamar lekerült a köztévé műsoráról...

Azt, hogy a Szomszédoknak Bujtor és a Komédiások miatt lett hirtelen vége, maga Horváth Ádám is elismerte – igaz, ő régi interjúiban nem nevezte meg név szerint Bujtort, csak úgy hivatkozott rá mint „hajdani barátra”. Bujtor szerepét a Szomszédok kivéreztetésében viszont még évekkel ezelőtt megírta többek között a Comment.com és a Blikk is, de Antalóczy Tímea és Kálmán Zsuzsa is tényként kezelte a dolgot A szappanoperák genezise és analízise, illetve a Magyar médiatörténet a késő Kádár-kortól az ezredfordulóig című írásokban.

Eggyel vadabb teória ennél, hogy a Szomszédoknak valójában nem is Bujtor saját nagyra törő tévésorozatos ambíciói, hanem az 1998-as első Fidesz-kormány kultúrpolitikai döntése miatt lett vége. Ezzel részint összecseng maga a tény, hogy 1999-ben egy tollvonással szűnt meg nemcsak a Szomszédok, de a Família Kft. is, amely sorozatnak a jobboldali tábor szíve csücskének finoman szólva sem mondható Szurdi Miklós és Gát György voltak a producerei... Kudri Dávid cikkünk első felében is említett Propaganda és népnevelés című dolgozatában mindkét verzióra tett utalást:

1999­-ben az MTV-­nek fizetési nehézségei támadtak, hiszen ekkor már a kereskedelmi televíziók óriási konkurenciát jelentettek, így Bujtor István producer a teleregény befejezése mellett döntött. A sorozat mögött álló intenciókkal kapcsolatban felmerülhet a kérdés, hogy lehetnek­-e mindennek politikai okai, elsősorban az ideologikus jelleg miatt.

Attól egyébként maga Horváth Ádám is tartott, hogy egyesek a Szomszédokban elhangzottakba beleláthatnak akár valamiféle nyílt politikai állásfoglalást is. Egy 2017-es Blikk-cikkben ugyanis arról beszélt, hogy a 2000-es évek elejére így is, úgy is befellegzett volna a teleregénynek a szekértáborok közti egyre szélesedő árok miatt:

Szívesen folytattam voln­a a Szomszédokat még néhány évig. Számomra a 2000-es évek első felében jött el az a határ, amikor úgy éreztem, önszántamból is befejezném. Onnantól ugyanis képtelenség lett volna úgy reflektálni az eseményekre, hogy ne lássanak benne politikát az emberek.

Van persze egy harmadik magyarázat is a Szomszédok megszűnésére: egyszerűen eljárt felette az idő. Mivel Horváth Ádám lényegében ugyanazzal a munkamódszerrel dolgozott a teleregényen még 1999-ben is, mint 1989-ben, a sorozat bukása elkerülhetetlen volt – főleg azután, hogy 1997 októberétől már a két nagy kereskedelmi tévéadó, a TV2 és az RTL Klub is beszállt a tévénézők kegyeiért vívott ádáz konkurenciaharcba. Darab Zsuzsa tűpontosan írta le mindezt egy Filmvilág-cikkben:

A Szomszédok a rendszerváltozás krónikása volt, és annak elmúlásával létjogosultsága is megszűnt, tehát majdnem észrevétlenül lekerült a képernyőről. (...) A rendszerváltozás nézőjének már Magyar Dallas kellett. Vér, ármány és vállalkozás. Ezt az igényt elégítette ki a Barátok közt, a nézettségi listák örök győztese, a kereskedelmi televíziózás első, nyugati mintára gyártott sorozata.